Pénzügyi lízing - zárt végű

Időállapot: 2013-09-01 - 2013-12-31

Szerző: Varga Ferenc, Lektor: Zatik László, Módosítva: 2015-08-25 08:50:27

Tartalomjegyzék:

  1. A lízing
  2. Adózás
  3. Könyvviteli elszámolás
  4. Iratminták, nyomtatványok
  5. Kapcsolódó jogszabályok, állásfoglalások
  6. Módosítás az előző változathoz képest

A téma rövid leírása

A zárt végű pénzügyi lízinget mutatja be az anyag, ismertetve annak számviteli elszámolását, adózási kérdéseit.

1. A lízing

A lízing fogalma a Ptk-ban nincs meghatározva, hiszen egyszerre tartalmaz adásvételi és bérleti elemeket is. Az általános jogi megközelítés alapján valamennyi lízingszerződés lényege az adásvétellel egybekötött vagy egybeköthető bérlet.

A gyakorlatban a lízinget két fő csoportra bonthatjuk, úgymint:

- pénzügyi lízing

- operatív lízing

A pénzügyi lízingnek két fajtáját ismerjük, úgymint

- zárt végű pénzügyi lízing

- nyílt végű pénzügyi lízing

A hitelintézeti törvény szerint pénzügyi lízing tárgya leget

- dolog

- vagyoni értékű jog

A lízing témakörével három anyagunk foglalkozik, ezek címe

Pénzügyi lízing - zárt végű

Pénzügyi lízing - nyílt végű

Lízing - operatív (bérlet)

Ez az anyagunk a zárt végű pénzügyi lízinggel kapcsolatos szabályokat foglalja össze.

1.1. Zárt végű pénzügyi lízing

A lízingügylet háromszereplős. A lízingbe vevő (1) megbízásából a lízingbeadó (2) ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő megbízása szerint abból a célból szerzi meg az eladótól (3), hogy azt a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy az a lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra.

Amint a lízing tárgya a lízingbe vevő részére átadásra kerül, viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot, a hasznok szedésére jogosulttá válik, viseli a közvetlen terheket, ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is, jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kitöltött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének megfizetésével a lízingelt eszköz tulajdonába kerül.

A lízingszerződés már csak két személyre korlátozódik; a lízingbeadóra és a lízingbevevőre. A lízingbe adó az eszköz –megbízás alapján történő– megvásárlásakor egyszerű adásvételt bonyolít le.

Pénzügyi lízinget csak pénzügyi tevékenység végzésére jogosult társaság végezhet.

Az Áfa. törvény a dologra kötött zárt végű pénzügyi lízinget termékértékesítésnek tekinti, azt rögzíti, hogy termékértékesítésnek számít az is, ha a terméket olyan okirat alapján adják át, mely okirat alapján a vevő a tulajdonjogot legkésőbb az utoljára esedékes bérleti díj vagy részlet kiegyenlítésével, illetve a szerződés lejártával megszerzi. Fontos tehát, hogy termékértékesítés csak dolog átadásánál lehet, nem vonatkozik ez vagyoni értékű jog megszerzésére. A vagyonértékű jog lízing útján történő értékesítése szolgáltatásnak minősül. A továbbiakban csak a tulajdonjogot megszerző ügyletet mutatjuk be. A vagyoni értékű jog elszámolását a nyíltvégű pénzügyi lízinggel foglalkozó anyagunk tartalmazza.

1.2. Számlázás

A zárt végű pénzügyi lízingnél, mint termékértékesítésnél a teljesítés időpontja az a nap, amikor a vevő a lízing tárgya felett tulajdonosként rendelkezési jogot szerez, azt birtokba veszi. Ez a nap általában az első részlet megfizetése. Ekkor kerül számlázásra az eszköz. Ha a birtokba adás előtt történik kifizetés, azt előlegként kell kezelni, majd a birtokba adás napján a számlázás során az előleget be kell tudni. (Az előleg elszámolásával külön téma is foglalkozik)

1.3. ÁFA elszámolás

Az áfa-törvényszerint a pénzügyi lízing esetén a lízingtárgy annak eredeti besorolása szerinti adómértékkel adózik.

Változott 2008.01.01-től az ingatlan értékesítésével kapcsolatos Áfa szabály, megszűnt a lakóingatlan és az egyéb ingatlan közötti eltérő Áfa elszámolási szabály.

Az ingatlan értékesítése Áfa köteles, ha az beépítés alatt áll, vagy már beépített, de a használatba vétel időpontjától az értékesítésig még nem telt el két év.

Áfa köteles az építési telek értékesítése.

A többi ingatlan értékesítése adómentes, de választható rá az adókötelezettség is.

A lízingbe adónál az Áfa fizetése a teljesítés (birtokba adás) napján esedékes, a lízingbe vevő a számlán szereplő Áfa összegét ugyanezen a napon előzetes Áfa-ként veheti figyelembe, ha az egyéb feltételek (adóalanyiság, tevékenység) fennállnak.

1.4. Számviteli (pénzügyi) elszámolás

A pénzügyi lízing keretében lízingelt fizetéssel értékesített terméket a lízingbeadónak az átadáskor a könyvekből ki kell vezetni, értékesítésként el kell számolnia.

A lízingbe vevőnél a mérlegben eszközként kell kimutatni, függetlenül attól, hogy annak tulajdonjoga csak a szerződésben rögzített feltételek teljesítése után kerül át a vállalkozóhoz. A lízingbe vevőnél az eszköz értékcsökkenési elszámolását a birtokba adás napjától, ha az üzembehelyezés ekkor nem történik meg, az üzembehelyezés napjától el kell kezdeni a számviteli szabályzatban rögzített formában.

A lízingbe vevő a beruházásként elszámolt összeget a fejlesztési tartalékból a lekötése adóévét követő négy adóévben adózási következmények nélkül feloldhatja.

Egyéb hosszú lejáratú kötelezettségként kell kimutatni a lízingbe vevőnél a pénzügyi lízingbe vett eszköz lízingbe adó által számlázott ellenértékének megfelelő kötelezettséget. A kötelezettség összegét a megfizetett törlesztés összegével csökkentetten kell kimutatni.

Pénzügyi lízing esetén, a kisvállalkozói kedvezménynél (egyéni vállalkozóknál) a teljes számla szerinti beszerzési ár vehető figyelembe még akkor is, ha a számla csak egy későbbi időpontban kerül kiegyenlítésre.

Az adóalanyok -az egyéb feltételek fennállása esetén- a pénzügyi lízing formájában beszerzett eszközök esetén is élhetnek a kis- és középvállalkozások adóalap kedvezményével, feloldhatják a lekötött tartalékban elkülönített fejlesztési tartalékukat.

Gyakran előfordul, hogy a szerződésben rögzített feltételek nem teljesülnek, a tulajdonjog nem száll át a lízingbevevőre, mert a részleteket nem fizette meg vagy a futamidő közben felmondják a lízingszerződést. A korábban értékesített eszközt az eladó visszaveszi. Ez esetben a visszavett eszköz bekerülési értéke a vevő által használt eszköz visszavételkori piaci értékével, legfeljebb az eredeti eladási árral azonos érték lesz, amelyet a lízingbeadó által kiállított helyesbítő számlával kell dokumentálni.

Ezen helyesbítő számla alapján kerül kivezetésre az eszköz, úgy hogy a helyesbítő számla összegét a tárgyi eszköz bruttó értékét módosító tételként kell elszámolni a kötelezettséggel szemben. Ezek után a tárgyi eszköz értékcsökkenését át kell vezetni a tárgyi eszköz bruttó értéke számlára. Ha a bruttó érték számlaegyenlege az átvezetés után tartozik egyenlegű, akkor az egyenleget terven felüli értékcsökkenésként, ha követel egyenlegű, akkor a tervszerű értékcsökkenést csökkentő tételként kell elszámolni.

2. Adózás

2.1 ÁFA

Elszámolása az általános szabályok szerint történik.

2.2 Társasági adó

A lízingbe adónál a lízingbe adás értékesítés, a nettó árbevétel része. Lízingbe vevőnél az értékcsökkenés elszámolásra kerül a használatbavétel (üzembe helyezés) napjától. Az egyéb feltételek fennállása esetén a pénzügyi lízing formájában beszerzett eszközök esetén is élni lehet a kis- és középvállalkozások adóalap kedvezményével, feloldható a lekötött tartalékban elkülönített fejlesztési tartalék.

2.3 SZJA

2.3.1 SZJA szerint adózó (vállalkozó)

Az SZJA szerint adózó egyéni vállalkozó az értékcsökkenést elszámolhatja. A kisvállalkozói kedvezményként a teljes számla szerinti beszerzési ár vehető figyelembe még akkor is, ha a számla csak egy későbbi időpontban kerül kiegyenlítésre.

2.3.2 Magánszemély

Nem érinti

2.4 EVA

2.4.1 Kettős könyvvitelt vezető EVA alany

A Sztv. szerinti nyilvántartást vezetőnél az écs. elszámolása az adózott eredményt csökkenti, hatása tehát csak az osztalékfizetés mértékére van.

2.4.2 Bevételi nyilvántartást vezető EVA alany

A bevételi nyilvántartást vezető vállalkozásnál az eszközt nyilván kell tartani, az értékcsökkenést el kell számolni, de az adófizetésre hatással nincs.

2.5 Egyéb adók és járulékok

Nem érinti

3. Könyvviteli elszámolás

3.1 Kettős könyvvitel

Anyagunk a lízingbe vevő elszámolási módját tartalmazza.

Beszerzés állományba vétel nettó értéken

T161 Befejezetlen beruházások
K448 Pénzügyi lízing miatti kötelezettségek

Az előző tételhez kapcsolódó Áfa elszámolása

T161 Befejezetlen beruházások
T466 Előzetesen felszámított Áfa
K455 Beruházási szállítók

Az Áfa pénzügyi rendezésének elszámolása

T455 Beruházási szállítók
K384 Elszámolási betétszámla

A lízingtárgy aktiválása

T12-14 Tárgyi eszközök
K161 Befejezetlen beruházások

A törlesztő részletek fizetése

T448 Pénzügyi lízing miatti kötelezettségek
K384 Elszámolási betétszámla

3.2 Egyszeres könyvvitel

A beszerzés és az elsző részlet könyvelése

NF - Bank, pénztár kiadás (első részlet összegével)
NF - Adóalapot nem képező kiadás
NF - Előzetesen felszámított Áfa (a teljes Áfa összeggel)

Ugyanekkor -bár pénzmozgás nem tartozik hozzá- a könyvelésben rögzíteni javasolt

NF - Bank, pénztár bevétel
NF - Kötelezettség növekedés

NF - Bank, pénztár kiadás
NF -Adóalapot nem képező kiadás

A pénzmozgással együtt könyvelni kell a törlesztéseket

NF - Bank, pénztár kiadás
NF - Kötelezettség csökkenés

Egyszeres könyvelésben az értékcsökkenést nem könyveljük, az eredmény elszámolásakor vesszük figyelembe analitikus nyilvántartásból.

3.3 Szja szerinti adózás

A beszerzés és az első részlet könyvelése

PK -Költségként el nem számolható kiadások
PK - Levonható Áfa (teljes összeggel)

A törlesztő részlet könyvelése a pénzmozgással egy időben

PK - Költségként el nem számolható kiadások

4. Iratminták, nyomtatványok

Ehhez a témához nincsenek feltöltve fájlok.

5. Kapcsolódó jogszabályok, állásfoglalások

1/1. PM tájékoztató A pénzügyi lízing helyéről és számviteli elszámolásáról az áfa-rendszerben 1997-től

A pénzügyi lízing 1997. I. 1-jétől hatályos szabályozása, annak értelmezése sok kérdést vetett fel az adóalanyok körében. A típuskérdések tisztázása érdekében az alábbi tájékoztató foglalja össze a vonatkozó tudnivalókat.

A "lízingről" általában

Az általános jogi megközelítés alapján valamennyi lízingszerződés lényege az adásvétellel egybekötött vagy egybeköthető bérlet. Ennek alapján a szerződő felek "lízingnek" hívhatnak olyan ügyleteket, melyek alapvetően bérleti jellegűek, de adásvétellel is párosulhatnak. (A szerződés fennállta alatt lényegében a "lízingbevevő" gyakorolja a legfőbb tulajdonosi jogokat, anélkül, hogy magát a tulajdonjogot már megszerezte volna.)

A szakirodalom ennek megfelelően alapvetően két csoportra bontja a lízingügyleteket: operatív és pénzügyi lízingre. A pénzügyi lízing fogalmát jogszabályok határozzák meg (1997. január 1-je előtt különösen a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja, 1996. december 31-e után pedig a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról rendelkező 1996. évi CXII. törvény 2. számú mellékletének I/11. pontja). Operatív lízingként az egyéb lízingszerződéseket említik.

Meg kell még említeni a Nemzetközi pénzügyi lízingről szóló 1997. évi LXXXVI. törvényt is, mely a kihirdetését követő 15. napon (1997. október 18-ával) hatályba léptette "A nemzetközi pénzügyi lízingről szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezmény"-t, amelynek rendelkezéseit 1996. december 1-jétől kell alkalmazni. Ezen törvény a hitelintézeti törvényben megfogalmazottaktól kicsit eltérően határozza meg a pénzügyi lízing fogalmát.

A pénzügyi lízingről

A hitelintézeti törvény 1997. január 1-jétől hatályos fogalmi meghatározása szerint

"Pénzügyi lízing: az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő megbízása szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy az a lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra. A használatba adással a lízingbevevő

a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,

b) a hasznok szedésére jogosulttá válik,

c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is),

d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kitöltött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő, vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába és könyveibe. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét, amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jogszerződés szerinti árával azonos-, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését".

A szűk értelemben vett pénzügyi lízingszerződés tehát ezen fogalom-meghatározás alapján alapvetően két személyre korlátozódik; a lízingbeadóra és a lízingbevevőre.

Pénzügyi lízing során a lízingtárgy megszerzésének vagy annak határozott idejű használatának kifizetése több részletben történik, s így a lízing két - egymástól elválaszthatatlan - részből áll: tőke és kamattörlesztésből. Mindkét tételt, illetve azok egymás közti, belső arányát a felek - a lízingtárgy beszerzési árának, a lízing futamidejének, a törlesztés gyakoriságának, a megállapodás szerinti átlagos kamatlábnak a figyelembe vételével - állapítják meg.

A lízingbevevő nem feltétlenül szerez tulajdont a lízingtárgy felett, lehet hogy "csak" elővásárlási, lehet hogy "csak" vevőkijelölési joga van.

A hitelintézeti törvény szerint: pénzügyi lízing esetén a lízing tárgya lehet dolog és vagyoni értékű jog is.

"Lízing" az Áfa-törvényben

Az Áfa-törvény kiemeli és az Európai Unió 77/388/EGK. sz., ún. hatodik irányelve 5. Cikkelye (4) bekezdésének b) pontja alapján az Áfa-törvény 6. § (2) bekezdésének a) pontjával termékértékesítésként kezeli azokat a bérleti szerződéseket, amelyek már a szerződés megkötésekor rendelkeznek a bérbe vevő jövőbeni (a futamidő lejárta utáni) biztos tulajdonszerzéséről. (Tekintettel arra, hogy maga a szerződés mondja ki, hogy a felek végső akarata a tulajdonjog bérbe vevő általi megszerzése, annak termékértékesítésként való kezelése mindenképpen indokolt.)

Egyetlen egy pontjában említi csupán a pénzügyi lízinget az Áfa-törvény, mégpedig - az 1997. évi XVII. törvény módosítása alapján - a 2. számú melléklet 6. pontjában, mint csak részben tárgyi adómentes értékesítést:

"6. pénzügyi szolgáltatás és kiegészítő szolgáltatásai (SZJ 10), kivéve:

- a széfügyletet (SZJ 103900), valamint

- a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény szerinti pénzügyi lízinget a lízingdíj teljes tőketörlesztő részének erejéig, de legalább a lízingbe adott termék adó nélkül számított beszerzési árának, illetve - ha a lízingbe adott termék saját előállítású - előállítási költségének erejéig."

Ezen Áfa-törvénybeli megközelítési módból a pénzügyi lízing fogalmának a következő relevanciái adódnak:

Tekintettel arra, hogy a pénzügyi lízingszerződésben a futamidő végén beálló tulajdoni viszonyokról többféleképpen lehet rendelkezni (a lízingbevevő tulajdont szerez, vagy megnevezheti a vevőt, vagy a lízing tárgya visszaszáll a lízingbeadóra), az Áfa-törvény 6. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti feltételekkel kötött bérlet szűkebb kört ölel fel, mint a pénzügyi lízing fogalma. A pénzügyi lízing tárgya azonban vagyoni értékű jog is lehet, amely az Áfa-törvény alkalmazásában semmiképpen sem "termék értékesítése", így arra még a lízingbevevőnek a szerződés lejártával való biztos tulajdonszerzésére vonatkozó kikötése mellett sem alkalmazhatók az Áfa-törvény 6. § (2) bekezdésének a) pontjában rögzített termékértékesítési előírások. Ez azért van így, mert az Áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 2. pontja alapján terméknek csak birtokba vehető dolog tekinthető, a vagyoni értékű jogok pedig a szolgáltatásnyújtás minősített esetei az Áfa-törvény 8. § (2) bekezdésének a) pontja alapján.

Az áfa-fizetési kötelezettség keletkezése az egyes pénzügyi lízingtípusokban

Azzal, hogy az Áfa-törvény csak azon bérleti szerződéseket kezeli különös módon, amelyekben a lízingbevevőnek a biztos tulajdonszerzése rögzített, és a lízing tárgya birtokba vehető dolog, az adófizetési kötelezettség keletkezése tekintetében is csak erről rendelkezik sajátos szabállyal. Csak erre az esetre érvényes tehát az, hogy az adófizetési kötelezettség 1997. január 1-jétől az Áfa-törvény 16. § (5) bekezdése alapján a termék tulajdonba-, vagy - ha az előbb történik - birtokbaadásakor keletkezik. (Megjegyzendő továbbá, hogy ez csak az 1996. december 31-e után birtokba adott terméknél igaz. Az az előtti ügyletekben jogszabályváltozás nem történt.)

Az előbbiektől eltérő feltételekkel kötött valamennyi bérlet esetén az adófizetési kötelezettség szolgáltatásnyújtás jogcímén adódik, és az Áfa-törvény 16. § (6) bekezdése alapján az áfa-kötelezettség az egyes részkifizetések esedékességekor áll fenn. (Így tehát ha a lízing tárgya vagyoni értékű jog, vagy a lízing futamidejének a végéig a lízingtárgy tulajdonváltozása nem rögzített, az adókötelezettség nem egyszer keletkezik.)

A fizetendő adó alapja

Az előbbiek szerint a lízingért két, egymástól elkülönítendő részből álló díjat, a tőkerészt és a kamathányadot kell fizetni. Az Áfa-törvény 22. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig az adó alapja a teljesítésért járó ellenérték. Az Áfa-törvény 2. számú mellékletének 6. pontja - 1997. január 1-jétől - az 1997. évi XVII. törvény 6. §-ának (1) bekezdése alapján ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy a kamathányad erejéig tárgyi adómentes ügyletről van szó. Ebből következik, hogy adót fizetni csak a tőkerész után kell, és

- egy összegben, ha a lízingtárgy tulajdonjogának átszállása biztos, illetve

- egyéb ügyletekben (vagyoni értékű jog átengedésekor, valamint a tulajdonjog átszállását eleve nem rögzítő szerződéseknél) annyi részletben, ahányszor a tőkerész esedékes.

