Telefonhasználat költségeinek elszámolása

A telefonköltségek elszámolásának lehetőségeit, azok gyakorlatát mutatja be az anyag, a kapcsolódó jogszabályok ide vonatkozó normaszövegeivel és egy kalkulációs excel-táblázattal kiegészítve.

Az SZJA tv. a kifizető tulajdonában vagy használatában lévő telefonon folytatott – a magánszemély által meg nem térített – magáncélú beszélgetést adóköteles szolgáltatásnak (természetbeni juttatásnak) minősíti.
Adóköteles a helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12), mobiltelefon-szolgáltatás (SZJ 64.20.13), továbbá az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel (SZJ 64.20.16-ból) szolgáltatás (az előbbi szolgáltatások együtt: telefonszolgáltatás).
A magánbeszélgetések tételes kimutatása nélkül a telefonszolgáltatásról szóló számla 20 százaléka számít adóköteles bevételnek. Ebben az esetben vagy ennyit térít meg a magánszemély, vagy ez után fizeti meg a kifizető a természetbeni juttatás közterheit.

A telefonköltségek elszámolására tehát az alábbi lehetőségeink vannak:

A) A magánhasználat tételes elszámolása
A tételesen kimutatott magánhasználaton felüli részt igénybevett szolgáltatásként számoljuk el. A magánhasználatot pedig, ha természetbeni juttatásként nyújtjuk, akkor személyi jellegű egyéb kifizetésként (tartalmazza az ÁFA-t is), ha továbbszámlázzuk, akkor pedig közvetített szolgáltatásként számoljuk el.
Ahhoz, hogy így számoljunk el, rendelkezni kell a hívásokat részletesen tartalmazó un. tételes számlával.
A forgalomarányos díjak kigyűjtésének módjaként elfogadható a tételes számlából történő kigyűjtés. Ehhez szükséges lehet a hívásnapló vezetésének előírása, amelyben a használók feltüntetik a hívott számot és a beszélgetés okát. Megfelelő megoldás az is, ha a házi telefonközpont közbeiktatásával eltérő kód beütése után kezdeményezhető a magán és az üzleti célú hívás, s így választhatók szét a kétféle használat díj-részei.
Néhány szolgáltató kínál már olyan szolgáltatást, ahol egy előhívó szám beütésével elkülöníthető a magánhívás, és így a magánhívások elkülönülten látszanak a szolgáltató számláján.
Amennyiben a számla más besorolású tételt (is) tartalmaz, az figyelmen kívül hagyható. Értelemszerűen figyelmen kívül hagyhatóak azok a tételek, amelyek magáncélú használattal nem hozhatóak összefüggésbe (pl. kék, zöld szám üzemeltetésének díja, ha arról kimenő hívás nem kezdeményezhető; az olyan kóddal ellátott készülék hívószámára számlázott tételek, amelyről csak meghatározott üzleti-, hivatali-partner számok hívhatók). Nem kell figyelembe venni továbbá azokat a tételeket, amelyeket a kifizető az általa nyújtott szolgáltatás részeként biztosított telefonhasználat áraként, mint közvetített szolgáltatást továbbszámláz más kifizetőnek, vagy pl. a szálloda a vendégeinek.
A nem forgalomarányos kiadásokat (alapdíj, „csomag”-díj, készülékhasználat díja, stb.) a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada arányában kell megállapítani. A forgalomarányos és az így megállapított nem forgalomarányos kiadások összege adja a magánhasználat értékét.
A szabályozás szerint, ha a cégtelefon ingyenes használatát a telefonszolgáltató biztosítja (pl. az alapdíjba beépítve) akkor a magáncélú használat szokásos piaci értékét vagy az összes használat szokásos piaci értékének 20 százalékát kell magáncélú használat értékének tekinteni. Ennek gyakorlati megvalósítására a jogalkotó a „szokásos piaci értéken” túl nem adott támpontot.
A kifizető dönthet, hogy az így megállapított értéket adóköteles természetbeni juttatásként nyújtja, vagy megtérítteti a magánhasználatot.

aa) A magánhasználat megtéríttetése
A megállapított magánhasználat értékét a kifizető kiszámlázza a magánszemélynek. Elszámolása a közvetített szolgáltatások elszámolása szerint történik. (Árbevétel + fizetendő ÁFA)

ab) A magánhasználat adóköteles természetbeni juttatásként kerül elszámolásra
Az így megállapított összeg után 54 % SZJA-t, biztosított esetén (az SZJA-val növelt összeg után), 27 % TB járulékot és 1,5 % szakképzési hozzájárulást kell fizetni. Nem biztosított (pl.tag) esetén TB járulék helyett 27 % EHO-t, kell fizetni. Fontos, hogy ebben az esetben a 70 %-os ÁFA levonási lehetőség a magánhasználattal csökkentett összegre vonatkozik, nem a teljes számlaértékre!

