Káresemények elszámolása

A számviteli tv. az egyéb bevételek kategóriába sorolja a káreseményekkel kapcsolatosan kapott bevételeket, ha az a tárgyévhez vagy előző üzleti évekhez kapcsolódik és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendeződött. Itt kell elszámolni minden, a káreseményekkel kapcsolatos bevételt, ide értve a biztosítóintézeti térítéseket, illetve a kárt okozó által megtérített összegeket...

A számviteli tv. az egyéb bevételek kategóriába sorolja a káreseményekkel kapcsolatosan kapott bevételeket, ha az a tárgyévhez vagy előző üzleti évekhez kapcsolódik és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendeződött. Itt kell elszámolni minden, a káreseményekkel kapcsolatos bevételt, ide értve a biztosítóintézeti térítéseket, illetve a kárt okozó által megtérített összegeket. A biztosítóintézet által a káreseménnyel összefüggésben kapott térítést a ténylegesen fizetett összegben, illetve a mérlegkészítés időpontjáig a biztosító által elfogadott, visszaigazolt (tárgy üzleti évi, illetve a tárgy üzleti évet megelőző üzleti évi káreseményhez kapcsolódó) összegben kell kimutatni.

Fajtái: elemi kár, betörés, lopás, egyéb károk.

A káresemény utáni javítási költségek elszámolása:
Ha a kárt szenvedett saját eszközt a társaság állítja helyre, annak költségeit az 5. számlaosztályban a költségnemek között kell elszámolni, ha a javítást külső szervezet végzi el, akkor az általa számlázott összeget is az 5. számlaosztályban kell elszámolni, mint igénybe vett szolgáltatás költségét.
Azon károk, káresemények ráfordításai, amelyek más eszközeiben következtek be, egyéb ráfordítások között könyvelendők.

A kártérítés áfa-rendszerbeli kezelése:
Károkozás esetén a károsult nem a saját tevékenységének ellenértékeként jut vagyoni értékhez, hanem a károkozó köteles az általa jogellenesen okozott kárt neki megtéríteni. (Ok-okozati összefüggés tehát nem a károsult és a kártérítés, hanem a károkozó és a kártérítés között van.)
Ebből az következik, hogy a károsult nem végez az áfa-törvény 9-12. §-ában meghatározott értékesítést, illetve szolgáltatást a károkozó felé a káresemény bekövetkezésekor. Így áfa-fizetési kötelezettség a károsultnál - a káresemény vonatkozásában - nem állhat fenn. (A kártérítés pénzbeli összege áfa-körön kívüli bevétel.) Mivel a károkozó a kár pénzbeli megtérítésével az áfa-törvény 9-15. § alapján adóztatható tevékenységet nem folytat, önmagában a kártérítés pénzösszegének átutalása miatt a károkozónak sincs áfa-fizetési kötelezettsége.

Természetesen, ha a károkozó bizonyos termékek ellenérték nélküli átadásával kívánja a megtérítendő kár összegét kiváltani, akkor nála az áfa-törvény 9. §-ában meghatározottak alapján termékértékesítés valósulhat meg, mely után a károkozónak - immár nem károkozói, hanem vállalkozói adóalanyi minőségben - áfa-fizetési kötelezettsége keletkezhet.
Abban az esetben, ha a károkozó a kár pénzbeli megfizetése helyett a károsultat ingyenesen nyújtott szolgáltatással elégíti ki, áfa-fizetési kötelezettsége nem lesz, hiszen az ingyen végzett "szolgáltatások" nem minősülnek szolgáltatásnyújtásnak

Szolgáltatásnyújtás adókötelezettsége (az áfa-törvény 13. §-ának értelmezése):
A gazdasági életben gyakori jelenség a piac megosztása és az azzal kapcsolatos kártalanítás, azaz amikor a gazdálkodók abban állapodnak meg, hogy az elkövetkező időben egyikük vállalja, hogy egy bizonyos vevőkört nem keres meg, nem céloz meg eladási szándékával, nem teremtve a másik gazdálkodónak konkurenciát.
Ez esetben, nem egy káresemény miatti kártérítésről van szó, mely nem képezné az ellenérték részét. Az említett esetben ugyanis arról van szó, hogy az egyik gazdálkodó ellenérték fejében (nevezzék ezt akár kártalanításnak) kötelezettséget vállal valamely cselekménytől való tartózkodásra, mely az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 13. §-ának (2) bekezdésében, foglaltak alapján adóköteles szolgáltatás nyújtás.