Amikor az adófizetési kötelezettség egyetlen egyszer keletkezik, akkor a fizetendő áfa alapját a teljes, lízingbevevő által fizetendő tőketartozás képezi. Ha a jövőben a tőkerész módosul (pl. külföldi fizetőeszközzel, mint viszonyítási alappal kötött ügyletekben), az adó alapjának változását az Áfa-törvény 45. §-a szerinti számlahelyesbítésnek kell kísérnie.

Amennyiben a lízingdíj tőkerésze nem érné el a lízingtárgy beszerzési árát (saját előállítás esetén az előállítási költségét), úgy az adó alapját erre az értékre ki kell egészíteni.

Az adó mértéke

Abban az esetben, ha a lízingszerződés tárgya valamilyen eszköz (tehát nem vagyoni értékű jog), és a szerződés az Áfa-törvény 6. § (2) bekezdés a) pontjában megfogalmazott feltételek szerint rendelkezik (azaz a lízingbevevő biztosan tulajdonjogot szerez legkésőbb a futamidő lejártával, vagy az utoljára esedékes díj megfizetésével), a termékértékesítés szabályai szerint kell eljárni. Ez azt is jelenti, hogy a lízingdíjak után fizetendő adó mértéke a lízing tárgyára előírt adómértékkel azonos.

Minden egyéb esetben (tehát ha a lízing tárgya vagyoni értékű jog és/vagy a szerződés szerint a lízing tárgyának tulajdonszerzése nyitott a futamidő végéig) az áfa-mérték meghatározásakor a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó szabályok az irányadók. (Az Áfa-törvény 8. § (1) bekezdése szerint ugyanis ami nem termékértékesítés, de ellenérték fejében adják, szolgáltatásnyújtásnak tekintendő.) Ebben az esetben az adó mértéke a vagyoni értékű jog átengedésére előírt adó mértéke.

A lízingbevevő adólevonási joga

Az Áfa-törvény 6. § (2) bekezdés a) pontja szerinti feltételeknek megfelelő lízingszerződés esetén a teljes lízingdíjban szereplő előzetesen felszámított áfa levonhatósága az Áfa-törvény VIII. fejezetében foglalt szabályok szerint adózik. Függetlenül tehát attól, hogy a lízingbevevő a számlát kiegyenlítette-e, adólevonási joga az általános előírásoknak megfelelően már megnyílik a lízingelt eszköz tulajdonba - vagy - ha az előbb történik - birtokbaadásakor. (Igaz ez még azokra az adóalanyokra is, akik nyilvántartásaikat pénzforgalmi szemléletben vezetik. Esetükben sem feltétele már 1995. január 1-je óta az adólevonásnak a számla pénzügyi rendezése.) Természetesen nincs adólevonási joga annak az adóalanynak, aki alanyi adómentességben részesül, vagy a lízingelt eszközt közvetlenül tárgyi adómentes tevékenységhez, vagy a gazdálkodáson kívül eső céllal használja. Ugyancsak nincs adólevonási joga akkor, ha személygépkocsi (ITJ 41-32) a lízing tárgya.

Ha a lízingszerződés nem az Áfa-törvény 6. § (2) bekezdés a) pontja szerinti feltételekkel kötött, s így mindenképpen a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, akkor is az előbbiek szerint kell eljárni. Személygépkocsi lízing esetén azonban a lízingbevevő adólevonási jogát az [Áfa-törvény 33. § (2) bekezdés b) pontja] nem tiltja, hiszen ő nem személygépkocsit szerez be, hanem azt bérli. (A személygépkocsi bérbevételére külön is nevesített adóelvonási tiltás nincs.)

Ha a lízingbevevő fizetendő adója kisebb levonható adójánál, és az előzetesen felszámított adó összegét vissza kívánja igényelni, az adóhatóság az Áfa-törvény 48. §-a (4), bekezdésének a) pontjában megfogalmazott feltételek teljesülése esetén azt teljesíti. Amennyiben az adóalany a 48. §-a (4) bekezdésének b) pontjára kívánja adó-visszaigénylési jogát alapítani, akkor - ha pusztán a lízingtárgyat szerezte be - adó-visszaigénylési joga nincs. Nem alapozza meg ugyanis a 48. § (4) bekezdés b) pontjában felállított feltétel teljesülését a teljes futamidőre fizetendő tőketörlesztő részletek áfa-jának kiegyenlítése. (A szóban forgó jogszabályhely a tárgyi eszköz beszerzésének kifizetését állítja feltételül.)

A lízingbeadó adólevonási joga

A pénzügyi lízing az Áfa-törvény 2. számú mellékletének 6. pontja alapján részben adóköteles, részben tárgyi adómentes ügylet. Ez a kettősség a lízingbeadó adólevonási jogára a következőképp hat ki: a beszerzett lízingtárgyat (mint tételesen elkülöníthető beszerzést) nem kell arányosítania, a beszerzését terhelő imput adót pedig levonhatja. A tételesen el nem különíthető beszerzések és igénybe vett szolgáltatások előzetesen felszámított adóját viszont az Áfa-törvény 38. §-ának rendelkezései szerint arányosítania kell. Eltérés pusztán a személygépkocsi esetében van: mivel a lízingbeadónál ebben az esetben nem továbbértékesítési célú beszerzés történt [Áfa-törvény 13. § (1) bekezdés 15. pontja], így az autó beszerzéséhez kapcsolódó adólevonási jogát nem gyakorolhatja.

Az áfa-elszámolás bizonylatolása

Valamennyi, az előbbiekben rögzített áfa-elszámolási tudnivalót az áfás számlán keresztül lehet összefoglalni. Eszerint:

1. Ha a pénzügyi lízingszerződésben a - lízingbevevő biztos tulajdonszerzését rögzítik, akkor:

- egyetlen egy áfás számla kibocsátása történik,

- a számlában szereplő teljesítés időpontja a termék tulajdonba-, vagy - ha az előbb történik - birtokbaadásának napja,

- a számlában a lízingtárgy, mint termék megnevezését, és az arra vonatkozó statisztikai jegyzékszámot kell szerepeltetni,

- a fizetendő adó alapja a tőkerész, de legalább a termék adó nélküli beszerzési ára, vagy az előállítási költség, ha a termék saját előállítású. Mindig a szerződés szerinti összeget kell ugyan számlázni, de az adó alapja eltérhet az adóhatósággal való elszámoláskor (mert pl. a felek a termék forgalmi értékénél kisebb összegben határozták meg a tőkerészt). Adóalapul így az Áfa-törvény 22. § (6) bekezdése alapján a forgalmi érték szolgál, ekkor viszont nem hárítható tovább a megállapodástól eltérő adóalap áfa-ja.

2. Minden egyéb pénzügyi lízing esetében:

- annyi áfa-s számla van, ahány lízingdíjat kell a lízingbevevőnek fizetni,

- a számlában szereplő teljesítés időpontja áfa szempontjából - az egyes lízingdíjak esedékességének napja,

- a számlában a lízingtárgy lízingbe adását, szolgáltatásnyújtást kell számlázni, és az arra vonatkozó statisztikai jegyzékszámot szerepeltetni,

- a fizetendő adó alapja az esedékes lízingdíj tőkerésze, illetve a beszerzési ár vagy az előállítási költség esedékes hányada,

- az alkalmazandó adó mértéke a lízingtárgy bérletére vonatkozó szolgáltatásnak megfelelő.

A nem pénzügyi lízingnek minősülő lízingügyletekben nincs mód az adóalap megbontására. Így operatív lízing esetén az adófizetési kötelezettség az egyes lízingdíj-fizetések esedékességekor keletkezik, és a teljes (áfa nélküli) lízingdíj képezi az adó alapját.

A pénzügyi lízing számviteli elszámolása

A pénzügyi lízing számviteli elszámolására vonatkozó szabályok a pénzügyi lízing valamennyi esetére érvényesek, így a számviteli elszámolás nem függ az adott pénzügyi lízingkonstrukció áfa-rendszerbeli megítélésétől.

A pénzügyi lízing számviteli elszámolására az adásvétel szabályait sajátosan kell alkalmazni.

A számviteli törvény 1997. január 1-jétől érvényes, az 1. számú melléklet 16-17. pontjaiban rögzített előírásaiból következően a lízingbeadónak követelésként kell kimutatnia a lízingbeadás céljából beszerzett és a lízingbevevő felé a lízingbeadó által számlázott eszköznek az értékét. Ebből következően a lízingbevevő a beszerzett (beruházásként elszámolt) eszköznek a számlázott értékét kötelezettségként mutatja ki. Sem a lízingbeadónál a követelés, sem a lízingbevevőnél a kötelezettség - a pénzügyi lízing számlája alapján - nem foglalja magában a fizetendő, illetve az előzetesen felszámított általános forgalmi adót.

A pénzügyi lízing keretében átvett eszközöket - az üzembe helyezésig felmerült, a beszerzési értékbe tartozó költségeknek az átvett eszköz értékét növelő beruházásként való elszámolása után - a lízingbevevő aktiválja.

A pénzügyi lízing keretében átvett eszközök után az értékcsökkenést a lízingbevevő számolja el, a reá vonatkozó számviteli törvényi előírások figyelembevételével.

A pénzügyi lízing esetén a lízingdíjak teljes összege két részből tevődik össze:

a) a lízingelt eszköz számlázott értéke miatti kötelezettség;

b) a lízing futamideje, a törlesztések (a lízing díjfizetés) gyakorisága, összegszerűsége, a megállapodás szerinti átlagos kamatláb figyelembevételével meghatározott kamatösszeg (a minimális lízingdíjak jelen értékének a kötelezettségekkel csökkentett összege, a kamatlábat diszkont tényezőként kell alkalmazni).

Egy-egy lízingdíj tehát két részből tevődik össze (és ennek megfelelően számolandó el):

- a kötelezettség (a követelés) törlesztésének összegéből,

- a követelés, a kötelezettség fennálló összege utáni kamat összegéből.

Azonos lízingdíj - az előbbiekből következően - állandóan változó összegben tartalmazza a törlesztőrészt, illetve a kamatot: először a kamat összege a nagyobb, a törlesztés a minimális, majd fokozatosan csökken a kamat és nő a törlesztőrészlet.

A lízingszerződésben kell rögzíteni, hogy az egyes lízingdíjakból mennyi az általános forgalmi adó nélküli ellenértéket csökkentő törlesztőrészlet és mennyi a kamatösszeg.

A megfizetett lízingdíj

- törlesztő részletével csökken a lízingbeadónál a követelés, a lízingbevevőnél a kötelezettség összege,

- kamatösszegét pedig a lízingbeadó kamatbevételként, a lízingbevevő fizetett kamatként számolja el.

Helyes elszámolás mellett, adott eszköz lízingelése esetén a lízingbeadónál a pénzügyi lízinggel kapcsolatos követelésnek meg kell egyeznie a lízingbevevőnél ugyanilyen címen kimutatott kötelezettség összegével.

A pénzügyi lízing számviteli elszámolásának bizonylatolása

1. A lízingbeadónak a lízingbeadáskor (legkésőbb a birtokbaadáskor) olyan számlát kell kiállítania, amely alkalmas a számviteli törvény előírásainak megfelelően bizonylatolni a gazdasági művelet megtörténtét, és ennek érdekében tartalmazza a lízingelt eszköznek a lízingszerződés szerinti eladási/vételi áron, a birtokbaadáskor érvényes piaci értéken számított - általános forgalmi adó nélküli - ellenértékét, és az Áfa-törvény értelmezése szerinti esetekben - az általános előírások szerint - a fizetendő általános forgalmi adót is. Ez a számla nem tartalmazhatja a pénzügyi lízing miatt - a lízing futamidejére - fizetendő kamat nem része a birtokbaadáskori piaci értéknek.

A lízingbeadó által számlázott eladási ár - értelemszerűen - nem lehet kevesebb, mint az eladó által a lízingbeadó felé leszámlázott összeg. (Ez utóbbit inkább meg kell, hogy haladja, a lízingbeadással kapcsolatosan felmerülő költségek fedezetének biztosítása miatt!)

Amennyiben az általános forgalmi adó felszámítása nem a lízingszerződésben rögzített eladási/vételi ár alapján történik (mert például az Áfa-törvény értelmezése szerint egyéb pénzügyi lízingről van szó), a fentiek szerint kiállított számla nem tartalmazza az általános forgalmi adót, de a számlán utalni kell arra, hogy azt külön áfa-s számla fogja tartalmazni.

2. Az 1. pont szerint kiállított és a lízingbevevő által elismert számla alapján:

- a lízingbeadó elszámolja a pénzügyi lízing keretében lízingbeadott eszköz eladási árát árbevételként és kimutatja pénzügyi lízinggel kapcsolatos követelésként,

- a lízingbevevő elszámolja a lízingbe vett eszköz vételi árát az eszköz beszerzési áraként és kimutatja a pénzügyi lízinggel kapcsolatos kötelezettségként,

- természetesen a lízingbeadónál a számla alapján árbevételként elszámolt összeg megegyezik a lízingbevevőnél beszerzési árként elszámolt összeggel,

- ha tartalmazza az általános forgalmi adót, annak összegét a lízingbeadó fizetendő áfa-ként, a lízingbevevő pedig előzetesen felszámított áfa-ként számolja el.

Amennyiben az Áfa-törvény értelmezése szerint a fizetendő lízingdíjhoz kapcsolódik az áfa-fizetési kötelezettség (egyéb pénzügyi lízing esetén), az áfa-s számlát az előbbieken túlmenően (azoktól függetlenül) kell kiállítani.

3. A lízingszerződésben rögzíteni kell az eladási/vételi árat és a lízing futamideje, a lízing-fizetés gyakorisága, összegszerűsége alapján a kamat összegét is. Az eladási/vételi ár és a kamat együttes összege a teljes lízingdíj, ebből az egy-egy alkalommal fizetendő összeg a lízingdíj.

Sem a teljes lízingdíjat, sem a fizetendő lízingdíjat - a számviteli előírások szerint - nem kell számlázni. (Az áfa-törvény értelmezésében az egyéb pénzügyi lízing esetében kell a lízingdíjat számlázni, de ez nem a számviteli elszámolás bizonylata.)

Amikor az esedékes lízingdíj átutalása, kifizetése megtörtént, akkor a pénzmozgás bizonylatán (a banki átutalás, a készpénzben történő fizetés bizonylatán) kell feltüntetni azt, hogy a fizetett lízingdíjból:

- mennyi az adás-vételi ár törlesztő részlete,

- mennyi a kamat összege.

4. A pénzmozgás bizonylata alapján, a pénzmozgással egyidejűleg:

- a lízingbeadó a pénzeszköz-növekedés elszámolásakor csökkenti a pénzügyi lízinggel kapcsolatos követelését az eladási ár törlesztő részletével és elszámolja a fizetéssel esedékessé vált kamatbevételt,

- a lízingbevevő a pénzeszköz-csökkenés elszámolásakor csökkenti a pénzügyi lízinggel kapcsolatos kötelezettségét a vételár törlesztő részletével és elszámolja a fizetéssel esedékessé vált és fizetett kamatot.

Év végén - a számviteli alapelvek követelményének megfelelően - a még nem esedékes, vagy a már esedékes, de nem fizetett kamatot is el kell számolni a lízingszerződésben foglaltak szerint kiszámított összegben, az időbeli elhatárolásra vonatkozó előírások figyelembevételével kell azt bizonylattal, számítással alátámasztani.

5. Amennyiben az általános forgalmi adó megfizetése külön áfa-s számla szerint történik - mert az Áfa-törvény szerint egyéb pénzügyi lízingnek minősül -, akkor

a) a külön áfa-s számla tartalmazza az esedékes lízingdíjat (törlesztőrészlet és esedékes kamat), az esedékes lízingdíj tőkerészére (a törlesztőrészletre), illetve a beszerzési ár vagy előállítási költség esedékes hányadára, mint adóalapra felszámított általános forgalmi adót;

b) a külön áfa-s számla alapján a számviteli nyilvántartásokban,

- a lízingbeadónál csak a fizetendő általános forgalmi adót,

- a lízingbevevőnél pedig csak az előzetesen felszámított általános forgalmi adót

lehet rögzíteni a pénzmozgással egyidejűleg, illetve pénzmozgás nélkül - az áfa-s számla alapján - a különféle egyéb követelésekkel, illetve a különféle rövid lejáratú kötelezettségekkel szemben.

6. A 2. pont szerint kiállított, a számviteli elszámoláshoz szükséges számlán a teljesítés időpontja a lízingszerződés szerinti birtokbaadás napja.

Az 5. pont szerint kiállított, külön áfa-s számla szerinti - az általános forgalmi adó elszámolása szempontjából mérvadó - teljesítés időpontja az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség keletkezésének időpontja, az egyes lízingdíjak esedékességének napja.

7. Amennyiben a lízingbevevő az általános forgalmi adót nem vonhatja le, akkor az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség esedékességének időpontjában kiállított, külön áfa-s számlában felszámított általános forgalmi adót a lízingbevevő nem számolhatja el a beszerzési ár részeként, mert nem a beszerzéshez, hanem a pénzügyi rendezéshez kapcsolódik, nem értelmezhető az a számviteli követelmény, hogy "az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható" ezért ilyen esetben a le nem vonható általános forgalmi adót a felszámítás időpontjában egyéb ráfordításként kell elszámolni.

Számlaösszefüggések

A lízingbeadónál:

a) A lízingbeadó megvásárolja a lízingbevevő megbízásának megfelelő eszközt lízingbeadás céljából:

T 23.
Áruk

T 466.
Előzetesen felszámított, levonható általános forgalmi adó


K 44.
Szállítók


Amennyiben az Általános forgalmi adó törvény értelmezése szerint a lízingbeadó nem számlázhatja a lízingbevevőre az általános forgalmi adót, akkor az a beszerzési árnak része.

