Vállalkozók és jogviszonyok

Anyagunk bemutatja, hogy a társas vállalkozásban tevékenykedő magánszemélyek, az egyéni vállalkozók tevékenységük során milyen jogviszony mellett és biztosítási jogviszonyban tevékenykedhetnek. Társaságok közül csak • Közkereseti társasággal • Betéti társasággal • Korlátolt felelősségű társasággal • Egyéni céggel foglalkozunk. Anyagunk külön pontban mutatja be a jogviszonyokhoz kapcsolódó adó- és járulékfizetés szabályokat.

1.1. A jogviszony elbírálásánál alkalmazott rendelkezések

1.1.1. Polgári Törvénykönyv (Ptk.)
A Ptk. szabályozza, hogy a társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő - a társasággal kötött megállapodása szerint milyen jogviszonyban láthatja el.

1.1.2. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény (Tbj.)
A Tbj. rendezi a közreműködés különböző formáinak biztosítási elbírálását, meghatározza a tagi jogviszony, az egyéni vállalkozói jogviszony definícióját. Rögzíti, hogy mikor lesz a vállalkozó "főfoglalkozású", vagy kiegészítő tevékenységű, illetve heti 36 órát meghaladó munkaviszony melletti vállalkozó, rendezi ezen jogviszonyokhoz kapcsolatos járulékfizetési kötelezettséget.

1.1.3. A munka törvénykönyvéről (Mt.)
A törvény szabályozza a munkaviszony alanyait, a munkaviszony létesítésének feltételeit.

1.1.4. Törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről (Evt.)
A törvény rögzíti, hogy ki lehet egyéni vállalkozó.

1.1.5. Törvény a személyi jövedelemadóról (Szja.)
A törvényben található a definíció, mely rögzíti, kik számítanak egyéni vállalkozónak.

A csatolt jogszabályokban megtalálhatóak a fenti törvények témánkhoz szorosan kapcsolódó szakaszai.

1.1.6. A megbízási jogviszonyról
A társaság ügyvezetése megbízási jogviszonyban is ellátható. Különbséget kell tenni a megbízási jogviszony Ptk. és Tbj. szerinti elbírálásánál.

A Ptk. szerint megbízás a megbízási szerződés alapján a megbízott a megbízó által rábízott feladat ellátására vállal kötelezettséget.

Tbj. szerint, ha a társaság valamelyik tagja az ügyvezető, társas vállalkozónak minősül, amennyiben az ügyvezetést megbízási jogviszonyban látja el (tehát nem munkaviszonyban), és személyes közreműködése jogán nem minősül eleve társas vállalkozónak..

1.2. A Betéti Társasággal kapcsolatos előírások
Az ügyvezetés a most hatályos Ptk szerint megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban látható el, vagyis tagi jogviszonyban nem (az ügyvezetés nem személyes közreműködés).

A társaság tagjai a társaság tevékenységében munkaviszony, megbízási jogviszony vagy tagi jogviszonyban tevékenykedhetnek.

Fontos azonban azonnal rögzíteni, hogy a Ptk. rendelkezésén túl a munkaviszonyban történő foglalkoztatás esetén az Mt. előírásaira is figyelemmel kell lenni (részletesen az 1.4. pont alatt).

A Bt. egyedüli beltagja az ügyvezetést munkaviszonyban nem láthatja el. Tény, hogy ezzel ellentétes szakmai vélemények is megfogalmazódtak, az ügyben bírósági döntés még nem született. A Legfelsőbb Bíróság 3/2003. PJE számú jogegységi határozata viszont egyértelműen kifejti, miért nem lehet a Bt. egyedüli beltagja munkaviszonyban ügyvezető (nem állnak fen a munkaviszony létesítésének munkajogi feltételei).

Társadalombiztosítási szempontból a betéti társaság természetes személy tagjai társas vállalkozónak minősülnek, ha a társaság ügyvezetését nem munkaviszony alapján látják el. Így ha az ügyvezetést a Bt. tagja megbízási jogviszonyban látja el, társas vállalkozónak minősül, és a társas vállalkozóra előírt járulékalap után kell a járulékokat és a szociális hozzájárulási adót megfizetnie.

Tehát a vezető tisztségviselői jogviszony társadalombiztosítási szempontból vagy munkaviszony, vagy társas vállalkozói jogviszony lehet.

Kivételt képez ez alól, ha személyes közreműködésre tekintettel a vezető tisztségviselő eleve társas vállalkozónak minősül, vagyis személyesen is közreműködik és azt nem munkaviszony, vagy megbízási jogviszonya alapján teszi. Ebben az esetben megbízási jogviszonya alapján ellátott ügyvezetési teendői kapcsán csak akkor válik biztosítottá, ha a havi megbízási díj a minimálbér 30-ad részét eléri.

Ha a Bt. beltagja az ügyvezetést munkaviszonyban látja (láthatja) el, így a munkaviszonya alapján lesz biztosított.

A Ptk. 3:156. §-a úgy fogalmaz, hogy a Bt. kültagja ügyvezetői feladatokat nem láthat el. Az Igazságügyi Minisztérium Gazdasági Kodifikációs Főosztálya állásfoglalása szerint -hivatkozva a törvény diszpozitív szabályára- amennyiben a Bt. tagjai a társasági szerződésben felhatalmazhatják a kültagot is az ügyvezetői teendők ellátására. Fontos azonban az a kitétel, hogy ezzel a kültag nem válik korlátlanul felelős tagjává a társaságnak, a korlátlan felelősség továbbra is a beltagokat terheli.

Ebben az esetben a kültag társadalombiztosítás szerinti jogviszonyaira a fentiekben közöltek érvényesek.

1.3. A Közkereseti Társasággal kapcsolatos előírások
A közkereseti társaság ügyvezetését a tagok közül kijelölt vagy megválasztott egy vagy több ügyvezető látja el. Kijelölés vagy választás hiányában valamennyi tag ügyvezető.

A Kkt. esetében előfordulhat, hogy valamelyik tag az ügyvezetést munkaviszonyban látja el, hiszen kell lennie másik tagnak, aki a munkáltatói jogokat felette gyakorolja.

A közkereseti társaság természetes személy tagja is társas vállalkozónak minősül, ha a társaság ügyvezetését nem munkaviszony alapján látja el.

1.4. A Korlátolt Felelősségű társasággal kapcsolatos előírások

Az ügyvezetés a most hatályos Ptk szerint megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban látható el, vagyis tagi jogviszonyban nem (az ügyvezetés nem személyes közreműködés).

A társaság tagjai a társaság tevékenységében munkaviszony, megbízási jogviszony vagy tagi jogviszonyban tevékenykedhetnek.

Fontos azonban azonnal rögzíteni, hogy a Ptk. rendelkezésén túl a munkaviszonyban történő foglalkoztatás esetén az Mt. előírásaira is figyelemmel kell lenni.

Mik a munkaviszony jellemzői?
• alá-fölérendeltségi kapcsolat van a munkáltató és a munkavállaló között, elkülönülnek a személyek
• a munkavégzés nem önálló
• a munkáltató utasításadási és irányítási joggal rendelkezik
• a munkáltatónak ellenőrzési joga van
• a munkavállaló a munkáltató rendszerébe integráltan végzi a munkakörébe tartozó munkát
• a munkavállalói oldalon csak természetes személy állhat
• a munkavégzés kizárólag személyesen történhet
• a munkavállaló munkájáért bért kap
• a munkavállaló a munkáltató eszközeivel végzi a munkát
• a munkavállaló a munkáltató által megjelölt helyen végzi a munkát
• a munkavégzés minden költségét a munkáltató viseli

Bár a munkáltató jogi személy, szervezet is lehet, a munkáltatói jogokat kizárólag természetes személy gyakorolhatja, aki – értelemszerűen – nem lehet maga a munkavállaló.

Tehát ahhoz, hogy társaság valamely tagja a társaság tevékenységében munkaviszony alapján tevékenykedjen, kell lenni egy tőle elkülönült személynek, aki pl. a munkaszerződést aláírja.

Tény, hogy ezzel ellentétes szakmai vélemények is megfogalmazódtak, az ügyben bírósági döntés még nem született.

Így lehet olyan helyzet, amikor az ügyvezetést ellátó személlyel a társaság másik tagja munkaszerződést köt
• az ügyvezetési tevékenység elvégzésére
• az ügyvezetésen túli feladatok elvégzésére

Amennyiben a társaságban nincs olyan másik személy, aki a munkaszerződést megköthetné, a munkaviszony létesítése kizárt, így az ügyvezetést megbízási jogviszonyban, az egyéb tevékenységet tagi jogviszonyban láthatja el a magánszemély.

