Szigorú számadású nyomtatványok

A Számviteli törvény szigorú számadás alá rendeli vonni, a készpénz kezeléséhez kapcsolódó nyomtatványokat, továbbá minden olyan nyomtatványt, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatványon szereplő névértéknek megfelelő ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek az illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat.

A bizonylatot kibocsátónak az általa beszerzett és használatba vett nyomtatványokat szigorú számadás alá kell vonni. A Számviteli törvény szigorú számadás alá rendeli vonni a készpénz kezeléséhez kapcsolódó nyomtatványokat, továbbá minden olyan nyomtatványt, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatványon szereplő névértéknek megfelelő ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek az illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat.
Az idetartozó nyomtatványokat a jogszabály nem sorolja fel tételesen, hanem az ilyenként kezelendők tartalmát határozza meg. A bizonylatok körét a jogszabályi feltételek figyelembevétele mellett a gazdálkodónak kell meghatározni és teljesíteni mindazokat a kötelezettségeket, amelyek a szigorú számadás alá vonás folyamatában az adóalanyokat terhelik. A gazdálkodó fogalmába bele tartozik pl. az egyéni és társas vállalkozó, de a költségvetési szerv is.

1.1. Milyen nyomtatványokat szükséges nyilvántartásba venni?
- a számlát (számlatömböt)
- az egyszerűsített (készpénzfizetési) számlát, számlatömböt
- nyugtát (nyugtatömböt)
- étkezési jegyet

1.2. Milyen nyomtatványokat célszerű nyilvántartásba venni?
- szállítólevelet,
- a gépjármű menetlevelét,
- a felvásárlási jegyet,
- a bevételi pénztárbizonylatot,
- értékpapírokat,
- közteherjegyet
A felsorolás nem lehet teljes, mert a nyomtatványok nyilvántartására vonatkozó döntés joga a vállalkozóé.

1.3. Mi a szigorú számadási és nyilvántartási kötelezettséggel szembeni követelmény?
A szigorú számadási kötelezettség alá vont nyomtatványok készletéről és felhasználásáról olyan nyilvántartást célszerű vezetni, amelyből a felhasználó, a felhasznált mennyiség (sorszám szerint) és a felhasználás időpontja is megállapítható.
Indokolt a szigorú számadású nyomtatványokkal, beleértve a rontott példányokat is a felelősöket elszámoltatni. A nyomtatványok átadása, illetve átvétele csak elismervény ellenében történhet.

1.4. A jogszabály miként szabályozza a szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartását?
A nyilvántartás kötelező adattartama:
a.) a nyomtatvány neve és számjele (pl. számla, számjele B.13-374/V/
b.) a beszerzés kelte (mikor vásárolták)
c.) a beszerzést igazoló számla száma és a számlán feltüntetett teljesítés kelte
d.) a tömbök sorszáma (-tól -ig)
e.) a használatbavétel kelte (amikor a tömbből az első bizonylatot kiállították)
f.) a felhasználás kelte (amikor a tömbből az utolsó bizonylatot kiállították)
g.) az utolsó bizonylat kiállításának, felhasználásának kelte (ettől a naptól lehet számolni a selejtezés időpontját)
h.) a kiselejtezés kelte (amikor a bizonylat megőrzési határideje letelik, és attól kezdve a bizonylat selejtezhető)
A fenti adatokat tetszőleges formátumú nyilvántartásban lehet rögzíteni.

A nyomtatványt felhasználónak a nyomtatványt értékesítő, forgalmazó által az értékesítésről kiállított számlával kell rendelkeznie.
A forgalmazóknak a szigorú számadású nyomtatványok értékesítésekor bejelentési, nyilvántartási, és adatszolgáltatási kötelezettsége keletkezik. A tevékenység megkezdését követő 15 napon belül bejelentést tesz az illetékes adóhatóságnak.

Az értékesítőt az eladásról kiállított számla kibocsátásakor is szigorú alaki és tartalmi kötelezettségek terhelik, amelyek alapján a számlán részletesen és rövidítések nélkül köteles feltüntetni:
- az értékesített nyomtatványok megnevezését,
- a nyomtatvány kezdő és utolsó sorszámát és mennyiségét, ezen belül darabszám szerint, tömb esetében annak darabszámát, megjelölve azt is, hogy a tömb hány darabos,
- a vevő nevét és teljesítési címét, tehát székhelyét, telephelyét vagy lakóhelyét,
- az irányítószámot, az utcát és a házszámot,
- a vevő adóigazgatási azonosító számát.

Az értékesítő az eladott nyomtatványokról az értékesítésről kiállított számla tőpéldányai alapján a B15-46/E/V r. számon előállított nyilvántartást vezet, a nyilvántartás fajtájától nem térhet el. A nyilvántartásban az alábbi adatok feltüntetése kötelező:
- a forgalmazó neve, címe, adóigazgatási azonosító száma,
- az értékesített nyomtatvány megnevezése, jele,
- a nyomtatvány kiadásának dátuma,
- a vevő neve, címe, valamint adóigazgatási azonosító száma,
- az értékesített nyomtatvány sorszáma (-tól -ig), mennyisége,
- az értékesítésről kibocsátott számla sorszáma,
- az értékesített bizonylatot előállító nyomda megnevezése.

Nem értelmezhető.

Nem értelmezhető.

Nem értelmezhető.

Nem értelmezhető.

Nem értelmezhető.

Nem értelmezhető.

Nem értelmezhető.

Nem értelmezhető.

Nem értelmezhető.

Nem értelmezhető.

Szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása

Nyilvántartási szabályok
10. § (1) A magánszemély az 5. számú melléklet és a törvény előírásainak megfelelően alap- és kiegészítő nyilvántartásokban, időrendben, folyamatosan nyilvántart és rögzít minden olyan adatot, amely az adókötelezettség betartásához utólagosan is ellenőrizhető módon szükséges.
(2) Ha a magánszemély jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján támogatást kap, ezzel összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit a jogszabály, illetve a nemzetközi szerződés rendelkezéseinek figyelembevételével teljesíti. A magánszemély köteles olyan elkülönített nyilvántartást vezetni, amelynek alapján a támogatás felhasználása és a felhasználás jogszerűsége ellenőrizhető.
(3) A nyilvántartásban adatot rögzíteni, módosítani és törölni csak bizonylat alapján lehet. A nyilvántartásban rögzített adatot módosítani vagy törölni csak úgy lehet, hogy az eredeti adat a módosítást, illetve a törlést követően is megállapítható legyen.
(4) Bizonylat az alakilag és tartalmilag hiteles olyan dokumentum, irat, amely megfelel az e törvényben meghatározott valamennyi feltételnek, és amelyen minden, az adókötelezettség teljesítése szempontjából szükséges adat magyar nyelven is fel van tüntetve. A magánszemély a jogszabályban előírt kötelezettsége teljesítéséhez, a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges határidőig bizonylatot állít ki minden olyan gazdasági eseményről, amelynek alapján jogszabály rendelkezése szerint nyilvántartásában adat rögzítésére, módosítására vagy törlésére köteles, kivéve, ha a bizonylat kiállítására más személy kötelezett.
(5) A bizonylat alaki és tartalmi hitelességét, megbízhatóságát - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a magánszemély, a képviseletére jogosult személy vagy az általa a bizonylat aláírására feljogosított személy (ideértve a Polgári Törvénykönyv szerint vélelmezett képviseletet is) a magánszemély azonosító adatainak feltüntetésével és aláírásával igazolja.
(6) A bizonylaton az adat csak a kiállító által és kizárólag akkor módosítható, ha a módosítás a bizonylat valamennyi példányán hitelt érdemlő módon keresztülvezetésre kerül.
(7) Az a bizonylat, amelyre vonatkozóan az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezést nem tartalmaz, legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) megnevezés;
b) sorszám vagy más azonosító;
c) a magánszemély neve, állandó lakóhelye (székhelye, telephelye), valamint adóazonosító száma;
d) a kiállító neve (elnevezése), állandó lakóhelye (székhelye, telephelye), valamint - ha rendelkezik ilyennel - adóazonosító jele, adószáma, ha a kiállító nem azonos a magánszeméllyel;
e) a kiállítás időpontja;
f) a gazdasági esemény leírása, megjelölése (így különösen a bevétel vagy a kiadás összege, megszerzésének, illetve teljesítésének jogcíme);
g) a nyilvántartásban való rögzítés időpontja;
h) több gazdasági eseményt összesítő bizonylat esetén az összesítés alapjául szolgáló bizonylatok körének, valamint annak az időszaknak a megjelölése, amelyre az összesítés vonatkozik;
i) minden olyan adat, amely az adókötelezettség teljesítéséhez, a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges.
(8) A bizonylatot és a nyilvántartást az adó megállapításához való jog elévüléséig kell megőrizni. E kötelezettség a bizonylat rontott példányára is vonatkozik.
(9) Az e törvény szerinti nyilvántartások vezetése a magánszemélyt nem mentesíti a más jogszabályban meghatározott kötelezettség teljesítéséhez és a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges nyilvántartás vezetése alól.

