Praxisjog (az önálló orvosi tevékenység működtetési joga)

Időállapot: 2010-01-01 - 2011-07-14

Szerző: Zatik László, Lektor: Varga Ferenc, Módosítva: 2013-10-19 16:37:34

Tartalomjegyzék:

  1. A praxisjog gyakorlata
  2. Adózás
  3. Könyvviteli elszámolás
  4. Iratminták, nyomtatványok
  5. Kapcsolódó jogszabályok, állásfoglalások
  6. Módosítás az előző változathoz képest

A téma rövid leírása

Önálló orvosi tevékenység a háziorvos (háziorvos, házi-gyermekorvos, fogorvos) által nyújtott egészségügyi ellátás. Az ehhez kapcsolódó működtetési jog a praxisjog.

1. A praxisjog gyakorlata

1.1. A praxisjog fogalma

Önálló orvosi tevékenység a háziorvos (háziorvos, házi-gyermekorvos, fogorvos) által nyújtott egészségügyi ellátás. Az ehhez kapcsolódó működtetési jog a praxisjog. A praxisjog személyhez kötődő jog, mivel a háziorvos önálló orvosi tevékenységet csak személyesen folytathat a települési önkormányzat rendeletében meghatározott háziorvosi körzetben.
A praxisjog tehát az adott orvos személyes orvosi ellátási kötelezettségét testesíti meg függetlenül attól, hogy ez milyen szervezeti keretek között történik.
A praxisjog létrehozásával a háziorvos által végzett tevékenység vagyoni értékű joggá vált, amelyet az SZJA törvény is nevesít a nem anyagi javak között.


1.2. A praxisjog megszerzése, elidegenítése

Mivel a praxisjog vagyoni értékű jognak minősül, az a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén elidegeníthető és folytatható. Az elidegenítés csak olyan orvos részére történhet, aki önálló orvosi tevékenységet személyesen folytathat. Mivel a praxisjog megszerzése az önkormányzatot nem kötelezi szerződéskötésre az illető orvossal, a feleknek mindenképp célszerű megegyezniük egymással az adás-vételt megelőzően.
A praxisjog bérbe, haszonbérbe nem adható, és gyakorlásának joga sem ingyenesen, sem visszterhesen más részére át nem engedhető. Ebből következik, hogy azt a gazdasági társaságba bevinni nem lehet, azt gazdasági társaság nem vásárolhatja meg.
Társas vállalkozás csak úgy működtethet háziorvosi szolgálatot, hogy praxisjoga a háziorvosnak, mint magánszemélynek, működési engedélye viszont a társaságnak van.

1.2.1. A praxisjog értékesítésének elszámolása

A praxisjog értékesítéséből származó bevétel a magánszemély bevétele. Az SZJA tv. szerint egyéb jövedelemnek minősül, és az egyéb összevonás alá eső jövedelmekkel együtt adózik és 27 % EHO-t is kell utána fizetni. (2006.december 31-ig az eredeti jogosult magánszemélynél a praxisjog átruházásáért kapott összeg nem minősült bevételnek.) Tehát az aki alanyi jogon, ingyenesen kapta meg a praxisjogot, az ezek után a teljes bevétel után fog adózni, ha azt majd értékesíti. Aki vásárlással szerezte, az a bevételből levonhatja az értékesítés időpontjáig a vállalkozásában értékcsökkenési leírás címén költségként el nem számolt szerzési értéket és a megfizetett illetéket.

1.2.2. A praxisjog beszerzésének elszámolása

Amennyiben a praxisjogot a vállalkozó háziorvos a 2000.évi II.tv. alapján alanyi jogon szerezte meg, ezen a címen költséget nem számolhatott el, mivel azt ellenérték nélkül kapta. Viszont, ha a praxisjogot az orvos vásárolta, akkor az ennek érdekében felmerült költségét a bevételével szemben értékcsökkenési leírás keretében elszámolhatja.
A praxisjog vásárlója visszterhes vagyonátruházási illetéket köteles fizetni. Az illeték mértéke 10 %. Mentes az illetékfizetés alól akkor, ha az átruházó az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény erejénél fogva, a törvény hatálybalépésétől volt jogosult a működtetési jog alapján végezhető tevékenység gyakorlására. Az illetékmentességre való jogosultságot a praxisjogot szerző magánszemélynek kell igazolnia.