A vállalkozás bevételszerző tevékenységétől függetlenül bekövetkezett eseményről, van szó, amelyek által az eszközállomány csökken. Az ilyen ráfordítást a számviteli törvény értelmében egyéb ráfordításként számoljuk el, az adózás előtti eredményt csökkenti a káresemény hatása. Ugyanakkor a társasági adó alapjának megállapításakor növelő tételként kell figyelembe venni minden ráfordításként elszámolt összeget, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel. A megfogalmazás sajnos itt sem egyértelmű, hiszen a káresemény a tevékenységtől függetlenül, de azzal összefüggésben következik be, az eszközcsökkenés (ráfordítás) viszont nem a vállalkozás érdekében merül fel. Amennyiben a gazdasági esemény célja nem csak adóelőny és az a vállalkozási tevékenységgel összefüggésben következik be, és a törvényben nincs nevesítve, mint „nem a vállalkozás érdekében felmerülő költség, ráfordítás”, úgy a ráfordítás a társasági adó alapjának megállapításánál érvényesíthető.

A jogszabályt értelmezve tehát arra juthatunk, hogy az ilyen ráfordítást a társasági adó alapjánál figyelembe vehetjük, ám súroljuk a „nem a vállalkozás érdekében felmerült ráfordítás” fogalmát. A gyakorlati tapasztalatok is azt támasztják alá, hogy a fenti ráfordítás elszámolható. A dokumentálás során különösen arra kell figyelemmel lenni, hogy a kár tényét külső (független és érdektelen) személy is alátámassza.
Adódik, hogy ez a rendőrség legyen, hiszen az általában elvárható gondosság keretében kísérletet kell tenni arra, hogy az elkövető személyre fény derüljön, az eltűnt vagyon előkerüljön. Elemi kár, egyéb károk esetében általában elegendő a biztosító szakértőjének véleménye, a kárfelmérés során keletkező dokumentumok megfelelően igazolják a kár tényét. Biztosítás hiányában a kár tényét (és részleteit) két független tanúval igazolva jegyzőkönyvben kell rögzíteni.

Érdemes elgondolkodni a kár felmerülése felelősségének kérdéséről is. Bár az előírások nem tesznek különbséget az adózó hibájából (nem megfelelő őrzés, gondatlanság) és az adózótól függetlenül bekövetkező károk között, épp az előbbi bizonytalan határvonal miatt az adózó hibájából bekövetkezett károk esetében különös gondosságra van szükség az adó megállapítása során. Igaz, hogy a rossz gazdálkodásból eredő károkon (az adókimaradáson keresztül) osztozik az állam a gazdálkodókkal, ám a gazdasági élet egyéb szereplői között megszokott módon, „elmaradt haszon” címen követelhetné a vétkes magatartásból eredő károk adóját. Szerencsére ez a jelenlegi szabályozásból egyáltalán nem tűnik ki.

Ahogy a ráfordítás az adólapot csökkenti, úgy növeli azt a káreseményekből származó bevétel. Úgy bevételként számolandó el (és veendő figyelembe) a biztosító kártérítése, a megmaradt eszközök hasznosításából befolyt bevétel. Az adóévek között áthúzódó káresemény ráfordítását és bevételét a számviteli szabályoknak megfelelően - az időbeli elhatárolás módszerével - egymással szembe kell állítani.

A kártérítésnek nincs áfa vonzata.