Szigorú számadási kötelezettség
168. § (1) A készpénz kezeléséhez, más jogszabály előírása alapján meghatározott gazdasági eseményekhez kapcsolódó bizonylatokat (ideértve a számlát, az egyszerűsített adattartalmú számlát és a nyugtát is), továbbá minden olyan nyomtatványt, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatványon szereplő névértéknek megfelelő ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek az illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat, szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni.
(2) A szigorú számadási kötelezettség a bizonylatot, a nyomtatványt kibocsátót terheli.
(3) A szigorú számadás alá vont bizonylatokról, nyomtatványokról a kezelésükkel megbízott vagy a kibocsátásukra jogosult személynek olyan nyilvántartást kell vezetni, amely biztosítja azok elszámoltatását.

Bizonylatok, könyvvezetés, nyilvántartás
44. § (1) A jogszabályban előírt bizonylatot, könyvet, nyilvántartást - ideértve a gépi adathordozón rögzített adatokat is - úgy kell kiállítani, illetve vezetni, hogy az az adó alapjának, az adó összegének, a mentességnek, a kedvezménynek, a költségvetési támogatás alapjának és összegének, továbbá ezek megfizetésének, illetve igénybevételének megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen.
(2) A könyveket, nyilvántartásokat - ha jogszabály másként nem rendelkezik - úgy kell vezetni, hogy
a) a bennük foglalt feljegyzések e törvény, illetve a számvitel bizonylati rendjére vonatkozó és egyéb jogszabályokban előírt bizonylatokon alapuljanak,
b) adónként és költségvetési támogatásonként folyamatosan, kihagyás nélkül tartalmazzák az adót, illetve költségvetési támogatást meghatározó adatokat és azok bizonylati hivatkozásait,
c) azokból kitűnjék az adott időszakra vonatkozó bevallott adó, illetve támogatás alapja,
d) az adó megfizetésének, a költségvetési támogatás igénybevételének, valamint az alapul szolgáló bizonylatoknak az ellenőrzését lehetővé tegyék.
(3) A fióktelepnek nem minősülő telephelyen gazdasági tevékenységet folytató külföldi vállalkozó és a külföldi székhelyű, belföldi illetékességűnek minősülő adózó az (1)-(2) bekezdésben előírt kötelezettségeit a számvitelről szóló törvény előírásai szerint, a kettős könyvvitelt vezető vállalkozókra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával teljesíti.
A bizonylat és igazolás kiállítása
45. § Az általános forgalmi adó alanya az általa végzett értékesítésről jogszabály szerinti bizonylatot (számla, készpénzfizetési számla, nyugta) állít ki, ideértve a jogszabályban megállapított szerv által jóváhagyott pénztárgéptípus nyugtáját is. E bizonylatot szigorú számadás alá vont nyomtatványként kell kezelni és nyilvántartani.

47. § (1) A 44. § (1) bekezdésében meghatározott iratokat az ezek vezetésére kötelezett adózó az adóhatósághoz bejelentett helyen köteles őrizni.
(2) Az iratokat a könyvelés, feldolgozás időtartamára más helyre lehet továbbítani, az adóhatóság felhívására azonban azokat 3 munkanapon belül be kell mutatni.
(3) Az iratokat az adózónak a nyilvántartás módjától függetlenül az adó megállapításához való jog elévüléséig, a halasztott adó esetén a halasztott adó esedékessége naptári évének utolsó napjától számított 5 évig kell megőriznie.