Ez esetben tehát egy időben két jogviszony is fennáll. Lehetséges azonban, hogy a megbízási jogviszony (vagyis az ügyvezetés ellátása) díjazás nélküli. Ez esetben ezzel kapcsolatban biztosítási jogviszony nem keletkezik, így sem bejelentési, sem járulék (közteher) fizetési kötelezettség nem keletkezik. A másik – tagi – jogviszony alapján azonban mindenképp biztosított lesz.

A korlátolt felelősségű társaság természetes személy tagjai ¬— társadalombiztosítási szempontból — társas vállalkozónak minősülnek, ha a társaság ügyvezetését nem munkaviszony alapján látják el.

Ha a Kft. tagja megbízásos jogviszonyban látja el a vezető tisztségviselést, más tevékenységet nem végez, a vezető tisztségviselő a megbízásos jogviszonya alapján társas vállalkozóként válik biztosítottá, és a járulékfizetési kötelezettségének is társas vállalkozóként kell eleget tennie.

Társas vállalkozóként (tagi jogviszony) tevékenykedik a korlátolt felelősségű társaság tagja, ha a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik.

Egy Kft. ügyvezető tagja munkaviszonyban végzi a vezető tisztségviselői feladatokat, és egyidejűleg a társaságban munkát is végez, melyet nem munkaviszonyban vagy megbízásos jogviszonyban lát el, ebben az esetben a tag többes jogviszonyban állónak minősül, tehát a vezető tisztség tekintetében munkaviszonyban, a személyes közreműködésre tekintetében társas vállalkozóként lesz biztosított.

1.5. Az egyszemélyes Kft-vel kapcsolatos előírások
A vezető tisztségviselő e feladatát a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályai szerint, vagy munkaviszonyban láthatja el. Ha a Ptk-ban megfogalmazottak szerint a vezető tisztséget az egyedüli tag munkaviszonyban látja el, nem teljesülhetnek a Mt. munkaviszonyra vonatkozó előírásai, így ezt a megoldás nem javasolt.

Társadalombiztosítási szempontból az egyszemélyes Kft. társaság természetes személy tagja társas vállalkozónak minősül, ha a társaság ügyvezetését nem munkaviszony alapján látja el. Így ha az ügyvezetést megbízási jogviszonyban látja el, társas vállalkozónak minősül, és a társas vállalkozóra előírt járulékalap után kell a járulékokat és a szociális hozzájárulási adót megfizetnie.

Kivételt képez ez alól, ha személyes közreműködésre tekintettel a vezető tisztségviselő eleve társas vállalkozónak minősül.

1.6. Egyéni vállalkozóval kapcsolatos előírások
Az egyéni vállalkozónál nem merülhet fel a társas vállalkozásoknál tárgyalt jogviszony vizsgálata, az egyéni vállalkozás maga egy "jogviszony".

Az egyéni vállalkozó e jogviszonyában válik biztosítottá, és e jogviszonyában fizeti az adott évre érvényes szabályok szerint a járulékokat.

Az egyéni vállalkozó nem biztosított
• ha kiegészítő tevékenységű
• ha az EU valamely tagállamában már egyéb jogon biztosított

Nem "főfoglalkozású" az egyéni vállalkozó, ha
• egyidejűleg heti 36 órát elérő munkaviszonya van
• felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatója
• kiegészítő tevékenységű egyéni vállalkozó
• ha társas vállalkozó személyesen közreműködő tagja, és nyilatkozata alapján a társas vállalkozásban fizeti meg a kötelező járulékokat

1.7. Egyéni céggel kapcsolatos előírások
Az egyéni cég társas vállalkozás, az egyéni cég tagja társas vállalkozó. Tekintettel arra, hogy az egyéni cégnek csak egy tagja (magánszemély) lehet, így a tag esetében nem beszélhetünk munkaviszonyról, megbízási jogviszonyról, a biztosítása kizárólag tagi jogviszonya alapján keletkezik.

A biztosítási kötelezettség az egyéni cég tagjává válás napjától az egyéni cégben fennálló tagság megszűnésének napjáig.

Az egyéni vállalkozó egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá is alakulhat.

1.8. Járulékfizetés ügyvezetőként
Ha meghatároztuk a magánszemély társaságban betöltött jogviszonyát, fontos rögzíteni a járulékfizetési kötelezettségét is. Meg kell vizsgálni az egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettségét is.

1.8.1. Társas vállalkozásnál ügyvezető és járulékai
1.Ügyvezető megbízási jogviszonyban, és egyben a társaság tagja is, egyéb jogviszonya nincs = társas vállalkozónak minősül
• Járulék A) jogviszony szerint
2. Ügyvezető megbízási jogviszonyban, a társaságban közreműködik, a közreműködése tagi jogviszonyban történik
• Járulék A) jogviszony szerint a közreműködésre. F) jogviszony szerint az ügyvezetésre, ha biztosított lesz, H) jogviszony, ha nem lesz biztosított
3. Ügyvezető megbízási jogviszonyban, aki egyben tagja is a társaságnak.
• Járulék R) jogviszony szerint
4. Ügyvezető megbízási jogviszonyban, a társaságnak nem tagja, van mellette heti 36 órát elérő munkaviszonya
• Járulék F) jogviszony szerint, ha a megbízás alapján biztosított, H) jogviszony szerint, ha nem lesz biztosított
5.Ügyvezető megbízási jogviszonyban, a társaság tagja, nyugdíjas = kiegészítő tevékenységű jogviszony
• Járulék D) jogviszony szerint
6.Ügyvezető megbízási jogviszonyban, a társaság tagja, mellette egyéni vállalkozó is = választania kell, mely jogviszonyában fizeti meg az elvárt járulékalap után a járulékokat
• Járulék A) jogviszony szerint, ha ügyvetőként fizet a minimum járulékalap után. Ha az egyéni vállalkozásában választja a minimum járulékalap utáni fizetést, akkor a társaságában B) jogviszony szerint fizet.
7.Ügyvezető megbízási jogviszonyban, a társaság tagja, és más társaságban is van tagi jogviszonya = választania kell, mely jogviszonyában fizeti meg az elvárt járulékalap után a járulékokat
• Járulék A) jogviszony szerint ha ebben a vállalkozásnál választotta a minimum járulékalap utáni fizetést, ebben a vállalkozásban B) szerint fizet, ha másik társaságában választja a minimum járulékalap utáni fizetést.
8. Ügyvezető munkaviszonyban, egyéb jogviszonya nincs
• Járulék B) jogviszony szerint
9. Ügyvezető munkaviszonyban, van máshol is munkaviszonya
• Járulék B) jogviszony szerint
10. Ügyvezető megbízási jogviszonyban, a társaság tagja, nappali tagozatos hallgató
• Járulék F) jogviszony szerint
11. Ügyvezető munkaviszonyban, nappali tagozatos hallgató
• Járulék B) jogviszony szerint
12. Egyszemélyes Kft ügyvezetője megbízási jogviszonyban = társas vállalkozónak minősül
• Járulék A) jogviszony szerint
13. Egyéni cég tagja
• Járulék N), ha egyéb jogviszonya nincs;

1.8.2. Társas vállalkozásnál nem ügyvezető járulékai
1. A társaság tevékenységében tagi jogviszonyban tevékenykedik, egyéb jogviszonya nincs
• Járulék A) jogviszony szerint
2. A társaságban munkaviszonyban dolgozik
• Járulék B) jogviszony szerint
3. A társaságban munkaviszonyban dolgozik, nyugdíjas
• Járulék C) jogviszony szerint
4. A társaságban megbízási jogviszonyban dolgozik
• Járulék F) jogviszony szerint, ha biztosított, H) jogviszony szerint, ha nem biztosított
5. A társaságban munkaviszonyban dolgozik, nappali tagozatos hallgató
• Járulék B) jogviszony szerint

1.8.3. Egyéni vállalkozó járulékai
1. Főfoglalkozású egyéni vállalkozó, egyéb jogviszonya tehát nincs
• Járulék N) jogviszony szerint
2. Egyéni vállalkozó, van mellette heti 36 órát el nem érő munkaviszonya = főfoglalkozású egyéni vállalkozónak minősül
• Járulék T) jogviszony szerint
3. Egyéni vállalkozó, van mellette heti 36 órát elérő munkaviszonya
• Járulék G) jogviszony szerint
4. Egyéni vállalkozó, nyugdíjas, nincs más jogviszonya
• Járulék D) jogviszony szerint
5. Egyéni vállalkozó nyugdíjas, van heti 36 órát elérő munkaviszonya
• Járulék E) jogviszony szerint
6. Egyéni vállalkozó, nappali tagozatos hallgató
• Járulék G) jogviszony szerint
7. Átalányadózó egyéni vállalkozó, egyéb jogviszonya nincs
• Járulék I) jogviszony szerint
8. Átalányadózó egyéni vállalkozó, van heti 36 órát elérő munkaviszonya
• Járulék S) jogviszony szerint
9. Átalányadózó nyugdíjas egyéni vállalkozó
Járulék D) jogviszony

1.8.4. Jogviszony szerinti járulékfizetés

Az egészségügyi szolgáltatási járulék 2024. évben 11.300 Ft/hó, 3800/ Ft/nap.