B) Az SZJA tv.által adóköteles bevételnek minősített számlaérték (20 %) elszámolása
Az átalányjelleggel megállapított adóköteles bevételen felüli részt igénybevett szolgáltatásként számoljuk el. Az adóköteles bevételi részt pedig, ha természetbeni juttatásként nyújtjuk, akkor személyi jellegű egyéb kifizetésként (tartalmazza az ÁFA-t is), ha továbbszámlázzuk, akkor pedig közvetített szolgáltatásként számoljuk el.
Ebben az esetben nincs szükség tételes telefonszámlára. A SZJA törvény a számlaérték 20 %-át tekinti adóköteles bevételnek. Ebben az esetben is dönthet a kifizető, hogy az így megállapított értéket adóköteles természetbeni juttatásként kezeli, vagy megtérítteti a magánszeméllyel.

ba) Az adóköteles bevétel természetbeni juttatásként kerül elszámolásra
A telefonszámla 20%-ának összege után 54 % SZJA-t, biztosított esetén (az SZJA-val növelt összeg után), 27 % TB járulékot és 1,5 % szakképzési hozzájárulást kell fizetni. Nem biztosított esetén (pl.tag) TB járulék helyett 27 % EHO-t, kell fizetni. Ebben az esetben a telefonszámla ÁFA-jának 70 %-át vonhatjuk le, viszont majdnem annyi adót és járulékot kell befizetni, mint amennyi a természetbeni juttatás értéke!!

bb) Az adóköteles bevételt a magánszemély megtéríti
A telefonszámla 20 %-át a kifizető kiszámlázza a magánszemélynek. A kiszámlázott összeg egyéb bevételként kerül elszámolásra, mivel ebben az esetben nem közvetített szolgáltatásról van szó. Ugyanis ebben az esetben nem az igénybe vett szolgáltatás kerül továbbszámlázásra, hanem a telefonszámla végösszegének vélelmezett hányada.
A bejövő számla teljes értékét telefonköltségként számoljuk el és a telefonszámla ÁFA-jának 70-át vonhatjuk le.

C) Nincs magánhasználat
Tételes telefonszámlával lehet bizonyítani. A telefonköltséget igénybevett szolgáltatásként számoljuk el. Az ÁFA 70 %-át helyezhetjük levonásba.

D) Nem számolunk el telefonköltséget
Bizonyos esetekben (veszteséges vállalkozás, nem ÁFA-s, EVA-s, stb) a legjobb megoldás, ha a telefonszámlát átíratjuk a vállalkozásról. Az „átíratás”-sal megelőzhető egy későbbi vita arról, hogy kifizetőként alanyai voltunk-e vagy sem a „cégtelefonadónak”.

Nincs kizáró előírás arra nézve, hogy a fenti módszereket vegyesen – akár telefononként és havonta eltérően – alkalmazzuk.

A telefonszámla ÁFA-jának 70 %-át lehet levonásba helyezni, kivéve ha a számla értékének legalább 30 %-a továbbszámlázásra kerül. Ebben az esetben a teljes ÁFA levonásba helyezhető.

Az ÁFA törvény szerint ugyanis a helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12), mobiltelefon-szolgáltatás (SZJ 64.20.13), továbbá az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel (SZJ 64.20.16-ból) igénybevétele esetén az előzetesen felszámított adó 30 %-a nem vonható le. Mentesül a részleges levonási tilalom alól az adóalany akkor, ha a szolgáltatás ellenértékének legalább 30 százalékát továbbszámlázza.

a) A telefonszámla ÁFA-jának 100 %-a levonható, ha a számla értékének legalább 30 %-a továbbszámlázásra kerül.

b) A telefonszámla ÁFA-jának 70 %-a vonható le:
- ha a számla értékének 20 %-a után a kifizető a természetbeni juttatás közterheit megfizeti,
- vagy a magánhasználat ilyen mértében átalányjelleggel megtérítésre került,
- vagy a magánhasználat tételes elkülönítés alapján kiszámlázásra került, de annak összege nem éri el a telefonszámla értékének 30 %-át,
- illetve az egyéni vállalkozó saját telefonhasználata esetében (mivel nem minősül ebben az esetben kifizetőnek).

c) A telefonszámla ÁFA-jának kevesebb mint 70 %-a vonható le abban az esetben, ha a magánhasználat tételes elkülönítése megtörténik, de a magánhasználatot nem térítik meg (a kifizető ennek alapján fizeti meg a természetbeni juttatás közterheit). Ugyanis a telefonszámla magánhasználattal csökkentett része ÁFA-jának 70 %-a vonható csak le.

A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek minősül a telefon használata, igénybevétele következtében felmerült költség, ráfordítás, ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is.
Tehát a természetbeni juttatás miatt fizetendő adók és járulékok, valamint a le nem vonható ÁFA is elszámolható a költségek között.

A „cégtelefonadó” alapja a számlaérték 20 százaléka, amely tartalmazza a forgalmi adót is, hiszen adóköteles bevételnek a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásból a magáncélú használat értékének a magánszemély által meg nem térített része minősül. Ezen összeg természetszerűleg tartalmazza a szolgáltatás áfáját is.
A saját magát foglalkoztató egyéni vállalkozót ilyen adókötelezettség nem terheli, mivel önmagával szemben nem kifizető, így az Ő esetét a törvény nem határozza meg adóztatható körülményként. Ne feledkezzünk meg viszont arról, hogy a tényleges magánhasználat vállalkozói kivétnek minősül!
Az adókötelezettség a szolgáltató által megküldött számla megfizetése esedékességének időpontja, függetlenül attól, hogy az milyen időszak díját tartalmazza. Ugyanis a természetbeni juttatás nem a tényleges használatkor tekinthető megszerzettnek, hanem akkor amikor a kifizető az őt terhelő kiadásból a magáncélú használatot megállapítja és dönt arról, hogy megtérítteti-e vagy sem.