159. § (1) Az adóalany köteles - ha e törvény másként nem rendelkezik - a 2. § a) pontja szerinti termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére, ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni.
(2) Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül az adóalany köteles számla kibocsátásáról gondoskodni abban az esetben is, ha
a) részére egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy előleget fizet;
b) részére az a) pont alá nem tartozó személy, szervezet előleget fizet, és
ba) az előleg összege eléri vagy meghaladja a 900 000 forintnak megfelelő pénzösszeget, illetőleg
bb) egyéb, a ba) alpont alá nem tartozó esetekben pedig kéri a számla kibocsátását;
c) belföldön kívül, a Közösség területén vagy harmadik államban teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, feltéve, hogy gazdasági célú letelepedési helye kizárólag belföldön van, gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van kizárólag belföldön.
(3) A (2) bekezdés a) és b) pontjában említett esetben a számla annak a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának az adatait tartalmazza, amelynek teljesítése fejében járó ellenértékébe az előleg beszámítható.
160. § (1) A számlakibocsátási kötelezettségnek a kötelezett saját maga, illetőleg - megbízása alapján és képviseletében - az általa választott meghatalmazott is eleget tehet. Utóbbi esetben a kötelezettnek és meghatalmazottjának előzetesen és írásban különösen meg kell állapodnia egymással a számlakibocsátás elfogadásának feltételeiről és módjáról.
(2) A számlakibocsátáshoz fűződő, jogszabályban meghatározott kötelezettségek teljesítéséért a kötelezettel együtt a meghatalmazott egyetemlegesen felelős abban az esetben is, ha a felek az (1) bekezdésben említett megállapodásban másként rendelkeztek.
(3) Az ügylethez fűződő számlakibocsátási kötelezettségnek - feltéve, hogy annak nem a kötelezett saját maga tesz eleget - kizárólag egy meghatalmazott tehet eleget, még abban az esetben is, ha a kötelezett egyébként több személy részére is adott meghatalmazást.
161. § (1) A számla kibocsátásában meghatalmazottként akár a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője, akár harmadik személy eljárhat.
(2) A meghatalmazást írásba kell foglalni.
(3) A meghatalmazás szólhat 1 ügylethez fűződő számlakibocsátási kötelezettség teljesítésére, vagy szólhat a számlakibocsátási kötelezettség általános érvényű teljesítésére.
(4) A meghatalmazás korlátozása annyiban hatályos, amennyiben az magából a meghatalmazásból kitűnik.
162. § A megbízás és meghatalmazás 160. és 161. §-ban nem szabályozott kérdéseiben a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
163. § (1) Az adóalany a számla kibocsátásáról legkésőbb
a) a teljesítésig,
b) előleg fizetése esetében a fizetendő adó megállapításáig,
de legfeljebb az attól számított ésszerű időn belül köteles gondoskodni.
(2) Az (1) bekezdésben említett ésszerű idő
a) az ellenértéknek - ideértve az előleget is - készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel történő megtérítése esetében haladéktalan,
b) egyéb, az a) pont alá nem tartozó olyan esetben, amelyben a számla áthárított adót tartalmaz, vagy annak áthárított adót kellene tartalmaznia, 15 napon belüli számlakibocsátási kötelezettséget jelent.
164. § (1) A 163. §-tól eltérően, ha az adóalany
a) a teljesítés napján egyidejűleg, illetőleg
b) a rá vonatkozó adómegállapítási időszakban
ugyanannak a személynek, szervezetnek több, számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügyletet teljesít, számlakibocsátási kötelezettségéről úgy is gondoskodhat, hogy azokról egy számlát (a továbbiakban: gyűjtőszámla) bocsát ki.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásának feltétele, hogy a gyűjtőszámla alkalmazásáról a felek előzetesen megállapodjanak.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a 163. §-t azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ott említett ésszerű időt a gyűjtőszámla kibocsátására kötelezett adóalanyra vonatkozó adómegállapítási időszak utolsó napjától kell számítani.
(4) Eltérő rendelkezés hiányában a gyűjtőszámlára egyebekben e törvénynek a számlára vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
Számlakibocsátási kötelezettség alóli mentesülés
165. § (1) Mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha
a) termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 85. § (1) bekezdése és 86. § (1) bekezdése szerint mentes az adó alól, feltéve, hogy gondoskodik olyan, az ügylet teljesítését tanúsító okirat kibocsátásáról, amely a Számv. tv. rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül;
b) a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az ellenérték adót is tartalmazó összegét legkésőbb a 163. § (1) bekezdésének a) pontjában, illetőleg a 164. § (1) bekezdésének a) pontjában említett időpontig készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel maradéktalanul megtéríti, és számla kibocsátását az adóalanytól nem kéri.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható a 6. § (4) bekezdésében, valamint a 29. és 89. §-ban meghatározott esetekben.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható abban az esetben sem, ha a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása
a) egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére történik;
b) az a) pont alá nem tartozó személy, szervezet részére történik, és az ellenérték adót is tartalmazó összege eléri vagy meghaladja a 900 000 forintnak megfelelő pénzösszeget.
Nyugtakibocsátási kötelezettség
166. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany a 165. § (1) bekezdésének b) pontja szerint mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól, köteles a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére nyugta kibocsátásáról gondoskodni.
(2) Nyugta helyett az adóalany számla kibocsátásáról is gondoskodhat. Ebben az esetben mentesül a külön jogszabályban előírt gépi kiállítású nyugtakibocsátási kötelezettség alól [178. § (1) bekezdése].
Nyugtakibocsátási kötelezettség alóli mentesülés
167. § Mentesül a nyugtakibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha
a) sajtóterméket értékesít;
b) a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó szerencsejáték szolgáltatást nyújt;
c) kezelőszemélyzet nélküli automataberendezés útján teljesíti termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását.
Számla fogalma
168. § (1) Számla: minden olyan okirat, amely megfelel az e fejezetben meghatározott feltételeknek.
(2) A számlával egy tekintet alá esik minden más, az (1) bekezdéstől eltérő okirat is, amely megfelel a 170. §-ban meghatározott feltételeknek és kétséget kizáróan az adott számlára hivatkozva, annak adattartalmát módosítja.
Számla adattartalma
169. § A számla kötelező adattartalma a következő:
a) a számla kibocsátásának kelte;
b) a számla sorszáma, amely a számlát kétséget kizáróan azonosítja;
c) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának adószáma, amely alatt a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítette;
d) a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének adószáma, amely alatt, mint adófizetésre kötelezettnek a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítették, vagy amely alatt a 89. §-ban meghatározott termékértékesítést részére teljesítették;
e) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének neve és címe;
f) az értékesített termék megnevezése, annak jelölésére - a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján - az e törvényben alkalmazott vtsz., továbbá mennyisége, illetőleg a nyújtott szolgáltatás megnevezése, annak jelölésére - a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján - az e törvényben alkalmazott SZJ, továbbá mennyisége, feltéve, hogy az természetes mértékegységben kifejezhető;
g) a 163. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett időpont, ha az eltér a számla kibocsátásának keltétől;
h) az adó alapja, továbbá az értékesített termék adó nélküli egységára, illetőleg a nyújtott szolgáltatás adó nélküli egységára, ha az természetes mértékegységben kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedmény, feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza;
i) az alkalmazott adó mértéke;
j) az áthárított adó, kivéve, ha annak feltüntetését e törvény kizárja;
k) adómentesség esetében, valamint abban az esetben, ha adófizetésre a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője kötelezett, jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása
ka)mentes az adó alól, vagy
kb)után a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett;
l) új közlekedési eszköz 89. §-ban meghatározott értékesítése esetében az új közlekedési eszközre vonatkozó, a 259. § 25. pontjában meghatározott adatok;
m) utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a XV. fejezetben meghatározott különös szabályokat alkalmazták;
n) használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség értékesítése esetében jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a XVI. fejezet 2. vagy 3. alfejezetében meghatározott különös szabályokat alkalmazták;
o) pénzügyi képviselő alkalmazása esetében a pénzügyi képviselő neve, címe és adószáma.
Számlával egy tekintet alá eső okirat minimális adattartalma
170. § (1) A 168. § (2) bekezdésében említett okirat kötelező adattartalma a következő:
a) az okirat kibocsátásának kelte;
b) az okirat sorszáma, amely az okiratot kétséget kizáróan azonosítja;
c) hivatkozás arra a számlára, amelynek adattartalmát az okirat módosítja;
d)
e) a számla adatának megnevezése, amelyet a módosítás érint, valamint a módosítás természete, illetőleg annak számszerű hatása, ha ilyen van.
(2) A számlával egy tekintet alá eső okiratra egyebekben e törvénynek a számlára vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a 163. §-ban említett ésszerű időt a módosításra [(1) bekezdés e) pontja] jogalapot teremtő tény, egyéb körülmény bekövetkeztétől kell számítani.
Számla adattartalmára vonatkozó egyéb szabályok
171. § A gyűjtőszámlában az összes számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügyletet tételesen, egymástól elkülönítve úgy kell feltüntetni, hogy az egyes ügyletek adóalapjai - a 169. § i) pontja, illetőleg ka) alpontja szerinti csoportosításban - összesítetten szerepeljenek.
172. § A számlán az áthárított adót [169. § j) pontja] - a 80. § szerint meghatározott árfolyam alkalmazásával - forintban kifejezve abban az esetben is fel kell tüntetni, ha az egyéb adatok külföldi pénznemben kifejezettek.
Nyugta adattartalma
173. § A nyugta kötelező adattartalma a következő:
a) a nyugta kibocsátásának kelte;
b) a nyugta sorszáma, amely a nyugtát kétséget kizáróan azonosítja;
c) a nyugta kibocsátójának adószáma, valamint neve és címe;
d) a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának adót is tartalmazó ellenértéke.
Megjelenési forma
174. § (1) Számla papíron vagy elektronikus úton egyaránt kibocsátható.
(2) Nyugta kizárólag papíron bocsátható ki.
Elektronikus úton kibocsátott számlára vonatkozó szabályok
175. § (1) Számlát elektronikus úton kibocsátani, illetőleg ilyen alapon rendelkezésre álló számlára e törvényben szabályozott jogot alapítani, kizárólag abban az esetben lehet, ha a számla és az abban foglalt adattartalom sértetlensége és eredetiségének hitelessége biztosított.
(2) Az (1) bekezdésben említett követelménynek való megfelelés érdekében az elektronikus úton kibocsátott számlát
a) az elektronikus aláírásról szóló törvény rendelkezései szerinti, legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzővel kell ellátni; vagy
b) az elektronikus adatcsererendszerben (a továbbiakban: EDI) elektronikus adatként kell létrehozni és továbbítani.
(3) A (2) bekezdés b) pontja alkalmazásának feltétele, hogy a számlakibocsátásra kötelezett és a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban megállapodjon az EDI alkalmazásáról és használatáról.
(4) A (2) bekezdés b) pontja alkalmazása esetében a számlakibocsátásra kötelezett köteles gondoskodni arról is, hogy havi rendszerességgel az adott hónapban kibocsátott számlákról papíron kiegészítő összesítő jelentés készüljön, és azt a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője megkapja.
(5) Külön jogszabály az (1) bekezdésben említett követelménynek való megfelelés érdekében az elektronikus úton kibocsátott számlára egyéb rendelkezéseket is megállapíthat.
Számla adattartalmára vonatkozó egyszerűsítés
176. § (1) A 169. §-tól eltérően a számla egyszerűsített adattartalommal is kibocsátható, ha
a) a számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügylet a 159. § (2) bekezdésének a) pontja alá tartozik, feltéve, hogy a számlán szereplő adatok egyébként forintban kifejezettek;
b) a 159. § (2) bekezdésének b) pontjában és a 165. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben az ott említett személy, szervezet az adóalanytól számla kibocsátását kéri, feltéve, hogy a számlán szereplő adatok egyébként forintban kifejezettek;
c) a számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügylet a 159. § (2) bekezdésének c) pontja alá tartozik.
(2) A számla egyszerűsített adattartalma azt jelenti, hogy
a) az (1) bekezdé a) és b) pontjában említett esetben a 169. §-ban felsorolt adatok közül a h) pontban megjelölt helyett az ellenérték adót is tartalmazó összege, valamint az i) pontban megjelölt helyett az alkalmazott adómértéknek megfelelő, a 83. § szerint meghatározott százalékérték feltüntetése kötelező azzal, hogy egyúttal a j) pontban megjelölt adat nem tüntethető fel;
b) az (1) bekezdés c) pontjában említett esetben a 169. §-ban felsorolt adatok közül csak az a)-c), e) és f) pontokban megjelöltek kitöltése, továbbá a h) pontban megjelölt helyett az ellenérték pénzben kifejezett összege, valamint a k) pontban megjelölt helyett az "Áfa-törvény területi hatályán kívül" kifejezés feltüntetése kötelező.
(3) Az egyszerűsített adattartalmú számlára a számla adattartalmára vonatkozó egyéb rendelkezéseket e §-sal összhangban kell alkalmazni.
Számlázásra vonatkozó egyéb szabályok
177. § Törvény a számla adattartalmára további rendelkezéseket is megállapíthat, de a 175. § (2) bekezdésének a) pontjában említett eset kivételével a számla aláírását nem teheti kötelezővé.
178. § (1) Külön jogszabály a számla és a nyugta kiállításának módjára, ideértve a nyugta-kibocsátási kötelezettség kötelező gépi kiállítással történő megvalósítását is, valamint a számla és a nyugta adóigazgatási azonosítására egyéb rendelkezéseket is megállapíthat.
(2) Számla magyar nyelven vagy élő idegen nyelven egyaránt kiállítható. E rendelkezés alkalmazásától az (1) bekezdésben említett esetben sem lehet eltérni.
(3) Idegen nyelven kiállított számla esetében az adóigazgatási eljárás keretében lefolytatott ellenőrzés során a számla kibocsátójától megkövetelhető, hogy saját költségére gondoskodjon a hiteles magyar nyelvű fordításról, feltéve, hogy a tényállás tisztázása másként nem lehetséges.
(4) Nyugta kizárólag magyar nyelven állítható ki.

Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 96. §-ának (3) bekezdésében, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa-tv.) 71. §-ának (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:
Adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylatok
Nyomtatványként nyomdai úton előre előállított számla, nyugta adóigazgatási azonosításra való alkalmasságának szabályai
1. § Nyomtatványként nyomdai úton előre előállított számla, nyugta (ezen alcím alkalmazásában a továbbiakban együtt: nyomtatvány) abban az esetben alkalmas adóigazgatási azonosításra, ha
a) a nyomtatvány előállítása az 1/A. §-ban meghatározott követelmények szerint történik,
b) a nyomtatvány beszerzője rendelkezik az 1/C. § (3) bekezdés szerinti tartalommal kibocsátott számlával, továbbá
c) a nyomtatványt az l/D. § szerint szigorú számadású nyomtatványként kezelik.
1/A. § (1) A nyomtatvány nyomdai úton történő előállítása az állami adóhatóság által a nyomtatvány előállítója részére előre kijelölt sorszámtartományban folyamatosan, az adott sorszámtartományba illeszkedő sorszám kihagyás és ismétlés nélküli felhasználásával történik.
(2) A sorszámtartományt az állami adóhatóság a nyomtatvány előállítójának írásos kérelmére jelöli ki.
(3) Az állami adóhatóság a kijelölt sorszámtartományokat időszakos rendszerességgel - nyomtatvány-előállítón-kénti és nyomtatványfajtánkénti bontásban - honlapján közzéteszi.
1/B. § (1) A nyomtatvány előállítója, illetőleg forgalmazója - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - kizárólag az 1/A. §-ban meghatározott követelményeknek megfelelő nyomtatványt értékesíthet.
(2) Ha a nyomdai úton előre előállított nyugtanyomtatvány bemutatása egyúttal az abban megjelölt szolgáltatás igénybevételére is jogosítja annak bemutatóját, a nyomtatvány előállítója, illetőleg forgalmazója mentesül az 1/A. §-ban meghatározott követelmények teljesítése alól.
1/C. § (1) A nyomtatvány előállítója, illetőleg forgalmazója köteles
a) e tevékenységét az állami adóhatóságnak előzetesen bejelenteni, továbbá
b) az általa értékesített nyomtatványt - a nyomtatvány értékesítéséről kibocsátott számla tőpéldánya alapján -sorszám szerint nyilvántartani.
(2) A nyomtatványt előállítóként, illetőleg forgalmazóként értékesítő, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 5. § szerinti adóalany a nyomtatványt kizárólag adóalanyi minőségben eljáró személynek, szervezetnek értékesítheti, aki (amely) köteles e minőségét az értékesítéskor előzetesen igazolni (aláírási címpéldány, cégbírósági végzés bemutatásával stb.).
(3) A nyomtatványt előállítóként, illetőleg forgalmazóként értékesítő adóalany köteles a nyomtatvány értékesítéséről kibocsátott számlán feltüntetni
a) az értékesített nyomtatvány megnevezése mellett annak sorszámtartományát is, az első sorszám (-tól) és az utolsó sorszám (-ig) megjelölésével,
b) a nyomtatvány beszerzőjének adószámát [Áfa tv. 258. § (3) bekezdés].
1/D. § A nyomtatványt számlaként, nyugtaként felhasználó adóalany a nyomtatványt szigorú számadás alá vonja. Ennek keretében olyan nyilvántartást vezet, amely nyom-tatványfajtánként külön-külön tartalmazza:
a) a nyomtatvány sorszámtartományát, az első sorszám (-tól) és az utolsó sorszám (-ig) megjelölésével,
b) a nyomtatvány beszerzését igazoló számla sorszámát,
c) a nyomtatvány beszerzésének keltét,
d) a nyomtatvány felhasználásának időtartamát, az első felhasználás keltétől az utolsó felhasználás keltéig,
e) a nyomtatvány kiselejtezésének keltét.
Számítástechnikai eszköz útján, papírra nyomtatott számla adóigazgatási azonosításra való alkalmasságának szabályai
1/E. § (1) Számítástechnikai eszköz útján előállított és papírra nyomtatott számla abban az esetben alkalmas adóigazgatási azonosításra, ha szigorú számadás alá vonása úgy valósul meg, hogy
a) a számla kibocsátására szolgáló számítástechnikai program (a továbbiakban: számlázó program)- a (4)-(6) bekezdésben meghatározott eltérésekkel - kihagyás és ismétlés nélkül, folyamatosan biztosítja a sorszámozást, továbbá
b) a számlapéldányok hiánytalan elszámolása az l/F. § és az l/H. § szerint biztosított.
(2) A számla kibocsátójának a számlázó program olyan dokumentációjával kell rendelkeznie, amely biztosítja a program működésének ellenőrizhetőségét. A dokumentáció tartalmazza a program működésére, használatára vonatkozó részletes leírást, valamint a program készítője által a számla kibocsátójának címzett írásos nyilatkozatát arról, hogy az maradéktalanul megfelel a vonatkozó jogszabályi előírásoknak.
(3) A számlázó program a hiányos, hibás, megsemmisült vagy elveszett számlákat is rögzíti.
(4) A számlázó program az adóalany nem magyarországi adószámán [Áfa tv. 258. § (3) bekezdés b) és c) pont] történő számlakibocsátásához a belfölditől elkülönített sorszámtartományt határoz meg.
(5) A sorszámozás folyamatossága nem sérül, ha
a) a csoportos adóalanyiságban [Áfa tv. 8. §] részt vevő tagok belső, egymás közötti kapcsolataiban a számlának nem minősülő egyéb számviteli bizonylat kibocsátása, illetőleg
b) a csoportos adóalanyiságban részt vevő tagok külső, harmadik személlyel szembeni kapcsolataiban a számla kibocsátása azonos sorszámtartományon belül történik.
(6) A sorszámozás folyamatossága nem sérül akkor sem, ha a számla és az Áfa tv. 165. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott számviteli bizonylat kibocsátása azonos sorszámtartományon belül történik.
1/F. § (1) A számlázó programnak a számla adattartalmának papírra való nyomtatása során biztosítania kell
a) az összes számlapéldány sorszámozását, ha az előállítás az egyes számlapéldányok egymás utáni nyomtatásával történik, illetőleg
b) annak feltüntetését, hogy a számla összesen hány példányban készül, ha az előállítás több példányos, összeszerelt és előnyomás nélküli papírra történik.
(2) A számítástechnikai eszköz útján előállított és papírra nyomtatott számla kibocsátónál maradó példánya - nyomtatás helyett - elektronikus adatállományként is megőrizhető, feltéve, hogy a nyomtatott változattal mindenben megegyező számlaképet az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény (a továbbiakban: Eat.) szerinti, legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzővel látják el, és az okirat megőrzésére kötelezett [Áfa tv. 179. § (1) bekezdés] teljesíti a külön jogszabályban meghatározott feltételeket.
(3) A (2) bekezdés szerint megőrzött adatállomány a számítástechnikai eszköz útján előállított és papírra nyomtatott számla elektronikus változata, amely nem minősül elektronikus úton kibocsátott számlának [Áfa tv. 175. §].
Elektronikus úton kibocsátott, illetőleg az ilyen alapon rendelkezésre álló számla adóigazgatási azonosításra való alkalmasságának szabályai