1.3. A praxisjog öröklése

A praxisjoggal rendelkező halála esetén a praxisjog elsősorban a házastársat, másodsorban az egyenesági leszármazót illeti meg. Ez utóbbi esetben a leszármazási fok határozza meg a jogosultsági sorrendet.
Ha több személy lenne jogosult a praxisjogra, akkor a korábbi jogosult halálától számított 30 napon belül - jogvesztés terhe mellett - nyújthatják be a működtetési jog engedélyezésére jogosult szervhez azt a megállapodásukat, amelyben megjelölik a működtetési jog folytatására egyedül jogosult személyt.
A praxisjog folytatására jogosult személy köteles a korábbi jogosult halálától számított 60 napon belül - a vagyonszerzést rögzítő irat eredeti és másolati példányának benyújtásával - illetékkiszabásra az állami adóhatósághoz bejelenteni.
Ha a működtetési jog folytatására jogosult személy nem felel meg a jogszabályban meghatározott feltételeknek, akkor:
- lemondhat a sorrendben őt követő, a jogszabályi feltételeknek megfelelő személy javára,
- illetve a praxisjogot (a haláltól számított 6 hónapon) belül elajándékozhatja, vagy eladhatja.
Ha egyik jogával sem él, akkor a működtetési jog (praxisjog) megszűnik.

2. Adózás

2.1 ÁFA

Nem értelmezhető, mivel a praxisjog értékesítése csak magánszemélyek között valósulhat meg.

2.2 Társasági adó

Nem értelmezhető, mivel a praxisjog társaság tulajdonát nem képezheti, a társaság könyveiben nem mutatható ki.

2.3 SZJA

2.3.1 SZJA szerint adózó (vállalkozó)

Amennyiben a praxisjogot a vállalkozó háziorvos a 2000.évi II.tv. alapján alanyi jogon szerezte meg, ezen a címen költséget nem számolhatott el, mivel azt ellenérték nélkül kapta. Viszont, ha a praxisjogot az orvos vásárolta, akkor az ennek érdekében felmerült költségét a bevételével szemben értékcsökkenési leírás keretében elszámolhatja.
A nem anyagi javak értékcsökkenését azokra az évekre kell elszámolni, amelyekben várhatóan azt az egyéni vállalkozói tevékenységéhez használni fogja.
A praxisjog értékesítéséből származó bevétel viszont nem a vállalkozás bevétele, hanem a magánszemély bevétele.

2.3.2 Magánszemély

A praxisjog értékesítéséből származó bevétel a magánszemély bevétele. Az SZJA tv. szerint egyéb jövedelemnek minősül, és az egyéb összevonás alá eső jövedelmekkel együtt adózik. (2006.december 31-ig az eredeti jogosult magánszemélynél a praxisjog átruházásáért kapott összeg nem minősült bevételnek.) Tehát az aki alanyi jogon, ingyenesen kapta meg a praxisjogot, az ezek után a teljes bevétel után fog adózni, ha azt majd értékesíti. Aki vásárlással szerezte, az a bevételből levonhatja az értékesítés időpontjáig a vállalkozásában értékcsökkenési leírás címén költségként el nem számolt szerzési értéket és a megfizetett illetéket.

2.4 EVA

2.4.1 Kettős könyvvitelt vezető EVA alany

Nem értelmezhető, mivel a praxisjog társaság tulajdonát nem képezheti, a társaság könyveiben nem mutatható ki.

2.4.2 Bevételi nyilvántartást vezető EVA alany

EVA-s háziorvosnak nem célszerű a praxisjog értékcsökkenését elszámolni, mivel ha elszámolja azzal nem csökken az EVA alapja, viszont értékesítés esetén kevesebb lesz a bevételből levonható összeg, tehát magánszemélyként nagyobb lesz az adóalapja.

2.5 Egyéb adók és járulékok

A praxisjog vásárlója visszterhes vagyonátruházási illetéket köteles fizetni. Az illeték mértéke 10 %. Mentes az illetékfizetés alól akkor, ha az átruházó az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény erejénél fogva, e törvény hatálybalépésétől volt jogosult a működtetési jog alapján végezhető tevékenység gyakorlására – vagyis az un. elsőkézből történő vásárlás. Az illetékmentességre való jogosultságot a praxisjogot szerző magánszemélynek kell igazolnia.
Mivel a praxisjog értékesítéséből származó bevétel a magánszemély bevétele és az SZJA tv. szerint egyéb összevonandó jövedelemnek minősül, 27 % EHO fizetési kötelezettség is terheli a magánszemélyt.