Nincs adófizetési kötelezettség.

Mivel az EVA megfizetésével a természetbeni juttatás adója nem kerül megfizetésre, az EVA alany – mint kifizető – nem mentesül a „cégtelefonadó” alól. Az EVA alanynak célszerű „átíratni” a telefonját mert vagy a természetbeni juttatás közterheit fizeti meg, vagy ha továbbszámlázza azt, akkor EVA-t és helyi iparűzési adót kell fizetnie, sőt az un. „nem főállású” egyéni vállalkozónál tb-járulék fizetési kötelezettség is felmerül.

Mivel az EVA megfizetésével a természetbeni juttatás adója nem kerül megfizetésre, az EVA alany – mint kifizető – nem mentesül a „cégtelefonadó” alól. Az EVA alanynak célszerű „átíratni” a telefonját mert vagy a természetbeni juttatás közterheit fizeti meg, vagy ha továbbszámlázza azt, akkor EVA-t és helyi iparűzési adót kell fizetnie, sőt az un. „nem főállású” egyéni vállalkozónál tb-járulék fizetési kötelezettség is felmerül.

a) Biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony esetében
- a telefonhasználat miatt keletkező természetbeni juttatás adóalapként megállapított értékének SZJA-val növelt összege után 27 % Tb-járulékot és 1,5 % szakképzési hozzájárulást kell fizetni

b) Ha nem biztosítási jogviszony keretében történik a magáncélú telefonhasználat, akkor 27 % EHO-t kell fizetni a természetbeni juttatás értéke után (Tb-járulék helyett), és értelemszerűen szakképzési hozzájárulást nem kell fizetni.

A telefondíjat (a le nem vonható ÁFA-val együtt) igénybe vett szolgáltatásként számoljuk el.
A meg nem térített, vélelmezett, (az ÁFA-t is magában foglaló) összeg természetbeni juttatásként könyvelendő a személyi jellegű egyéb kifizetések között. Itt kell elszámolni a juttatás SZJA-ját is. A fizetendő járulékokat a bérjárulékok között kell kimutatni.
Tételes továbbszámlázás esetén a számviteli elszámolás a közvetített szolgáltatásra vonatkozó szabályok szerint történik, míg az átalány jellegű térítést az egyéb bevételek között kell elszámolni.

Telefonköltség elszámolása
T 52 Igénybe vett szolgáltatások (le nem vonható ÁFA-val együtt)
T 466 Előzetesen felszámított ÁFA
K 454 Szállítók
K 38 Pénzeszközök

Természetbeni juttatás értékének elszámolása
T 55 Személyi jellegű egyéb kifizetések
K 454 Szállítók
K 38 Pénzeszközök

Természetbeni juttatás után fizetendő SZJA elszámolása
T 55 Személyi jellegű egyéb kifizetések
K 462 SZJA elszámolása

Természetbeni juttatás közterheinek elszámolása
T 56 Bérjárulékok
K 473 Társadalombiztosítási kötelezettség
K 474 Szakképzési hozzájárulás

Telefonköltség elszámolása
Bankszámla kiadás
Pénztár kiadás
Egyéb költség, ráfordítás (le nem vonható ÁFA-val együtt)
Előzetesen felszámított ÁFA

Természetbeni juttatás értékének elszámolása
Bankszámla kiadás
Pénztár kiadás
Egyéb költség, ráfordítás

Természetbeni juttatás után fizetendő SZJA elszámolása a pénzügyi teljesítéskor
Bankszámla kiadás
Pénztár kiadás
Egyéb költség, ráfordítás

Természetbeni juttatás közterheinek elszámolása a pénzügyi teljesítéskor
Bankszámla kiadás
Pénztár kiadás
Munkabér közterhei

Telefonköltség elszámolása
Egyéb költségként elszámolható kiadás (le nem vonható ÁFA-val együtt)
Levonható általános forgalmi adó

Természetbeni juttatás értékének elszámolása
Egyéb költségként elszámolható kiadás

Természetbeni juttatás után fizetendő SZJA elszámolása a pénzügyi teljesítéskor
Egyéb költségként elszámolható kiadás

Természetbeni juttatás közterheinek elszámolása a pénzügyi teljesítéskor
Alkalmazottak bére és közterhei

XIII. Fejezet TERMÉSZETBENI ÉS EGYÉB JUTTATÁSOK, ENGEDMÉNYEK

A természetbeni juttatások

69. § (1) Természetbeni juttatás:

mb) helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12), mobiltelefon-szolgáltatás (SZJ 64.20.13), továbbá az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel (SZJ 64.20.16-ból) szolgáltatás (az előbbi szolgáltatások együtt: telefonszolgáltatás)

magáncélú használata miatt - figyelemmel a (12) bekezdés rendelkezésére is - keletkező adóköteles bevétel;

(2) Természetbeni juttatás révén a magánszemély által megszerzett bevételnek (jövedelemnek) a törvény eltérő rendelkezése hiányában azon összeg minősül, amely megegyezik az ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott termék, szolgáltatás szokásos piaci értékével, illetőleg abból azzal a résszel, amelyet a magánszemély nem köteles megfizetni (adóalap).

(4) Az adóköteles természetbeni juttatás adója a (2) bekezdés szerint számított adóalap 54 százaléka.