Aki kapja a kártérítést, mint egyéb bevétel növeli a társasági adó alapját, aki kártérítésre kötelezett, mint egyéb ráfordítás csökkenti a társasági adó alapját.

A jellemzően előforduló bevételek között szerepel, adóköteles bevétel, illetve elszámolható ráfordítás.

Nem értelmezhető.

Az EVA alapjába beszámító bevétel.

Az EVA alapjába beszámító bevétel.

Társasági adó alanyoknál, mivel egyéb bevétel nem alapja a helyi iparűzési adónak, EVA alanyoknál viszont a bevétel részeként adóalappá válik.

3.1.1. Tárgyi eszközök esetében
A Sztv. szerint terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni a megrongálódás, megsemmisülés miatt rendeltetésének megfelelően nem használható, ill. használhatatlan eszközök esetében. A terven felüli értékcsökkenést mindig az egyéb ráfordítások között kell elszámolni.

T 866 Tárgyi eszközök terven felüli értékcsökkenési leírása
K 119 Tárgyi eszközök értékcsökkenése

3.1.2. A készletekben keletkezett károk és a helyreállítás költségeinek elszámolása
A károk következtében megsemmisült, megsérült készleteket kármegállapítási jegyzőkönyvben kell felmérni és összegezni. Ezek alapján mind az analitikus, mind a szintetikus könyvelés adatait helyesbíteni kell. A károk miatti értékvesztéseket minden esetben az egyéb ráfordítások között kell elszámolni. A biztosító által térített összeget a kár mértékétől függetlenül minden esetben az egyéb bevételek között kell elszámolni. A károk helyreállítási költségeit saját eszközök esetében költségként, idegen eszközök esetében az egyéb ráfordítások között kell elszámolni.

- A készletek káreseményeinek elszámolása:
T 86 Egyéb ráfordítások
K 21-22, 26-28. Anyagok, áruk

- A biztosító által kárfelvételi jegyzőkönyv szerint átutalt összeg:
T 384 Elszámolási betétszámla
K 9631 Káreseményekkel kapcsolatosan kapott bevételek

- A kár helyreállítási költségei külső számla alapján:
T 529 Igénybevett szolgáltatás
T 466 Beszerzések előzetesen felszámított áfa
K 454 Szállítók

- A kár helyreállítási költségei külső számla alapján, ha a biztosító fizeti meg a kárt, oly módon, hogy a szállítót egyenlíti ki:
T 529 Igénybevett szolgáltatás
T 466 Beszerzések előzetesen felszámított áfa
K 454 Szállítók

T 379 Egyéb követelések
K 9631 Káreseményekkel kapcsolatosan kapott bevételek
T 454 Szállítók
K 379 Egyéb követelések
K 384 Elszámolási betétszámla (az áfa összegével)

- Ha a bekövetkezett kárért valakit felelősség terhel, a kártérítés összege:
T 361 Munkavállalókkal szembeni követelések
K 9631 Káreseményekkel kapcsolatosan kapott bevételek

Pénztár, Bank bevétel
Adóalapba beszámító bevétel

Nem értelmezhető.

karfelveteli_jegyzokonyv_1002.doc
karfelveteli_jegyzokonyv_1002.pdf

Az egyéni vállalkozó bevételeinek elszámolásáról
A vállalkozói adóalap megállapításához bevételként a X. fejezet rendelkezésein túlmenően az e mellékletben meghatározottakat kell figyelembe venni.
I. Jellemzően előforduló bevételek
Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben
9. a káreseménnyel összefüggésben kapott kártérítés, ideértve a felelősségbiztosítás alapján felvett összeget

3.§. (7) E törvény alkalmazásában
1. igénybe vett szolgáltatás: minden olyan szolgáltatás, amely nem tartozik a közvetített szolgáltatás, illetve az egyéb szolgáltatás közé; különösen az utazásszervezés, a szállítás-rakodás, a raktározás, a csomagolás, a kölcsönzés, a bérlet, a bérmunka, az eszközök karbantartása, a postai és távközlési szolgáltatás, a mosás és vegytisztítás, a bizományi tevékenység, az ügyletszerzés, az oktatás és továbbképzés, a hirdetés, a reklám és propaganda, a piackutatás, a könyvkiadás, a lapkiadás, a szállodai szolgáltatás, a vendéglátás, a kutatás és kísérleti fejlesztés, a tervezés és lebonyolítás, a könyvvizsgálat, a könyvviteli szolgáltatás;