A) jogviszony
• a magánszemély az elszámolt összeg, de legalább a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér, vagy garantált bérminimum után 18,5 % társadalombiztosítási járulékot fizet
• a társaság, az egyéni vállalkozás az elszámolt összeg, de legalább a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér 112,5 %-a után 13 % szociális hozzájárulást fizet

B) jogviszony
• a magánszemély az elszámolt összeg után 18,5 % társadalombiztosítási járulékot fizet
• munkaviszony történő cégvezetés (nem ügyvezetés, 1.8.2. pont 2. alpont) esetén a járulékfizetés alsó határa a minimálbér 30 %-a.
• a társaság az elszámolt összeg után 13 % szociális hozzájárulási adót fizet

C) jogviszony
• a magánszemély az elszámolt összeg után járulékfizetés nincs

D) jogviszony
• a magánszemély a ténylegesen elszámolt kifizetésre tekintettel sem fizet járulékot, a foglalkoztató sem fizet egészségügyi szolgáltatási járulékot

E) jogviszony
• a magánszemély a ténylegesen elszámolt kifizetésre tekintettel járulékot nem fizet, egészségügyi szolgáltatási járulékot sem fizet az egyéni vállalkozó és az egyéni cég

F) jogviszony
• a magánszemély az elszámolt összeg 18,5 % társadalombiztosítási járulékot fizet
• a társaság, az egyéni vállalkozás az elszámolt összeg után 13 % szociális hozzájárulást fizet

G) jogviszony
• a magánszemély az elszámolt összeg után 18,5 % társadalombiztosítási járulékot fizet
• az egyéni vállalkozás, az egyéni cég az elszámolt összeg után 13 % szociális hozzájárulási adót fizet

H) jogviszony
• a társaság az elszámolt összeg után
1. 13 % szociális hozzájárulási adót fizet

I) jogviszony
2023-től adómentes, tehát járulékmentes az év első napján kötelező minimálbér éves összegének fele. 2024. évben 1.600.800 Ft
• A biztosított egyéni vállalkozó az átalányban megállapított jövedelem, de legalább a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér után 18,5 % társadalombiztosítási járulékot fizet
• A biztosított az átalányban megállapított jövedelem, de legalább a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér 112,5%-a után 13 % szociális hozzájárulási adót fizet

J) - M) jogviszony

N) jogviszony
• a magánszemély az elszámolt összeg, de legalább a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér után 18,5 % társadalombiztosítási járulékot fizet
• az egyéni vállalkozás, az egyéni cég az elszámolt összeg, de legalább a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér 112,5 %-a után 13 % szociális hozzájárulási adót fizet

O) - P) jogviszony

R) jogviszony
• a magánszemély az elszámolt összeg, de legalább a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér, vagy garantált bérminimum után 18,5 % társadalombiztosítási járulékot fizet
• a társaság az elszámolt összeg, de legalább a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér 112,5 %-a után 13 % szociális hozzájárulást fizet

S) jogviszony
• a magánszemély az átalányban megállapított jövedelem után 18,5 % társadalombiztosítási járulékot fizet
• az egyéni vállalkozás az átalányban megállapított jövedelem után 13 % szociális hozzájárulást fizet

T) jogviszony
• a magánszemély az elszámolt összeg, de legalább a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér után 18,5 % társadalombiztosítási járulékot fizet

Nem érinti

A személyi jellegű juttatások az adó alapját csökkentik

A vállalkozói kivét és járulékai a vállalkozói jövedelmet csökkenti

Nem érinti

1.8.4. pontban foglaltak érintik

Nem érinti

Nem érinti

Nem érinti

3. § E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:
17. Egyéni vállalkozó:
a) az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő magánszemély, az említett nyilvántartásban rögzített tevékenysége(i) tekintetében azzal, hogy nem minősül egyéni vállalkozónak az a magánszemély, aki
aa) az ingatlan-bérbeadási,
ab) a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti egyéb szálláshely-szolgáltatási
tevékenységéből származó bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre, vagy a tételes átalányadózásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását választja, kizárólag a választott rendelkezések szerinti adózási mód alapjául szolgáló bevételei tekintetében;49
b) a közjegyző a közjegyzőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét közjegyzői iroda tagjaként folytatja);
c) az önálló bírósági végrehajtó a bírósági végrehajtásról szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét végrehajtói iroda tagjaként folytatja);
c) az önálló bírósági végrehajtó a bírósági végrehajtásról szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét végrehajtói iroda tagjaként folytatja);
d) az egyéni szabadalmi ügyvivő a szabadalmi ügyvivőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében;
e) az ügyvéd az ügyvédekről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét ügyvédi iroda tagjaként vagy alkalmazott ügyvédként folytatja);
f) a szolgáltató állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély e tevékenysége tekintetében;

50. § (1) Az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem szerinti adózás helyett adóévenként az adóév egészére a 8. számú melléklet rendelkezései szerint átalányadózást választhat az (5)-(9) bekezdésben foglalt rendelkezéseket is figyelembe véve.
(2) A mezőgazdasági őstermelő az átalányadózást akkor alkalmazza, ha az e tevékenységéből származó bevétele az adóévben az éves minimálbér tízszeresét nem haladja meg. Az őstermelő az átalányadózás alkalmazása helyett - választása szerint - adóévenként az adóév egészében a Második rész rendelkezései alapján állapíthatja meg a jövedelmét.
(3) Az átalányadózás kizárólag az egyéni vállalkozói, illetőleg mezőgazdasági őstermelői tevékenység egészére választható.
(4)
(5) Az a magánszemély, aki egyéni vállalkozóként is és mezőgazdasági őstermelőként is jogosult az átalányadózás választására, külön-külön és egyidejűleg is alkalmazhatja a kétféle tevékenységre elkülönülten az átalányadózást.
(6) A tevékenységét az adóévben kezdő egyéni vállalkozó, illetőleg mezőgazdasági őstermelő az átalányadózást a tevékenységének megkezdésétől választhatja az (1)-(5) bekezdések rendelkezései szerint.
(7) Az az egyéni vállalkozó, aki az átalányadózását megszünteti vagy az arra való jogosultsága megszűnik, a megszüntetés (megszűnés) évére és az azt követő 12 hónapra átalányadózást ismételten nem választhat.
(8) A tevékenységét év közben kezdő, megszüntető vagy szüneteltető egyéni vállalkozó az 52. § (1) bekezdésben meghatározott bevételi értékhatárt a tevékenység folytatásának napjaival időarányosan veheti figyelembe. E rendelkezés alkalmazásában tevékenységét év közben kezdőnek kell tekinteni azt az egyéni vállalkozót is, aki az átalányadózásra áttérést közvetlenül megelőző időszakban kisadózónak minősült.

51. § (1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó a bevételeit a 10. számú melléklet szerint - figyelemmel a 4. számú melléklet rendelkezéseire is - veszi figyelembe. Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónál nem minősül vállalkozói bevételnek a vállalkozási (gazdasági) tevékenységéhez költségei fedezetére vagy fejlesztési célra jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított vissza nem térítendő támogatás. A magánszemély az e bevételével összefüggő adókötelezettségeit az önálló tevékenységből származó jövedelemre irányadó rendelkezések szerint teljesíti.
(2) Ha az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó a tevékenységét megszüntette, akkor
a) az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályokat kell értelemszerűen alkalmaznia, valamint az átalányban megállapított jövedelmét növeli az az összeg, amelyet az átalányadózás megkezdésekor a meglévő készletekkel összefüggésben az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint megállapított;
b) a megszüntetést követően ezen tevékenységére tekintettel érkező bevételre, felmerülő költségre az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ideértve azt is, hogy az adóévben felmerült költség csak az adóévben megszerzett bevétel mértékéig számolható el.
(3) Az átalányadót választó egyéni vállalkozó, amennyiben az áfa-levonási jogát nem érvényesíti, a pénztárkönyv (naplófőkönyv) bevételi adatait vezeti, továbbá a vállalkozásával kapcsolatban felmerült összes költségének bizonylatait és egyéb dokumentumait az e törvényben foglalt általános szabályok szerint köteles megőrizni. Az átalányadózás nem mentesíti az egyéni vállalkozót a kifizetői minőségében, illetőleg más jogszabály előírása szerint reá vonatkozó nyilvántartási, bizonylat-kiállítási, valamint adatszolgáltatási, továbbá a számla-, illetőleg nyugtaadási kötelezettség alól.
(4) Átalányadózás választása esetén az egyéni vállalkozónak az áttérést megelőző év december 31-ét alapul véve, meg kell állapítania az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint a meglévő készletekkel kapcsolatos bevételét, amelyet a továbbiakban mindaddig adóalapot nem érintő bevételként kell nyilvántartania, amíg átalányadózást alkalmaz.
(5) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezései szerint kell eljárnia az átalányadózás szerint adózó mezőgazdasági őstermelőnek is, azzal, hogy a bevételeit a 2. számú melléklet szerint kell figyelembe vennie.