(12) Az (1) bekezdés m) pontjában említett adóköteles bevétel a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásból a magáncélú használat értékének a magánszemély által meg nem térített része, azzal, hogy a magáncélú használat értéke a kifizetőt az említett juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásból a forgalomarányos kiadás(ok)nak a tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével határozható meg. A magáncélú telefonhasználat értékének tételes elkülönítése helyett választható, hogy a kifizetőt terhelő kiadás 20 százaléka a magáncélú használat értéke. Ha magáncélú telefonhasználat elkülönítése nem lehetséges, a kifizetőt terhelő kiadás 20 százalékát, ha a kifizető a szolgáltatás nyújtója, a magáncélú használat szokásos piaci értékét vagy az összes használat szokásos piaci értékének 20 százalékát kell magáncélú használat értékének tekinteni.

3. számú melléklet az 1995. évi CXVII. Törvényhez

Az összevont adóalap megállapításához elszámolható költségekről

I. Jellemzően előforduló költségek

Költségként elszámolható kiadások - feltéve, hogy azok a felsorolásban említett kivételekkel, részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését - különösen a következők:

11. az üzlet, a műhely, a gazdasági épület bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia költsége, a telefon, rádiótelefon, telefax, cb-rádió, telex használati díja azzal, hogy ha a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet a kiadásokat figyelembe venni az adott költségre jellemző mértékegységek (nap, m2, m3 stb.) alapulvételével;

12. a mezőgazdasági őstermelőnél a telefon, a rádiótelefon, a telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történő beszerelése esetén a készülék ára, és a beszerelés díja (ha a lakás és telephely műszakilag nem elkülönített, a telefon árának és beszerelési díjának 50 százaléka), továbbá - ha a használat csak részben szolgálja a tevékenységet, tételes elkülönítés nélkül - az internet használati díjának 30 százaléka, elektronikus bevallás adására kötelezett mezőgazdasági őstermelő esetében 50 százaléka;

13. a mezőgazdasági őstermelőnél a telefonfejlesztési hozzájárulás, továbbá a közműfejlesztési hozzájárulásnak a helyi önkormányzat által visszatérített összeggel csökkentett része, azzal, hogy ha a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést a lakástól műszakilag el nem különült telephelyre szerelik be, költségként a megfizetett magasabb hozzájárulás és az ilyen esetben a magánszemélyként egyébként fizetendő összeg különbözete számolható el;

3. számú melléklet az 1996. évi LXXXI. törvényhez

A költségek és ráfordítások elszámolhatóságának egyes szabályai

A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások

A 8. § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazásában a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:

6. az elektronikus hírközlési szolgáltatás (így különösen helyhez kötött telefonszolgáltatás és mobil rádiótelefon-szolgáltatás) használata, igénybevétele következtében felmerült költség, ráfordítás, továbbá a cégautó használata, fenntartása és üzemeltetése révén felmerült költség, ráfordítás (ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is);

3. § (1) A szakképzési hozzájárulás alapja a hozzájárulásra kötelezettet terhelő társadalombiztosítási járulék alapja.

(3) A szakképzési hozzájárulás mértéke - a (4) bekezdés figyelembevételével - a társadalombiztosítási járulékalap 1,5 százaléka (a továbbiakban: bruttó kötelezettség).

15. § Ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybevevője és nyújtója is.

124. § (3) A 120. és 121. §-tól függetlenül szintén nem vonható le:

a) a távbeszélő-szolgáltatást (SZJ 64. 20. 11 és 64. 20. 12),

b) a mobiltelefon-szolgáltatást (SZJ 64. 20. 13),

c) az internetprotokollt alkalmazó, beszédcélú adatátviteli szolgáltatást (SZJ 64. 20. 16-ból)

terhelő előzetesen felszámított adó összegének 30 százaléka.

125. § (1) A 124. §-tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható, ha

e) a 124. § (3) bekezdésében felsorolt esetekben a szolgáltatás igénybevétele fejében járó ellenérték legalább 30 százalékára igazoltan teljesül, hogy az a 15. § szerinti szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be.

126. § (1) A 125. §-ban említett igazolási kötelezettség különösen olyan elkülönített nyilvántartás alkalmazását igényli az adóalanytól, amely alkalmas az adólevonási jog korlátozása alóli mentesülés - ott meghatározott - feltételeinek egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére.

[az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa törvény) 33. § (4) bekezdéséhez és a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja törvény) 69. § (1) bekezdés mb) pontjához]

Az Áfa törvény a 33. § (4) bekezdésében és az Szja törvény a 69. § (1) bekezdés mb) alpontjában az adójogilag releváns telekommunikációs szolgáltatások típusára a Szolgáltatások Jegyzéke besorolási szám (továbbiakban: SZJ szám) megjelölésével hivatkozik.

Kérdésként merülhet föl, hogy a külföldi (legyen az valamely EU-s tagállamban, vagy harmadik országban székhellyel rendelkező) telefonszolgáltató által számlázott telekommunikációs szolgáltatások mennyiben tartoznak az Áfa törvény és az Szja törvény által hivatkozott SZJ számok alá, azaz az Áfa törvény 33. § (4) bekezdésében foglalt levonási tilalom szempontjából releváns-e, továbbá természetbeni juttatásnak minősülhet-e a külföldi társaságtól igénybe vett telekommunikációs szolgáltatás.