Ez esetben a lízingbeadás céljából megvásárolt eszköznek az általános forgalmi adót is tartalmazó vételárával:

T 23.
Áruk


K 44.
Szállítók


b) A lízingbeadó pénzügyi lízing keretében lízingeli az ebből a célból megvásárolt eszközt a tulajdonjog fenntartásával, a lízingszerződés szerinti eladási/vételi áron, piaci értéken, számla alapján:

T 188.
Pénzügyi lízinggel kapcsolatos követelések


K 91-92.
Belföldi értékesítés árbevétele


Ha a lízingbeadáskor kiállított számla tartalmazza az általános forgalmi adót is, akkor annak elszámolása:

T 369.
Különféle egyéb követelések


K 467.
Fizetendő általános forgalmi adó


Kapcsolódó tétel: a lízingelt eszköz beszerzési árának, könyv szerinti értékének kivezetése:

T 51.
Eladott áruk beszerzési értéke


K 23.
Áruk


c) A pénzügyi lízing keretében lízingelt eszköz után fizetendő, külön megállapított, áfa-s számlában számlázott általános forgalmi adó elszámolása:

T 369.
Különféle egyéb követelések


K 467.
Fizetendő általános forgalmi adó


d) A lízingdíj elszámolása:

- törlesztő része:

T 384.
Elszámolási betétszámla


K 188.
Pénzügyi lízinggel kapcsolatos követelések


- kamat része:

T 384.
Elszámolási betétszámla


K 97.
Kapott kamatok és kamat jellegű bevételek


e) A lízingbevevő által fizetendő általános forgalmi adó pénzügyi rendezése:

T 384.
Elszámolási betétszámla


K 369.
Különféle egyéb követelések


A lízingbevevőnél:

a) A pénzügyi lízing keretében lízingelt eszköz szerződés szerinti vételárának elszámolása beszerzési árként és kimutatása kötelezettségként, a lízingbeadó számlája alapján:

T 15.
Beruházások


K 436.
Pénzügyi lízinggel kapcsolatos kötelezettségek


b) Ha a lízingbeadáskor kiállított számla tartalmazza az általános forgalmi adót is, akkor az általános forgalmi adó elszámolása:

T 15.
Beruházások (le nem vonható általános forgalmi adónál)

T 466.
Előzetesen felszámított általános forgalmi adó


K 479.
Különféle rövid lejáratú kötelezettségek


c) Amennyiben a lízingbeadó az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség esedékességének időpontjában állítja ki a külön áfa-s számlát, az abban felszámított és a lízingbevevőnél levonható általános forgalmi adó elszámolása:

T 466.
Előzetesen felszámított általános forgalmi adó


K 479.
Különféle rövid lejáratú kötelezettségek


d) Amennyiben a lízingbeadó az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség esedékességének időpontjában állítja ki a külön áfa-s számlát, és az abban felszámított, és a lízingbevevőnél le nem vonható előzetesen felszámított általános forgalmi adó elszámolása:

T 86.
Egyéb ráfordítások


K 384.
Elszámolási betétszámla


K 479.
Különféle rövid lejáratú kötelezettségek


e) A lízingbe vett eszköznél a használatba vételt megelőzően felmerült költségek elszámolása:

T 15.
Beruházások


K 44.
Szállítók


(K 58.
Saját előállítású eszközök aktivált értéke)


f) A lízingbe vett eszköz használatbavétele, üzembe helyezés dokumentuma alapján:

T 12-14.
Tárgyi eszközök


K 15.
Beruházások


g) A lízingbe vett eszköz aktivált értéke értékcsökkenési leírás elszámolása a számviteli politikájának megfelelően:

T 55.
Értékcsökkenési leírás


K 12-14.
Tárgyi eszközök


h) A fizetett lízingdíj elszámolása:

- törlesztő része:

T 436.
Pénzügyi lízinggel kapcsolatos kötelezettségek


K 384.
Elszámolási betétszámla


- kamat része:

T 87.
Fizetett kamatok és kamatjellegű kifizetések


K 384.
Elszámolási betétszámla


i) A b), a c), a d) pont szerinti előzetesen felszámított általános forgalmi adó pénzügyi rendezésének könyvelése:

T 479.
Különféle rövid lejáratú kötelezettségek


K 384.
Elszámolási betétszámla

13/2008. Adózási kérdés-válasz a zárt végű lízingügylet során alkalmazott devizaárfolyammal kapcsolatos egyes áfa-kérdések

[az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa törvény) 10. § a) pontjához és 80. §-ához]



A zárt végű lízingügylet során alkalmazandó devizaárfolyammal kapcsolatban kérdésként merülhet föl, hogy menynyiben lehet kihatással a devizában meghatározott adóalapra a devizaárfolyam utólagos változása, illetve milyen hatást vált ki a felek olyan utólagos megállapodása, amely szerint a korábban forintban meghatározott ellenértéket a jövőre nézve devizában, vagy a devizában meghatározott ellenértéket a jövőre nézve más devizanemben rendezik.

Az Áfa törvény 80. § (1) bekezdés c) pontja alapján, amennyiben a zárt végű lízingügylet esetén az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, akkor a teljesítéskor érvényes - az adóalany döntése alapján a Magyar Nemzeti Bank, vagy más, belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet által jegyzett - árfolyamot kell alkalmazni. Ez a rendelkezés csak abban az esetben releváns, ha a felek a megállapodásukban az ellenértéket, és így a fizetendő adó alapját nem forintban, hanem külföldi fizetőeszközben határozták meg.

A kérdéskörrel kapcsolatban arra is figyelemmel kell lenni, hogy a zárt végű lízingügylet teljesítési időpontja az Áfa törvény 10. § a) pontjának, 55. § (1) bekezdésének, valamint 58. § (3) bekezdésének együttes olvasatából következően a termék birtokba adásának napja lesz.

A fent idézett rendelkezésekből az alábbiak következnek:

- Abban az esetben, ha a felek az ellenértéket, és így ezen keresztül az adó alapját eredetileg forintban határozták meg - akár oly módon, hogy a forintban fizetendő összeget a szerződésben valamely deviza valamely árfolyam értékéhez kötötték -, akkor az a körülmény, hogy utóbb a pénzügyi rendezéskor megegyezésük szerint egyes ún. törlesztő részletek tényleges kifizetése devizában történik, az eredeti teljesítés adatait, ezzel együtt az adó alapját nem befolyásolja, feltéve, hogy az ellenértéknek a szerződésben - forintban - rögzített összege ezáltal nem változik, a lízingbe vevő továbbra is a szerződésben meghatározott forintösszeggel tartozik. Éppen ezért ebben az esetben a teljesítésről kibocsátott számlát utólag korrigálni nem kell.

- Amennyiben a felek devizában határozták meg az ügylet ellenértékét, akkor az adó alapjának meghatározásakor a lízingtárgy birtokbaadásának napján érvényes - az Áfa törvény 80. § (2) bekezdésében szereplő, az adóalany választásának megfelelő bank által alkalmazott - árfolyamot kell alapul venni. Tekintettel arra, hogy a zárt végű lízingügylet teljesítése az általános forgalmi adó szempontjából a birtokbaadás napján befejezett, azzal lezárul, ezért az ún. törlesztő részletek során alkalmazott árfolyam a teljesítés napján érvényes árfolyammal meghatározott adóalapot és a fizetendő adó összegét nem módosítja.

- Abban az esetben, ha az ügylet ellenértékét devizában határozták meg, és később az egyes kifizetések devizaneme az eredetihez képest változik, az előző pontokban kifejtettek az irányadók, feltéve, ebben az esetben is, hogy a módosítással együtt az eredetileg meghatározott ellenérték összege nem változik meg, azaz a lízingbe vevőtől továbbra is az eredetileg megállapodott összeg követelhető.

(PM Forgalmi adók, Vám és Jövedéki főosztály 17070/1/ 2008. - APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási főosztály 4006875310; AEÉ 2008/13-14.)

14/2009. Adózási kérdés-válasz a lízingügylet meghiúsulása kapcsán felmerülő behajtási és egyéb költségek áfarendszerbeli megítélése - a 2008/71. Adózási kérdés kiegészítése [az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa törvény) 10. § a) pontjához]

Amikor egy zárt végű lízingügylet menet közben, a lízingbe vevő nem fizetése okán megszűnik, akkor a szerződés megszüntetése után, a szerződés megszüntetésével, valamint a lízingbe adó által visszavett lízingtárgy értékesítésével kapcsolatos költségeket a lízingbe adó gyakran megtérítteti a lízingbe vevővel.

Ilyen - a köznapi nyelvben behajtási költségként megnevezett - költségek lehetnek pl.

- a lízingtárgy későbbi értékesítése érdekében igénybe vett közvetítő díja,

- ügyvédi költségek,

- egyéb közreműködők költsége.

Abban az esetben, ha a szerződés a jövőre nézve megszűnt úgy, hogy a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak, akkor valójában a felsorolt költségek az alapügylet (azaz a lízing) járulékai nem lehetnek, hiszen az így megszűnt szerződés okán ezen költségek járulékossá minősítése nem értelmezhető. A felsorolt költségek önállóan sem minősülhetnek, hiszen azok megtérítésekor a lízingbe adó nem nyújt a korábbi lízingbe vevő felé semmilyen (pl. ügyvédi, közvetítői, vagy behajtási) szolgáltatást, hanem arról van szó, a lízingbe adó a lízingbe vevő szerződésszegő magatartása által okozott többletköltséget a károkozóval - azaz a korábbi lízingbe vevővel - megtérítteti.

Ezek a költségtérítések kártérítésként áfa körön kívüli tételnek, áfa tárgyi hatályán kívüli pénzátadásnak tekintendők. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 355. § (4) bekezdése szerint ugyanis a kártérítés része többek között az okozott kár okán a károsultnál esetlegesen felmerült minden költség megtérítése is; az ilyen költségeket is a kártérítés részeként kell megtérítenie a károkozónak, jelen esetben a korábbi lízingbe vevőnek.

„A lízing áfarendszerbeli kezelése 2008. január 1-jétől” címet viselő 2008/71. Adózási kérdés III. 1. pont 3.2. alpont ca) pontjában hivatkozott behajtási költség nem a már megszűnt lízingszerződéseket követő esetleges behajtás költségeit takarja, hanem az olyan behajtási költségeket, amelyek a még fennálló szerződés során - adott esetben a meghiúsulást megelőzően - történő esetleges behajtás eredményeként kerülnek áthárításra a lízingbe vevőre, amely esetben a behajtási költség a lízingügylet adómentes részének adóalapjába épül be. A kifejezetten a lízingszerződés megszűnését követően felmerült, a szerződés megszüntetésével kapcsolatos, illetve azt követő behajtási költségek - élő szerződés a felek között nem lévén - nem lehetnek a lízingügylet járulékai, hanem azok, tekintve, hogy a költségtérítés során a lízingbe adó behajtási szolgáltatást nem nyújt a lízingbe vevő felé, áfa körön kívüli tételként (kártérítésként) kerülhetnek áthárításra.

(PM Forgalmi adók, Vám és Jövedéki főosztály 439/2009. - APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási főosztály 4006875365; AEÉ 2009/3.)

18/2010. Számviteli kérdés Tekinthető-e a pénzügyi lízingbe adott vagyontárgy kivezetett könyv szerinti értéke eladott áruk beszerzési értékének a helyi iparűzési adó vonatkozásában?

A 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 78. §-ának (5) bekezdése értelmében „az eladott áruk beszerzési értéke az üzleti évben - általában - változatlan formában eladott anyagok, áruk bekerülési (értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt bekerülési) értékét foglalja magában”.

A számviteli törvény 72. §-ának (3) bekezdése szerint „az értékesítés nettó árbevétele magában foglalja a pénzügyi lízing keretében a lízingbevevőnek átadott termék (...) számlázott - általános forgalmi adót nem tartalmazó - ellenértékét (...) függetlenül a tulajdonjog megszerzésétől, illetve annak időpontjától”.

Az előírásokból következik, hogy a számviteli törvény értelmében a lízingbe adáskor a lízing tárgyának a lízingbe adó által a lízingbe vevő részére történő átadását a készletértékesítés szabályai szerint kell elszámolni. Ezért a lízingbe adó magát a lízingbe adás céljára beszerzett vagyontárgyat is a készletek közé veszi fel nyilvántartásaiba, nem pedig a befektetett eszközök közé (mivel a lízingbe adás mozzanatát áruértékesítésként könyveli, annak tárgyát értékesítési célra beszerzett árunak tekinti). A lízingbe adás céljára beszerzett vagyontárgy nem minősíthető befektetett eszköznek.

Tehát a számviteli törvény általános előírásaiból adódóan a lízingbe adónál a pénzügyi lízingbe adott vagyontárgy kivezetett könyv szerinti értéke az eladott áruk beszerzési értékeként könyvelendő.

Mivel a pénzügyi lízing pénzügyi szolgáltatás, ezért azt csak pénzügyi intézmény végezheti, így a lízingbe adónak mindenképpen pénzügyi intézménynek kell lennie. A pénzügyi intézmények a rájuk vonatkozó külön kormányrendelet [250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet)] előírásai alapján a vásárolt készletek értékesítésekor annak kivezetett könyv szerinti értékét az „egyéb ráfordítások üzleti tevékenységből” ráfordítás kategórián belül a „nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás ráfordításai” között kötelesek elszámolni. Esetükben a „nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás ráfordításai” foglalják magukba többek között a számviteli törvény értelmében vett „eladott áruk beszerzési értékét”. Ennek megfelelően a hivatkozott Korm. rendelet 5. §-a (5) bekezdésének h) pontja is úgy rendelkezik, hogy „a lízingbe adott eszköz könyv szerinti értékét a lízingbe adáskor a nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás ráfordításai között, a számlázott összeget pedig a nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás bevételeként kell elszámolni a pénzügyi lízinggel kapcsolatos követelésekkel szemben”.

Az ismertetett elszámolás a pénzügyi lízing atipikus jellegéből fakad. Bár a pénzügy lízing pénzügyi szolgáltatás, azonban annak számviteli elszámolása egy adásvételi és egy hitelnyújtási mozzanatra tagolható, mivel úgy kezelendő, mint egy halasztott fizetéssel történő eladás („kereskedelmi hitelben” történő értékesítés), ahol a tulajdonjog az utolsó részlet kifizetéséig fenntartott. Önmagában az adásvételi mozzanat nem pénzügyi szolgáltatás, viszont a követelésként kimutatott ellenérték halasztott fizetéssel való rendezése már kölcsönjogviszonyra utal, ezért az ügylet ez utóbbi része kezelendő számvitelileg pénzügyi szolgáltatási elemként a hozzákapcsolódó kamattal együtt.

Összefoglalóan: a helyi iparűzési adó alapjának meghatározása tekintetében is fennáll, hogy a pénzügyi lízingbe adott vagyontárgy kivezetett könyv szerinti értékét a - pénzügyi intézménynek minősülő - lízingbe adónál „eladott áruk beszerzési értékeként” kell figyelembe venni.

[2000. évi C. törvény 78. § (5), 72. § (3), a 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 5. § (5) h)]

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

11. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez

II. Az értékcsökkenési leírás szabályai
2. A kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú tárgyi eszköz, nem anyagi javak értékcsökkenésének elszámolása
j) Tárgyi eszköz, nem anyagi javak 1996. december 31-ét követő részletfizetéssel történő vásárlása esetén - amennyiben a szerződés szerint a vevő legkésőbb az utolsó részlet törlesztésével vagy azt követően egy meghatározott időtartamon belül tulajdonossá válik -, a vevő egyéni vállalkozó a tárgyi eszköz, nem anyagi javak beszerzési árának egészére alkalmazhatja az e melléklet szerinti értékcsökkenési leírást, függetlenül a vételár kiegyenlítésének módjától. Ha az egyéni vállalkozó az előzőek szerinti módon adja el tárgyi eszközét, nem anyagi javait, akkor adóévi bevételként az adott évben e címen kapott törlesztő részlet összegét kell figyelembe vennie. A részletfizetéshez kapcsolódó kamat nem része a beszerzési árnak, a kifizetés évében költségként elszámolható.

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

7. § (1) Az adózás előtti eredményt csökkenti:
f) az eredménytartaléknak az adóévben lekötött tartalékba átvezetett és az adóév utolsó napján lekötött tartalékként kimutatott összege, de legfeljebb az adóévi adózás előtti nyereség 50 százaléka és legfeljebb adóévenként 500 millió forint (a továbbiakban: fejlesztési tartalék), figyelemmel a (15) bekezdésben foglaltakra,
zs) az adóév utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősülő adózónál - ha igénybe kívánja venni a kedvezményt - a korábban még használatba nem vett ingatlan, valamint a korábban még használatba nem vett, a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások értéke, továbbá az ingatlan bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetés-változtatás, átalakítás értéke, valamint az immateriális javak között az adóévben állományba vett, korábban még használatba nem vett szellemi termék bekerülési értéke, figyelemmel a (11)-(12) bekezdésben foglaltakra.

22/A. § (1) A hitelszerződés (ideértve a pénzügyi lízinget is) megkötése adóévének utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősülő adózó a 2000. december 31-ét követően megkötött hitelszerződés alapján tárgyi eszköz beszerzéséhez, előállításához pénzügyi intézménytől igénybe vett, és kizárólag e célra felhasznált hitel (ideértve a felhasznált hitel visszafizetésére igazoltan felvett más hitel) kamata után adókedvezményt vehet igénybe.
(2) Az adókedvezmény az (1) bekezdésben meghatározott hitelre az adóévben fizetett kamat 40 százaléka.
(3) Az adózó az adókedvezményt abban az adóévben - utoljára abban az adóévben, amelyben a hitelt az eredeti szerződés szerint vissza kell fizetnie - veheti igénybe, amelynek utolsó napján a tárgyi eszköz nyilvántartásában szerepel.

20/2007. Adózói kérdés - válasz zárt végű lízingszerződés megszűnése, zárt végű lízing átvállalása

[Áfa törvény 6. § (2) bekezdés a) pontja, 16. § (5) bekezdése]

1. Zárt végű lízingszerződés megszűnése

Zárt végű - tulajdon átruházásra irányuló - lízingszerződés megszűnése esetén a következőképpen kell eljárni.

Tekintettel arra, hogy a zárt végű lízingnél a felek eredeti szerződéses akarata az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa törvény) 6. § (2) a) pontja szerinti ügyletre irányult, amely a lízingszerződés megszüntetését megelőző részben, a használati rész tekintetében már teljesült is, a szerződés megszüntetése okán az Áfa törvény 45/A. §-a szerinti sztornírozás - a teljesítés meghiúsulásának hiányában - nem alkalmazható.

Az eredeti termékértékesítésre vonatkozó számlát - sztornírozás helyett - az Áfa törvény 45. §-a szerinti számlahelyesbítéssel kell korrigálni.

Az Áfa törvény 45. §-ában foglalt helyesbítés jogintézményének jellegéből következik, hogy a helyesbítő számlát akkor kell kiállítani, amikor a helyesbítésre okot adó körülmény bekövetkezett. Ezért megszűnt szerződés esetén a megszűnés időpontjában kell a helyesbítő számlát kibocsátani.

Zárt végű lízingszerződés megszüntetése esetén - tekintettel arra, hogy bizonyos részletek a szerződés megszűnése előtt már megfizetésre kerültek - az adó alapját a felek által használati ellenértékként elismert összeg figyelembevételével kell korrigálni. Azaz a helyesbítés eredményeként kiszámított módosított ellenérték tipikus esetben a szerződés megszüntetéséig kifizetett vételár-részletek összege lesz, melyet a felek megállapodása alapján módosít (hat) másik oldalról az eszköz használat közbeni avulásából adódó értékcsökkenés.

A helyesbítő számlát úgy kell kiállítani, hogy annak tartalmaznia kell az eredeti adóalapot és adóösszeget negatív előjellel, továbbá a korrekció eredményeként kiszámított adóalapot és adóösszeget pozitív előjellel. Ezen tételek összeadásaként - attól függően, hogy milyen irányú helyesbítésről van szó - pozitív vagy negatív előjellel fog szerepelni az az adóalap és adóösszeg (a különbözet), amellyel módosítani szükséges az adókötelezettséget.