3. Könyvviteli elszámolás

3.1 Kettős könyvvitel

Nem értelmezhető, mivel a praxisjog társaság tulajdonát nem képezheti, a társaság könyveiben nem mutatható ki.

3.2 Egyszeres könyvvitel

Nem értelmezhető, mivel a praxisjog társaság tulajdonát nem képezheti, a társaság könyveiben nem mutatható ki.

3.3 Szja szerinti adózás

Praxisjogért kifizetett összeg elszámolása:
PK - Egyéb, költségként el nem számolható kiadás

Ha a praxisjogot az orvos vásárolta, akkor az ennek érdekében felmerült költségét a bevételével szemben (analitikus nyilvántartás vezetésével) értékcsökkenési leírás keretében elszámolhatja.

4. Iratminták, nyomtatványok

Ehhez a témához nincsenek feltöltve fájlok.

5. Kapcsolódó jogszabályok, állásfoglalások

1990. évi XCIII. törvény az illetékekről

III. Fejezet A VISSZTERHES VAGYONÁTRUHÁZÁSI ILLETÉK

18. § (2) Az illetékfizetési kötelezettség a következő vagyoni értékű jogokra és ingókra terjed ki:

f) az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzése.

Az illeték általános mértéke

19. § (3) Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzése esetén az illeték alapja a működtetési jognak - terhekkel nem csökkentett - értéke, az illeték mértéke pedig az illetékalap 10%-a.

26. § (1) Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:

12) Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzése, ha az átruházó az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény erejénél fogva, az említett törvény hatálybalépésétől volt jogosult a működtetési jog alapján végezhető tevékenység gyakorlására. Az illetékmentességre való jogosultságot az önálló orvosi tevékenység működtetési jogát szerző magánszemélynek kell igazolnia.

A vagyoni értékű jogok értékének megállapítása

72. § (6) Az (1)-(5) bekezdéstől eltérően az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának értékét a vonatkozó adásvételi vagy ajándékozási szerződésben megjelölt - illetőleg folytatás esetén a szerző fél által bejelentett - érték alapján lehet megállapítani. Amennyiben az előzőek szerinti érték nem fejezi ki a valós értékviszonyokat, az állami adóhatóság becslés útján állapítja meg az értéket.

A hagyaték bejelentése az örökös által

90. § (1) Valamennyi örökös külön-külön köteles, "hagyatéki kimutatás" nyomtatványon az örökhagyó halálától számított 90 napon belül, az örökhagyó utolsó belföldi lakóhelye szerint illetékes állami adóhatóságnál az örökölt ingóságokról bevallást adni, vagy ugyanezen időn belül ezekre az ingókra a hagyatéki eljárás lefolytatását a közjegyzőnél kérni, ha ezekkel kapcsolatban a közjegyző a hagyatéki eljárást hivatalból megindítani nem köteles, valamint a 16. § (1) bekezdésének b) és d) pontja szerinti illetékmentesség feltételei nem állnak fenn.

(4) Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának folytatását az erre jogosult személy a korábbi jogosult halálától számított 60 napon belül köteles - a vagyonszerzést rögzítő irat eredeti és másolati példányának benyújtásával - illetékkiszabásra az állami adóhatósághoz bejelenteni. A másolatot az állami adóhatóság illetékmentesen hitelesíti.

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

Egyéb jövedelem

28. § (1) Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy - a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe véve - a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás.

(5) Egyéb jövedelemnek minősül

b) az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti működtetési jog átruházásából származó bevételnek a korábban értékcsökkenési leírás címén költségként el nem számolt szerzési értéket és a megfizetett illetéket meghaladó része.

11. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez

A vállalkozói költségek elszámolásáról

II. Az értékcsökkenési leírás szabályai

b) A nem anyagi javak fogalma

A nem anyagi javak közé azok a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jogok tartoznak, amelyek közvetlenül és tartósan (egy évet meghaladó időtartamban) szolgálják a vállalkozási tevékenységet. Ilyennek minősül különösen az említett feltételeknek megfelelő vagyoni értékű jog, az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti működtetési jog, szellemi termék, valamint a kísérleti fejlesztés aktivált értéke.