A hivatalos álláspont szerint az SZJ szám alá történő besorolásnál lényegtelen, hogy a szolgáltatás nyújtója belföldön székhellyel rendelkezik-e vagy sem, mivel egy adott telekommunikációs szolgáltatás nem azért tartozik az Áfa törvényben és/vagy az Szja törvényben megjelölt SZJ szám(ok) alá, mert annak nyújtója belföldi, hanem azért, mert a szolgáltatás a rá jellemző típusjegyek alapján az adott SZJ szám alá besorolható, függetlenül attól, hogy annak nyújtója belföldi vagy külföldi illetőségű társaság.

A belföldi illetőségű igénybe vevő pedig - függetlenül attól, hogy a külföldi nyújtó az Áfa törvény és/vagy az Szja törvény által nevesített SZJ számokat a számlán nem tünteti föl - az általa igénybe vett szolgáltatást a Szolgáltatások Jegyzéke alapján minősíteni tudja, és így el tudja dönteni, hogy az adóztatási szempontból mennyiben releváns.

A fentiek alapján tehát függetlenül attól, hogy a magyar adózó külföldi illetőségűtől vesz igénybe telekommunikációs szolgáltatást, az igénybe vett szolgáltatás viszonylatában - amennyiben az adózó az általános forgalmi adó alanya - az Áfa törvény 33. § (4) bekezdése, valamint az Szja törvény 69. § (1) bekezdés mb) pontja alkalmazandó annyiban, amennyiben a konkrét szolgáltatás az ott szereplő SZJ számok alatt kerülne számlázásra, ha azt belföldi szolgáltató nyújtaná.

(PM Forgalmi adók, vám és jövedéki főosztály, PM Jövedelemadók főosztálya 2177/2007. - APEH Ügyfélkapcsolati és tájékoztatási főosztály 8990647368; AEÉ 2007/7.)

[a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 11. számú melléklet I. 12. pontja és a 69. § (1) bekezdés mb) pontja]

Az egyéni vállalkozói tevékenységet folytató magánszemély a többször módosított Szja tv. 11. számú mellékletében felsorolt rendelkezések szerint számolhatja el a bevételével szemben a költségeket. Amennyiben az egyéni vállalkozó telephelye a lakásán van, vállalkozásához és személyes célra egy telefonvonalat használ, akkor a telefonköltségek e melléklet I. 12. pontja alapján a tevékenységgel arányosan számolhatók el. Az arányosítást a telefonszámla mellékletét képező híváslista alapján lehet elvégezni. Abban az esetben, ha a telephelyen alkalmazottak is dolgoznak, akkor az alkalmazottakra tekintettel a vállalkozónak a híváslista alapján megállapított üzleti használatra vonatkozóan alkalmaznia kell az Szja tv. 69. § (1) bekezdésének mb) pontjában, illetve e § (12) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, vagyis vizsgálnia kell az alkalmazottak magáncélú telefonhasználatát.

(PM Jövedelemadók főosztálya 9340/2007. - APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási főosztály 3302483296; AEÉ 2007/9.)

Az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2004. évi XXVII. törvény 69 § (6) bekezdése kiegészítette a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 3. számú mellékletének B) fejezetét a 6. ponttal, amely a Tao tv. 8 § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazásában a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősíti többek között az elektronikus hírközlési szolgáltatás (így különösen helyhez kötött telefonszolgáltatás és mobil rádiótelefon-szolgálatatás) használata, igénybevétele következtében felmerült költségeket, ráfordításokat. Ideértve az ezzel összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is.

Ezt a rendelkezést a 69. § (7) bekezdésében előírtak szerint az adózók első ízben a 2004-ben kezdődő adóév adóalapjának megállapításakor alkalmazhatják.

A jogszabályváltozás következtében az Adó és Ellenőrzési Értesítő 2004. évi 6. számában megjelent, az adózói kérdésekre adott válaszok ismertetése 45. pontjának A társasági és osztalékadó részében foglaltak a fentiek alapján módosul.

(APEH Adójogi főosztály 428/2004.; AEÉ 2004/7.)

Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa törvény) 2004. május 1-jén hatályba lépett módosulása során a tanács 77/388/EGK irányelvének (hatodik áfa irányelv) 9. cikkének 2. (e), (3), valamint (4) bekezdésének átvételével az egyes szolgáltatások teljesítési helyére vonatkozó szabályokat is megváltoztatta.

I.

A telekommunikációs szolgáltatások tekintetében a változásokat a következő törvényhelyek határozzák meg:

- A telekommunikációs szolgáltatás fogalma az Áfa törvény 13 § (1) bekezdés 24. pontja alapján: külön törvényben meghatározott elektronikus hírközlési tevékenység keretében nyújtott szolgáltatás, beleértve a sugárzási, adási és vételi kapacitások használatához való jogok átengedését, valamint ideértve a globális hálózatokhoz való kapcsolódás biztosítását is.

- Az Áfa törvény 15 § (5) bekezdése alapján, ha a szolgáltatást megrendelő harmadik országbeli illetőségű adóalany, vagy nem adóalany személy, szervezet, illetve a szolgáltatást nyújtó illetősége szerinti államtól eltérő államban nyilvántartásba vett adóalany, akkor a telekkommunikációs szolgáltatás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában pedig állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg.