Tekintettel arra, hogy a lízingszerződés a teljes futamidő lejárta előtt megszűnik, és a korábban a birtokbaadás időpontjában az Áfa törvény 16. § (5) bekezdése szerint az ellenszolgáltatással nem fedezett szolgáltatások is kiszámlázásra kerültek, a különbözet feltehetően negatív előjelű lesz.

A helyesbítést minden esetben az eredeti teljesítésre vonatkozó, az eredeti teljesítésről kiállított számlán szereplő adómértékkel kell elvégezni.

Az általános forgalmi adó rendszerében a számlahelyesbítés mindig az eredeti teljesítésre vonatkozik, a helyesbítés során kiállított helyesbítő számla teljesítési időpontja megegyezik az alapügylet teljesítési időpontjával, így értelemszerűen az alkalmazandó adómérték is az eredeti ügylet teljesítési időpontjában hatályos adómérték lesz.

Így abban az esetben, ha egy 2004. évben megkötött - tulajdon átruházásra irányuló - 25 százalékos adókulcs alá eső lízingről megkötött szerződést 2006-ban megszüntetnek, akkor a számla helyesbítésekor a 2004-ben (az ügylet teljesülésének időpontjában) hatályos, 25 százalékos adómértéket kell alkalmazni, így a helyesbítő számlát is ezen adómértékkel kell kiállítani, függetlenül attól, hogy 2006. január 1-től megszűnt a 25 százalékos adómérték.

A helyesbítés jogintézményének célja ugyanis, hogy amennyiben a felek által megkötött ügylet - általános forgalmi adót is érintő - feltételeiben utóbb változás következik be, akkor az eredetileg megkötött szerződés eredményeként kiállított számlát a ténylegesen végbement teljesítésnek megfelelően korrigálja. Ezt a korrekciót azonban csak úgy lehet a valós helyzetnek megfelelően elvégezni, ha a helyesbítés az eredeti teljesítésre hat vissza, és az arról kiállított számla az eredeti teljesítésre vonatkozó adómértéket tartalmazza.

A helyesbítés eredményeként ugyanis nem jön létre új teljesítés, hanem pusztán az eredeti teljesítés bizonyos feltételei, körülményei változnak meg, így fogalmilag kizárt a helyesbítés során a helyesbítés időpontjában hatályos adómérték alkalmazása.

2. Zárt végű lízing átvállalása

Lízingszerződés átvállalása esetén a korábbi lízingbe vevő felé történő számlahelyesbítés során a fentiek szerint kell eljárni.

Mivel az új lízingbe vevő felé teljesített lízing teljesítési időpontja az Áfa törvény 6. § (2) a) pontja és 16. § (5) bekezdésének összefüggéséből adódóan akkor van, amikor az új lízingbe vevő birtokba lép, ezért az új lízingbe vevő felé kiállított számlán az ezen időpontban hatályos általános forgalmi adómértéket kell szerepeltetni.

Azaz abban az esetben, ha a régi lízingbe vevő és a lízingbe adó között egy 2005-ben megkötött - tulajdon átruházással járó - lízingszerződést 2006-ban megszüntetnek, akkor a régi lízingbe vevő felé a számlát helyesbíteni szükséges mégpedig a szerződés megkötésének időpontjában hatályos, az eredeti teljesítésről kibocsátott számlán is szereplő adómértékkel.

Ugyanakkor, ha az érintett lízingtárgyat a lízingbe adó az Áfa törvény 6. § (2) a) pontja alapján zárt végű lízing keretében 2006-ban új lízingbe vevő felé számlázza ki, akkor az új lízingbe vevő felé a birtokba lépés időpontjában, azaz a 2006-ban hatályos adómértékkel terhelten kell a számlát kiállítani.

Ez egy olyan termék esetén, amely korábban 25 százalékos adókulcs alá esett azt jelenti, hogy a régi lízingbe vevő felé a helyesbítő számlát 25 százalékos, míg az új lízingbe vevő felé az értékesítésről kibocsátott számlát pedig 20 százalékos adómértékkel terhelten kell kiállítani.

(PM Forgalmi adók, vám és jövedéki főosztály 18898/1/ 2006. -Adójogi főosztály - 8990312569)

2000. évi C. törvény a számvitelről

3.§. (8) E törvény alkalmazásában
13. pénzügyi lízing: olyan szerződés alapján valósul meg, amely szerződés értelmében a lízingbeadó a lízingbevevő igényei szerint beszerzett és a lízingbeadó tulajdonát képező eszközt lízingdíj ellenében, a szerződésben rögzített időtartamra a lízingbevevő használatába, birtokába adja azzal, hogy a lízingbevevőt terheli a használatból következően minden költség és kockázat, a lízingbevevő jogosult a hasznok szedésére, a szerződés időtartamának végén a lízingelt eszköz tulajdonjogát a lízingbevevő vagy az általa megjelölt megszerzi (vagy megszerezheti), a maradványérték megfizetésével vagy anélkül, illetve a lízingbevevőt elővételi jog illeti meg, a lízingbevevő azonban ezen jogairól a szerződés megszűnése előtt le is mondhat;
23. § (1) A mérlegben eszközként kell kimutatni a vállalkozó rendelkezésére, használatára bocsátott, a vállalkozó működését szolgáló befektetett eszközöket és forgóeszközöket - a bérbe vett eszközök kivételével -, függetlenül attól, hogy azok tulajdonjoga csak törvényben, szerződésben rögzített feltételek teljesítése után kerül át a vállalkozóhoz, továbbá az aktív időbeli elhatárolásokat.
(3) Az eszközök között kell kimutatni a pénzügyi lízing keretében átvett eszközöket, továbbá a bérbe vett (a használatra átvett) eszközökön végzett beruházások, felújítások, valamint a koncessziós szerződés alapján beszerzett, megvalósított eszközök értékét is.

42.§. (5) Egyéb hosszú lejáratú kötelezettségként kell kimutatni a lízingbe vevőnél a pénzügyi lízingbe vett, beruházásként elszámolt eszköz lízingbe adó (helyette az eladó) által számlázott ellenértékének megfelelő kötelezettséget, valamint az állami vagy önkormányzati vagyon részét képező eszközök - törvényi rendelkezés, illetve felhatalmazás alapján történő - kezelésbevételéhez kapcsolódó kötelezettséget

50. § (1) Követelés fejében átvett eszköz bekerülési (beszerzési) értéke az eszköz megállapodás, csereszerződés, vagyonfelosztási javaslat szerinti (számlázott, bizonylatolt) értéke.
(6) A pénzügyi lízing keretében átadott, a részletfizetéssel, a halasztott fizetéssel értékesített és a szerződés szerinti feltételek teljesülésének meghiúsulása miatt később visszavett, a két időpont között a vevő által használt eszköz visszavételkori beszerzési értékeként az eszköz - a lízingbeadó, illetve az eladó által kiállított helyesbítő számlában rögzített - piaci értékét, legfeljebb az eredeti eladási árát kell figyelembe venni.

68.§. (2) A pénzügyi lízinggel kapcsolatos - a 42. § (5) bekezdése szerinti - kötelezettség összegét a megfizetett lízingdíjnak a lízingszerződésben meghatározott törlesztés összegével csökkentetten kell a mérlegbe beállítani. Az ilyen címen felvett kötelezettség összege nem foglalja magában a pénzügyi lízinggel kapcsolatosan fizetendő kamat összegét.

72.§. (3) Az értékesítés nettó árbevétele magában foglalja a pénzügyi lízing keretében a lízingbevevőnek átadott termék, továbbá a részletfizetéssel, a halasztott fizetéssel történő eladáskor az eladott termék számlázott - általános forgalmi adót nem tartalmazó - ellenértékét, eladási árát, a termék átadásakor, függetlenül a részletek megfizetésétől, a tulajdonjog megszerzésétől, illetve annak időpontjától.

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

9. § (1) Termék értékesítése: birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet.
(2) Az (1) bekezdésben említett birtokba vehető dolog:
a) magában foglalja a dolog módjára hasznosítható természeti erőket is, valamint az értékpapírok közül azt, amelynek megszerzése egyúttal az abban megjelölt termék tulajdonjogának megszerzését is jelenti;
b) nem foglalja magában a pénzt, a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt, a pénzhelyettesítő eszközt, valamint - az a) pontban említett kivétellel - az értékpapírt.

10. § Termék értékesítésének minősül továbbá:
a) a termék birtokbaadása olyan ügylet alapján, amely a termék határozott időre szóló bérbeadásáról vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a jogosult a tulajdonjogot legkésőbb a határozott idő lejártával, illetőleg az ellenérték maradéktalan megtérítésével megszerzi;

13. § (1) Szolgáltatás nyújtása: bármely olyan ügylet, amely e törvény értelmében nem termék értékesítése.
(2) Az (1) bekezdésben említett ügylet magában foglalja az alábbiakat is:
a) vagyoni értékű jogok időleges vagy végleges átengedését;
b) kötelezettségvállalást valamely tevékenység egészbeni vagy részbeni abbahagyására, vagy annak végzésétől való tartózkodásra, illetőleg valamely helyzet tűrésére.
(3) Nem minősül szolgáltatás nyújtásának, ha a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója
a) részére az ellenértéket akár a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője, akár harmadik fél megtéríti, vagy
b) a teljesítésével keletkezett, követelésként fennálló ellenértéket harmadik félre engedményezi,
feltéve, hogy az a) pontban említett esetben az ellenérték megtérítése, a b) pontban említett esetben pedig a követelésként fennálló ellenérték megvásárlása pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik.
(4)

82. § (1) Az adó mértéke az adó alapjának 27 százaléka.
(2) A 3. számú mellékletben felsorolt termékek esetében az adó mértéke az adó alapjának 5 százaléka.
(3) A 3/A. számú mellékletben felsorolt termékek, szolgáltatások esetében az adó mértéke az adó alapjának 18 százaléka.

85. § (1) Mentes az adó alól:
a) az egyetemes postai szolgáltatás nyújtása;
b) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó sérült- vagy betegápolás és sérült- vagy betegszállítás, valamint az azokhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet humán-egészségügyi ellátás keretében közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít;
c) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó sérült- vagy betegápolás, amelyet humán-egészségügyi - ideértve természetgyógyászatot is - tevékenységet végző - ilyen minőségében - teljesít;
d) az emberi szövet, vér (ideértve a külön jogszabályban meghatározott labilis vérkészítményeket is), anyatej értékesítése, valamint az előzőekben felsoroltakkal és az emberi szerv adományozásával kapcsolatos szolgáltatásnyújtás;
e) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet humán fogorvosi, fogtechnikusi tevékenységet végző - ilyen minőségében - teljesít;
f) az a szolgáltatásnyújtás - az étkeztetés kivételével, ha az ennek fejében járó ellenérték külön térítendő meg - és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet szociális ellátás keretében közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít;
g) az a szolgáltatásnyújtás - az étkeztetés kivételével, ha az ennek fejében járó ellenérték külön térítendő meg - és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet gyermek- és ifjúságvédelem keretében közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít;
h) az a szolgáltatásnyújtás - az étkeztetés kivételével, ha az ennek fejében járó ellenérték külön térítendő meg - és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet bölcsődei ellátás keretében közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít;
i) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó óvodai, diákotthoni és kollégiumi ellátás - az étkeztetés kivételével, ha az ennek fejében járó ellenérték külön térítendő meg -, valamint az azokhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet köz- és felsőoktatás, továbbá a (2) bekezdésben meghatározott egyéb oktatás keretében a közszolgáltató, közoktatási intézmény, felsőoktatási intézmény, egyéb felnőttképzést folytató intézmény vagy - nemzetközi szerződés alapján - belföldön működő külföldi kulturális intézet - ilyen minőségében - teljesít;
j) az a szolgáltatásnyújtás, amelyet óvodai, tanári, oktatói, nevelői tevékenységet végző - ilyen minőségében - teljesít a köz- és felsőoktatás, továbbá a (2) bekezdésben meghatározott egyéb oktatás keretében, ideértve az előzőekben felsoroltakhoz kapcsolódó magánóraadást is;
k) a bírósági vagy más hatósági nyilvántartásba bejegyzett, vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés kinyilvánítására, gyakorlására létrehozott jogi személy által személyzet rendelkezésre bocsátása a b), f), g), h) és i) pontokban említett tevékenységek ellátása, illetőleg lelki segély, gondozás céljából;
l) a bírósági vagy más hatósági nyilvántartásba bejegyzett, alapszabállyal (alapító okirattal) és nyilvántartott tagsággal rendelkező, alapszabálya (alapító okirata) szerint és ténylegesen is nyereségszerzésre nem törekvő személy, szervezet által a tagjainak teljesített olyan szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés
la)amelynek kizárólagos vagyoni fedezete az alapszabállyal összhangban meghatározott, minden tagra kötelező tagsági díj, egyéb hozzájárulás, a kapott államháztartási támogatás és egyéb adomány, valamint a saját tevékenységből származó nyereség, amely a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint az adózás előtti eredményt csökkenti, és
lb)amely a közös érdekeknek megfelelően társadalmi, politikai, munkavállalói vagy munkáltatói, illetőleg egyéb, szakmai érdekeket képviselő vagy azt védő, vallási vagy más lelkiismereti, hazafias, humanitárius, karitatív és hagyományőrző célokat szolgál;
m) az a sportolással, testedzéssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtás, amelyet közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít
ma) természetes személynek, aki azt sportolása, testedzése érdekében veszi igénybe, vagy
mb) olyan egyéb személy, szervezet részére, amely azt természetes személy javára történő közvetlen biztosítása érdekében veszi igénybe,
kivéve az uszoda- és strandfürdő-szolgáltatást, a sportesemény megtekintését, valamint a sportolást, testedzést szolgáló ingatlan (ingatlanrész) bérbeadását;
n) a népművészeti, népi iparművészeti és iparművészeti termékek kiállításának, vásárának és bemutatójának szervezése, rendezése és az ahhoz szorosan kapcsolódó, jogszabály által meghatározott minősítés szerint zsűriszámmal ellátott, egyedi vagy meghatározott példányszámban, nem ipari gyártástechnológiával előállított népművészeti, népi iparművészeti és iparművészeti termék értékesítése, amelyet közszolgáltató - ilyen minőségében -teljesít;
o) a közszolgálati rádiós és televíziós műsorszolgáltatások nyújtása, ide nem értve az annak keretében nyújtott kereskedelmi jellegű szolgáltatásokat;
p) a közös cél elérése érdekében együttműködő közösség (a továbbiakban: együttműködő közösség) által a közös cél elérésére nyújtott szolgáltatás az együttműködő közösség tagjának, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek:
pa) az együttműködő közösség tagja nem adóalany, vagy a szolgáltatás igénybevétele során nem adóalanyi minőségében jár el, vagy
pb) a szolgáltatás igénybevétele az együttműködő közösség adóalany tagjának kizárólag olyan, az a)-o) pont vagy a 86. § (1) bekezdése szerint mentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében történik, amelyhez kapcsolódóan az együttműködő közösség adóalany tagját adólevonási jog egészben vagy részben nem illeti meg, továbbá
pc) az ellenérték, amelyet az együttműködő közösség kap vagy kapnia kell, nem több annál, mint a nála ezzel összefüggésben felmerült igazolt költség, valamint
pd) az ellenérték göngyölített összege nem haladja meg azt a vagyoni hozzájárulást, amelyet az együttműködő közösség tagjának kell a közös cél elérése érdekében az együttműködő közösségnek rendelkezésre bocsátania.
(2) Az egyéb oktatás körébe tartoznak:
a) a felnőttképzésből az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott szakképesítést adó oktatás, képzés, továbbképzés, vizsgára való felkészítés és vizsgáztatás;
b) a felnőttképzésről szóló törvény alapján engedélyezett és szervezett, illetőleg egyéb jogszabály alapján szervezett oktatás, képzés, továbbképzés, vizsgára való felkészítés és vizsgáztatás;
c) az államilag, illetőleg nemzetközileg elismert nyelvvizsga-bizonyítvány kiadásának alapjául szolgáló vizsgáztatás;
d) a tanulmányi és tehetséggondozó verseny szervezése, lebonyolítása.
(3) Abban az esetben, ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott valamely tevékenység
a) gyakorlását jogszabály - ide nem értve az önkormányzati rendeletet - hatósági engedélyhez (a tevékenységi kör gyakorlásához szükséges engedélyhez) köti, a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adómentességének feltétele, hogy az érintett személy, szervezet az engedély birtokában és annak alapján végezze tevékenységét;
b) képesítéshez kötött, és jogszabály - ide nem értve az önkormányzati rendeletet - kivételt nem tesz, a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adómentességének feltétele, hogy az érintett személy, szervezet javára tevékenykedők között legalább 1 olyan természetes személy legyen, aki a jogszabályokban foglalt képesítési követelményeknek igazolt módon megfelel.
(4) E § alkalmazásában közszolgáltató:
a) a költségvetési szerv az alapító okiratban megjelölt tevékenysége tekintetében;
b) a társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, az egyesület, a köztestület, az országos sportági szakszövetség az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt tevékenységük tekintetében, továbbá az általuk működtetett (fenntartott) intézmény az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt tevékenysége tekintetében;
c) a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény szerint nyilvántartásba vett egyház - ideértve az egyház önálló képviseleti szervvel rendelkező szervezeti egységét is, ha alapszabálya így rendelkezik - és az egyházak szövetsége az alapszabályban megjelölt tevékenységük tekintetében, továbbá az általuk
működtetett (fenntartott) intézmény az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt tevékenysége tekintetében;
d) az alapítvány és a közalapítvány az alapító okiratban megjelölt tevékenységük tekintetében, továbbá az általuk működtetett (fenntartott) intézmény az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt tevékenysége tekintetében;
e) a közhasznú társaság és a nonprofit gazdasági társaság az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt tevékenységük tekintetében;
f) a közhasznú szervezetekről szóló törvény szerint közhasznúként vagy kiemelkedően közhasznúként nyilvántartásba vett személy, szervezet az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt közhasznú tevékenysége tekintetében;
g) minden olyan személy, szervezet - az a)-f) pontoktól függetlenül -, aki (amely) biztosított vagy más kedvezményezett részére társadalombiztosítási vagy egyéb - ogszabály alapján - kötelező biztosítási jogviszony keretében végzi tevékenységét;
h) minden olyan személy, szervezet - az a) -g) pontoktól függetlenül -, akire (amelyre) a következő feltételek együttesen teljesülnek:
ha)alapszabálya (alapító okirata) szerint és ténylegesen is rendszeres nyereségszerzésre nem törekszik, nyereség esetleges elérése esetében azt az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bármely tevékenysége fenntartására, javítására vagy bővítésére használja fel,
hb)vezető tisztségviselői e feladatukat önkéntesen látják el, saját személyes, illetőleg közvetítő személyeken keresztüli anyagi vagy egyéb érdekeltségük sem közvetlenül, sem közvetve nem függ a végzett tevékenység eredményétől,
hc)az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bármely tevékenysége keretében teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás során alkalmazott ár (díj), ha az az árak megállapításáról szóló törvény (a továbbiakban: Ártv.) hatálya alá tartozik, megfelel az Ártv. rendelkezéseinek, egyéb esetekben pedig alacsonyabb a termék, szolgáltatás szokásos piaci áránál.
(5) A (4) bekezdés h) pontjában felsorolt feltételek teljesülésétől függetlenül, az a személy, szervezet, akit (amelyet) a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) rendelkezései alapján, az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bármely tevékenységét érintően bírósági vagy más hatósági határozat
a) megállapította a magatartás törvénybe ütközését, elrendelte a megtévesztésre alkalmas tájékoztatással kapcsolatban helyreigazító nyilatkozat közzétételét [Tpvt. 77. §-a (1) bekezdésének d) és h) pontja, illetőleg 86. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontja], a határozat jogerőre emelkedésétől az azt követő naptári év végéig,
b) elrendelte a törvénybe ütköző állapot megszüntetését, megtiltotta a törvénybe ütköző magatartás további folytatását, a törvénybe ütközés megállapítása esetén kötelezettséget írt elő [Tpvt. 77. §-a (1) bekezdésének e)-g) pontjai, illetőleg 86. §-a (2) bekezdésének b) és d) pontja], a határozat jogerőre emelkedésétől az azt követő második naptári év végéig,
c) a fogyasztók széles körét érintő vagy jelentős nagyságú hátrányt okozó törvénybe ütköző tevékenysége miatt, kötelezett az ár leszállítására, az áru kijavítására vagy kicserélésére, illetőleg az ár visszafizetésére [Tpvt. 92. §-a], a határozat jogerőre emelkedésétől az azt követő harmadik naptári év végéig nem minősül közszolgáltatónak.