52. § (1) Az átalányadózás szabályai addig alkalmazhatók, amíg az adóévben
a) az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói bevétele az éves minimálbér tízszeresét,
b) az adóév egészében kizárólag a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet szerinti kiskereskedelmi tevékenységet végző egyéni vállalkozó vállalkozói bevétele az éves minimálbér ötvenszeresét
nem haladja meg.
(2) Az (1) bekezdésben említett bármelyik feltétel hiányában az átalányadózásra való jogosultság megszűnik. Ekkor, valamint ha az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó a tevékenységének megszüntetését követően az adóévben azt újrakezdi, az egyéni vállalkozónak az adóév egészére nézve át kell térnie a vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazására. Ekkor át kell térnie a pénztárkönyv teljes és az egyébként szükséges részletező nyilvántartások vezetésére, azzal, hogy a jogosultság megszűnésének időpontját megelőző időszakra vonatkozó költségadatokat elégséges a pénztárkönyvben az abban foglalt részletezettség szerint, de tételenként egyösszegben feltüntetnie.

53. § (1) A jövedelmet a bevételből
a) az egyéni vállalkozó 40 százalék,
b) az adóév egészében kizárólag a (2) bekezdésben, vagy kizárólag a (2) bekezdésben meghatározott és a c) pont szerinti tevékenységből bevételt szerző egyéni vállalkozó 80 százalék,
c) az adóév egészében kizárólag a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet alapján kiskereskedelmi tevékenységből bevételt szerző egyéni vállalkozó 90 százalék,
d) a mezőgazdasági őstermelő 90 százalék
költséghányad levonásával állapítja meg (átalányban megállapított jövedelem).
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti tevékenységek a következők:637
a) mezőgazdasági, erdőgazdálkodási (TESZOR’08 01, 02), bányászati (TESZOR’08 05-től 09-ig) és feldolgozóipari (TESZOR’08 10-től 32-ig) termék-előállítás, építőipari kivitelezés (TESZOR’08 41, 42);
b) mezőgazdasági, betakarítást követő szolgáltatás (TESZOR’08 01.6), vadgazdálkodáshoz kapcsolódó szolgáltatás (TESZOR’08 01.70.10), erdészeti szolgáltatás (TESZOR’08 02.40.10) és zöldterület-kezelés (TESZOR’08 81.30.10);
c) halászati szolgáltatás (TESZOR’08 03.00.71), halgazdálkodási szolgáltatás (TESZOR’08 03.00.72);
d) feldolgozóipari szolgáltatás (TESZOR’08 10-től 32-ig) a bérmunkában végzett szolgáltatás és az egyéb sokszorosítás (TESZOR’08 18.20) kivételével;
e) építőipari szolgáltatás (TESZOR’08 43);
f) ipari gép, berendezés, eszköz javítása (TESZOR’08 33.1), gépjárműjavítás (TESZOR’08 45.20), személyi, háztartási cikk javítása (TESZOR’08 95.2), épületgépészeti berendezések javítása (TESZOR’08 43.21, 43.22, 43.29);
g) a taxis személyszállítás (TESZOR’08 49.32.11) személygépjármű kölcsönzése vezetővel (TESZOR’08 49.32.12), egyéb máshová nem sorolt szárazföldi személyszállítás (TESZOR’08 49.39.39), közúti áruszállítás (TESZOR’08 49.41.1);
h) számítógép, kommunikációs eszköz javítása (TESZOR’08 95.1);
i) fényképészet (TESZOR’08 74.20);
j) textil, szőrme mosása, tisztítása (TESZOR’08 96.01), fodrászat, szépségápolás (TESZOR’08 96.02), hobbiállat-gondozás (TESZOR’08 96.09.11);
k) a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet alapján folytatott vendéglátó tevékenység (TESZOR 56);
l) személygépjármű-vezető képzés tevékenység (TESZOR’08 85.53.11).
(3) Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó tevékenysége év közben oly módon változik, hogy a korábban alkalmazott költséghányad alkalmazására már nem jogosult, a változás időpontjában az év első napjára visszamenőlegesen át kell térnie a tevékenységének megfelelő alacsonyabb költséghányad alkalmazására.
(4) Ha az adóévre átalányadózást választó egyéni vállalkozó elhunyt és a tevékenységét folytató özvegye vagy örököse, vagy egyesített tevékenység esetén az özvegye vagy az örököse is az átalányadózást választotta, akkor az elhunyt esetében az elhalálozás napjáig elért bevétel alapján átalányban megállapított jövedelmet - az időarányos bevételi értékhatár figyelmen kívül hagyásával - az elhunyt által megszerzett jövedelemnek kell tekinteni azzal, hogy az elhunyt által elért bevétel beleszámít az özvegy vagy az örökös esetében az átalányadó alkalmazásának feltételéül megjelölt bevételi értékhatárba.

53/A. §

54. § (1) Az átalányadózás évében felmerült összes költséget elszámoltnak kell tekinteni, beleértve a korábban és az átalányadózás időszakában beszerzett tárgyi eszközök beszerzési és előállítási értékének az átalányadózás időszakára jutó értékcsökkenési leírását is a 11. számú melléklet II. fejezete szerint. Az átalányadózást megelőző időszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteségből az átalányadózás időszakának minden évében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezését nem kell alkalmazni azon költségekre, fejlesztési kiadásokra, amelyek fedezetére jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján vissza nem térítendő támogatás folyósítása történt.
(3) Az átalányadózás választását megelőzően érvényesített kisvállalkozói kedvezményre, nyilvántartásba vett fejlesztési tartalékra, foglalkoztatási kedvezményre, valamint a kisvállalkozások adókedvezményére a 49/B. §, illetve a 13. számú melléklet rendelkezéseit az átalányadózás időszakában is alkalmazni kell.

55. § Az átalányadózásra való jogosultság a határozat véglegessé válásának napjával megszűnik, ha az egyéni vállalkozó terhére az adó- vagy vámhatóság számla- vagy nyugtaadási kötelezettség elmulasztásáért véglegesen mulasztási bírságot állapított meg.

56. § (1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő a bevétel megszerzése érdekében felmerült kiadásairól szóló számlákat és más bizonylatokat az adó utólagos megállapításához való jog elévüléséig megőrzi.
(2) Amennyiben az átalányadózást választó egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő az 53. § szerint számított jövedelem és/vagy átalányadó számítására vonatkozó rendelkezéseket nem az 50-55. § rendelkezései szerint alkalmazta, illetőleg nem a tényleges bevételét vette számításba, de az átalányadózás alkalmazására egyébként jogosult, a fizetendő adót az említett §-ok rendelkezései szerint kell megállapítania. Az átalányadózásra való jogosultság hiánya, vagy a jogosultság elvesztése miatt a vállalkozói jövedelem szerinti adózásról szóló rendelkezések, illetőleg a Második rész rendelkezései szerint kell az adót megállapítani

3. § (1) Egyéni vállalkozó lehet:
a) a magyar állampolgár,
b) az Európai Unió tagállamának vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államnak az állampolgára, továbbá az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes más állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján a letelepedés tekintetében az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam állampolgáraival azonos jogállást élvező személy,
c) a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó, a b) pontban nem említett olyan személy, aki a szabad mozgás és tartózkodás jogát Magyarország területén gyakorolja,
d) a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó bevándorolt vagy letelepedett jogállású személy, a keresőtevékenység folytatása céljából, családegyesítés céljából vagy tanulmányi célból kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkező személy, valamint a humanitárius célból kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkező befogadott és hontalan.