- A fenti szabály mellett ugyanakkor érvényesülnek a 15. § (7) és (8) bekezdések is, amelyek szerint:

= (7) Az (5) bekezdés h) és i) pontjaitól eltérően telekommunikációs, valamint rádiós és televíziós szolgáltatások esetén, ha a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, vagy a szolgáltatásnyújtással legközvetlenebbül érintett állandó telephelye, illetve ezek hiányában állandó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye harmadik ország területén van, és a szolgáltatást megrendelő olyan nem adóalany személy, szervezet, akinek (amelynek) állandó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye, illetve székhelye, vagy állandó telephelye belföldön található, valamint a szolgáltatás tényleges használata, élvezete belföldön történik, a teljesítés helye belföld.

= (8) Az (5) bekezdésben meghatározott szolgáltatásnyújtások - az (5) bekezdés j) pontja szerinti szolgáltatásnyújtás kivételével -, valamint a közlekedési eszköz bérbeadása esetén a teljesítés helyének

a) belföldet kell tekinteni, abban az esetben, ha az az (5) bekezdés értelmében harmadik ország területére esne, azonban a szolgáltatás tényleges használata, élvezete belföldön történik;

b) harmadik országot kell tekinteni abban az esetben, ha az az (5) bekezdés értelmében belföldre esne, azonban a szolgáltatás tényleges használata, élvezete harmadik országban történik;

feltéve, hogy ez nem vezet kettős adóztatáshoz vagy az adózás elkerüléséhez.

II.

A fentiek alapján a telekommunikációs szolgáltatások esetén a következő lehetőségek képzelhetők el:

1. Amennyiben harmadik országbeli szolgáltató magyar nem adóalanynak nyújt szolgáltatást, és a tényleges teljesítési hely hazánkban található, akkor főszabály szerint Magyarországon van a teljesítés helye. Ez a szabály minden esetben alkalmazandó, de nem a magyar, hanem a külföldön nyilvántartásba vett adóalanyokat kötelezi [15. § (7) bekezdés].

2. A teljesítési helyet főszabályként a 15. § (5) bekezdése határozza meg (természetesen csakis az abban foglalt szolgáltatások vonatkozásában), és csakis akkor, ha:

- a szolgáltatást igénybe vevő a szolgáltatást nyújtó adóalanytól eltérő országban bejegyzett adóalany, (a másik ország itt jelenthet EU tagállamot, harmadik országot, de Magyarországot is);

- a szolgáltatást igénybe vevő harmadik országbeli nem adóalany.

3. Egyes speciális esetekben (amikor harmadik országok viszonyában történik szolgáltatásnyújtás, illetve a szolgáltatásnyújtás tényleges használata, élvezete a fentebb leírt teljesítési helytől eltérő helyen van).

A 15. § (8) bekezdésének értelmezésében, a harmadik országok vonatkozásában kötött ügyletek során vizsgálni kell a következőket:

- hol történt a szolgáltatás tényleges használata

- az esetleges áfafelszámítás kettős adózáshoz vezet-e, valamint ha nem történik áfafelszámítás a 15. § (8) bekezdés b) pontja alapján, ez vezet-e adóelkerüléshez.

4. A teljesítési helyet a szolgáltatásnyújtó székhelye, teljesítéssel legközvetlenebbül érintett telephelye határozza meg, ha a megrendelő EU-s nem adóalany.

A fentiek figyelembevételével a törvény 15. § (8) bekezdése egy "feltételes adózási pontot" épített az áfarendszerbe. Tehát, ha a harmadik országbelinek nyújtott szolgáltatás tényleges használata, élvezete ("effective use and enjoyment") belföldön történik, akkor a szolgáltatás nyújtója köteles magyar forgalmi adót felszámítani a szolgáltatásról szóló számlában. Mentesül azonban ezen kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy magyar áfa feltüntetése esetén kettős adózás történne. A bizonyítás terhe tehát a magyar adóhatóság felé a magyar adóalanyt terheli ezen esetekben. Az más kérdés, és természetesen nem kizárt, hogy adott esetben a magyar adóalany a harmadik országbeli megrendelőtől bekéri az áfa nélküli számlázáshoz a bizonyítási eszközöket. A bizonyításra elfogadható eszközök tekintetében érdemes a területileg illetékes adóhatósággal felvenni a kapcsolatot. Gyakorlati példán megvilágítva:

1. Egy magyar telefonszolgáltató hálózatát ukrán magánszemély roaming-szerződés keretében használja. A szolgáltatásnyújtásról a magyar szolgáltató az ukrán telefontársaság felé számláz. A tényleges használat hazánkban keletkezik, így a magyar társaságnak elvileg magyar áfás számlát kell kiállítania, de ha bizonyítani tudja, hogy ez kettős adózáshoz vezetne (például rendelkezik az ukrán adóhatóság ilyen értelmű állásfoglalásával, vagy az ukrán adótörvény vonatkozó passzusával), akkora a számlát áfa nélkül állíthatja ki.

2. Egy magyar telefontársaság egy kanadai magánszemély részére, de magyar címre állít ki számlát. Mivel a tényleges használat Magyarországon valósul meg, a magyar szolgáltató köteles magyar áfával kiállítani a számlát. Ebben az esetben elképzelhetetlen, hogy kettős adózás állna fenn, hiszen a magánszemély nem köteles áfa fizetésére.