Adó alóli mentesség a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel

86. § (1) Mentes az adó alól:
a) a biztosítási, viszontbiztosítási szolgáltatás nyújtása, ideértve a biztosítási alkusz és közvetítő által - ilyen minőségében - teljesített szolgáltatásnyújtást is, továbbá az életbiztosítási és a nem életbiztosítási ág elkülönült művelésére tevékenységi engedéllyel rendelkező, ugyanazon személyek, szervezetek többségi tulajdonában álló felek egymás közötti olyan szolgáltatás nyújtása, amely közvetlenül szükséges az egyik fél biztosítási, viszontbiztosítási szolgáltatásának nyújtásához, és az ellenérték, amelyet a másik fél kap vagy kapnia kell, nem több annál, mint a nála ezzel összefüggésben igazoltan felmerült költség;
b) a hitel-, pénzkölcsön és egyéb, ilyen jogviszonyt megtestesítő szolgáltatás (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: hitel) nyújtása és közvetítése, valamint ezek hitelező általi kezelése;
c) a hitel nyújtásához kapcsolódó vagy egyéb biztosítéki célú kötelezettség vállalása és közvetítése, valamint ezek hitelező általi kezelése;
d) a folyó-, betét- és ügyfélszámlával, fizetéssel, átutalással, csekk-, egyéb pénzköveteléssel és pénzügyi eszközzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, ideértve ezek közvetítését is, kivéve magát a követelés (kinnlevőség) behajtását;
e) a magyar és külföldi törvényes fizetőeszközzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, ideértve ezek közvetítését is, de ide nem értve az aranyból, ezüstből vagy más fémből készített érmekollekciót és a bankjegykollekciót, illetőleg ezek darabját, amelyeket szokásosan törvényes fizetőeszközként nem használnak, vagy amelyeknek egyébként numizmatikai értéke van;
f) a jogi személyben, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetben tulajdonosi (tagsági) jogviszonyt, valamint a hitelezési jogviszonyt megtestesítő vagyoni értékű jog átengedése és az ezekkel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, ideértve ezek közvetítését is, de ide nem értve az ilyen jogviszonyt megtestesítő, materializált értékpapír kezelését és őrzését;
g) a befektetési alap és a kockázati tőkealap kezelése, valamint a magánnyugdíjpénztár, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár és a foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézmény részére végzett portfólió-kezelés;
h) a postai bélyeg névértéken történő értékesítése, amely belföldön postai szolgáltatás bérmentesítésére alkalmas, valamint az illetékbélyeg és más, fizetési kötelezettség teljesítésére, hatóság által kibocsátott bélyeg, jegy névértéken történő értékesítése;
i) a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó szerencsejáték-szolgáltatás nyújtása, ideértve ezek közvetítését is;
j) a beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet értékesítése, kivéve annak a beépített ingatlannak (ingatlanrésznek) és az ehhez tartozó földrészletnek az értékesítését, amelynek
ja)első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg; vagy
jb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése vagy használatbavétel tudomásulvételi eljárás esetén a használatbavétel hallgatással történő tudomásul vétele és az értékesítés között még nem telt el 2 év;
k) a beépítetlen ingatlan (ingatlanrész) értékesítése, kivéve az építési telek (telekrész) értékesítését;
l) az ingatlan (ingatlanrész) bérbeadása, haszonbérbeadása.
(2) Az (1) bekezdés l) pontja nem alkalmazható:
a) az olyan bérbeadásra, amely tartalma alapján kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás nyújtásának minősül;
b) a közlekedési eszköz elhelyezésének, parkolásának biztosítását szolgáló bérbeadásra;
c) az ingatlannal tartósan összekötött gép, egyéb berendezés bérbeadására;
d) a széf bérbeadására.

119. § (1) Az adólevonási jog akkor keletkezik - ha e törvény másként nem rendelkezik -, amikor az előzetesen felszámított adónak [120. §] megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani.
(2) Abban az esetben, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügyletben a termék értékesítőjére, szolgáltatás nyújtójára a 61. § alkalmazandó, az adólevonási jog - ha e törvény másként nem rendelkezik - az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet teljesítésekor keletkezik.

124. § (1) A 120. és 121. §-tól függetlenül nem vonható le:
a) a motorbenzint (vtsz. 2710 11 41, 2710 11 45, 2710 11 49, 2710 11 59) terhelő előzetesen felszámított adó;
d) a személygépkocsit terhelő előzetesen felszámított adó;
e) a 125 cm 3 -nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpárt (vtsz. 8711-ből) terhelő előzetesen felszámított adó;
f) a jachtot (vtsz. 8903) terhelő előzetesen felszámított adó;
g) az f) pontban nem említett egyéb víziközlekedési eszközt (vtsz. 8903) terhelő előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az sport- vagy szórakozási cél elérésére alkalmas;
h) a lakóingatlant terhelő előzetesen felszámított adó; i) a lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges terméket terhelő előzetesen felszámított adó; j) az élelmiszert terhelő előzetesen felszámított adó; k) az italt terhelő előzetesen felszámított adó.
(2) A 120. és 121. §-tól függetlenül nem vonható le továbbá:
a)
b)

138. § Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adót - ha e törvény másként nem rendelkezik - az az adóalany fizeti, aki (amely) az ügyletet saját nevében teljesíti.

142. § (1) Az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti:
e) a 86. § (1) bekezdésének j) és k) pontja alá tartozó termékértékesítés esetében, ha az értékesítő adóalany élt a 88. §-ban említett választási jogával;
g) a vállalkozásban tárgyi eszközként használt termék értékesítése, valamint egyéb, a teljesítésekor a szokásos piaci árat tekintve 100 000 forintnak megfelelő pénzösszeget meghaladó termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetében, ha a teljesítésre kötelezett adóalany felszámolási vagy bármely más, fizetésképtelenségét jogerősen megállapító eljárás hatálya alatt áll;

147. § (1) E törvény egyéb rendelkezéseitől függetlenül adófizetésre kötelezett az, aki (amely) számlán áthárított adót, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékértéket tüntet fel.
(2) Az adót a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személy, szervezet fizeti, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a számlán más tüntette fel jogosulatlanul az (1) bekezdésben említett adatokat.

186. § (1) A 131. § (1) bekezdése szerint megállapított negatív előjelű különbözetnek - a (2) bekezdés szerint korrigált - összege legkorábban az Art. -ban meghatározott esedékességtől kezdődően igényelhető vissza, ha
a) azt a 184. § szerinti bevallás benyújtásával egyidejűleg a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az állami adóhatóságtól kérelmezi; továbbá
b) az abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja:
ba)havi bevallásra kötelezett esetében az 1 000 000 forintot,
bb)negyedéves bevallásra kötelezett esetében a 250 000 forintot,
bc)éves bevallásra kötelezett esetében az 50 000 forintot.
(2) – (4)
(5) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés b) pontja csak több, egymást követő bevallási időszakban bevallott különbözet előjelhelyes göngyölítésével teljesül, a belföldön nyilvántartásba vett adóalany legkorábban akkor kérelmezheti az (1) bekezdés a) pontja szerint az érintett bevallási időszakok között előjelhelyesen göngyölített különbözet visszaigénylését, amikor annak abszolút értékben kifejezett összege az adott bevallási időszakban eléri vagy meghaladja az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott összeget.

2008/71. Adózási kérdés A lízing áfa-rendszerbeli kezelése 2008. január 1-jétől

[az Áfa törvény 10. § a) pontjához, 13. §-ához, 120. §-ához, 124-125. §-aihoz]

I. A lízingről általában

Magánjogi szempontból a lízingügylet egy olyan atipikus (sajátos elemekkel rendelkező, a Ptk.-ban nem nevesített), egyes szerződéstípusok elemeit vegyítő szerződés, melynek lényege az eszközalapú finanszírozás mellett az adásvétellel egybekötött vagy egybeköthető bérlet, haszonbérlet.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa törvény) - a vonatkozó közösségi jogszabállyal összhangban - nem ismeri és nem használja a lízing fogalmát. A lízingügyletek áfa-rendszerbeli megítélése így attól függően alakul, hogy azok tartalmukban mit valósítanak meg.



A lízingügyleteket a gyakorlat két csoportra bontja: operatív és pénzügyi lízingre. Míg a pénzügyi lízing fogalmát egyes jogszabályok definiálják pl. a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról rendelkező törvény (továbbiakban: Hpt.), addig az operatív lízing nincs meghatározva egyetlen jogszabályban sem. Így leegyszerűsítve az mondható, hogy az a lízing tekinthető operatív lízingnek, amely nem minősülhet pénzügyi lízingnek.

A Hpt. fogalmi meghatározása szerint a pénzügyi lízing az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő megbízása szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy az a lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra. A használatba adással a lízingbevevő

viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,

a hasznok szedésére jogosulttá válik,

viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is),

jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kitöltött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő, vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába és könyveibe. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését.

Tekintettel arra, hogy a gyakorlat a pénzügyi lízing, operatív lízing megbontást alkalmazza, a továbbiakban ebben a megbontásban tekintjük át ezen atipikus szerződéstípusok áfa-beli kezelését.

II. A lízingre vonatkozó egyes áfa-szabályok

Az Áfa törvény 86. § (1) bekezdés b) és c) pontjai alapján mentes az adó alól a hitel-, pénzkölcsön és egyéb, ilyen jogviszonyt megtestesítő szolgáltatás (együtt: hitel) nyújtása és közvetítése, valamint ezek hitelező általi kezelése, továbbá a hitel nyújtásához kapcsolódó vagy egyéb biztosítéki célú kötelezettség vállalása és közvetítése, valamint ezek hitelező általi kezelése.

Ahogy az Áfa törvényhez fűzött indokolásban is szerepel, léteznek olyan komplex ügyletek, melyek során az alapügylet (pl. termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) mellett a teljesítésre kötelezett adóalany még egy önálló hitelnyújtást is végez, hiszen az ilyen konstrukcióban történő beszerzés esetén összességében többet kell fizetni, mintha a termék árát a beszerzéskor azonnal kiegyenlítette volna a vásárló. Ez a többlet egy külön megítélendő hitelnyújtás ellenértéke, feltéve, hogy egyértelműen elkülöníthető egymástól a hitelügylet és az alapügylet.

A pénzügyi lízing ügylet, a fentiek szerinti komplex ügylet, ahol az alapügylet mellett megjelenik a hitelügylet is, mivel ez esetben többek között finanszírozás történik. A pénzügyi lízingügylet azon részszolgáltatására tehát, amely a hitel- és pénzkölcsön jogviszonyhoz hasonló, áfa-levonási jog nélküli adómentesség vonatkozik, feltéve, hogy a hitelügylet egyértelműen elkülöníthető az alapügylettől.



Egyértelműen elkülöníthetőnek tekinthető az alapügylettől a hitelügylet például abban az esetben, ha az alábbi feltételek együttesen fennállnak:

Az alapügylet és a hitelügylet ellenértékéről az ügylet megkötésekor külön-külön megállapodtak. Nem lehet utólag az ellenérteket megosztani az alapügylet és a hitelügylet között.



A Hpt. szerinti pénzügyi lízingnek megfelelő ügylet esetén ez a feltétel általában teljesül, hiszen a felek nemcsak meghatározzák az alapügylet ellenértékét (azaz a tőkerészt), valamint az elkülöníthető pénzügyi szolgáltatás ellenértékét (azaz a kamatrészt), hanem azok tekintetében a szerződés megkötésével egyező akarattal meg is állapodnak. A külön-külön történő megállapodásra egy szerződés keretében kerül sor, hiszen a lízingszerződés fogalmából következik, hogy a szerződésben szükséges mindkét ellenértéket rögzíteni.

A hitelügyletről történő megállapodásban a kamatlábat is rögzítik.



A Hpt. előírásainak megfelelő pénzügyi lízing esetében ez a feltétel is teljesül, mivel a Hpt. előírja, hogy a lízingügyletben

a kamatrészt is meg kell határozni. A kamatlábrögzítés nem kizárólagosan egy fix kamat kikötésével valósulhat meg, az egyes szerződések tekintetében az is kamatláb-rögzítésnek tekintendő, ha a felek valamely referencia kamatláb alkalmazásában állapodnak meg, hiszen a referencia-kamatláb ismeretében mindenki számára egyértelmű az adott kamatláb. (Elegendő tehát a kamatláb-meghatározás módszerét rögzíteni, ami egyébként eredményezheti magának a kamatösszegnek a változását.)

A két ügylet (alap- és hitelügylet) ellenértékét elkülönülten kell elszámolni.



A két ügylet ellenértékének elszámolása a pénzügyi lízing során megvalósul, tekintve azt, hogy az alapügylet ellenértéke a tőkerész, a hitelügylet ellenértéke pedig nyilvánvalóan a kamatot (kamatköltségeket) foglalja magában. Ezen tételek számviteli elszámolására a lízingbeadó oldalán elkülönített módon kerül sor.



Az előbbiek alapján tehát a pénzügyi lízing egy olyan speciális ügylettípus, amely két - egymással összefüggő - ügyletből tevődik össze, egyrészt egy termékértékesítésből, vagy szolgáltatásnyújtásból, másrészt pedig egy - az Áfa törvény alapján adómentes - hitelnyújtási jogviszonyt megtestesítő szolgáltatásból.

III. A pénzügyi lízing egyes típusainak áfa-rendszerbeli kezelése

A pénzügyi lízing kezelése áfa szempontjából attól függ, hogy nyílt, vagy zárt végű ügyletről beszélünk. Bár a jogszabályban nincs külön nevesítve sem a zárt, sem a nyílt végű pénzügyi lízing, de ezeket az Áfa törvény továbbra is élesen elkülöníti. Azon ügyletekben, amikor a lízingbevevő tulajdonszerzése már a szerződés megkötésekor biztos (zárt végű lízing), azt termékértékesítésként; ahol pedig a futamidő kezdetén nem biztos a tulajdonszerzés (nyílt végű lízing), azt szolgáltatásnyújtásként kezeli a jogszabály [Áfa törvény 10. § a) pont, 13. § (1) bekezdés]. Az alábbiakban az egyes konstrukciókra vonatkozó áfa-rendelkezéseket mutatjuk be.

III. 1. Zárt végű pénzügyi lízing

1. Termékértékesítés

Az Áfa törvény 10. § a) pontja alapján termék értékesítésének minősül a termék birtokbaadása olyan ügylet alapján, amely a termék határozott időre szóló bérbeadásáról vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a jogosult a tulajdonjogot legkésőbb a határozott idő lejártával, illetőleg az ellenérték maradéktalan megtérítésével megszerzi.



A hivatkozott bekezdés ugyan nem használja a pénzügyi lízing fogalmat, de - többek között - a zárt végű lízingre is alkalmazandó, hiszen a zárt végű lízing jellemzője, hogy a futamidő végén, az utolsó törlesztő részlet/lízingdíj megfizetésével a lízingelt eszköz átkerül a lízingbe vevő tulajdonába.

2. Adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja

Az Áfa törvény 55. § (1) bekezdése alapján az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul. Minden olyan esetben, amikor egy ügylettípus teljesítési időpontjára vonatkozóan az Áfa törvény az 57-64. §-aiban nem tartalmaz az általánostól eltérő szabályt, a főszabály, azaz az Áfa törvény 55. § (1) bekezdése alkalmazandó. [Megjegyzendő, hogy az Áfa törvény 10. § a) pontjára vonatkozóan az 58. § alkalmazását az 58. § (3) bekezdés kifejezetten kizárja.]

Azáltal, hogy a zárt végű lízingügyleteknél az Áfa törvény 10. § a) pontja alapján már a birtokbaadás ténye termékértékesítésnek minősül, a birtokbaadás időpontja lesz a teljesítési időpont. A zárt végű pénzügyi lízing esetén a birtokbaadáskor áll be a teljes tőkerész vonatkozásában a lízingbeadó forgalmi adó fizetési kötelezettsége, viszont a későbbiekben a fizetendő lízingdíjakat általános forgalmi adó már nem terheli. A bizonylatolás a fentebbiek szerint egyetlen áfa törvény szerinti számla kibocsátásával történik, a további kifizetések tekintetében nem kell számlát kiállítani.



3. Az adó alapja

Az Áfa törvény 65. §-a alapján termék értékesítése esetén az adó alapja - főszabályként - az a pénzben kifejezett ellenérték, amelyet a jogosult kap vagy kapnia kell akár a termék beszerzőjétől, akár harmadik személytől.

3.1. Elszámolási kötelezettséggel átvett összeg

Az Áfa törvény 71. § (1) bekezdés c) pontja szerint nem számít az adóalapba az a pénzösszeg, amelyet az adóalany a termék beszerzőjétől, szolgáltatás igénybevevőjétől - mint az áthárított költség igazolt végső viselőjétől - kap, feltéve, hogy az így kapott összeget az adóalany saját nyilvántartásában elszámolási kötelezettségként tartja nyilván. Ezek gyakorlatilag olyan költségek, amelyeknek viselésére eredetileg is a lízingbevevő köteles, a lízingbeadó pedig a lízingbevevő nevében és javára eljárva kapcsolódott bele az elszámolás folyamatába. Ilyen típusú költségek például a lízingbevevő helyett fizetett regisztrációs adó, a lízingbevevő által kötött biztosítási szerződés alapján a lízingbeadó által fizetett biztosítási díj.

3.2. Járulékos költségek

Az adóalap megállapítása során lényeges az Áfa törvény azon szabálya is, amely szerint az adó alapjába beletartoznak azok a járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybe vevőjére, így pl. különösen a közvetítéssel és biztosítással összefüggő költségek [Áfa törvény 70. § (1) bekezdés b) pont].