32. § A munkaviszony alanyai a munkáltató és a munkavállaló.
33. § Munkáltató az a jogképes személy, aki munkaszerződés alapján munkavállalót foglalkoztat.
34. § (1) Munkavállaló az a természetes személy, aki munkaszerződés alapján munkát végez.
42. § (1) A munkaviszony munkaszerződéssel jön létre.
(2) A munkaszerződés alapján
a) a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni,
b) a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni.
43. § (1) A munkaszerződés - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a Második Részben foglaltaktól, valamint munkaviszonyra vonatkozó szabálytól a munkavállaló javára eltérhet.
(2) Az eltérést az egymással összefüggő rendelkezések összehasonlításával kell elbírálni.
(3) A felek munkaviszonyból származó jogaival és kötelezettségeivel kapcsolatos megállapodására a munkaszerződésre vonatkozó szabályokat a (4) bekezdésben foglalt eltéréssel kell alkalmazni.
(4) A (3) bekezdés szerinti megállapodást munkaviszonyra vonatkozó szabály rendelkezése esetén kell írásba foglalni.
44. § A munkaszerződést írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmulasztása miatt a munkaszerződés érvénytelenségére csak a munkavállaló - a munkába lépést követő harminc napon belül - hivatkozhat.

3:112. § [A vezető tisztségviselő önállósága]
(1) A társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő - a társasággal kötött megállapodása szerint - megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el.

3:144. § [Ügyvezetés, képviselet]
(1) A közkereseti társaság ügyvezetését a tagok közül kijelölt vagy megválasztott egy vagy több ügyvezető látja el. Kijelölés vagy választás hiányában valamennyi tag ügyvezető.
(2) Semmis a társasági szerződés olyan rendelkezése, amely ügyvezetővé olyan személyt jelöl ki, aki nem tagja a társaságnak, vagy lehetővé teszi ilyen személy ügyvezetővé választását.

3:155. § [A betéti társaságra alkalmazandó szabályok]
A betéti társaságra - az e címben foglalt eltérésekkel - a közkereseti társaságra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

3:156. § [Ügyvezetés]
A kültag nem lehet a társaság vezető tisztségviselője.

6:272. § [Megbízási szerződés]
Megbízási szerződés alapján a megbízott a megbízó által rábízott feladat ellátására, a megbízó a megbízási díj megfizetésére köteles.

1. § (1) Szociális hozzájárulási adó (a továbbiakban: adó) fizetési kötelezettség áll fenn a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerint összevont adóalapba tartozó adó (adóelőleg) alap számításnál figyelembe vett jövedelem után.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott jövedelmeken kívül adófizetési kötelezettség terheli az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíjat és a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíjat.
(3) Adófizetési kötelezettség terheli az Szja tv. szerinti önálló és nem önálló tevékenységből származó jövedelem esetében az Szja tv. szerinti adó (adóelőleg) alap hiányában a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerint
a) biztosítottnak minősülő személy részére juttatott olyan jövedelmet, amely a Tbj. 27. § (1) bekezdés b) pontja alapján,
b) a Tbj. 30. §-a alapján
járulékalapot képez.
(7)

2. § (1) Az adó mértéke az adóalap 13 százaléka, az 1. § (4) bekezdésben foglalt esetekben a juttatások adóalapként meghatározott összegének 13 százaléka.
(2) Az 1. § (5) bekezdés a)-e) pontja esetében az adót addig kell megfizetni, amíg a természetes személy 1. § (1)-(3) bekezdés és az 1. § (5) bekezdés a)-e) pontja szerinti jövedelme a tárgyévben eléri a minimálbér összegének huszonnégyszeresét (a továbbiakban: adófizetési felső határ).
(3) A fizetendő adó az adóalap után a kifizetéskor érvényes adómértékkel számított adó (számított adó), csökkentve az adó fizetésére kötelezettet e törvény rendelkezése alapján megillető adókedvezmények összegével.
(4) Az adó mértékének változása esetén az adó fizetésére kötelezett a megváltozott adómértéket arra a hónapra, adóévre vonatkozóan bevallott jövedelmekre alkalmazza először, amely hónapban, adóévben a megváltozott adó mértéke hatályba lép.

3. § (1) Adó fizetésére kötelezett az a személy, aki az Szja tv. szerint nem önálló tevékenységből származó jövedelmet juttat (e bekezdés alkalmazásában ideértve a külföldi kifizetőt). Amennyiben az Szja tv. szerinti nem önálló tevékenységből származó jövedelem külföldi kifizetőtől származik és a Tbj. szerint járulékalapot nem képez, az adó fizetésére kötelezett személy a természetes személy.
(2) Amennyiben az Szja tv. szerint önálló tevékenységből származó jövedelem kifizetőtől származik, az adó fizetésére kötelezett személy a kifizető (e bekezdés alkalmazásában ideértve a külföldi kifizetőt). Ha az Szja tv. szerinti önálló tevékenységből származó jövedelem nem kifizetőtől származik, az adó fizetésére kötelezett személy a természetes személy. Ha a természetes személy külföldi kifizetőtől a Tbj. szerint járulékalapot nem képező jövedelmet szerez, az adó fizetésére kötelezett személy a természetes személy.
(3) Amennyiben az Szja tv. szerint egyéb jövedelemnek minősülő jövedelem kifizetőtől származik, akkor az adófizetésre kötelezett a kifizető. Amennyiben az Szja tv. szerint egyéb jövedelemnek minősülő jövedelem nem kifizetőtől származik vagy az adóelőleget a kifizető nem köteles megállapítani, akkor az adófizetésre kötelezett a természetes személy.
(4) Az 1. § (4) bekezdés szerinti jövedelem esetében adófizetésre kötelezett személynek a kifizető minősül.
(5) Az 1. § (5) bekezdés szerinti jövedelem esetében adófizetésre kötelezett személynek a jövedelmet szerző természetes személy minősül.
(6) Kirendelés esetén az adófizetési kötelezettséget a kirendelést elrendelő (ideértve a külföldi kifizetőt is) teljesíti. A kirendelés alapján foglalkoztató személy teljesíti az adófizetési kötelezettséget, ha a kirendelést elrendelővel megállapodott arról, hogy a természetes személy foglalkoztatásához kapcsolódó munkabért és közterheket ő fizeti.
(7) Munkaerő-kölcsönzés keretében kölcsönbe adott munkavállalóval fennálló jogviszonyra tekintettel fizetendő adó alanya a kölcsönbe adó. Ha a kölcsönbe adó külföldi kifizető, az adófizetésre kötelezett a munkavállalót kölcsönbe vevő személy.
(8) Több munkáltatóval létesített munkaviszony [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 195. §] esetén az adókötelezettséget az adózás rendjéről szóló törvény szerint meghatározott munkáltató teljesíti.

5. § (1) Nem keletkezik az 1. § (1)-(3) bekezdése szerint adófizetési kötelezettsége - e tevékenysége, jogállása alapján szerzett jövedelme tekintetében -
a) a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak;
b) a társas vállalkozásnak a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozóra tekintettel;
g) a kifizetőnek a Tbj. szerint kiegészítő tevékenységet folytató személyre tekintettel;

6. § (1) Az Szja tv. rendelkezései szerint a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozót saját maga után havonta terhelő adó alapja a vállalkozói kivét, de legalább az adóalap megállapításának különös szabályai szerint megállapított összeg.
(2) Az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozót saját maga után havonta terhelő adó alapja az év elejétől [a Tbj. 6. § (1) bekezdés d) pontja szerinti biztosítási jogviszony keletkezésétől] a tárgynegyedév utolsó napjáig (az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony megszűnéséig) átalányban megállapított, személyi jövedelemadó köteles jövedelem, csökkentve az év korábbi negyedévében, negyedéveiben adóalapként figyelembe vett összeggel, elosztva annyi hónappal, ahány hónapban az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony a tárgynegyedévben (akár egyetlen napig is) fennállt, azzal, hogy az adóalap nem lehet kisebb az adóalap megállapításának különös szabályai szerint megállapított összegnél.
(3)
(4)
(5)
6) A mezőgazdasági őstermelői nyilvántartásban az őstermelők családi gazdaságának tagjaként bejegyzett azon magánszemély, aki a mezőgazdasági termelő tevékenység tekintetében az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szerepel, az adóval kapcsolatos adókötelezettségeket az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok szerint teljesíti.

8. § (1) A közkereseti társaságot, a betéti társaságot, a korlátolt felelősségű társaságot, a közös vállalatot, az egyesülést, az európai gazdasági egyesülést, a szabadalmi ügyvivői irodát, a szabadalmi ügyvivői társaságot, az ügyvédi irodát, a közjegyzői irodát, a végrehajtói irodát, az egyéni céget a tagjára tekintettel havonta terhelő adó alapja legalább a minimálbér 112,5 százaléka. Az adó alapja legalább az adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszony fennállása minden napjára számítva a minimálbér 112,5 százalékának harmincad része, ha a jogviszony nem áll fenn a hónap minden napján.
(2) Az egyházi jogi személyt az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személyre tekintettel havonta terhelő adó alapja a minimálbér. Az adó alapja az adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszony fennállása minden napjára számítva a minimálbér harmincad része, ha a jogviszony nem áll fenn a hónap minden napján.
(3) Az egyéni vállalkozót saját maga után havonta terhelő adó alapja legalább a minimálbér 112,5 százaléka. Az adó alapja az egyéni vállalkozói jogállás fennállása minden napjára számítva legalább a minimálbér 112,5 százalékának harmincad része, ha a természetes személy e jogállással nem rendelkezik a hónap minden napján.
(4) Az (1)-(3) bekezdés alkalmazásakor az egy hónapra fizetendő adó alapjának megállapításkor a kifizető, valamint az egyéni vállalkozó nem veszi számításba a hónapnak azt a napját, amelyre a kifizető a tagjával fennálló jogviszonya, egyéni vállalkozói jogállására tekintettel e fejezet külön rendelkezése alapján mentesül az adófizetés különös szabályainak alkalmazása alól. Ilyen esetben az adó alapja a hónap többi napjára számítva egyházi jogi személy esetében a minimálbér harmincad része, más kifizető és egyéni vállalkozó esetében legalább minimálbér 112,5 százalékának harmincad része.