77. § (2) Az egyéb bevételek között kell elszámolni:
a) a káreseményekkel kapcsolatosan kapott bevételeket,
b) a kapott bírságok, kötbérek, fekbérek, késedelmi kamatok, kártérítések összegét,
c) a behajthatatlannak minősített - és az előző üzleti év(ek)ben hitelezési veszteségként leírt - követelésekre kapott összeget,
d) a költségek (a ráfordítások) ellentételezésére - visszafizetési kötelezettség nélkül - belföldi vagy külföldi gazdálkodótól, illetve természetes személytől, valamint államközi szerződés vagy egyéb szerződés alapján külföldi szervezettől kapott támogatás, juttatás összegét,
e) a termékpálya-szabályozáshoz kapcsolódó, terméktanácsok által fizetett termékpálya-szabályozás összegét,
f)
amennyiben az a tárgyévhez vagy a tárgyévet megelőző üzleti év(ek)hez kapcsolódik és azt a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendezték. Az a)-f) pontokban meghatározottak egyéb bevételkénti elszámolásának nem feltétele a mérlegkészítés időpontjáig történő pénzügyi rendezés, ha e törvény, illetve más jogszabály eltérően rendelkezik.

81.§. (2) Az egyéb ráfordítások között kell elszámolni:
a) az üzleti év mérlegfordulónapja előtt bekövetkezett, a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált káreseményekkel kapcsolatos - a le nem vonható általános forgalmi adót is magában foglaló - kifizetéseket, elszámolt, fizetendő összegeket;
b) a fizetett, illetve a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált, elszámolt, fizetendő, a mérlegfordulónap előtti időszakhoz kapcsolódó bírságok, kötbérek, fekbérek, késedelmi kamatok, kártérítések összegét;