A lízingügylet speciális jogügylet, hiszen egymás mellett történik egy adóköteles (esetenként adómentes) termékértékesítés, vagy szolgáltatásnyújtás, továbbá egy adólevonásra nem jogosító adómentes hitelezési tartalmú szolgáltatás teljesítése. Éppen ezért kérdéses lehet, hogy egy - a lízingügylethez - járulékosan kapcsolódó költség vajon az alapügylet, vagy pedig az adómentes hitelezési ügylet adóalapjába épül be, azaz melyik áfa-rendszerbeli megítélését osztja.

Az elhatárolás az alábbi rendező elvek segítségével lehetséges:

Abban az esetben, ha valamely költség egyértelműen a lízing tárgyául szolgáló termékre, szolgáltatásra vonatkozik, ahhoz kapcsolható, akkor az az alap termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be, azaz osztja annak Áfa törvény szerinti adómértékét.



Ide tartozik pl. a lízing tárgyát terhelő környezetvédelmi termékdíj, vám, vagyonszerzési illeték, továbbá az üzemanyagkártya költségei, a tárolási díj, az autópálya matrica ellenértéke.

Amennyiben a lízingügylet termékértékesítési, szolgáltatásnyújtási része adóköteles, akkor az adóalapba ilyen módon beépülő költséget terhelő előzetesen felszámított adó, amenynyiben az felmerült - a levonási feltételek figyelembe vételével - levonható.



Amennyiben a járulékos költség egyértelműen a hitelnyújtási jogviszonyt megtestesítő szolgáltatásrészhez kapcsolható, akkor ez a járulékos költség az adómentes hitelnyújtás adóalapjának részét képezi, így adómentesen hárítható tovább, ilyen költség lehet pl. az értékbecslés, vagy a hitelbírálat ellenértéke. Abban az esetben, ha az adott költségelem előzetesen felszámított adót tartalmazott - figyelembe véve az Áfa törvény 120. §-ának felvezető szövegét - ez az adóösszeg nem vonható le.

Azokban az esetekben, amikor egy járulékos költségről nem dönthető el egyértelműen, hogy a lízingügylet melyik eleméhez kapcsolódik, akkor a következők szerint kell meghatározni, hogy az adott költség az adóköteles vagy az adómentes ügylet adóalapjába építendő-e be:

ca) Az olyan közvetlen költségek esetén, amelyeket a lízingbe adó saját nevében és saját javára vesz igénybe - mivel a lízingbe adó fő célja a hitel kihelyezése, ezért az ilyen költségek a hitelügylet megvalósulását, teljesítését szolgálják - ezért ezek az adómentes hitelnyújtás adóalapjába épülnek be, ami egyben azt is jelenti, hogy az esetlegesen ezekhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó nem vonható le. Ilyen költség lehet pl. a behajtási költség a lízingügylet meghiúsulása esetén. Emellett - bár a lízingbeadónál ez nem beszerzett és továbbszámlázott tétel - de felmerülhetnek még az alábbi költségek, melyek szintén az adómentes rész adóalapjába tartoznak: kezelési költség, lezárási díj (előtörlesztés, vagy meghiúsulás esetén), szerződéskötési díj.

cb) Azokban az esetekben, ha a járulékos költségnek minősülő mellékszolgáltatást a lízingbe adó a saját nevében, de a lízingbe vevő javára veszi igénybe - tekintve, hogy a lízingbe vevő fő célja nem a hitel igénybe vétel, hanem a lízingelt termék megvásárlása, vagy bérlete - ezért ezekben az esetekben a mellékszolgáltatás az alapügylet adóalapjába épül be, ami okán az ezen költségekhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó a levonási feltételek figyelembe vételével levonható, amennyiben az alapügylet adóköteles.

A járulékos költségekre megfelelő példa a biztosítási díj, feltéve, hogy az nem elszámolási kötelezettséggel átvett öszszeg (lásd 3.1. pontot). A lízingügylet kapcsán fizetésre kerülő biztosítási díj áfa-rendszerbeli megítélése attól függően alakul, hogy a biztosítási díj fizetésére milyen címen és milyen módon kerül sor.

Abban az esetben, ha a biztosítási szerződést a lízingbe vevő köti meg a biztosítóval, azonban az esedékes biztosítási díjakat pénzügyi értelemben a lízingbe adó fizeti meg a biztosító felé, amelyet a lízingbe vevővel természetesen megtéríttet, akkor a biztosítási díj a lízingbe adónál az Áfa törvény 71. § (1) bekezdés c) pontja szerinti elszámolási kötelezettséggel beszedett pénzösszeg, amely nem képezi az áfa alapját. Ide tartozik pl. az az eset, amikor a kötelező gépjármű felelősségbiztosítást a lízingbe adó a lízingbe vevő nevében köti meg a biztosítóval, illetve a lízingbe vevő saját nevében köti meg a biztosítóval, de a lízingbe adó - főként azért, hogy a biztosítási díj megfizetését ellenőrizni tudja - pénzügyileg saját maga fizet a biztosító felé, a kifizetett összeget pedig beszedi a lízingbe vevőtől.

Amennyiben a biztosítási szerződést a lízingbe adó köti meg saját nevében a biztosítóval a lízingbe vevő javára, akkor a biztosítási díj az alapügylet, azaz a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be, mert ez esetben a biztosítás egyértelműen a lízingelt termékhez, szolgáltatáshoz kapcsolható. Így minősül pl. a lízingbe adó által a lízingbe vevő javára megkötött vagyonbiztosítás (például amikor a lízingbevevő azzal bízza meg a lízingbeadót, hogy a lízingtárgyhoz kapcsolódó biztosítást kössön, mint pl. a CASCO).

Amennyiben a lízingbe adó a saját nevében, saját javára köt biztosítási szerződést, és az közvetlenül nem a lízing tárgyául szolgáló termékre, szolgáltatásra vonatkozik, akkor a biztosítás a hitelügylethez kapcsolódik, így annak adóalapjába építendő be. Ide tartoznak az olyan biztosítási konstrukciók, amelyet a lízingbeadó nem a lízingbevevő megbízásából kötött meg, pl. a hitel biztosítása miatt kötött biztosítási szerződés.

A gyakorlatban előfordulnak olyan esetek, amikor a lízingbe adó a biztosítási szolgáltatását kapcsolt termékként nyújtja, azaz pl. kedvezőbb feltételekkel köti meg a lízingszerződést, ha az ügyfél nála valamilyen a lízingügylethez közvetlenül nem kapcsolódó, önálló biztosítási szerződést köt (pl. szakmai felelősségbiztosítást, életbiztosítást). Ezekben az esetekben azonban a biztosítási szolgáltatás nem kapcsolódik a lízingügylethez, attól elkülönült önálló ügyletként kezelendő, így az adott biztosítási szolgáltatásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

4. Ügynöki jutalék

Pénzügyi lízing más nevében és javára történő közvetítése esetében felmerül az ügynöki jutalék áfa megítélésének kérdése, hiszen az Áfa törvény 86. § (1) bekezdés b) pontja alapján csak a hitel-, pénzkölcsön és egyéb, ilyen jogviszonyt megtestesítő szolgáltatás (együtt: hitel) nyújtása és közvetítése mentes az adó alól.

Abban az esetben, ha a lízingbe adó hitelnyújtási szolgáltatását független ügynök közvetíti, akkor az ügynöki szolgáltatás az Áfa törvény 86. § (1) bekezdés b) pontja alapján mint hitelközvetítés, adómentes.

Más a helyzet, ha az ügynöki közvetítést az nyújtja, aki egyben a terméket is értékesíti a lízingbe adó felé. Ezekben az esetekben ugyanis az eredeti értékesítő két ügyletet is teljesít, egy termékértékesítést, illetve egy hitelközvetítést. Abban az esetben, ha a hitel közvetítése a termékértékesítéshez kapcsolódik, azaz a közvetítés teljesítési időpontja és a termékértékesítés teljesítési időpontja egymással megegyezik, tehát egy időben történik, akkor az eredeti értékesítőnél a hitelközvetítés a termékértékesítéshez kapcsolódó járulékos költség, így annak adóalapjába tartozik az Áfa törvény 71. § (1) bekezdés b) pontja alapján, ugyanakkor - mivel ez esetben a lízingbe adónál a termék adóalapjába tartozó ügynöki jutalék az alapügylethez kapcsolódik - az áfa levonható.

Előfordulnak azonban olyan esetek, amikor a lízingbe adó például olyan feltétellel köti meg a hitelközvetítésre irányuló szerződést, hogy az ügynöki jutalék csak abban az esetben jár, ha a lízingszerződés legalább 6 hónapja folyamatosan fennáll, ugyanakkor a 6 hónap elteltével a kihelyezett hitelhez igazodva, pl. havonkénti bontásban fizetik az ügynöki jutalékot. Ilyen esetben az ügynöki szolgáltatás elválik a termékértékesítéstől, hiszen időben is később teljesül, így nem minősülhet annak járulékos költségeként. Ebben az esetben a hitelnyújtás közvetítése önálló szolgáltatásként kezelendő és az Áfa törvény 86. § (1) bekezdés b) pontja szerint adómentes.

III. 2. Nyílt végű pénzügyi lízing

1. Szolgáltatásnyújtás

A nyílt végű lízing abban tér el a zárt végűtől, hogy a futamidő végén a lízingelt eszköz nem megy át automatikusan a lízingbe vevő tulajdonába, de a vevőnek lehetősége van arra, hogy az eszköz tulajdonjogát megszerezze. Ebben az esetben az ügylet elején még nem tudható biztosan, hogy a későbbiekben történik-e tulajdonszerzés, ezért termékértékesítés címén az ilyen típusú ügylet nem adóztatható. Ekkor az Áfa törvény 13. § (1) bekezdése alapján szolgáltatásnyújtásnak tekintendő mind az alapügylet, mind pedig az alapügylethez kapcsolódó pénzügyi szolgáltatás.

Az Áfa törvény 2008. január 1-jétől hatályos szabályai alapján a bérleti szerződésen alapuló jogviszony mellett minden olyan ügylet bérbeadásnak (bérbevételnek) minősül az áfa rendszerében, amelynek tartama alatt a jogosult az ellenérték egészét vagy túlnyomó részét a termék időleges használatáért téríti vagy téríteni köteles a kötelezettnek (Áfa törvény 259. § 4. pont).

A bérleti jogviszony ilyen fogalmi meghatározása szerint a tulajdonjog átszállást nem automatikusan eredményező nyílt végű lízingügylet általános forgalmi adózási szempontból bérbeadásnak tekintendő.

2. Adófizetési kötelezettség keletkezése

Az Áfa törvény 58. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik.

A szolgáltatásnyújtásra vonatkozó adófizetési kötelezettség keletkezése a fent említett törvényhely tekintetében az egyes részkifizetések esedékességekor áll fenn. Mivel a lízing futamidejének végéig a lízingtárgy vonatkozásában nem történik tulajdonváltozás, ezért az ügylet bérbeadásnak minősül, így a lízingbeadó külön-külön minden lízingdíjról kiállított számlában köteles a lízingdíjat megbontani kamat- és tőkerészre. Nyílt végű lízing esetében a bizonylatolást a lízingdíjak gyakorisága határozza meg, annyi áfa törvény szerinti számla lesz, ahány részletben fizeti meg a lízingbevevő a lízingdíjat.

3. Az adó alapja

A fentebb kifejtett alapelvek mentén a nyílt végű lízing is elkülöníthető két szolgáltatásnyújtásra, ti. a bérbeadásra (azaz az alapügyletre), illetve a hitelezési jogviszonyt megtestesítő, adómentes pénzügyi szolgáltatásra. Mivel az alapügylet ellenértéke a nyílt végű pénzügyi lízingnél is a tőkerész, a fizetendő adó alapja az esedékes lízingdíjakban foglalt tőkerész.

Az adó alapjába beletartozó egyéb járulékos ügyletek tekintetében a zárt végű pénzügyi lízingnél kifejtettek értelemszerűen alkalmazandók.

IV. Az operatív lízing helye az Áfa törvényben

Az Áfa törvény szemléletében az operatív lízing (azaz a pénzügyi lízingtől eltérő lízingügylet) bérletnek minősül (259. § 4. pont), így a pénzügyi lízinggel kapcsolatos fentebbi szabályokat azzal az eltéréssel kell az operatív lízingre vonatkoztatva értelmezni, hogy az operatív lízingnél nincs olyan pénzügyi jellegű ügylet, amely adómentességet élvezne, így az operatív lízing keretében nyújtott szolgáltatás teljes egészében áfa-köteles ügylet, feltéve, hogy a bérbeadás áfa köteles. Az ügyletre vonatkozóan az adófizetési kötelezettség teljesítése a nyílt végű lízinghez hasonló módon állapítható meg. A járulékos szolgáltatások ez esetben a bérlet adóalapjába épülnek be, így a bérlet adójogi megítélése lesz tekintetükben az irányadó.

Az operatív lízing/bérlet esetén is felmerülhetnek az operatív lízingbe-, bérbeadónál olyan szolgáltatások és termékértékesítések költségei, melyek viselésére eredetileg is a lízingbe-, bérbevevő köteles, a bérbeadó csakis a bérbevevő nevében és javára eljárva kapcsolódott bele az elszámolás folyamatába. Ezen költségek ellenében kapott elszámolási kötelezettséggel átvett ellenértékek nem számítanak az adó alapjába. (Ilyen típusú költség például a lízingbe-, bérbevevő nevében és javára kötött biztosítás díja.)

Ezen kívül léteznek olyan bérbeadó és bérbevevő közötti elszámolások is (mint például a lízingtárgyban keletkezett, biztosító által meg nem térített kár bérbevevő által történő megtérítése), amelyek nem minősülnek az áfa törvény szerinti termékértékesítésnek, vagy szolgáltatásnyújtásnak, ezért az Áfa törvény alkalmazási hatályán kívül esnek.

V. A lízingtárgy beszerzéséhez kapcsolódó adólevonási jog

Az Áfa törvény 124. § (1) bekezdés d) és h) pontjai alapján alapesetben nem vonható le a személygépkocsit, valamint a lakóingatlant terhelő előzetesen felszámított adó.

Ugyanakkor az Áfa törvény 125. § (1) bekezdés a) és b) pontjai alapján az adó mégis levonható, ha termék igazoltan továbbértékesítési célt szolgál, lakóingatlan esetén pedig további feltétel, hogy a lakóingatlan továbbértékesítése is adókötelesen történjen.

A fentieken túl az Áfa törvény 125. § (2) bekezdés b), c) és d) pontja alapján az áfa akkor is levonható, ha az adóalany a terméket, szolgáltatást vállalkozásán belül igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy hasznosítja, hogy azt bérbe adja, lakóingatlan esetén itt is feltétel, hogy a bérbeadás adóköteles legyen.

Az Áfa törvény 126. §-a szerint annak igazolása, hogy a személygépkocsi, valamint a lakóingatlan hasznosítása legalább túlnyomó részben adóköteles bérbeadás során történik, olyan elkülönített nyilvántartás alkalmazását igényli az adóalanytól, amely alkalmas az adólevonási jog korlátozása alóli mentesülés - ott meghatározott - feltételeinek egyértelmű, megbízható és folyamatos követfésére.

Személygépkocsik zárt végű lízingbe adása esetén, amikor a lízingbevevő tulajdonszerzése biztos - amennyiben az Áfa törvény 125. § (1) bekezdés a) pontja értelmében teljesül a továbbértékesítési céllal történő termékbeszerzés -, az adólevonási jog érvényesíthető, vagyis a vételárban felszámított adó (mint tételesen elkülöníthető beszerzés) levonható. A továbbértékesítési cél teljesül, amennyiben a terméket a lízingbeadó igazoltan saját használat, vagy egyéb módon történő hasznosítás nélkül adja zárt végű lízingbe, és az értékesítéskori használati érték legfeljebb csak a kereskedelemben szokásos értékváltozás miatt tér el a szerzéskori használati értéktől (Áfa törvény 259. § 22. pont). Az adólevonási jog érvényesítéséhez a továbbértékesítési cél a beszerzett személygépkocsi zárt végű pénzügyi lízingjére vonatkozó szerződéssel igazolható.

A személygépkocsik nyílt végű lízingjére, vagy bérbeadására (operatív lízingjére) vonatkozó, adólevonási jog korlátozása alóli kivételekről az Áfa törvény 125. § (2) bekezdés b) pontja rendelkezik. Ezen szakasz értelmében a személygépkocsira előzetesen felszámított adó a lízingbeadó által abban az esetben vonható le, ha azt az adóalany igazoltan egészben vagy túlnyomó részben, úgy hasznosítja, hogy bérbe adja. A 125. § alkalmazásában túlnyomó rész alatt az adólevonási jog korlátozása alóli mentesülés feltételeinek - egy ésszerűen megállapított időtartam átlagában - legalább 90 százalékos teljesülése értendő. Ezen feltétel teljesülése fennáll, amennyiben a nyílt végű lízingbe vagy bérbe adott személygépkocsit a lízingbeadó annak az időszaknak, amíg a személygépkocsi a tulajdonában van, legalább 90 százalékáig terjedő időtartamra bérbe adja, illetve a bérbeadáson kívül az adott időtartamban igazoltan 10 százalékot meghaladóan saját használatra, vagy egyéb módon nem hasznosítja. Az említett százalékérték teljesülésének vizsgálatához az ésszerűen megállapított időtartam meghatározásakor nem kell figyelembe venni azt az időszakot, vagy időszakokat, amely időszak tekintetében az adóalany nem rendelkezik az eszközre vonatkozó bérleti, vagy lízingszerződéssel, de a személygépkocsit (például üzemképtelenség, szervizelés vagy egyéb okból) igazoltan nem hasznosítja, vagy használja. (Ez vonatkozik arra is, amikor a lízingszerződés meghiúsulása miatt a lízingbeadó a személygépkocsit visszavette, de saját célra nem hasznosítja.) Mivel a személygépkocsi beszerzésekor előre nem igazolható, hogy a lízingbeadó a teljes időtartamra vonatkozóan biztosan teljesíti az adólevonási jog korlátozása alóli mentesülés feltételét, ezért a feltétel valószínű teljesülése igazolható az eszközre vonatkozó, érvényes bérleti szerződéssel, vagy annak igazolásával, hogy az adóalany az eszközt nem hasznosítja. A személygépkocsi hasznosítása módjának, mértékének igazolására útnyilvántartás, fuvarlevél szerinti kilométerfutás, vagy más nyilvántartás szolgálhat.

Amennyiben a személygépkocsik nyílt végű lízingbe adása esetén az eszköz a lízing időtartama alatt végig a lízingbeadó tulajdonában, de a lízingbevevő birtokában van, úgy ebben az esetben nem szükséges a bérbeadás 90 százalékos teljesülésének vizsgálata, mivel teljesül az a feltétel, hogy az eszközt egészben (100 százalékos teljesülésig) bérbe adják. Természetesen az, hogy a lízing esetén alapvetőnek lehet tekinteni a 90 százalékos teljesülési arányt, nem jelenti azt, hogy ennek igazolása a lízingbe adótól nem követelhető; azaz a lízingbeadónak folyamatosan és minden lízingtárgyra kiterjedően olyan nyilvántartást kell vezetnie, amely alkalmas az adólevonási jog korlátozása alóli mentesülés feltételeinek egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére.