1/G. § Az elektronikus úton kibocsátott, illetőleg az ilyen alapon rendelkezésre álló számla adóigazgatási azonosítására az 1/E. § (1) bekezdés a) pontot, az 1/E. § (2)-(3) bekezdést, valamint az 1/H. §-t kell megfelelően alkalmazni.
A számítástechnikai eszköz útján, papírra nyomtatott számla és az elektronikus úton kibocsátott, illetőleg az ilyen alapon rendelkezésre álló számla adóigazgatási azonosításra való alkalmasságának közös szabályai
1/H. § (1) Az elektronikus úton kibocsátott, illetőleg az ilyen alapon rendelkezésre álló számla és az 1/F. § (2) bekezdés szerint megőrzött számla helyszíni ellenőrzése során az adóhatóság részére
a) biztosítani kell a számla olvashatóságához szükséges technikai eszközöket,
b) rendelkezésre kell bocsátani az a) pontban említett eszközök használatára vonatkozó dokumentációt, továbbá
c) meg kell adni az a) pontban említett eszközök használatához szükséges felvilágosítást.
(2) Az adóhatóság jogosult a számla kiállításának folyamatát úgy is ellenőrizni, hogy felügyelete alatt a számla kiállítója - próba jelleggel - állít ki számlát.
Számlakibocsátásra kötelezett meghatalmazottjára vonatkozó különös szabályok
1/I. § (1) Azon személy, szervezet által kiállított számla, aki (amely) a számlakibocsátásra kötelezett meghatalmazottjaként jár el [Áfa tv. 160-162. §], abban az esetben alkalmas - az egyéb feltételek teljesülése mellett - adóigazgatási azonosításra, ha
a) nyomtatványként nyomdai úton előre előállított számla esetében a meghatalmazott a számlanyomtatvány kibocsátónál maradó példányát, illetőleg a betelt számlanyomtatvány-tömböt - a tőpéldányokkal való hiánytalan elszámolás mellett - haladéktalanul visszajuttatja a számlakibocsátásra kötelezettnek,
b) számítástechnikai eszköz útján papírra nyomtatott, illetőleg elektronikus úton kibocsátott számla esetében a számlakibocsátásra kötelezett és meghatalmazottja előzetesen és írásban megállapodnak a számla előállítása során alkalmazott sorszámtartományról, amelyet a számlakibocsátásra kötelezett is köteles nyilvántartásában rögzíteni.
(2) Az a személy, szervezet, aki (amely) egyidejűleg több számlakibocsátásra kötelezett meghatalmazottjaként jár el, az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségeknek megbízónként elkülönített nyilvántartás vezetésével tesz eleget.
Pénztárgép, taxaméter útján, papírra nyomtatott nyugta adóigazgatási azonosításra való alkalmasságának szabályai
1/J. § (1) Számítástechnikai eszköz útján előállított és papírra nyomtatott nyugta abban az esetben alkalmas adóigazgatási azonosításra, ha a nyugta szigorú számadás alá vonása az e rendelet szerint engedélyezett és üzemeltetett pénztárgép, taxaméter alkalmazásával történik.
(2) A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény hatálya alá tartozó szerencsejátékok nyújtása esetében a szerencsejáték szervezője által számítástechnikai eszköz útján előállított és papírra nyomtatott nyugta abban az esetben is alkalmas adóigazgatási azonosításra, ha a nyugta szigorú számadás alá vonására - a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - megfelelően teljesülnek azok a feltételek, amelyek a számítástechnikai eszköz útján előállított és papírra nyomtatott számlára vonatkoznak.
(3) Az 1/F. § (2) bekezdés - az egyéb rendelkezések sérelme nélkül - azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy titkosított adatkapcsolat esetében a nyomtatott változattal mindenben megegyező nyugtaképet elegendő az Eat. szerinti minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzővel ellátni.
Pénztárgép, taxaméter útján, papírra nyomtatott számla adóigazgatási azonosításra való alkalmasságának szabályai
1/K. § (1) Adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adására szolgáló pénztárgép, taxaméter alkalmazásával számla is kibocsátható, feltéve, hogy a pénztárgép, taxaméter rendelkezik olyan funkcióval, amellyel a szigorú számadás alá vonás a számítástechnikai eszköz útján előállított és papírra nyomtatott számlára vonatkozó feltételek szerint biztosított.
(2) Taxaméter esetében az (1) bekezdést azzal az eltéréssel is lehet alkalmazni, hogy a taxiszolgáltatás igénybevevőjének nevét és címét kézzel töltik ki a számlán.
Pénztárgéppel, taxaméterrel szembeni követelmények
2. § (1) Az Áfa-tv.-ben előírt, adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adására az a pénztárgép, illetve taxaméter felel meg, amelyet az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: APEH) elnöke e rendelet szerint engedélyezett, és az arra jogosított szerviz üzembe helyezett. Az engedély tartalmazza a forgalmazó nyilvántartási, adatszolgáltatási és egyéb kötelezettségeit.
(2) A pénztárgép, illetve taxaméter típusát az APEH elnöke akkor hagyja jóvá, ha
a) készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő bevételek kimutatására (rögzítésére) alkalmas;
b) azzal nyugta kibocsátható;
c) alkalmas az üzembehelyezéskori lezárására (plombálására),
d) az értékesítések (díjak) összegét göngyölíti;
e) a készülék negatív végösszeget tartalmazó nyugta kibocsátására nem alkalmas;
f) napi (időszaki) forgalmi jelentést (zárást) készít, amelyet kinyomtat;
g) a napi értékesítések (díjak) végösszegét az adómemóriában a hozzáférhetetlenség biztosításával, módosítási és törlési lehetőség kizárásával tárolja. Az adómemóriának az adatokat tápfeszültség-kiesés esetén is tárolnia kell;
h) az adómemóriától történő megszakítás, az adómemória betelte vagy illetéktelen beavatkozás esetén nem működik (automatikusan leáll).
i) az adómemória csere esetére az adómemória típusára vonatkozó gyártói és forgalmazói nyilatkozatokat a kérelem tartalmazza.
(3) A pénztárgép jóváhagyásának a (2) bekezdésben foglaltakon kívüli feltétele, hogy
a) készüljön ellenőrző szalag a kibocsátott nyugtáról és a napi forgalmi jelentésről;
b) számítógépes rendszerű, pénztárgép funkcióval ellátott berendezések pénztárgép programja a többi programtól elkülönüljön.
(4) A pénztárgép típusjóváhagyásának további feltétele, hogy a forgalmazó rendelkezzen a 79/1997. (XII. 31.) IKIM rendelet ben előírt CE megfelelőségi dokumentációval, és a gyártó megfelelőségi nyilatkozatával.
(5) A taxaméter jóváhagyásának a (2) bekezdésben foglaltakon kívüli feltétele, hogy
a) legalább nyolc tarifa (ezen belül alapdíj, útdíj, várakozási díj) egyidejű tárolására legyen alkalmas;
b) a nyugtakiíratás megtörténtéig a szabad jelzés nem gyulladhat ki;
c) amennyiben a taxaméter több általános forgalmiadó-adóalany (a továbbiakban: adóalany) részére (közös személygépkocsival való taxiszolgáltatás mérésére) készült, akkor az adómemóriában tárolt adatok adóalanyonként elkülönüljenek;