A bevétel
6. § (1) Bevétel a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében a (2)-(9) bekezdés szerint meghatározott összeg, más adóalany esetében a számvitelről szóló törvény rendelkezései szerint elszámolt (a beszámoló eredménykimutatásában kimutatandó) árbevétel, bevétel.
(2) Bevétel a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany által vállalkozási (gazdasági) tevékenységével összefüggésben, vagy arra tekintettel bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték, beleértve az áthárított általános forgalmi adót is. Vagyoni érték különösen a pénz, az utalvány (ideértve különösen a kereskedelmi utalványt és minden más hasonló jegyet, bont, kupont, valamint egyéb tanúsítványt, amely egy vagy több személy árujára vagy szolgáltatására cserélhető, illetőleg egy vagy több személy esetében is alkalmazható kötelezettség csökkentésére) a dolog, az értékpapír, az igénybe vett szolgáltatás és a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog, valamint az adóalany javára elengedett kötelezettség vagy átvállalt tartozás.
(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem minősül bevételnek:
a) az a vagyoni érték, amelyet az adóalany köteles visszaszolgáltatni (így különösen a kapott kölcsön, hitel, a tag vagyoni hozzájárulása);
b) az adózó által korábban átadott vagyoni érték az adóalany (ideértve a tevékenységét folytató özvegyet, örököst is) részére nem ellenértékként (ellenszolgáltatásként) történő visszaszolgáltatásakor (ideértve különösen a nyújtott kölcsön, hitel visszafizetett összegét és a visszatérített adót, valamint az adóalanyiság időszaka előtt megszerzett értékpapír átruházása révén megszerzett ellenértékből azt a részt, amely nem haladja meg az értékpapírnak az adóalanyiság első adóévét megelőző üzleti év utolsó napjára vonatkozóan a számvitelről szóló törvény rendelkezései szerint megállapított könyv szerinti értékét, de ide nem értve különösen a nyújtott kölcsönre, hitelre kapott kamatot);
c) az a vagyoni érték, amelynek a megszerzése alapjául szolgáló jogviszony keletkezésének napjára vonatkozóan megállapított szokásos piaci árát az adóalany köteles megfizetni; ha azonban az adóalany csak a szokásos piaci ár egy részének megfizetésére köteles, akkor a szokásos piaci árból a fizetési kötelezettséget meghaladó rész bevételnek minősül.
d) az egyéni vállalkozó adóalany esetében magánszemélyként, nem a vállalkozási tevékenységgel összefüggésben kapott vagyoni érték (így különösen az ápolási díj, a biztosító szolgáltatása);
(4) A bevételt forintban kell meghatározni.
(5) Utalvány esetében bevétel az az összeg, amely értékben az utalvány termékre, szolgáltatásra cserélhető, illetőleg kötelezettség csökkentésére felhasználható.
(6) Nem pénzben megszerzett vagyoni érték esetében a bevétel a vagyoni értéknek a megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci ára. Szokásos piaci ár az az ellenérték, amelyet független felek összehasonlítható körülmények között egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének.
(7) Elengedett, elévült kötelezettség és más által átvállalt tartozás esetében a bevétel az adóalany megszűnt kötelezettségének, illetve megszűnt tartozásának összege.
(8) Ha a bevételt külföldi fizetőeszközben fejezték ki, akkor az átszámításhoz azt az utolsó, a bizonylat kibocsátásának napján - más esetben a bevétel megszerzésének a napján - érvényes, az adott külföldi pénznem valamely egységének forintban kifejezett eladási árát kell alkalmazni, amelyet belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet devizában jegyez. Abban az esetben, ha az adott külföldi pénznemnek ilyen jegyzése nincs, a forintra történő átszámításhoz azt az adott külföldi pénznem valamely egységének euróban kifejezett értékét kell alapul venni, amelyet a Magyar Nemzeti Bank a bizonylat kibocsátásának napját - más esetben a bevétel megszerzésének a napját - megelőző naptári negyedévre vonatkozóan tesz közzé.
(9) A (2) bekezdés szerinti bevétel csökkenthető a jogszabályi kötelezettség alapján tárgyévben visszafizetett támogatás összegével.