1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról

3. § (1) A kifizető - kifizető hiányában vagy ha a kifizető az adóelőleg alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani - a jövedelmet szerző magánszemély 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet az adóévben kifizetett, juttatott, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti

a) összevont adóalapba tartozó jövedelemnél

aa) az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem,

2000. évi II. törvény az önálló orvosi tevékenységről

Az Országgyűlés felismerve, hogy az egészségügyi reform végrehajtása, a betegségek megelőzése, felismerése és gyógyítása csak a szakmáját szerető orvostársadalom aktív közreműködésével valósítható meg, figyelemmel arra, hogy a gyógyítás közügy, amelyben az elsődleges felelősség a gyógyító orvost terheli, e munka elismerése, az orvostársadalom helyzetének, ezáltal a betegellátás színvonalának javítása érdekében a következő törvényt alkotja:

1. § (1) E törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén az egészségügyi szolgáltatás keretében nyújtott önálló orvosi tevékenységre és az e tevékenységet nyújtó orvosokra terjed ki.

(2) E törvény alkalmazásában

a) önálló orvosi tevékenység: a területi ellátási kötelezettség körében az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerint a háziorvos, a házi gyermekorvos, a fogorvos (a továbbiakban együtt: háziorvos) által nyújtott egészségügyi ellátás;

b) orvos: a külön jogszabály szerint vezetett alap- és működési nyilvántartásban szereplő orvosi, fogorvosi szakképesítéssel rendelkező személy;

c) működtetési jog: az egészségügyi államigazgatási szerv által az a) pont szerinti orvos részére adott önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító engedélyben foglalt jog.

2. § (1) A háziorvos önálló orvosi tevékenységet - akadályoztatásának jogszabályban meghatározott eseteit kivéve - csak személyesen folytathat az önkormányzat által meghatározott háziorvosi körzetben, a működtetési jogot engedélyező határozat jogerőre emelkedésétől.

(2) A működtetési jog alapján végezhető önálló orvosi tevékenység - törvényben meghatározott kivétellel - csak a települési önkormányzat rendeletében meghatározott háziorvosi körzetben folytatható.

(3) A működtetési jog olyan, személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog, amely jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén elidegeníthető és folytatható.

(4) A működtetési jog jogosultjának halála esetén - egymást követő sorrendben - a működtetési jog folytatására a) a házastárs, illetőleg

b) az egyenesági leszármazó

jogosult. A b) pontban meghatározott személyek között a leszármazási fok határozza meg a működtetési jog folytatására való jogosultság sorrendjét.

(5) Ha a (4) bekezdés b) pontja alapján több, a jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő személy lenne jogosult a működtetési jog folytatására, e jogosultak a korábbi jogosult halálától számított 30 napon belül - jogvesztés terhe mellett - nyújthatják be az egészségügyi államigazgatási szervhez azt a megállapodásukat, amelyben megjelölik a működtetési jog folytatására egyedül jogosult személyt.

(6) Ha a (4) bekezdés alapján a működtetési jog folytatására jogosult személy nem felel meg a jogszabályban meghatározott feltételeknek:

- a működtetési jog folytatására irányuló jogáról a sorrendben őt követő, a jogszabályi feltételeknek megfelelő személy javára lemondhat, illetőleg

- a működtetési jogot a korábbi jogosult halálától számított 6 hónapon belül ingyenesen vagy visszterhesen elidegenítheti.

(7) Ha a működtetési jog elidegenítésére a (6) bekezdés alapján jogosult személy e jogával az ott megjelölt határidőn belül nem él, a működtetési jog megszűnik.

(8) A működtetési jog elidegenítésére irányuló jog a működtetési jog jogosultját is megilleti.

(9) A működtetési jog bérbe, haszonbérbe nem adható és gyakorlásának joga sem ingyenesen, sem visszterhesen más részére át nem engedhető.

(10) A tartósan betöltetlen háziorvosi körzetek miatti ellátási különbségek kiegyenlítésére, a hátrányos helyzetű települési önkormányzatok egészségügyi alapellátási feladatai megszervezésének segítésére külön törvény szerint működtetett Praxisprogram szolgál.

3. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba.