A korlátozás alóli kivételekre vonatkozó feltételek alapján lakóingatlanok beszerzésekor átterhelt adó csak abban az esetben vonható le, ha a beszerzés adóköteles továbbértékesítési célt szolgált, vagy az ingatlant az adóalany egészben vagy túlnyomórészt adókötelesen bérbe adja. A szabályozás értelmében a lízingbeadó által levonható az adó, amennyiben a lakóingatlant azért szerzi be, hogy azt zárt végű lízing keretében - az Áfa törvény szerinti továbbértékesítési cél teljesülésével - értékesítse, illetve nyílt végű lízingbe vagy bérbe adja - az egészben, vagy túlnyomó részbeni bérbeadás feltételének teljesülésével - feltéve, hogy mindegyik esetben a lakóingatlan adókötelesen értékesül, vagy adókötelesen kerül bérbeadásra. (Ezen rendelkezés nagyban hasonlít a személygépkocsi lízingjére vonatkozó - fentebb ismertetett - szabályokéhoz.)

Tekintettel arra, hogy a pénzügyi lízing esetében léteznek tételesen el nem különíthető költségek (pl. közüzemi költségek, adminisztratív költségek), amelyek az adóköteles és az adómentes tevékenység érdekét is szolgálják, és nem köthető közvetlenül egyik típusú résztevékenységhez sem, így ezen költségek adólevonására az Áfa törvény - előzetesen felszámított adó levonására vonatkozó - 123. §-ának rendelkezései vonatkoznak.

(PM Forgalmi adók, vám és jövedéki főosztály 4502/2008. - APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási főosztály 1559739166)

A korlátozás alóli kivételekre vonatkozó feltételek alapján lakóingatlanok beszerzésekor átterhelt adó)

Forrás: AEÉ XX. évfolyam 9. szám

24/2000. Számviteli kérdés az elmúlt években többször, több helyen jelent meg az operatív lízinggel, a pénzügyi lízinggel és részletre történő vásárlással kapcsolatos értelmezés. Az egységes értelmezés és alkalmazás érdekében - a jelenleg hatályos előírásoknak megfelelően - összefoglalóan közöljük a három gazdasági művelet elszámolását.

A három gazdasági esemény tartalmának megértése érdekében röviden összefoglaljuk a számviteli elszámoláshoz kapcsolódó fogalmakat és az események elszámolását.

Az operatív (üzleti) lízing: a dolog átadása olyan szerződés alapján, amely szerint a lízingbe adó tulajdonát képező eszközt lízingdíj ellenében, a szerződésben rögzített időtartamra a lízingbe vevő használatába, birtokába adja, azzal, hogy a lízingbe vevő a lízing időtartama alatt viseli a lízingelt eszközzel kapcsolatos költségeket, a lízing időtartamának lejáratát követően pedig a lízingelt eszközt köteles visszaszolgáltatni a lízingbe adónak. A lízing időtartama alatt a lízingbe adó mutatja ki könyveiben az eszközt. A lízingbe vevő a lízing lejártát követően a lízingelt eszközt visszaszolgáltatja a lízingbe adónak.

Az operatív (üzleti) lízing számviteli elszámolási szabályai a bérleti szerződés alapján bérelt eszközök elszámolásához hasonlítanak.

A pénzügyi lízing dolog átadása olyan szerződés alapján, amely szerint a lízingbe adó a tulajdonát képező eszközt lízingdíj ellenében, a szerződésben rögzített időtartamra a lízingbe vevő használatába, birtokába adja, azzal, hogy a lízingbe vevő a lízing időtartama alatt viseli a lízingelt eszközzel kapcsolatos költségeket és valamennyi kockázatot. A szerződés ideje alatt a lízingbe vevő jogosult a hasznok szedésére, a szerződés időtartamának, lejáratának végén a lízingelt eszköz tulajdonjogát a lízingbe vevő, vagy az általa megjelölt - a maradványérték megfizetésével vagy anélkül - megszerzi (vagy megszerezheti), illetve a lízingbe vevőt elővételi jog illeti meg. Ha a lízingbe vevő nem él e jogával, akkor a lízing tárgya visszakerül a lízingbe adó birtokába és könyveibe. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét, valamint a kamatrészét és a törlesztések ütemezését. Pénzügyi lízing esetén a lízingbe vett eszközt a lízingbe vevőnek kell eszközei között kimutatnia.

A részletre történő vásárlás (jogszabályi meghatározás alapján): "a felek megállapodhatnak, hogy a vevő a vételárat meghatározott időpontokban, több részletben fizeti meg, és a dolgot a vételár teljes kiegyenlítése előtt neki átadják (részletvétel)." A részletre történő vásárlás tehát az adásvétel speciális fajtája, amely során a vevő részletfizetési kedvezményt kap, a megvásárolt dolgot átveheti, a megszerzett eszköznek a vevő a tulajdonosa, bár ezen tulajdonjog átszállását az utolsó részlet megfizetéséhez köthetik.

Az operatív (üzleti) lízing elszámolása

T 55222 5612 5732 - K 341 vagy 3521 A számlázott lízingdíj, az előzetesen felszámított áfa és a kamat kiegyenlítése. (Valamennyi esedékes lízingdíjat így kell elszámolni.)

T 7 - K 599 A kiadás elszámolása a megfelelő szakfeladat számlára.

A lízingszerződés lejártakor, az utolsó lízingdíj kiegyenlítését követően, az eszközt visszaszolgáltatta a lízingbe vevő költségvetési szerv.

Ezután a lízingbe adó külön szerződés alapján az adásvétel általános szabályai szerint értékesítette ugyanezen intézménynek a lízing tárgyát képező eszközt. (A lízingbe adó az eszközt bárkinek értékesíthette volna.)

Az értékesítésről kiállított számla alapján az elszámolás attól függ, hogy a költségvetési szerv az eszközt egy éven túl kívánja-e még használni, vagy az már éven belül elhasználódik, illetve, hogy mekkora a számlázott összeg. Ha a beszerzési ár 30 000 Ft alatt van, és az eszközt még egy éven túl használja az intézmény, akkor azt kisértékű, éven belül amortizálható eszköznek lehet minősíteni.

T 123, 133, 143 és 182 - K 351 vagy 3521 A tárgyieszköz-beszerzés elszámolása, ha az eszközt még egy éven túl használja az intézmény és az érték a 30 000 Ft-ot meghaladja.

T 7 - K 129, 139, 149, 189 A kiadás elszámolása a megfelelő szakfeladat számlán.

T 121, 131, 141 - K 412 Az eszköz aktiválása és a tőkeváltozás elszámolása.

T 5472 vagy 5492 és 5612 - K 341 vagy 3521 A beszerzés elszámolása, ha az eszközt kisértékű tárgyi eszköznek vagy éven belül elhasználódó eszköznek minősítették.

A pénzügyi lízing elszámolása

A költségvetési szerv a pénzügyi lízing keretében átvett eszközöket a lízingbe adó (helyette az eladó) által számlázott - levonható áfa nélküli - ellenértéken veszi állományba (folyamatban levő beruházásként, vagy a megfelelő eszközcsoportban) a 438. Egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek számlával szemben. Az aktiválható értéket növelik az üzembe helyezésig felmerült, a beszerzési értékbe tartozó költségek. Nem lehet azonban figyelembe venni a pénzügyi lízinggel kapcsolatosan fizetendő kamatot, mert a lízing futamideje alatt fizetendő kamat nem része a birtokba adáskori piaci értéknek. Az így aktivált érték után az értékcsökkenést a lízingbe vevő költségvetési szerv számolja el.

A pénzügyi lízing esetében az előzetesen felszámított áfa elszámolása attól függ, hogy a lízingszerződésben mi a lízing tárgya, illetve a lízingtárgy tulajdonváltozása rögzített-e vagy sem.

- Amennyiben a lízingszerződésben a lízingbe vevő biztos tulajdonszerzése rögzített, és a lízingtárgy birtokba vehető dolog, akkor az adókötelezettség egyszerre keletkezik a lízingbe adó által számlázott összegben.

- Amennyiben a lízing tárgya vagyonértékű jog, vagy a lízing futamidejének a végéig a lízingtárgy tulajdonváltozása nem rögzített, akkor az adókötelezettség nem egyszerre keletkezik, vagyis az előzetesen felszámított áfát - a lízingbe adó által számlázott összegben - a mindenkor esedékes lízingdíjjal egyidejűleg kell megfizetni.

A példa szerinti költségvetési szerv adóköteles tevékenysége ellátása érdekében lízingel eszközt. A lízingszerződés alapján átvett eszköz beszerzési ára 8000 E Ft + 25% felszámított áfa, illetve külön számlázott kamat. A szerződés szerint a lízingdíj 400 E Ft, kamat 50 E Ft.

T 123, 133, 143 - K 341 vagy 3521 A pénzügyi lízingdíj első részletének kiegyenlítése a számlázott összegben (pl.: 400 E Ft).

T 1823 - K 341 vagy 3521 A teljes vételárra eső - számlázott - előzetesen felszámított áfa elszámolása, ha a lízingbe vevő tulajdonszerzése rögzített (pl.: 2000 E Ft).

T 1823 - K 341 vagy 3521 Előzetesen felszámított áfa elszámolása, ha a tulajdonszerzés nem rögzített, a könyvelendő összeg a számlázott lízingdíjhoz kapcsolódóan (100 E Ft).

T 5732 - K 341 vagy 3521 A kamat elszámolása (pl.: 50 E Ft).

T 7 - K 129, 139, 149, 189, 599 A kiadás elszámolása a megfelelő szakfeladat számlán.

T 121, 131, 141, 127, 137, 147 - K 4382 A pénzügyi lízing keretében átvett eszköz teljes beszerzési árának állományba vétele (pl.: 8000 E Ft, amely nem tartalmazhatja a levonható áfa és a kamat összegét).

T 4382 - K 412 Az első részletnek megfelelő összegű kötelezettségcsökkentés és a tőkeváltozás elszámolása (pl.: 400 E Ft).

A következő lízingdíjak megfizetésekor könyvelendő tételek: 1., 3., 4., 5. és 7. tételek.

A részletre történő vásárlás elszámolása

A részletre vétel számviteli elszámolására az adásvétel általános szabályait kell alkalmazni. A hatályos jogszabályi előírások - áfatörvény 6. § (2) bekezdés a) pontja - szerint a birtokba adás vagy a tulajdonba adás napján keletkezik az áfakötelezettség attól függően, hogy melyik időpont a korábbi.

T 123, 133, 143 és 182 - K 341 vagy 3521 Az első részlet és a teljes vételárra számlázott áfa kiegyenlítésének elszámolása.

T 5732 - K 341 vagy 3521 A külön számlázott kamat kiegyenlítésének elszámolása.

T 7 - K 129, 139, 149, 189 A kiadás elszámolása a megfelelő szakfeladat számlán.

T 121, 131, 141 vagy 127, 137, 147 - K 412 Az eszköz állományba vétele a teljes beszerzési árnak megfelelő összegben.

A következő törlesztőrészletek megfizetésekor, ahhoz, hogy az aktivált érték ne jelenjen meg többszörösen, a könyveléssel egyidejűleg - kézi feladással, vegyes naplón - könyvelendő tétel: T 412 - K 121, 131, 141 a törlesztőrészletnek megfelelő összegben.

38/2002. Adózói kérdés - válasz pénzügyi lízing útján beszerzett tárgyi eszközök esetében a kisvállalkozói kedvezmény alapja a számla szerinti teljes beszerzési ár

A személyi jövedelemadó törvény rendelkezése szerint [49/B. § (12) bekezdés] kisvállalkozói kedvezmény alapja a beruházási költség. Beruházási költségnek a tv. értelmező rendelkezése szerint az a költségként elismert kiadás minősül, amelynek összege a beszerzési ár. Beszerzési árnak a számla szerinti ár, saját előállítás esetén pedig az anyagköltség és a mások által végzett munka számlával/számlákkal igazolt összege minősül.

Általános esetben a beruházási költségek között az üzembe helyezés időpontjáig - a Szja tv. 5. sz. melléklete szerint - csak a ténylegesen kifizetett összeget lehet kimutatni. Így a kisvállalkozói-kedvezmény alapja a számla szerinti beszerzési ár lehet.

Pénzügyi lízing (részletre történő vásárlás) esetén, a kisvállalkozói kedvezmény összegének megállapításánál szintén a teljes számla szerinti beszerzési ár vehető figyelembe még akkor is, ha a számla csak egy későbbi időpontban kerül kiegyenlítésre. Ezt az álláspontot támasztja alá a Szja tv. 11. sz. mellékletének II/2 j. pontja is, ugyanis az idevágó rendelkezés szerint az értékcsökkenési leírás alapja a teljes beszerzési ár függetlenül a vételár kiegyenlítésének módjától. A kedvezményt a számla értéke és a kiállítás időpontja alapján lehet érvényesíteni.

Mivel beruházási költségnek csak a költségként elismert kiadást lehet tekinteni, ez azt is jelenti, hogy személygépkocsi vásárlás esetében nem csak az értékcsökkenési leírás, hanem a kisvállalkozói kedvezmény alapjául is legfeljebb 6 millió forintot lehet figyelembe venni, amennyiben a tényleges bekerülési érték ennél több volt.

(PM Jövedelemadók főosztálya 1764/2002. - APEH Adónemek főosztálya 1225541846/2002.)

55/2005. Számviteli kérdés aktiválható-e a pénzügyi lízingnél a lízingdíj kamatrésze?

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 23. §-ának (3), 42. §-ának (5), 68. §-ának (2) bekezdése tartalmazza a lízingbe vevő számára a pénzügyi lízingre vonatkozó előírásokat.

A lízingbe vevő - mivel neki a pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbe adó átenged lényegében minden, az eszközzel kapcsolatos kockázatot és hasznot - állományba veszi az eszközt, és hosszú lejáratú kötelezettségként kimutatja a lízingbe adó által meghitelezett "vételárat". A mérlegben kimutatott kötelezettség kamatot nem tartalmazhat.

A számviteli törvény 47. §-a (4) bekezdésének ad) alpontja szerint a bekerülési (beszerzési) érték részét képezi az eszköz beszerzéséhez, előállításához közvetlenül kapcsolódóan igénybe vett hitel, kölcsön felvétele után, az eszköz üzembe helyezéséig, raktárba történő beszállításáig terjedő időszakra elszámolt (időszakot terhelő) kamat. E rendelkezés a pénzügyi lízingbe vett eszközre is alkalmazható, illetve alkalmazandó, ha annak üzembe helyezése, használatbavétele későbbi a lízingbe adótól történt átvétel időpontjánál, és kamatot kell fizetni az átvétel és az üzembe helyezés időpontja közötti időtartamra. Ilyenre példa, ha egy szerszámgép üzembe helyezésének feltétele az, hogy azt megfelelő teherbírású alapra helyezve rögzítsék, de az alapozási munka nem készült még el, a tőketörlesztésből és kamatfizetésből álló lízingdíj esedékes összegét viszont a lízingbe vevő már megfizette (meg kell fizetnie). Az üzembe helyezést, a használatbavételt követő időtartamra vonatkozó fizetett (fizetendő) kamatot azonban már nem szabad az eszköz bekerülési értékét növelő tételként érvényesíteni (a pénzügyi műveletek ráfordításai között a fizetendő kamatok és kamatjellegű ráfordítások tételben kell azt az eredménykimutatásban szerepeltetni).

[2000. évi C. törvény 47. § (4) ad)]

58/2006. Számviteli kérdés része-e a pénzügyi lízing keretében lízingelt személygépjármű bekerülési értékének a le nem vonható általános forgalmi adó?

Ha a kérdéses ügylet megfelel a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben a pénzügyi lízinggel szemben támasztott követelményeknek, akkor az általános forgalmi adóról szóló törvény szempontjából a pénzügyi lízinghez kapcsolódó általános forgalmi adót jellemzően kétféle konstrukcióban lehet elszámolni, feltéve, hogy az eszközátadásról a lízingbe adó gondoskodik és a számlát is ő állítja ki a lízingbe vevő felé.

Zárt végű pénzügyi lízingnél (amikor a szerződés szerint a lízingbe vevő a futamidő végén a lízingelt eszköz felett biztosan tulajdonjogot szerez, amely ügyletet ekkor az általános forgalmi adóról szóló törvény termékértékesítésnek tekint, így a lízingbe adott termék utáni teljes áfaösszeg szerepel a számlán) a lízingelt eszköz üzembe helyezéséig felmerült, egy összegben számlázott, le nem vonható általános forgalmi adót a lízingelt eszköz bekerülési értékében kell figyelembe venni a lízingbe vevőnél a számviteli törvény 47. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján.

Nyílt végű pénzügyi lízingnél (amikor a szerződés szerint a lízingbe vevő tulajdonszerzése a lízingelt eszköz felett a futamidő végén nem biztos, hogy bekövetkezik, amely ügyletet ekkor az általános forgalmi adóról szóló törvény szolgáltatásnyújtásnak tekint, így a lízingbe adott termék lízingdíjai utáni áfaösszegek az egyes - szolgáltatásnyújtásról szóló - számlákban szerepelnek) az aktuális lízingdíjról kiállított számlában szereplő, le nem vonható áfaösszeget az egyéb ráfordítások között kell elszámolni a számviteli törvény 47. §-ának (1) bekezdése, illetve a 81. §-a (2) bekezdésének e) pontja alapján.

[A számviteli törvény 47. §-a (2) bekezdésének b) pontja, 81. §-a (2) bekezdésének e) pontja]

6/2011. Számviteli kérdés A vállalkozásunk által - zártvégű pénzügyi lízingszerződés alapján - birtokolt gépkocsik további finanszírozása, a lízingdíj-részletek kifizetése nem lehetséges, így a lízingbe adó bank a szerződést megszüntette, a gépkocsik értékesítésére adott megbízást. Hogyan kell a lízingelt gépkocsik visszaadását elszámolni, ha a gépkocsik piaci értéke alacsonyabb, mint a lízingbe adóval szembeni tartozás és a gépkocsik eladásából befolyó ellenérték kevesebb, mint a gépkocsik köny

A zártvégű pénzügyi lízing tárgyát képező gépkocsikat a szóban forgó cég könyvviteli nyilvántartásában tárgyi eszközként mutatja ki, ezzel szemben a finanszírozó bankkal szembeni hosszú lejáratú kötelezettség áll. (A gépkocsik könyvviteli nyilvántartásba kerülő könyv szerinti értéke általában csak a lízing futamidejének kezdetén egyezik meg a kötelezettséggel, a futamidő során ezek az értékek jellemzően különböző mértékben változnak.)

A lízingszerződés megszüntetésekor a bank (vagy annak megbízásából másik cég, akár a szóban forgó cég is) értékesíti a gépjárműveket, és az abból befolyó ellenértéket tekinti az autók piaci értékének. Ennek a piaci értéknek megfelelő összeget a kérdésben szereplő vállalkozás tartozásából levonja, a fennmaradó összeget pedig a továbbiakban is a vállalkozással szembeni kötelezettségként tartja nyilván.