4. § E törvény alkalmazásában:
2. Egyéni vállalkozó:
2.1. az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy,
2.2. a szolgáltató állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély, és a gyógyszerészi magántevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező magánszemély,
2.3. az ügyvéd, európai közösségi jogász (a továbbiakban együtt: ügyvéd),
2.4. az egyéni szabadalmi ügyvivő,
2.5. a nem közjegyzői iroda tagjaként tevékenykedő közjegyző,
2.6. a nem végrehajtói iroda tagjaként tevékenykedő önálló bírósági végrehajtó.
3. EGT-állam: az Európai Unió tagállama és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam, továbbá az az állam, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállást élvez.
4. Foglalkoztató:
4.1. bármely jogi és természetes személy, egyéni vállalkozó, egyéb szervezet, költségvetés alapján gazdálkodó szerv, bármely személyi egyesülés, ha biztosítottat foglalkoztat,
4.2. társas vállalkozó esetén a társas vállalkozás,
4.3. az álláskeresési járadékban, keresetpótló juttatásban, valamint álláskeresést ösztönző juttatásban, nyugdíj előtti álláskeresési segélyben (a továbbiakban együtt: álláskeresési támogatás) részesülő, biztosítottnak minősülő személy esetén az ellátást folyósító szerv,
4.4. a gyermekgondozást segítő ellátásban, a gyermekgondozási díjban, a gyermeknevelési támogatásban, a gyermekek otthongondozási díjában és az ápolási díjban részesülő személyek esetében a segélyt, a támogatást, illetve a díjat folyósító szerv,
4.5. a Magyar Államkincstár (a továbbiakban: Kincstár) számfejtési körében a helyi önkormányzatok nettó finanszírozásának hatálya alá tartozó munkáltatók esetében a járulék megállapításával, bevallásával, megfizetésével, a nyilvántartással és adatszolgáltatással, valamint a biztosítottak bejelentésével összefüggő, az e törvényben és az adóigazgatási rendtartásról szóló törvényben (a továbbiakban: Air.), az adózás rendjéről szóló törvényben (a továbbiakban: Art.), ezek végrehajtására szolgáló rendeletben, valamint az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvényben előírt kötelezettségek tekintetében a Kincstár,
4.6. a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) XVI. fejezete szerinti munkavégzés esetén, ha jogszabály másként nem rendelkezik, a kölcsönbeadó,
4.7. több munkáltatóval létesített munkaviszony (Mt. 195. §) esetén az Art.-ban meghatározott munkáltató,
4.8. a rendvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítésben vagy rendvédelmi egészségkárosodási járadékban részesülő személy esetében a rendvédelmi feladatokat ellátó szerv, valamint a honvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítésben vagy honvédelmi egészségkárosodási járadékban részesülő személy esetében az ellátást megállapító honvédségi szervezet vagy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, továbbá a Nemzeti Adó- és Vámhivatal személyi állományának jogállásáról szóló törvény szerinti egészségkárosodási keresetkiegészítésben vagy egészségkárosodási járadékban részesülő személy esetében a Nemzeti Adó- és Vámhivatal,
4.9. a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoctv.) szerinti fejlesztési jogviszony keretében fejlesztési foglalkoztatási díjat folyósító fejlesztő foglalkoztatást nyújtó szolgáltató, intézmény.
5. Foglalkoztatott: aki nem minősül egyéni, illetve társas vállalkozónak és foglalkoztatója biztosítással járó jogviszony keretében foglalkoztatja.
9. Járulék: a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, az egészségügyi szolgáltatási járulék, a megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék, valamint a táppénz-hozzájárulás.
11. Kiegészítő tevékenységet folytató személy: a 6. § szerinti biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyban kereső tevékenységet folytató saját jogú nyugdíjas személy, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte és egyéni vagy társas vállalkozónak minősül, akkor is, ha a saját jogú vagy a hozzátartozói nyugellátás folyósítása szünetel.
13. Megbízási jogviszony, munkaviszony: a magyar jog hatálya alá tartozó megbízási jogviszony és munkaviszony, továbbá a külföldi jog hatálya alá tartozó olyan megbízási jogviszony és munkaviszony, amely alapján a munkát Magyarország vagy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet hatálya alá tartozó másik tagállam, vagy Magyarország által kötött kétoldalú szociális biztonságról szóló egyezményben részes másik állam területén végzik.
14. Minimálbér:
14.1. a tárgyhónap első napján érvényes, a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb havi összege, és
14.2. a biztosított egyéni és társas vállalkozó járulékfizetéséről szóló rendelkezések alkalmazásában a tárgyhónap első napján, a teljes munkaidőre érvényes garantált bérminimum havi összege, ha az egyéni vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége vagy a társas vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel.
17. Saját jogú nyugdíjas: az a természetes személy, aki
17.1. a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.), illetve nemzetközi egyezmény alkalmazásával az 5. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott saját jogú nyugellátásban, szociális biztonságról szóló egyezménnyel érintett állam által megállapított öregségi nyugellátásban, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban), egyházi jogi személytől nyugdíjban vagy öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül, vagy
17.2. a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, illetve az EGT-állam jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi nyugdíjban részesül, abban az esetben is, ha a nyugellátás folyósítása szünetel.
18. Tanulmányokat folytató tanuló, hallgató: a 6. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alkalmazásában az, aki
18.1. nappali rendszerű oktatás keretében, vagy nappali oktatás munkarendje szerint folyó oktatásban a nemzeti köznevelésről szóló törvény szerinti tanulói jogviszonnyal rendelkezik,
18.2. a szakképzésről szóló törvény szerinti szakképző intézményben nappali rendszerű szakmai oktatásban tanulói jogviszonnyal rendelkezik,
18.3. nappali rendszerű oktatás keretében a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) szerinti nem szünetelő (aktív) hallgatói jogviszonnyal rendelkezik, vagy
18.4. a 18.1-18.3. alpont szerinti jogviszonya megszűnését követően diákigazolványra jogosult, a diákigazolványra való jogosultsága lejártáig.
20. Társas vállalkozás:
20.1. a közkereseti társaság,
20.2. a betéti társaság,
20.3. a korlátolt felelősségű társaság,
20.4. a közös vállalat,
20.5. az egyesülés, ideértve az európai gazdasági egyesülést is,
20.6. a 20.1.-20.5. alpontban felsorolt társas vállalkozások az előtársaságként történő működés időszakában is,
20.7. a szabadalmi ügyvivői társaság, szabadalmi ügyvivői iroda,
20.8. a gépjárművezető-képző munkaközösség,
20.9. az oktatói munkaközösség,
20.10. az ügyvédi iroda, közjegyzői iroda,
20.11. a végrehajtói iroda,
20.12. az egyéni cég.
21. Társas vállalkozó:
21.1. a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, valamint az európai gazdasági egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve ezen társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony),
21.2. a szabadalmi ügyvivői társaság, a szabadalmi ügyvivői iroda tagja, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik,
21.3. az ügyvédi iroda, a közjegyzői iroda, a végrehajtói iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség tagja,
21.4. az egyéni cég tagja,
21.5. a betéti társaság, a közkereseti társaság és a korlátolt felelősségű társaság olyan természetes személy tagja, aki a társaság ügyvezetését nem munkaviszony alapján látja el, kivéve, ha az 1. alpont szerint társas vállalkozónak minősül.