(2) Az e törvény hatálybalépése napján háziorvosi tevékenységet végző orvos - ideértve a munkavégzésben akadályozott háziorvost is -, amennyiben a külön jogszabályban foglalt feltételeknek megfelel és jogszabály másként nem rendelkezik, e törvény erejénél fogva, külön engedély nélkül a törvény hatálybalépésétől jogosult a működtetési jog alapján végezhető tevékenység gyakorlására. Nem jogosult a működtetési jogra az az orvos, aki háziorvosi tevékenységet kizárólag helyettesítés keretében végez. Az e bekezdés alapján működtetési jogot szerző háziorvos működtetési jogának elidegenítéséhez előzetesen be kell szerezni a működtetési jog megszerzését tanúsító hatósági bizonyítványt.

(3) Azokra az orvosokra, akik e törvény hatálybalépésének napján, bár területi ellátási kötelezettség nélkül, de legalább 200 hozzájuk bejelentkezett betegre kiterjedő érvénnyel látnak el az egészségbiztosítási szerv által finanszírozott, az 1. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott körbe tartozó orvosi tevékenységet, az e törvényben foglaltakat azzal a megszorítással kell alkalmazni, hogy

- a működtetési jogra való jogosultságukat e törvény hatálybalépésének napjától számított 30 napon belül igazolják a Magyar Orvosi Kamaránál, továbbá

- működtetési joguk szorosan személyhez kapcsolódó: az nem idegeníthető el és nem folytatható.

(4) A működtetési jognak a (2) vagy a (3) bekezdés alapján a törvény erejénél fogva történő megszerzése és az ezt tanúsító hatósági bizonyítvány kiállítása illetékmentes. E rendelkezés nem vonatkozik a működtetési jog további ingyenes, illetve ellenérték fejében történő megszerzésére.

(5)

(6)

(7) Felhatalmazást kap

a) a Kormány, hogy a működtetési jog megszerzésének és visszavonásának feltételeit és eseteit, a helyettesítés eseteit, valamint a működtetési jog átengedésére, továbbá a hitelnyújtás feltételeire vonatkozó szabályokat,

b) az egészségügyért felelős miniszter, hogy a működtetési jog alapján végzett tevékenység gyakorlásának és ellenőrzésének részletes szakmai szabályait, továbbá a helyettesítésre, a tevékenység végzéséhez szükséges szakképesítésre és az alkalmassági vizsgálatra vonatkozó szabályokat rendeletben meghatározza.

Göncz Árpád s. k.,

a Köztársaság elnöke

Dr. Áder János s. k.,

az Országgyűlés elnöke

22/2004. Számviteli kérdés egy egészségügyi tevékenységet folytató betéti társaság háziorvosi tevékenység folytatása céljából működtetési jogot (praxist) vett az előzőleg tevékenykedő orvostól.

Az adásvételi szerződés a két orvos mint magánszemély között jött létre, mivel praxisjog csak magánszemély tulajdona lehet. Kérdésünk, hogy könyvelhetjük-e a társaság tulajdonának a praxisjogot, mint vagyoni értékű jogot, és elszámolható-e amortizáció az orvosi praxisra?

Válasz:
Az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény (a továbbiakban: öotv.) értelmében az orvosi tevékenység folytatása céljából vásárolt működtetési jog személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog, amely elidegeníthető, viszont bérbe, haszonbérbe nem adható, és gyakorlásának joga sem ingyenesen, sem visszterhesen más részére át nem engedhető.
Az öotv. egyértelműen kimondja a személyhez kapcsolódó jogot, így az a betéti társaság tulajdonát nem képezheti. A jogszabályok értelmében tehát a betéti társaság csak úgy működtethet háziorvosi szolgálatot, hogy működtetési joga a háziorvosnak mint magánszemélynek van, működési engedélye - ami nem jog - viszont a betéti társaságnak van.
Mivel a praxisjog a betéti társaság tulajdonát nem képezheti, a betéti társaság könyveiben nem mutatható ki, tehát értékcsökkenési leírás (amortizáció) sem számolható el utána.

AEÉ 2010/8. az önálló orvosi tevékenység működtetési joga vagyoni értékű jog, amelynek megszerzése visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettséggel jár. Az illetékmentesség nem illeti meg a vagyonszerzőt, ha az önálló orvosi tevékenység működtetési jogát hatósági határozattal szerzi meg, és nem az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény hatálybalépésével egyidejűleg, a törvény erejénél fogva.