1. Személyi jövedelemadó, járulékok, társasági adó

A személyi jövedelemadóról szóló (Szja) törvény 69. §-a (1) bekezdésének mb) alpontja és (12) bekezdése szerint 2006. szeptember 1-jétől természetbeni juttatásként adóköteles a cégtelefonok, munkahelyi telefonok magáncélú használata során magánszemély által megszerzett bevétel. Az adóköteles telefon-szolgáltatás körébe tartozik a helyi és távbeszélő-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12), a mobiltelefon-szolgáltatás (SZJ 64.20.13), továbbá az internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel (SZJ 64.20.16-ból) szolgáltatás magáncélú használata.

Az adó mértéke 54 százalék.

A juttatás, szolgáltatás miatt a kifizetőt terhelő kiadásból azt a részt kell adóköteles bevételként figyelembe venni, amelyet a magáncélú használat értékéből nem téríttet meg. A magáncélú használat értéke a kifizetőt az említett telefon-szolgáltatások miatt terhelő kiadásból a forgalomarányos kiadásoknak a tételes elkülönítésével, és a nem forgalomarányos kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével határozható meg vagy választható, hogy a számlaértékből 20 százalék számít adóköteles bevételnek.

1.1. A cégtelefon magáncélú használata miatt adófizetésre kötelezett minden telefonszolgáltatást előfizető vagy közvetített szolgáltatásként vásárló kifizető (adózás rendjéről szóló törvény - a továbbiakban Art. - 178. § 18. pont), ha a számlával (továbbszámlázással) érintett hívószámokról olyan magánbeszélgetések (is) kezdeményezhetők, amelyek költsége a kifizetőt terheli. A kötelezettség minden intézményre, cégre (egyszemélyes társaságra, eva-alanyokra is) kiterjed. Az egyéni vállalkozó (akkor is, ha eva-alany) kifizetői minőségében kötelezett a cégtelefon magáncélú használata miatti adó fizetésére, azaz akkor, ha a tevékenységében - akár más (cég, intézmény stb.) nevében - közreműködő magánszemély számára telefonhasználatot biztosít. Az "önfoglalkoztató" egyéni vállalkozót ilyen adókötelezettség nem terheli, mivel önmagával szemben nem kifizető, és esetében a törvény a telefonszolgáltatás magáncélú használatát vagy annak lehetőségét nem határozza meg adóztatható körülményként (Szja törvény 16.§ (4) bekezdés).

1.2. Az adókötelezettség a kifizetőt terhelő kiadásból, azaz a szolgáltató által kibocsátott számla (a közvetített szolgáltatásról szóló számla) szerinti (áfával együtt számított) értékből határozható meg a rendelkezésben rögzített SZJ számok alapján, figyelembe véve, hogy az Art. 176. §-ának (13) bekezdése szerint az adótörvények alkalmazásában a Központi Statisztikai Hivatal 2002. szeptember 30. napján érvényes SZJ besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. Amennyiben a számla más besorolású tételt (is) tartalmaz, az figyelmen kívül hagyható. Értelemszerűen figyelmen kívül hagyhatóak azok a tételek, amelyek magáncélú használattal nem hozhatóak összefüggésbe (pl. kék, zöld szám üzemeltetésének díja, ha arról kimenő hívás nem kezdeményezhető; az olyan kóddal ellátott készülék hívószámára számlázott tételek, amelyről csak meghatározott üzleti-, hivatali-partner számok hívhatók). Nem kell figyelembe venni továbbá azokat a tételeket, amelyeket a kifizető az általa nyújtott szolgáltatás részeként biztosított telefonhasználat áraként, mint közvetített szolgáltatást továbbszámláz más kifizetőnek, vagy pl. a szálloda a vendégeinek. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi esetben nem keletkezik természetbeni juttatás, mivel a vendég szempontjából nem cégtelefon magáncélú használata valósul meg, hanem megvásárolt (közvetített) szolgáltatásról van szó. A más kifizetőnek történő továbbszámlázás esetén pedig a másik kifizetőnél jelentkezik az adókötelezettség a továbbszámlázott tételek alapján.

Amennyiben a kifizető a cégtelefon használatát telefonkártya (feltöltő-kártya) révén biztosítja, szintén a kártyával igénybe vehető szolgáltatás SZJ száma (besorolása) szerint kell az adókötelezettséget meghatározni.

1.3. A magáncélú használat miatti számlaérték meghatározásának egyik választható módja, hogy az 1.2. pontban említettek figyelembevétele nélkül megállapított számlatételek közül

ki kell gyűjteni a forgalomarányos tételeket,

ki kell gyűjteni a magáncélú hívások miatt számlázott forgalomarányos tételeket,

a magáncélú hívások díjának az összes figyelembe vett forgalomarányos díjjal történő elosztásával meg kell határozni a forgalomarányos kiadások magáncélú hányadát,

a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada és a figyelembe vett nem forgalomarányos tételek szorzataként meg kell határozni a nem forgalomarányos kiadások magáncélú használatra jutó értékét.

A magáncélú használat miatti számlaérték egyenlő a magáncélú hívások miatt számlázott forgalomarányos tételek és a figyelembe vett nem forgalomarányos kiadások magáncélú használatra jutó értékének együttes összegével.

Olyan esetben, amikor csak alapdíj ellenében korlátlan hívás-lehetőséget biztosít a szolgáltató, magáncélú használat miatt forgalomarányos kiadás nem határozható meg, ezért a tételes elkülönítés alapján, annak választása esetén adókötelezettség sem keletkezik.