d) az adómemóriába a napi forgalom záráskényszerrel rögzítődjön (a nap 24. órájában vagy az első bekapcsoláskor).
(6) A taxaméter típusjóváhagyásának további feltétele, hogy a forgalmazó rendelkezzen az Országos Mérésügyi Hivatal érvényes hitelesítési engedélyével.
(7) A pénztárgép, taxaméter típusjóváhagyásának egyéb feltételeit, részletes technikai követelményeket, nyilvántartási és adatközlési kötelezettségeket az APEH elnöke közleményben írja elő.
(8) Az (1)-(7) bekezdésben foglaltak teljesülése esetén az APEH az engedély megadását nem tagadhatja meg.
(9) A típusengedélyt meg kell adni annak a kérelmezőnek is, amely (aki) a pénztárgépet kizárólag saját használatra kívánja importálni vagy előállítani, ha az mindenben megfelel az e rendeletben és az APEH közleményben előírt követelményeknek.
Pénztárgép, illetve taxaméter kötelező használata
Nyugtaadási kötelezettségüket kizárólag pénztárgéppel, taxaméterrel teljesíthetik az 1. számú melléklet szerinti adóalanyok, illetve üzletek. Üzemanyagkút esetében pénztárgépként csak erre a célra kialakított, kútfejjel összekötött, típusjóváhagyott pénztárgép használható.
3. § (1) Nyugtaadási kötelezettségüket kizárólag pénztárgéppel, taxaméterrel teljesíthetik az 1. számú melléklet szerinti adóalanyok, illetve üzletek. Üzemanyagkút esetében pénztárgépként csak erre a célra kialakított, kútfejjel összekötött, típusjóváhagyott pénztárgép használható.
(2) Az állami adóhatóság a nyugtaadásra kötelezett indokolt kérelmére felmentést adhat pénztárgép kötelező alkalmazása alól abban az esetben, ha
a) szociális vagy egészségügyi helyzete miatt a pénztárgép alkalmazása rá aránytalanul nagy terhet róna,
b) gazdasági tevékenységének természete vagy tevékenysége végzésének egyéb körülményei miatt a nyugta adása pénztárgép alkalmazásával nem oldható meg, vagy csak aránytalanul nagy megterheléssel lenne megoldható.
Pénztárgép, taxaméter üzembe helyezése, javítása
4. § (1) A pénztárgép, taxaméter beszerelését, programozását, javítását, szervizelését, plombálását csak a forgalmazó által megbízott, az APEH által erre feljogosított és plombanyomóval ellátott szerviz végezheti.
(2) A forgalmazó köteles a pénztárgép, illetve a taxaméter adómemóriájába az APEH által megadott azonosító jelet és számot, valamint sorszámot bevinni és rögzíteni.
(3) A szerviz (műszerész) az adómemória indítása, a pénztárgép, illetve taxaméter (be)szerelése, programozása, szervizelése, javítása előtt a szervizelési jogosultságát igazolni köteles a tulajdonosnak (használónak), a munka elvégzése után köteles az APEH által előírt helyeken a plombálást elvégezni a számára biztosított, engedélyezett plombanyomóval.
(4) A forgalmazó köteles a pénztárgép, taxaméter értékesítésekor a használó, illetve a szerviz rendelkezésére bocsátani pénztárgép, illetve taxaméter naplót, valamint adatlapokat a kitöltési előírásokkal együtt. A nyomtatványok mintáját az APEH közleménye, valamint az engedély melléklete tartalmazza.
(5) Az üzembe helyezésről a szerviznek az APEH által előírt adatközlő lapot kell kiállítania, melyet köteles tizenöt napon belül a kitöltési előírás szerinti szerveknek megküldeni.
(6) A szerviznek a beszereléssel, üzembe helyezéssel, javítással kapcsolatos adatokat a használó birtokában lévő pénztárgép, illetve taxaméter naplóba be kell vezetnie, aláírással ellátva. Javítás, szervizelés, illetve programozás esetén fel kell tüntetni a beavatkozás előtti és utáni állapotot is. A szerviz által beírt adatokat az üzemeltetőnek (alkalmazottjának) aláírásával kell elismernie.
(7) A pénztárgépek, taxaméterek beszerelésére, javítására feljogosított szervizeket az APEH az érdekképviseleti szervek, kamarák javaslatát követően jóváhagyja, nyilvántartja, számukra az általuk használandó plombajelet engedélyezi, a plombanyomót biztosítja.
5. § (1) Ha a javítás azonnal nem végezhető el lehetőség szerint azonnal, de legkésőbb 3 napon belül a szerviz köteles cserepénztárgépet (taxamétert) biztosítani. A cseregép adatait az erre a célra szolgáló külön lapon, valamint a naplóban fel kell tüntetnie. A javítás befejezését követően a szerviznek mind a visszaadott cseregép (cserekészülék), mind a javított gép (készülék) bevételi adatait a naplóba aláírásokkal igazoltan be kell írnia.
(2) Ha a pénztárgép, illetve a taxaméter nem javítható, akkor erről a szerviznek jegyzőkönyvet kell felvennie, amelyet haladéktalanul meg kell küldeni az üzemeltető székhelye, illetve belföldi székhely hiányában telephelye szerinti APEH megyei (budapesti) igazgatóságának. A jegyzőkönyvben szerepeltetni kell az adómemória kiolvasott adatait vagy annak kiolvashatatlanságát.
(3) Ha az adómemória megtelik, meghibásodik, vagy adószám változás miatt cserére szorul, akkor az adómemória cseréről a szerviznek az APEH által előírt adatközlő lapot kell kiállítania, és azt tizenöt napon belül az üzemeltető székhelye, illetve belföldi székhely hiányában telephelye szerinti APEH illetékes megyei (budapesti) igazgatóságának meg kell küldenie. Érvényes forgalmazási engedéllyel nem rendelkező pénztárgép adómemóriája nem cserélhető, kivéve, ha az engedélyben szereplő forgalmazó (jogutódja) vagy az Irodagépműszerészek Országos Ipartestülete kérelmére az APEH elnöke azt külön engedélyezi.
(4) A használó köteles a betelt vagy egyéb okból használaton kívül helyezett adómemóriát és az erről a szerviz által felvett jegyzőkönyv másolatát az adó megállapításához való jog elévüléséig megőrizni.
(5) A pénztárgép, illetve taxaméter működésképtelensége és javíthatatlansága vagy megsemmisülése esetén az előzőek figyelembevétele mellett, a felvett jegyzőkönyv alapján a selejtezés a vonatkozó jogszabályi előírások (számviteli törvény, magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény) szerint végezhető. Az adómemória eltulajdonítása, megsemmisülése miatti, vagy az adó megállapításához való jog elévülését követő adómemória-selejtezés esetében is a hivatkozott jogszabályi előírások az irányadóak. A pénztárgép (taxaméter) az eltulajdonítás miatt indult szabálysértési vagy büntetőeljárást megszüntető végzés jogerőre emelkedését követően selejtezhető. Taxaméter esetében az eltulajdonítást azonnal közölni kell az illetékes megyei (fővárosi) Kereskedelmi és Iparkamarával is.
(6) A pénztárgép meghibásodása, áramszünet esetén, vagy ha a pénztárgépet az adóhatóság vizsgálat céljából bevonta, a nyugtaadási kötelezettséget kézi úton előállított nyugtával kell teljesíteni. Ha a használó pénztárgép, illetve taxaméter alkalmazására kötelezett, a meghibásodást haladéktalanul a javításra engedéllyel rendelkező szerviznek be kell jelentenie, és kérnie kell a javítást. A hiba bejelentését és annak időpontját a használó a pénztárgépnaplóban, a szervíz nyilvántartásban rögzíteni köteles. Ennek hiányában az adóköteles tevékenység nem folytatható. Taxaméter meghibásodása esetén a megkezdett fuvaron kívül további fuvar nem teljesíthető.