[az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 18. § (2) bekezdés f) pontja, 26. § (12) bekezdése, 91. § (2) bekezdése; az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény (a továbbiakban: Öotv.) 3. § (4) bekezdése]

A perrel érintett ügy tényállása szerint a háziorvostan szakképesítéssel nem rendelkező adózó 2000. január 1. napjától kezdődően az önkormányzati tulajdonban lévő rendelőben - ellátási érdekből kiadott, ideiglenes működési engedély birtokában - háziorvosi tevékenységet folytatott.

A Magyar Orvosi Kamara 2003. április 8. napján kelt határozatával engedélyezte, hogy az említett telephelyen az adózó területi ellátási kötelezettséggel bíró felnőtt praxisban, betöltés jogcímén, működtetési jog jogosultjaként, szakterületén orvosi tevékenységet folytasson.

Az illetékes illetékügyi adóhatóság hiánypótlást követően, megismételt eljárás eredményeként az adózót 10%-os illetékkulcs alkalmazásával 660 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte.

Az adózó fellebbezése folytán eljárt másodfokú adóhatóság a 2008. január 11. napján kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint, az adózót az Itv. 26. § (12) bekezdése alapján illetékmentesség nem illeti meg, mert az önálló orvosi tevékenység működtetési jogát hatósági határozattal szerezte meg, és nem az Öotv. hatálybalépésével egyidejűleg, a törvény erejénél fogva.

Az illetékügyi adóhatóság a szerződéses érték hiányában az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának értékét becsléssel állapította meg, figyelembe véve a 2002. és 2003. évi hasonló vagyonszerzések adatait.

Az adózó a keresetében az alperesi határozat megváltoztatását és az illeték megfizetésére való kötelezés mellőzését kérte.

A megyei bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában rámutatott arra, hogy az önálló orvosi tevékenység működtetési joga vagyonértékű jog, amelynek megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik. A felperes az illeték megfizetése alól akkor mentesülhetne, ha az Itv. 26. § (12) bekezdése alapján az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzése az Öotv. hatálybalépésével, a törvény erejénél fogva következett volna be.

A felperes a működtetési jogot az Orvosi Kamara határozata alapján, betöltés jogcímén szerezte meg, így őt illetékmentesség nem illeti meg, és az Öotv. 3. § (4) bekezdése ilyenkor nem alkalmazható.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint, a jogerős ítélet az Öotv. 3. § (2) és (4) bekezdésébe, valamint az Itv. 68. § (2) bekezdésébe ütközik, ezért jogszabálysértő. Állítása szerint a működtetési jogot külön engedély nélkül a törvény erejénél fogva szerezte meg, mert 2000. január 1-jén már a perbeli telephelyen orvosi tevékenységet látott el. Ezt a tényt a megyei bíróság figyelmen kívül hagyta és az Orvosi Kamara határozatában szereplő jogcímet vette alapul határozata meghozatalakor. A Megyei Orvosi Kamara betöltés jogcímén, azért adott ki működési jogot, mert akkor még nem született jogerős ítélet a praxis betöltéséről és a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár fel kívánta függeszteni az orvosi szolgáltatás gyakorlását. Az Öotv. hatálybalépésekor önálló szakorvosként dolgozott, ezért iratellenes azon megállapítás, hogy csak a betöltés jogcímén később szerzett működtetési jogot. Álláspontja szerint az illetékmentesség a törvény erejénél fogva megilleti.

Tévedett továbbá a megyei bíróság, amikor a 2002. és 2003. év adatait vette figyelembe a praxisjog értékének megállapításánál. Háziorvosi tevékenysége kezdő időpontja alapulvételével, az érték megállapításánál az 1999. évet kellett volna figyelembe venni, illetve az eltelt két évet csökkentő tényezőként kellett volna értékelni.

Az Itv. 68. § (2) bekezdése alapján az illeték mérséklésének lett volna helye, hiszen a bíróság intézkedése folytán került késedelmesen bejelentésre a vagyonszerzés. Emiatt a forgalmi érték mérséklésének van helye.

Az alperes érdemi ellenkérelmében - fenntartva a jogerős közigazgatási határozatban foglaltakat - a jogerős ítélet hatályában tartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, melynek eredményeként azt állapította meg, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme - az alábbiak szerint - megalapozatlan.