Az eddigiekből következően a 2000. évi C. törvény 73. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerint a bank által a visszavett gépkocsi piaci értékében kiállított helyesbítő számlában (módosító bizonylatban) szereplő összeggel a bankkal szembeni kötelezettséget kell csökkenteni a vállalkozásnál. Ezzel egyidejűleg ugyanezzel az összeggel a gépkocsi visszavételkori könyv szerinti értékét kell csökkenteni, az esetlegesen fennmaradó könyv szerinti értéket terven felüli értékcsökkenés címén kell kivezetni, az egyéb ráfordítások közötti elszámolással. A fennmaradó, bankkal szembeni kötelezettséget a tartozás megváltozott jogcímének megfelelően kell a továbbiakban a könyvviteli elszámolásban kimutatni.

Ha a vállalkozáshoz folyik be az értékesített gépkocsikért a vevőktől beszedett ellenérték, azt a vállalkozásnak bankkal szembeni kötelezettségként kell kimutatni, a vállalkozás eredményét ez a pénzügyileg rendezendő tétel nem befolyásolja.

[2000. évi C. törvény 73. § (2) d)]

65/2010. Számviteli kérdés Könyvvizsgálói munkám során többször találkozom olyan, a korábbi években kötött svájci frankban és euróalapon, forintban meghatározott pénzügyi lízingszerződésekkel, ahol a lízingbe adó társaságok a lízingdíj törlesztésekor az ügyfelet havonta úgy terhelik meg, hogy a fizetendő lízingdíj a következő elemekből tevődik össze: tőke, a tőke árfolyam-különbözete, kamat és kamat árfolyam-különbözete. A kamatnak lehet-e árfolyam-különbözete és ezt árfolyam-különbözetként kell

A lízingbe vevőnél a pénzügyi lízingbe vett eszközhöz kapcsolódóan birtokba adáskor kimutatott kötelezettség az eszközhöz tartozó tőketartozást mutathatja [2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 42. §-ának (5) bekezdése]. Ebből következően az eszköz birtokba adásakor (állományba vételekor) a szerződés futamideje alatt fizetendő kamatot kötelezettségként nem lehet állományba venni. A szerződés szerint havonta fizetendő kamatot kell a szerződés szerinti esedékességkor kötelezettségként kimutatni.

Mivel a kérdésben említett szerződés deviza- (svájci frank, euró-) alapú forintos szerződés, a szerződések szerint általában a kamatot - a szerződés szerinti napra vonatkozó - árfolyamon kell a lízingbe vevőnek fizetnie. Így a szerződés alapján utólag kiterhelt „kamat árfolyam-különbözet” tartalmában nem árfolyam-különbözet, hanem a szerződés szerint fizetendő kamat része. Ezért a kiterhelt kamathoz kapcsolódó árfolyam-különbözetet is a számviteli törvény 85. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján kamatráfordításként kell elszámolni.

Ilyen típusú szerződés alapján árfolyam-különbözetként a tőketartozás törlesztéséhez kapcsolódó árfolyam-különbözet számolható el a pénzügyi műveletek egyéb bevételei és ráfordításai között [számviteli törvény 84. §-a (7) bekezdésének f) pontja és 85. §-a (3) bekezdésének f) pontja].

[2000. évi C. törvény 42. § (5), 85. § (2) a)]

67/2012. Adózói kérdés-válasz A visszaigényelt általános forgalmi adó kiutalási határidejének módosulása

[az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 37. § (4), (4a), 172. § (20e) bekezdései]
2012. február 1-jétől kezdődő hatállyal módosult a visszaigényelt általános forgalmi adó kiutalási határidejét szabályozó adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 37. § (4) bekezdése, valamint ehhez kapcsolódóan ugyanezen szakasz egy további bekezdéssel - (4a) bekezdés - egészült ki.
Fenti módosítások következtében az Art. 37. § (4) bekezdésben foglalt főszabály szerint a visszaigényelt általános forgalmi adót az igény (bevallás) beérkezésének napjától, de legkorábban az esedékességtől számított 75 napon belül kell kiutalni.
A főszabálytól eltérő, kedvezőbb kiutalási határidőt állapít meg az Art. 37. § - 2012. február 1-jei hatállyal beiktatott - (4a) bekezdése. E törvényhely alapján a visszaigényelt általános forgalmi adót a bevallás beérkezésének napjától, de legkorábban az esedékességtől számított:
- 30 napon belül kell kiutalni, ha a visszaigényelhető adó összege az 1 millió forintot nem haladja meg, illetve
- 45 napon belül kell kiutalni, ha a visszaigényelhető adó összege az 1 millió forintot meghaladja és
mindkét esetben teljesül az a további feltétel, hogy az adózó az általános forgalmi adó áthárítására jogalapot teremtő minden ügylet (melynek teljesítését tanúsító számla, illetve számlák alapján az adott adómegállapítási időszakban adólevonási jogát gyakorolja) számlá(k)ban feltüntetett ellenértékének adót is tartalmazó összegét a bevallás benyújtásának napjáig teljes mértékben megfizette vagy tartozása egészében más módon megszűnt. A feltétel fennállásáról az adózó a bevallásban nyilatkozik. A rendelkezés alkalmazása során az ellenértéket megfizetettnek kell tekinteni, amennyiben abból kizárólag szerződésben előre kikötött teljesítési garancia miatt történik a visszatartás.
A nyilatkozat megtételéhez kapcsolódik az Art. 172. §-ának (20e) bekezdéssel - ugyancsak 2012. február 1-jétől kezdődő hatállyal - történő kiegészítése. Ennek értelmében, ha az adózó az általános forgalmi adó visszaigénylésénél a 37. § (4a) bekezdésben meghatározott feltétel fennállásáról valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, terhére az adóhatóság a bevallásban visszaigényelt adó összegének 5%-áig, de magánszemély adózó esetében legalább 200 ezer forintig, más adózó esetében legalább 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki.
A főszabálytól, azaz a 75 napon belüli kiutalási határidőtől eltérő rövidebb határidejű (30 napos illetve 45 napos) visszatérítési szabály tehát csak abban az esetben alkalmazható, ha az adózó maradéktalanul, teljes mértékben megfizette a bevallás benyújtásának napjáig mindazon számlák ellenértékét (beleértve az adó összegét is), mellyel kapcsolatosan az adott adómegállapítási időszakban adólevonási jogot gyakorolt, illetve tartozása egészében más módon megszűnt (megfizetettségi feltétel), továbbá minderről az adóbevallásban nyilatkozatot tesz. Tekintettel arra, hogy a megfizetettségi feltétel vizsgálata kizárólag mindig azon beszerzések, illetve igénybe vett szolgáltatások ellenértékére vonatkozik, melynek kapcsán az adott adómegállapítási időszakban az adóalany adólevonási jogot gyakorolt, így az előző időszakról áthozott fizetendő adót csökkentő negatívum tartalmát nem kell vizsgálni.
A megfizetettségi feltétel kérdésköre
Az Art. 37. § (4a) bekezdésének záró rendelkezése szerint az ellenértéket megfizetettnek kell tekinteni, amennyiben abból kizárólag szerződésben előre kikötött teljesítési garancia miatt történik a visszatartás. A (4a) bekezdés azon fordulatából, miszerint "tartozása egészében más módon szűnt meg", viszont az következik, hogy a megfizetettség feltétele nem csak azzal teljesülhet, ha az adóalany ténylegesen megfizeti a tartozását, hanem úgy is, ha a tartozás - tényleges kifizetés nélkül - megszűnik.
a) Ilyen megszűnési ok lehet pl. a tartozásátvállalás. Ebben az esetben az adóalany fennálló tartozását más személy átvállalja, így az eredeti jogosultnak ez a személy tartozik a továbbiakban. A tartozásátvállaláshoz minden esetben a jogosult hozzájárulása szükséges. A tartozásátvállalás - jogosulti hozzájárulás esetén - tehát egyértelműen megszünteti az adóalany tartozását, így a tartozásátvállalással érintett beszerzések tekintetében a megfizetettség feltétele a tartozásátvállalás időpontjától fennáll.
b) Más a helyzet engedményezés esetén. Az engedményezés lényege az, hogy a jogosulti pozícióban történik változás, azaz a követelés eredeti jogosultja (tehát az, aki felé a tartozás eredetileg fennállt) a tartozás megfizettetésének jogát átengedi, azaz engedményezi egy új jogosultra. Az engedményezés megtörténtéről való joghatályos értesítéstől a kötelezett csak a saját veszélyére teljesíthet a korábbi jogosultnak, ugyanis az új jogosult az engedményezésről való kötelezetti értesüléstől számítva ilyen esetben is követelheti, hogy a kötelezett a tartozást feléje fizesse meg. Az engedményezés jogi természetéből fakadóan a kötelezett tartozása nem szűnik meg, pusztán a továbbiakban már más személy felé áll fönn. Éppen ezért az engedményezés nem szünteti meg az adóalany tartozását, ami azt eredményezi, hogy hiába történt meg a ki nem fizetett beszerzésből eredő tartozás engedményezése, az adóalany azt továbbra is ki nem fizetett beszerzésként köteles kezelni mindaddig, amíg az új jogosultnak maradéktalanul nem teljesít.
c) Nem szűnik meg a tartozás, csak annak jogcíme módosul abban az esetben, ha az eladó kölcsönt nyújt a vevőnek, mellyel a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékét kiegyenlítettnek kezelik a felek, viszont a továbbiakban az eladó nem az adott ügylet teljesítéséhez kapcsolódó követelésként, hanem kölcsönkövetelésként tartja nyilván a tartozást.
d) Váltó esetén a tartozás megszűnéséről csak abban az esetben beszélhetünk, ha idegen váltóról van szó. Az idegen váltó kiállításával és annak címzett általi elfogadásával ugyanis már nem az adóalany, hanem a váltóban megnevezett címzett tartozik a váltóban kedvezményezettként megjelölt személynek, ami azt eredményezi, hogy az adóalany tartozása megszűnt, így az annak alapjául szolgáló ügyletet terhelő előzetesen felszámított áfát már nem kell korrekciós tényezőként figyelembe venni. Azonban a saját váltó átadása nem szünteti meg az adóalany tartozását, mivel ebben a kiállító arra vállal kötelezettséget, hogy egy későbbi időpontban a váltó kedvezményezettjének fizetni fog. Ez azt jelenti, hogy a saját váltó átadása nem teszi az adóalany tartozását az Art. 37. § (4a) bekezdése alkalmazásában megszűntté. Így hiába bocsát ki az adóalany a fennálló követelésre saját váltót, az alapul szolgáló beszerzést terhelő áfát mindaddig ki nem fizetett beszerzés áfájaként kell kezelni, amíg az adóalany tartozása egyéb módon meg nem szűnik.
e) A beszámítás esetében - az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII törvény (továbbiakban: Áfa tv.) rendszerében ez akkor merül fel, ha az ellenérték pénzben kifejezett és a felek kölcsönösen beszámítják az ellenértékbe az egymás felé teljesülő ügyletek ellenértékét - és a cserénél - az Áfa tv. értelmében csere akkor valósul meg, ha az ellenérték pénzben nem kifejezett és a felek által az egymás részére teljesített ügyletek esetében megállapítható, hogy az egyik ügylet ellenértéke a másik ügylet ellenértékét jelenti - az adott ügyletek ellenértéke megfizetettnek tekintendő.
f) Mivel a rövidebb kiutalási határidőkhöz kapcsolódó "megfizetettségi" feltétel vizsgálatát kizárólag csak az adó áthárításával járó ügyletekre kell elvégezni, így a termék Közösségen belüli beszerzésére, a termékimportra, az Áfa tv. 139-142. §-ai alapján a fordított adózás alá eső ügyletekre (például az ún. belföldi fordított adózás alá eső ügyletekre vagy az olyan szolgáltatásokra, ahol a szolgáltatás igénybevevője volt az adófizetésre kötelezett) a feltételnek nem kell teljesülnie.
g) Az Áfa tv. 10. § a) pont szerinti termékértékesítéseknél (részletvételnél, köztük a zárt végű lízingnél) is alkalmazni kell a megfizetettségi szabályt (azaz a feltétel a teljes ellenérték tényleges kifizetése esetén teljesül). Az Art. 37. § (4a) bekezdése ugyanis egyedül a szerződésben kikötött teljesítési garancia céljából történő visszatartást nevesíti olyan pozitív kivételként, amely esetében a tényleges kifizetetlenség ellenére is alkalmazható a 30 illetve 45 napos kiutalási határidő. Emiatt az egyéb ügyleteknél - beleértve az Áfa tv. 10. § a) pont szerinti termékértékesítést is - kivétel nélkül minden esetben meg kell felelni a megfizetettségi szabálynak ahhoz, hogy a rövidebb kiutalási határidőt lehessen alkalmazni.
h) Önellenőrzés esetén a megfizetettségi szabályt az önellenőrzésről szóló bevallásban szerepeltetett, az adóalanyra áthárított, levonható adót tartalmazó összes beszerzési számla tekintetében alkalmazni kell, így nem csupán azon számlákra vonatkozóan, amelyek adótartalma az önellenőrzés keretében kerül levonásra. A megfizetettségi feltételnek az önellenőrzésről szóló bevallás benyújtása napjáig teljesülnie kell.
[Nemzeti Adó- és Vámhivatal Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály, Jogi és Koordinációs Főosztály, Ellenőrzési Főosztály, Törvényességi és Felügyeleti Főosztály 3708006691]

68/2005. Adózói kérdés - válasz a fejlesztési tartalék felhasználása pénzügyi lízing keretében megvalósított beruházás es

[Tao. tv. 7. § (1) bekezdés f) pont, 7. § (15) bekezdés, 29/G. § (3) bekezdés].

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 7. § (1) bekezdés f) pontja alapján képzett, a kedvezmény alapjául szolgáló fejlesztési tartalék feloldását akkor támogatja a törvény, ha annak célja beruházás. Beruházásnak minősül a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 3. § (4) bekezdés 7. pontja szerinti meghatározás figyelembe vételével a tárgyi eszköz beszerzése függetlenül attól, hogy pénzügyi lízing keretében, a lízingbe adó által beszerzett lízingbe vett tárgyi eszközről van szó.

A Sztv. 23. § (3) bekezdése szerint az eszközök között kell kimutatni a pénzügyi lízing keretében átvett eszközöket, továbbá bérbe vett (a használatra átvett) eszközökön végzett beruházások felújítások értékét is.

A beruházási célnak megfelelés mellett is figyelemmel kell lenni a Tao. tv. 7. § (15) bekezdésének azon előírására, mely szerint nem lehet a fejlesztési tartalékot felhasználni többek között - az olyan beruházásra, amelynek bekerülési értéke alapján nem szabad elszámolni terv szerinti értékcsökkenést, vagyis az Sztv. 52. § (6) bekezdésében rögzített esetekben. E tiltó rendelkezést a hivatkozott törvényhely 2005. január 1-jétől tartalmazza, azzal, hogy azt az adózó először a 2004. december 31-én hatályos rendelkezések szerint készített bevallásában elszámolt fejlesztési tartalék összegére kell alkalmaznia Tao. tv. 29/G. § (3) bekezdés.

A leírtak alapján a lízingbe vevő a beruházásként elszámolt összeget a fejlesztési tartalékból a lekötése adóévét követő négy adóévben adózási következmények nélkül feloldhatja, a 2003. évi tartalék-képzés terhére feltétel nélkül, azonban a 2004. évi e címen képzett összegből csak akkor, ha a pénzügyi lízing keretében átvett eszköz nem tartozik a Sztv. 52. § (6) bekezdése alá és az ingatlan után terv szerinti értékcsökkenés elszámolható (amely értékcsökkenésre egyébként a Tao. tv. 1. számú mellékletének 12. pontjában foglaltak az irányadók).

75/2002. Számviteli kérdés a kft. - ingatlanra - pénzügyi lízingszerződést kötött. A szerződés lejártakor a kft. vagy az általa kijelölt harmadik személy az ingatlant 10 000 Ft-os maradványértéken megvásárolhatja. A kft. az ingatlan megvásárlására harmadik személyt jelöl ki. Hogyan kell ezen gazdasági eseménysort elszámolni?

Amennyiben a lízingfutamidő végén a kft. harmadik személyt jelöl ki a lízingtárgy tulajdonjogának megszerzésére, a számviteli elszámolás a következő: a számvitelről szóló, módosított 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 73. §-a (2) bekezdésének d) pontja alapján a lízingbeadó társaságnak helyesbítő számla kiállításával kell a lízingtárgyat visszavenni. A lízingtársaság ezek után - a tulajdonjog megszerzésére kijelölt harmadik személynek - a lízingtárgyat, mint eszközértékesítést leszámlázza (azaz az eszközértékesítést nem a lízingbevevő számolja el). A számviteli törvény hivatkozott előírása alapján a helyesbítő számlában az eszközt a visszavételkori piaci értéken, legfeljebb az eredeti eladási áron kell visszavenni. A számviteli törvény előírásával így ellentétes, ha az eszközt tízezer forintos értéken veszi vissza és értékesíti a lízingtársaság (nem valószínű, hogy az ingatlan visszavételkori piaci értéke ennyi).

A helyesbítő számla alapján a lízingbevevőnél ki kell vezetni az eszközt a nyilvántartásokból:

- helyesbítő számla (piaci értéken, maximum az eredeti eladási áron) elszámolása

T Kötelezettség

- K Tárgyi eszköz bruttó értéke

- az eszköz kivezetéséhez kapcsolódóan a bruttó érték különbözetének és az eszköz értékcsökkenésének a kivezetése

T Tárgyi eszköz terv szerinti értékcsökkenése

Tárgyi eszköz terven felüli értékcsökkenése

K Tárgyi eszköz bruttó értéke

A lízingbevevőnél a lízingtárgy visszaadáskori könyv szerinti nettó értéke és a szerződő felek által megállapított visszavételi érték közötti különbözetet - mely az előbbi elszámolásból adódóan - a "Tárgyi eszköz bruttó értéke" számlán jelenik meg, az alábbiak szerint kell rendezni:

- ha az eszköz könyv szerinti értéke a visszavételi értéket meghaladja (a számlának T egyenlege van), akkor azt a számviteli törvény 53. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján terven felüli értékcsökkenésként kell elszámolni

T Terven felüli értékcsökkenés (ráfordítás)

- K Tárgyi eszköz bruttó értéke

- ha az eszköz visszavételi értéke meghaladja a könyv szerinti értéket (a számlának K egyenlege van), akkor azt a terv szerinti értékcsökkenés korrekciójaként kell elszámolni.

T Tárgyi eszköz bruttó értéke

- K Terv szerinti értékcsökkenés (költség).

6. Módosítás az előző változathoz képest

Az Áfa tv. 85.§-ban a felnőttképzés mentességére vonatkozó rész került pontosításra, az anyagunkra ráhatással nincs.

Kulcsszavak: adásvétel, bérlet, termékértékesítés, szolgáltatás, dolog, vagyoni értékű jog, lízingbe adó, lízingbe vevő, használatba, tulajdonjog, teljesítés időpontja, értékcsökkenés, törlesztés, kötelezettség