6. § (1) E törvény alapján biztosított a kiegészítő tevékenységet folytató személynek nem minősülő
a) munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyban, szerződéses határvadász jogviszonyban, közszolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati jogviszonyban, adó- és vámhatósági szolgálati jogviszonyban, tisztjelölti szolgálati jogviszonyban, rendvédelmi tisztjelölti szolgálati jogviszonyban, politikai szolgálati jogviszonyban, biztosi jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírói szolgálati jogviszonyban, egészségügyi szolgálati jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban, ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban, vendégoktatói ösztöndíjas jogviszonyban, közfoglalkoztatási jogviszonyban álló személy, a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, az Országgyűlési Őrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja, a Magyar Honvédség szerződéses állományú tagja, a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona, a honvédelmi alkalmazott, az országgyűlési képviselő, a nemzetiségi szószóló (a továbbiakban együtt: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik,
b) szövetkezet tagja, aki a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik (a személyes közreműködést megalapozó jogviszonyra irányadó szabályok szerint), kivéve5
ba) az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, képzésben részt vevő személy, hallgató tagját - 25. életévének betöltéséig a tanulói, hallgatói jogviszonya szünetelésének időtartama alatt is -,
bb) a közérdekű nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő tagját, és
bc) a szociális szövetkezetben tagi munkavégzés keretében munkát végző tagot,
c) álláskeresési támogatásban részesülő személy,
d) egyéni vállalkozó,
e) társas vállalkozó,7
f) díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban) személyesen munkát végző személy - a törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével - ha az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, vagy naptári napokra annak harmincad részét,8
g) egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy,
h) mezőgazdasági őstermelő, kivéve
ha) az őstermelők családi gazdaságának kiskorú tagját,
hb) az egyéb jogcímen - ide nem értve a f) pont és a (2) bekezdés szerint - biztosítottat,
hc) a saját jogú nyugdíjast és az özvegyi nyugdíjban részesülő személyt, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte,
i) a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvényben meghatározottak szerint a főállású kisadózóként bejelentett személy,11
j) állami projektértékelői jogviszonyban álló személy, ha az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, vagy naptári napokra annak harmincad részét,
k) a köztársasági elnök saját jogú nyugdíjasnak nem minősülő házastársa arra az időre, amelyre a fennálló biztosítással járó jogviszonyában a biztosítása szünetel, vagy nem rendelkezik más biztosítással járó jogviszonnyal.
(2) Az (1) bekezdés f) pontjában foglaltakon túl, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személynek kell tekinteni azt is, aki gazdasági társaság társas vállalkozónak nem minősülő vezető tisztségviselője, alapítvány, egyesület, egyesületek szövetsége, társasház közösség, köztestület, kamara, európai részvénytársaság, egyesülés, európai gazdasági egyesülés, európai területi társulás, vízgazdálkodási társulat, erdőbirtokossági társulat, egyéb állami gazdálkodó szerv, egyes jogi személyek vállalata, közös vállalat, egyéni cég, szövetkezet, lakásszövetkezet, európai szövetkezet, állami vállalat, egyes jogi személyek vállalata, vállalatcsoport, Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezeteinek, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, magánnyugdíjpénztárak tisztségviselője, vezető tisztségviselője, vagy e szervezetek felügyelőbizottságának, illetve a Kormány egyéb javaslattevő, véleményező vagy tanácsadói tevékenységet végző testületének a tagja, a Nemzeti Választási Bizottság választott és megbízott tagja, a helyi önkormányzati választásokon választott képviselő és tisztségviselők, társadalmi megbízatású polgármester, feltéve, hogy járulékalapot képező jövedelemnek minősülő tiszteletdíja (díjazása) eléri az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott összeget, és a munkát Magyarországon vagy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet hatálya alá tartozó másik tagállam, vagy Magyarország által kötött kétoldalú szociális biztonságról szóló egyezményben részes másik állam területén végzi.
(3) Biztosított az a természetes személy is, aki a munkát külföldi foglalkoztató számára Magyarország területén kívül végzi, és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet, vagy Magyarország által kötött kétoldalú szociális biztonságról szóló egyezmény alapján e törvény hatálya alá tartozik.

7. § A biztosítottak - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhetnek.

23. § (1) A társadalombiztosítási ellátások és a munkaerőpiaci célok fedezetére
a) a biztosított - a c) pontban meghatározott kivételekkel - társadalombiztosítási járulékot,
b) az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre kötelezett személy, a központi költségvetés és a szociális szövetkezet egészségügyi szolgáltatási járulékot,
c) a 37. §-ban meghatározott ellátások után az ellátásban részesülő személy, a szociális szövetkezetben tagi munkavégzés keretében munkát végző tag, továbbá a 6. § (1) bekezdés c) és g) pontja szerinti biztosított nyugdíjjárulékot,
d) a törvényben meghatározott személy szociális hozzájárulási adót fizet.

25. § (1) A társadalombiztosítási járulék mértéke 18,5 százalék.
(2) A nyugdíjjárulék mértéke 10 százalék.
(3) Az egészségügyi szolgáltatási járulék havi összege 7 710 forint (napi összege 257 forint). A 2020. évet követően az egészségügyi szolgáltatási járulék tárgyévi havi mértéke a tárgyévet megelőző évi egészségügyi szolgáltatási járulék havi mértékének a tárgyévet megelőző év július hónapjára vonatkozó, a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett fogyasztóiár-index előző év azonos időszakához viszonyított változásával valorizált összege, 100 forintra kerekítve. Az egészségügyi szolgáltatási járulék napi mértéke a havi mérték harmincad része, 10 forintra kerekítve. Az előbbiek szerint megállapított járulék mértékeket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a honlapján a tárgyévet megelőző év október 31-ig közzéteszi.

27. § (1) Járulékalapot képező jövedelem
a) az Szja tv. szerint összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem, a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a szakképzési munkaszerződés alapján ténylegesen kifizetett pénzbeli juttatás, a felszolgálási díj, az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj,
(2) A 6. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a járulékalap havonta legalább a minimálbér 30 százaléka (a továbbiakban: járulékfizetési alsó határ), azzal, hogy ha
a) a biztosítási kötelezettséget eredményező jogviszony hónap közben keletkezik vagy szűnik meg,
b) a biztosítási jogviszony a 16. § alapján a hónap egészében nem áll fenn, vagy
c) az adott hónapban a biztosított táppénzben, baleseti táppénzben részesül, vagy tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén fizetési nélküli szabadságot vesz igénybe,
a járulékfizetési alsó határ meghatározása során az a)-c) pontok szerinti naptári napokat figyelmen kívül kell hagyni. Amennyiben az a)-c) pontokban meghatározott körülmények a naptári hónap csak egy részében állnak fenn, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy-egy naptári napra a járulékalap harmincad részét kell alapul venni.

39. § (1) A biztosított társas vállalkozó a társadalombiztosítási járulékot a társas vállalkozástól személyes közreműködésére tekintettel megszerzett járulékalapot képező jövedelem alapulvételével fizeti meg. A társadalombiztosítási járulék alapja havonta legalább a minimálbér.

40. § (1) A biztosított vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó tárgyhavi társadalombiztosítási járulékának alapja a vállalkozói kivét.
(2) Az Szja tv. szerinti átalányadózást alkalmazó biztosított egyéni vállalkozót havonta terhelő társadalombiztosítási járulék alapja az év elejétől [a Tbj. 6. § (1) bekezdés d) pont szerinti biztosítási jogviszony keletkezésétől] a tárgynegyedév utolsó napjáig (az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony megszűnéséig) átalányban megállapított, személyi jövedelemadó köteles jövedelem, csökkentve az év korábbi negyedévében, negyedéveiben járulékalapként figyelembe vett összeggel, elosztva annyi hónappal, ahány hónapban az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony a tárgynegyedévben (akár egyetlen napig is) fennállt.
(3) A biztosított egyéni vállalkozó társadalombiztosítási járulékának alapja havonta legalább a minimálbér.
(4) Az egyéni vállalkozó a járulékfizetési alsó határ után nem köteles a társadalombiztosítási járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt
a) táppénzben, baleseti táppénzben, csecsemőgondozási díjban, örökbefogadói díjban, gyermekgondozási díjban részesül,
b) gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban, gyermekek otthongondozási díjában vagy ápolási díjban részesül, kivéve, ha a gyermekgondozást segítő ellátás, a gyermekek otthongondozási díja, illetve az ápolási díj fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja,
c) csecsemőgondozási díjban, örökbefogadói díjban, gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozást segítő ellátásban egyidejűleg részesül,
d) katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona,
e) fogvatartott,
f) ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként kamarai tagságát, egyéni vállalkozói tevékenységét szünetelteti.
(5) Ha a (4) bekezdésben meghatározott körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy-egy naptári napra a járulékalap harmincad részét kell alapul venni. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonya hónap közben kezdődött vagy szűnt meg.