A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az önálló orvosi tevékenység működtetési jogát, mint vagyoni értékű jogot megszerző felperesnek, e szerzésre tekintettel illetékfizetési kötelezettsége keletkezett-e.

Az Itv. 18. § (1) és (2) bekezdésének f) pontjából fakadóan az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzése főszabályként illetékfizetési kötelezettséggel jár. Kivételként mondja ki az Itv. 26. § (12) bekezdése, hogy mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzése, ha az átruházó az Öotv. erejénél fogva, az említett törvény hatálybalépésétől volt jogosult a működtetési jog alapján végezhető tevékenység gyakorlására. Az illetékmentességre való jogosultságot az önálló orvosi tevékenység működtetési jogát szerző magánszemélynek kell igazolnia.

Az Öotv. 2000. február 26. napján lépett hatályba, amelynek 1. § (2) bekezdésének c) pontja és a 2. § (3) bekezdéséből következően az önálló orvosi tevékenység kizárólag hatósági engedély alapján gyakorolható. Az Öotv. 3. § (2) bekezdése azonban rögzíti azt is, hogy az e törvény hatálybalépése napján háziorvosi tevékenységet végző orvos, amennyiben a külön jogszabályban foglalt feltételeknek megfelel és a jogszabály másként nem rendelkezik, e törvény erejénél fogva külön engedély nélkül a törvény hatálybalépésétől jogosult a működtetési jog alapján végezhető tevékenység gyakorlására.

A felperes a működtetési jogot azonban nem az Öotv. hatálybalépésével egyidejűleg, a törvény erejénél fogva, külön engedély nélkül szerezte meg, hanem a Megyei Orvosi Kamara 2003-ban meghozott határozatával, betöltés jogcímén. Erről az illetékügyi adóhatóság 2003. április 24-én a Megyei Orvosi Kamarától értesült. A működtetési jog engedélyezéséről az Orvosi Kamara a felperes 2003. március 20. napján kelt kérelme alapján döntött. A jelen perben e ténynek és nem annak van jelentősége, hogy a felperes korábban - akkor még megfelelő szakképesítés hiányában - háziorvosként egyébként működött-e. A jogerős ítélet az Öotv. 3. § (2) és (4) bekezdéseiben foglaltakat nem sértette meg, így jogszerűen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperest a működtetési jog megszerzésével kapcsolatosan illetékmentesség nem illette meg.

A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra is, hogy az illetékügyi adóhatóság a vagyonszerzésről 2003. április 24-én szerzett tudomást, így az Itv. 68. § (1) bekezdéséből fakadóan a forgalmi érték megállapításánál az ebben az időpontban fennálló forgalmi érték volt az irányadó, annak megállapításakor az 1999. évi értékadatokat nem lehetett alapul venni.

A jelen esetben az Itv. 68. § (2) bekezdésében foglalt mérsékelt forgalmi érték szintén nem alkalmazható a felperesre nézve, mivel az itt felsorolt esetek közé a működtetési jog engedélyezésével kapcsolatosan indított peres eljárás nem tartozik bele. A felperes az Orvosi Kamara által hozott jogerős határozatot az Itv. 91. § (2) bekezdése alapján az illetékhivatalhoz nem jelentette be. Az Itv. 68. § (2) bekezdésében rögzített illetékkiszabásra való bejelentési kötelezettség a vagyonszerzési ügyre vonatkozik, az Itv. 91. § (2) bekezdése nem a jogerős ítélettel elbírált szerződés, okirat vagy hatósági határozat benyújtását írja elő.

Tekintettel tehát arra, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat a jogerős ítélet nem sértette meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 215. § (3) bekezdése alkalmazásával azt hatályában fenntartotta.

[Csongrád Megyei Bíróság 3.K.20.801/2008/10.; Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.35.056/2009/4.]

6. Módosítás az előző változathoz képest

Mivel a praxisjog értékesítéséből származó jövedelem az SZJA tv. szerint egyéb összevonandó jövedelemnek minősül, 2010. január 1-től a korábbi 11 % helyett 27 % EHO fizetési kötelezettség terheli a magánszemélyt.
Kiegészült az anyag az AEÉ 2010/8 jogesettel.

Kulcsszavak: praxis, praxisjog, orvos, háziorvos, egészségügyi ellátás