(7) Ha a szerviz javítási, nyilvántartási, adatszolgáltatási kötelezettségét - az ellenőrzés tapasztalata vagy a forgalmazó, illetve a használó jelzése alapján - nem a hatályos jogszabályoknak megfelelően teljesíti, akkor a területileg illetékes állami adóhatóság mulasztási bírságot szabhat ki, ismétlődés vagy súlyosabb kötelezettségszegés esetén az APEH elnöke a szervizelési jogot megvonhatja.
A pénztárgép, taxaméter használatában bekövetkező változások
6. § (1) A pénztárgép, illetve taxaméter értékesítése, átadása, bérbeadása vagy a vállalkozó tevékenységének megszüntetése esetében a használó köteles arról 8 nappal korábban a szervizt értesíteni. A szerviz köteles az adómemória tartalmát kiíratni, és annak adatát az esemény megjelölésével a pénztárgép-, illetve taxaméternaplóba bevezetni, továbbá a használatban bekövetkezett változásról az adóhatóság által előírt adatközlő lapot kiállítani, és a kitöltési előírás szerinti szervezeteknek megküldeni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti események után a pénztárgép korábbi használója köteles a pénztárgép-, illetve taxaméternaplót az adó megállapításához való jog elévüléséig megőrizni. Az új használó részére a szerviz új pénztárgép-, illetve taxaméternaplót állít ki, amelyen fel kell tüntetni az előző használó adatai és az adómemória állása mellett minden olyan eseményt, körülményt is, amely a készülék további használatát, javítását érinti.
(3) Az új használónál történő üzembe helyezésről nem kell külön adatközlő lapot kiállítani, ha az az eladással egyidőben történik. Ebben az esetben a változásról készült adatközlő lapot az átadónak és átvevőnek is alá kell írnia.
(4) Ha a tulajdonos (használó) a pénztárgépet másik telephelyen (pénzátvételi helyen) kívánja működtetni, akkor a pénztárgépnaplóba az adómemória állását és a gép áthelyezésének idejét, helyét (címét) rögzíteni köteles.
(5) Pénztárgép (taxaméter) használójának személyében bekövetkező változás esetén adómemóriát kell cserélni, az adómemóriát és az adatokat tartalmazó bizonylatokat a használó köteles az elévülési időn belül megőrizni.
(6) Visszavont forgalmazási engedélyű pénztárgép (taxaméter) használójának személyében történő változás esetén a pénztárgép adómemóriájának cseréje tilos. Ezen pénztárgépek (taxaméterek) sem új, sem használt állapotban nem értékesíthetőek, más használatába nem adhatóak. Adómemóriájuk csak a memória megtelte vagy meghibásodása miatt cserélhető, amennyiben az APEH elnöke azt engedélyezte.
A pénztárgép, taxaméter használatával összefüggő egyéb előírások
7. § (1) A pénztárgépnaplót a használó köteles az üzemelési helyen tartani. A taxaméternaplót és az adatközlő (üzembe helyezésről, változásról szóló) lapot, amely az érvényes hitelesítést is igazolja, a távolsági és helyi személytaxi közlekedés (SZJ 60.22.11.) nyújtását (a továbbiakban: taxi-szolgáltatást) végző az üzemelés során köteles a gépkocsiban, illetve magánál tartani. A taxi-szolgáltatás esetén kötelező jól látható módon tájékoztatni az utast az alkalmazható tarifákról.
(2)
(3)
(4) A pénztárgépen a napi zárás végrehajtása kötelező.
(5) A pénztárgép ellenőrző szalagjait időrendi sorrendben az elévülési időn belül úgy kell megőrizni, hogy az az ellenőrzéskor áttekinthető és azonosítható módon rendelkezésre álljon. Ez a napi forgalmi jelentésre is vonatkozik, pénztárgép és taxaméter esetében egyaránt. Év végén a pénztárgép adómemóriájának teljes kiíratását - a bevétellel való egyeztetés érdekében - el kell végezni, és azt az ellenőrzés céljára megőrizni.
(6) A pénztárgépbe a javítás befejezését követő első tételként a kézi nyugtaadással és a csere pénztárgéppel bizonylatolt bevételt is be kell ütni, külön megjelöléssel, vagy az erről utólag egy összegben készült gépi nyugtán történő feljegyzéssel, a bizonylat megőrzése mellett.
(7)
7/A. § Csoportos adóalanyiság esetében az e rendeletben foglaltakat a csoportos adóalanyiságban részt vevő tagok tagonként külön-külön is teljesíthetik.
Egyes eljárási szabályok
8. § (1) Az e rendeletben számára meghatározott hatósági feladatokat az APEH az Országos Pénztárgép és Taxaméter Technikai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) közreműködésével látja el.
(2) A Bizottság az APEH döntéselőkészítő és javaslattevő testülete.
(3) A Bizottság e jogkörében véleményezi és döntésre előkészíti az APEH-hez benyújtott kérelmeket a pénztárgépek, illetve taxaméterek típusjóváhagyására.
(4) A Bizottság közreműködik a típusjóváhagyással forgalmazott gépek ellenőrzésében.
9. § (1) A Bizottság tagjait és vezetőjét az APEH elnöke kéri fel a Bizottság munkájában való közreműködésre.
(2) A Bizottság ügyrendjét, valamint a pénztárgép- és taxamétertípusok engedélyezésével összefüggő döntéseket az Adó és Ellenőrzési Értesítőben közzé kell tenni.
Átmeneti rendelkezések
10. § (1) 1997. január 1-jét követően az APEH elnöke csak olyan pénztárgép forgalmazását engedélyezi, amely a nyugta végösszegét a matematikában érvényes kerekítési szabályoknak megfelelően ötven fillérre vagy forintra kerekíti.
(2) A korábban jóváhagyott pénztárgéptípusok - amennyiben azok nem felelnek meg az (1) bekezdésben foglalt előírásoknak - forgalmazási engedélyei 1997. szeptember 30-ig benyújtandó módosítási kérelemmel megújíthatók. Az engedély megadását követően a korábbi típus nem forgalmazható. Az (1) bekezdésben előírt feltételekkel nem rendelkező pénztárgépek forgalmazási engedélyeit - ha megújítás nem történt - az APEH 1997. december 31-ével visszavonja, ezt követően ezek forgalmazása nem megengedett.
(3) Az (1) és (2) bekezdés előírásai nem érintik a használatban levő pénztárgépeket, de azokon a megújított (módosított) típusengedély szerinti átalakítás végrehajtható.
(4) Az (1) bekezdés előírásai szerinti kerekítési szabályoknak megfelelő nyugták előállítására alkalmas - korábban jóváhagyott - pénztárgéptípusok engedélyei változatlanul érvényesek.
Záró rendelkezések
11. § (1) E rendelet 1996. január 1-jén lép hatályba. Rendelkezéseit a folyamatban lévő engedélyezési ügyekben is alkalmazni kell.
(2)
(3) A korábbi forgalmazási engedélyek változatlanul érvényesek mindaddig, amíg a forgalmazó a készülék típusának, működtető programjának változtatását nem kéri, vagy az engedélyben foglaltak be nem tartása miatt az APEH elnöke az engedélyt vissza nem vonja.
(4) Az adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 6/1993. (II. 9.) PM rendelet, továbbá az azt módosító 27/1993. (IX. 27.) PM rendelet e rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti.