Termék értékesítése
9. § (1) Termék értékesítése: birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet.
(2) Az (1) bekezdésben említett birtokba vehető dolog:
a) magában foglalja a dolog módjára hasznosítható természeti erőket is, valamint az értékpapírok közül azt, amelynek megszerzése egyúttal az abban megjelölt termék tulajdonjogának megszerzését is jelenti;
b) nem foglalja magában a pénzt, a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt, a pénzhelyettesítő eszközt, valamint - az a) pontban említett kivétellel - az értékpapírt.
10. § Termék értékesítésének minősül továbbá:
a) a termék birtokbaadása olyan ügylet alapján, amely a termék határozott időre szóló bérbeadásáról vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a jogosult a tulajdonjogot legkésőbb a határozott idő lejártával, illetőleg az ellenérték maradéktalan megtérítésével megszerzi;
b) a megbízó és bizományos között a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jog átszállása, feltéve, hogy a bizományos és a vele jogviszonyban álló harmadik fél között - a 9. § (1) bekezdése értelmében - termék értékesítése teljesül;
c) az adós és hitelező között a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jog átszállása, feltéve, hogy a hitelező a dologi biztosítékul szolgáló terméket lejárt követelésének érvényesítésére - a 9. § (1) bekezdése értelmében - értékesíti, és az abból származó ellenérték közvetlenül őt illeti meg;
d) az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása a jogosultnak, még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta rendelkezésre.
11. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés [2. § a) pontja] az is, ha az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetőleg azt más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.
(2) Szintén ellenérték fejében teljesített termékértékesítés:
a) az adóalany vállalkozásán belül végzett saját beruházása, ha ennek eredményeként tárgyi eszközt állít elő;
b) az adóalany
ba)vállalkozásában kitermelt, előállított, összeállított, átalakított, megmunkált, illetőleg
bb)vállalkozásához vásárolt vagy importált
termék felhasználása gazdasági tevékenységének folytatásához, feltéve, hogy ha a terméket ilyen állapotában másik adóalanytól szerezte volna be, adólevonási jog nem illetné meg;
c) tárgyi eszköznek nem minősülő termék felhasználása adólevonásra nem jogosító tevékenység folytatásához, feltéve, hogy a termék beszerzéséhez vagy b) pont szerinti felhasználásához kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg;
d) az adóalany megszűnése, ha az adóalany a megszűnés időpontjában olyan terméket tart tulajdonában, amelynek beszerzéséhez vagy b) pont szerinti felhasználásához kapcsolódóan egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.
(3) Nem minősül ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek, ha az adóalany - vállalkozásának céljára tekintettel - más tulajdonába ingyenesen enged át árumintát és kis értékű terméket.
12. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés továbbá, ha az adóalany a vállalkozása tulajdonában tartott termékét továbbítja, vagy bizományba átvett terméket továbbít belföldről a Közösség más tagállamába vállalkozása szükségleteire. A továbbítás minden olyan módozatot magában foglal, függetlenül attól, hogy azt az adóalany maga vagy - javára - más végzi, amelynek eredményeként a termék a küldeménykénti feladás vagy a fuvarozás megkezdéséhez képest a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor a Közösség más tagállamában van.
(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás nem áll be, ha
a) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, a termék értékesítésére a 29. §-ban említett feltételek teljesülnek;
b) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, a termék értékesítésére a 32. §-ban említett feltételek teljesülnek;
c) a termék vasúti-, vízi- vagy légiközlekedési eszközön történő értékesítésére a 33. §-ban említett feltételek teljesülnek;
d) a gáz földgázcsővezeték-hálózaton keresztüli vagy a villamos energia értékesítésére a 34. vagy 35. §-ban említett feltételek teljesülnek;
e) a termék értékesítése a 89., 98-104. és 107-109. §-ok szerint történik;
f) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, az (1) bekezdésben említett adóalany - mint a szolgáltatás igénybevevője - termékén munkát végeznek, majd annak befejezését követően a terméket - az (1) bekezdésben említett adóalany nevére szóló rendeltetéssel - belföldre továbbítják;
g) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, az (1) bekezdésben említett adóalany a terméket szolgáltatás nyújtása érdekében ideiglenesen használja;
h) az (1) bekezdésben említett adóalany termékét 24 hónapot meg nem haladó ideiglenes használat céljából a Közösség más tagállamába továbbítja, ahol ha ugyanezt a terméket importálták volna, az importált termék ideiglenes behozatal jogcímén teljes adó- és vámmentességben részesülne;
i) az (1) bekezdésben említett adóalany a terméket a Közösség más tagállamában fenntartott vevői készlete céljára továbbítja.
(3) Ha a (2) bekezdésben felsorolt esetekben az ott meghatározott feltételek bármelyike nem teljesül, a feltétel nem teljesülésekor az (1) bekezdéshez fűződő joghatás haladéktalanul beáll.

Szolgáltatás nyújtása
13.§. (3) Nem minősül szolgáltatás nyújtásának, ha a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója
a) részére az ellenértéket akár a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője, akár harmadik fél megtéríti, vagy
b) a teljesítésével keletkezett, követelésként fennálló ellenértéket harmadik félre engedményezi,
feltéve, hogy az a) pontban említett esetben az ellenérték megtérítése, a b) pontban említett esetben pedig a követelésként fennálló ellenérték megvásárlása pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik.
(4)

259. § E törvény alkalmazásában
6. ellenérték: bármilyen vagyoni előny, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket is, de ide nem értve a kártérítést;

Nincs.