42. § (1) Több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén a járulékalap után mindegyik jogviszonyban meg kell fizetni a társadalombiztosítási járulékot.
(2) A társadalombiztosítási járulék alapja a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem, átalányadózó egyéni vállalkozó esetében az átalányban megállapított jövedelem (ide nem értve az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó e tevékenységéből származó jövedelmének adómentes részét), ha
a) az egyéni vállalkozó, a társas vállalkozó legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll, vagy
b) az egyéni vállalkozó, a társas vállalkozó a nemzeti köznevelésről szóló törvény hatálya alá tartozó köznevelési intézményben nappali rendszerű iskolai oktatás keretében vagy nappali oktatás munkarendje szerint folyó oktatásban, a szakképzésről szóló törvény szerint nappali rendszerű szakmai oktatásban, továbbá a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytat, vagy EGT-államban vagy Svájcban közép- vagy felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat.
(3) A (2) bekezdésben foglalt heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani.
(4) Ha a társas vállalkozóként biztosított több gazdasági társaság személyesen közreműködő tagja vagy ügyvezetője, a járulékfizetési alsó határ utáni járulékot - évente egy alkalommal történő választása szerint - egyszer kell figyelembe venni. A társas vállalkozó e választásáról a tárgyév január 31-éig nyilatkozik a társas vállalkozásnak.
(5) A (4) bekezdésében említett esetben a társas vállalkozó választásáról a tárgyév január 31-éig írásban értesíti azokat a társas vállalkozásokat, amelyeknek tagjaként biztosításra kötelezett.

104. § (7) Az e törvény 27. § (2) bekezdés szerinti járulékfizetési alsó határ és a ténylegesen kifizetett járulékalapot képező jövedelem közötti különbözet után fennálló társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettséget a 2020. július és augusztus hónapra vonatkozóan nem kell teljesíteni. Ezekben az esetekben a járulékalapot képező jövedelmet a 27. § (1) bekezdése szerint kell megállapítani.

A Kormány
a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 153. § (1) bekezdésében, a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 259. § (1) bekezdés 19. pontjában, valamint a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény 281. § (4) bekezdés 16. pontjában kapott felhatalmazás alapján,
a 4. § (2)–(3) bekezdése tekintetében az Alaptörvény 53. cikk (1) bekezdésében meghatározott eredeti jogalkotói hatáskörében, figyelemmel a védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolásáról szóló 2021. évi XCIII. törvény 80. és 81. §-ára,
az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el:

1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra és munkavállalóra.
(2) E rendelet alkalmazásában
a) munkáltatón a költségvetési szervet,
b) munkavállalón a költségvetési szervnél foglalkoztatottakat,
c) alapbéren a közalkalmazotti, kormányzati szolgálati, egészségügyi szolgálati, politikai szolgálati, biztosi, valamint köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állók esetében az illetményt, a különleges jogállású szervnél közszolgálati jogviszonyban állók esetében az illetményt, közszolgálati jogviszonyban állók esetében az alapilletmény és az illetménykiegészítés együttes összegét
is érteni kell.

2. § (1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összege (minimálbér) a teljes munkaidő teljesítése esetén 2023. december 1-jétől havibér alkalmazása esetén 266 800 forint, hetibér alkalmazása esetén 61 340 forint, napibér alkalmazása esetén 12 270 forint, órabér alkalmazása esetén 1534 forint.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározottaktól eltérően a legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére alapbérként megállapított garantált bérminimum a teljes munkaidő teljesítése esetén 2023. december 1-jétől havibér alkalmazása esetén 326 000 forint, hetibér alkalmazása esetén 74 950 forint, napibér alkalmazása esetén 14 990 forint, órabér alkalmazása esetén 1874 forint.
(3) Teljesítménybérezésnél a teljesítménykövetelmények százszázalékos és a teljes munkaidő teljesítése esetén a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló havi munkabérének (tiszta teljesítménybér, illetve garantált bér és teljesítménytől függő mozgóbér együttes)
a) az (1) bekezdés szerinti kötelező legkisebb összege 2023. december 1-jétől 266 800 forint,
b) a (2) bekezdés szerinti garantált bérminimum összege 2023. december 1-jétől 326 000 forint.
(4) Az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott órabértételt, ha a teljes munkaidő napi 8 óránál
a) hosszabb [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 92. § (2) bekezdése], arányosan csökkentett mértékben,
b) rövidebb [Mt. 92. § (4) bekezdése], arányosan növelt mértékben
kell figyelembe venni.
(5) Részmunkaidő esetén
a) az (1)–(3) bekezdésben meghatározott havi, heti és napi bértételt a munkaidő eltérő mértékével arányosan csökkentve,
b) az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott órabértételt az ott szereplő összeggel, illetve annak (4) bekezdés szerint arányosan változó összegével
kell figyelembe venni.

3. § Ez a rendelet 2023. december 1-jén lép hatályba.

4. § (1) E rendelet rendelkezéseit első alkalommal a 2023. december hónapra járó munkabérek megállapításánál kell alkalmazni.
(2) E rendelet rendelkezéseit első alkalommal a minimálbér vagy a garantált bérminimum összege alapján meghatározott, 2024. január hónapjára járó juttatások, támogatások (ide nem értve a jogszabály alapján nyújtott, intézmények működéséhez, szolgáltatások nyújtásához adott költségvetési támogatást), ellátások megállapításánál, valamint a korhatár előtti ellátás és a szolgálati járandóság 2024. évi szüneteltetése tekintetében kell alkalmazni.
(3) 2024. január 1. napjáig a (2) bekezdés szerinti esetben a 2023. november 30-án hatályos, a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 573/2022. (XII. 23.) Korm. rendelet alkalmazandó.

5. § Hatályát veszti a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 573/2022. (XII. 23.) Korm. rendelet.

[1997. évi LXXX. törvény 29. § (3)-(4) bekezdés, 2011. évi CLVI. törvény 457. § (3) bekezdés és 458. § (1) bekezdés]
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) különös rendelkezést tartalmaz az egyéni vállalkozó járulékfizetésére vonatkozóan. A biztosított egyéni vállalkozó a nyugdíjjárulékot, valamint az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot a vállalkozói jövedelem szerinti adózás esetén a vállalkozói kivét, átalányadózás esetén az átalányban megállapított jövedelem után fizeti meg. [Tbj. 29. § (3) bekezdés] Ugyanakkor a járulékfizetési kötelezettség megállapításánál figyelemmel kell lenni arra az előírásra is, miszerint: a nyugdíjjárulék alapja havonta legalább a minimálbér, az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék alapja havonta a minimálbér másfélszerese (a továbbiakban: járulékfizetési alsó határ, minimum járulékalap).
A fentiekben rögzítettektől eltérően az ellátásban részesülők esetében az alábbi szabályt szükséges alkalmazni:
Az egyéni vállalkozó a járulékfizetési alsó határ után nem köteles nyugdíjjárulékot és munkaerő-piaci járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt csecsemőgondozási díjban (csed), gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozást segítő ellátásban (a továbbiakban együtt: gyes), gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül. Ugyanakkor, ha a gyes, az ápolási díj folyósításának tartama alatt vállalkozói tevékenységet folytatja ez a szabály nem alkalmazható. [Tbj. 29. § (4) bekezdés]
Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény IX. fejezet (a továbbiakban: Szocho tv.) 457. § (3) bekezdése alapján az egyéni vállalkozót saját maga után havonta terhelő adó alapja legalább a minimálbér 112,5 százaléka.
Az egyéni vállalkozó az őt saját maga után terhelő adó alapjának megállapításakor nem veszi számításba a hónapnak azt a napját, amelyre maga az egyéni vállalkozó
a) táppénzben, baleseti táppénzben, csecsemőgondozási díjban, gyermekgondozási díjban részesül;
b) gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül, kivéve, ha a gyermekgondozást segítő ellátás, ápolási díj folyósítása alatt a tag személyes közreműködését, az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy egyházi szolgálatát, illetőleg az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő e tevékenységét személyesen folytatja.
A gyermekvállalást segítő intézkedések nyomán lehetővé vált, hogy az arra jogosult személy egyidejűleg több jogcímen részesüljön ellátásban. Abban az esetben, ha a tevékenységét személyesen végző egyéni vállalkozó gyermekgondozási díjban és GYES-ben is részesül, a járulékokat- és a szociális hozzájárulási adót csak a tényleges kivét/átalányban megállapított jövedelem után köteles megfizetni. A járulékfizetési alsó határ, illetve a minimum adóalap szerinti fizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezést nem kell alkalmazni. Ebben az esetben ugyanis a gyermekgondozási díjra vonatkozó kedvezőbb szabály már érvényesül, így indokolatlan lenne a két ellátás egyidejű folyósítása miatt a járulékfizetési alsó határ, illetve a minimum adóalap szerinti fizetési kötelezettség megállapítása.
[NAV ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 5167730515/2016.]

A Tbj. 6. § (2) bekezdésében szövegpontosítás történt, az anyagra hatással nincs.