1. számú melléklet a 24/1995. (XI. 22.) PM rendelethez
Az Áfa tv. 166. § (2) bekezdésében foglalt feltétel teljesülése hiányában, nyugtaadási kötelezettségüknek kizárólag pénztárgéppel, taxaméterrel tehetnek eleget az alábbi adóalanyok, illetve üzletek:
a) a taxiszolgáltatást nyújtó adóalanyok,
b) a gyógyszertárak,
c) az üzletek működésének rendjéről, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 133/2007. (VI. 13.) Korm. rendelet 2. számú mellékletében szereplő valamennyi üzlet, kivéve
ca)a betétdíjas göngyöleget visszaváltó üzlet, c b) a csomagküldő kereskedelem, kivéve annak nyílt árusítást végző üzlete, bemutatóterme,
cc)a kereskedelmi működési engedély megszerzése alól mentesülő, ipari - kivéve élelmiszeripari - tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, ha termelő és értékesítő tevékenységét ugyanabban a helyiségben folytatja,
cd)a termelői borkimérés,
ce)az utazási iroda, utazási ügynökség, turisztikai szolgáltató iroda utazási szolgáltatásai tekintetében,
d) a nagykereskedelmi üzletkörbe tartozó adóalanyok a részben vagy egészben készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő kiskereskedelmi értékesítésük tekintetében.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 177. §-ának megfelelően a számla adattartalmára nézve további rendelkezéseket más törvény is megállapíthat.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: számviteli törvény) 167. § (1) bekezdés d) pontjának 2009. január 1-jétől hatályos előírása értelmében a számviteli bizonylaton – a gazdasági művelet jellegétől, időbeni hatályától függően – annak az időpontnak vagy időszaknak a megjelölését is fel kell tüntetni, amelyre a bizonylat adatait vonatkoztatni kell (azaz a gazdasági művelet teljesítésének időpontját vagy időszakát).
A számla kötelező adattartalmát az áfatörvény 169. §-a határozza meg, melynek g) pontja szerint a számlában fel kell tüntetni a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítési időpontját, ha az eltér a számla kibocsátásának keltétől. (Előleg fizetése esetén, az erről kibocsátott számlákon a fizetési kötelezettséget keletkeztető időpontot, az előleg átvételének, jóváírásának napját kell feltüntetni.) Az áfatörvény ezen előírása szempontjából értelemszerűen az általános forgalmi adó fizetési kötelezettséget keletkeztető az áfatörvény 55. § (1) bekezdésében, 57. §-ában, vagy 58. §-ában szabályozott teljesítési időpontot kell feltüntetni.
Minthogy a számla is számviteli bizonylat, a számviteli törvény említett előírásával kapcsolatos következmények értelmezése felmerül azon ügyletek esetében, amelyeknél az áfatörvénybeli teljesítési időpont eltér az ügylet tényleges fizikai teljesítésének időpontjától, illetve időszakától, ilyenek különösen az áfatörvény 58. § (1) bekezdésében tárgyalt ügyletek, amelyek esetében, ha a felek a termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik.
Ezen előírásoknak megfelelő ügyletek esetében a számlában az áfatörvény szerinti teljesítési időpontként az ellenérték megtérítésének esedékessége napját, a számviteli törvény előírásait betartva pedig az ügylet (vagy ügyletek) tényleges teljesítési időpontját vagy azt az időszakot kell feltüntetni, amelyre az az elszámolás vonatkozik.
Tekintve, hogy a számla kötelező adattartalmát alapvetően az áfatörvény, adóigazgatási azonosításra alkalmasságát pedig az áfatörvényben kapott felhatalmazáson alapuló a számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet határozza meg, adólevonásra jogosító bizonylatnak az a bizonylat minősül, amely – az áfatörvény áfalevonásra vonatkozó egyéb előírásainak betartása mellett – e két jogszabályban foglalt követelményeknek megfelel.
Ahogy azt az előzőekben is jeleztük az áfatörvény 177. §-ának előírása értelmében a számla adattartalmára nézve további rendelkezéseket más törvény is megállapíthat. E rendelkezés azonban nem jelenti azt, hogy a más törvény által (ez említett számviteli törvényi előíráson kívül pl. az energiaadóról szóló 2009. évi LXXXVIII. törvény 7. § (8) bekezdésében vagy a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásáról szóló 2003. évi CXXXVII törvény 106. § (4) bekezdésében) előírt adat hibás feltüntetése vagy annak teljes hiánya – az egyéb feltételek teljesülése esetén – az áfalevonási jogot befolyásolhatja, vagyis az áfatörvényben rögzített adattartalmon túlmenő, más törvényben előírt adatnak a hibája vagy hiánya, a számla befogadó adóalany általános szabályok szerint fennálló áfalevonási jogát nem csorbítja.
(PM Forgalmi Adók, Vám és jövedéki főosztály 183/3/2009. – APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási főosztály 4007582891)

Nincs.