1.4. Az 1.3. pont szerinti tételes kigyűjtés az Art. bizonylatkezelésre, nyilvántartás-vezetésre vonatkozó szabályainak figyelembevételével történhet (Art. 44. §), azaz oly módon, hogy az adó alapjának megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen. Ebből a szempontból nem elegendő, ha csupán belső szabályzatban rögzítik, hogy cégtelefonról nem kezdeményezhető magánhívás. Ugyanakkor megfelelő lehet minden olyan módszer, amely a kifizető terhére számlázott díjjal egybevetve ellenőrzés esetén csak akkor kérdőjelezhető meg, ha az adóhatóság bizonyítja a módszer alkalmatlanságát vagy tartalmának valótlanságát. Célszerű lehet pl. hívásnapló vezetésének előírása, amelyben a használók feltüntetik a hívott számot és a beszélgetés okát (pl. XY megrendelő visszahívása). A hívásnapló a kifizető szempontjából is mértéktartásra ösztönöz, mert feltehetően visszatartja a használókat a kifizető számlájára történő magánbeszélgetéstől. A hívásnapló és a részletes számla egybevetése alapján megállapítható az egyes magánszemélyek használata, és igazolható akár az is, hogy egyáltalán nem történt magánbeszélgetés. Más módszer is elfogadható lehet, pl. az üzleti és magánbeszélgetések eltérő kódolásán alapuló, a hívás kezdeményezőjének választására bízott „becsület-kassza”, aminek alapján szétválaszthatók a kétféle használat díj-részei. Ennél és a hívásnapló esetében is az érintett magánszemélyek választása, közlése a hívás céljára vonatkozóan olyan nyilatkozatnak minősül, amelyet ellenkező bizonyítás hiányában el kell fogadni. Bármely esetben fontos továbbá az adatvédelmi szabályok betartása, ami azt jelenti, hogy a hívott számok közül a telefon üzemeltetőjének részletes adatkérése és ellenőrzése csak az üzleti hívásokra irányulhat. Vagyis a magánbeszélgetések költségét maradék-elven - a hívott fél és a hívási cél megjelölése nélkül - jogszerű a számlából megállapítani.

1.5. Amennyiben a magánbeszélgetések tételes elkülönítése nehézséget jelent (pl. több telefon, több magánszemély használó esetén, telefonkártya esetében), célszerű és jóval egyszerűbb megoldás, ha a kifizető a 1.2. pontban említettek figyelmen kívül hagyásával megállapított, az áfával együtt számított számlaértékből 20 százalékot tekint adóköteles bevételnek, azaz magáncélú használat miatt felmerült kiadásnak.

1.6. Ha a használó magánszemélynek vagy magánszemélyeknek a használatért térítést kell fizetniük, nem keletkezik (illetőleg csak a meg nem térített rész mértékéig keletkezik) adókötelezettség.

Sajátos eset, amikor a kifizető a tevékenységében közreműködő magánszemélynek fix összegben meghatározott beszélgetési keretet határoz meg, és a terhére számlázott kereten felüli díjat vele megtérítteti. Ebben az esetben is az 1.3., illetőleg az 1.5. pontban ismertetett két módszer közül lehet választani, azzal, hogy a megtérített összeget a magánhasználat tételesen meghatározott vagy legalább 20 százalékban vélelmezett értékével szemben figyelembe lehet venni, azaz csak akkor kell a kifizetőnek közterheket fizetnie, ha az a választott módszerrel meghatározott magáncélú használat értékét nem ellentételezi.

Ha a magáncélú használat személyre szólóan nem állapítható meg, nincs akadálya, hogy a térítést a használók egymás között felosztva, közösen fizessék meg.

1.7. Az adókötelezettség keletkezésének időpontja - ha a szolgáltatás juttatója nem azonos a szolgáltatás nyújtójával - a szolgáltatás igénybevételére való jogosultság megszerzésének a napja (Szja törvény 10.§ (3) bekezdés). A cégtelefon magáncélú használata esetén a jogosultság nem a tényleges használatkor tekinthető megszerzettnek, hanem akkor, amikor a kifizető az őt terhelő kiadásból a magáncélú használat értékét megállapítja, és dönt arról, hogy azt megtérítteti-e vagy nem a használóval. A magánszemély ettől a döntéstől függően szerzi meg az ingyenes vagy kedvezményes használatra való jogosultságot. Ebből következően az adókötelezettség a szolgáltató által megküldött számla (a közvetített szolgáltatásról szóló számla) ellenértékének megfizetése esedékességének időpontjával esik egybe függetlenül attól, hogy az milyen időszakok díját tartalmazza. Az új szabályozás 2006. szeptember 1-jei hatálybalépése alapján az adókötelezettség első időpontja a 2006. augusztus 31-ét követő időszakra vonatkozó szeptemberi telefonhasználat díját (is) tartalmazó első számla esedékessége, a szeptemberi és későbbi forgalom alapján.

Amennyiben a kifizető a magáncélú használat ellenértékét (vélelmezett értékét) megtérítteti, nem kell közterheket fizetnie akkor sem, ha a térítés az adókötelezettség keletkezésének időpontja szerint az adóbevallásra előírt határidőig elszámolási okok miatt nem történne meg. Ilyen esetben kamatkedvezmény címén sem keletkezik adókötelezettség, ha a használóval szemben fennálló követelés az elszámolás szokásszerű rendjéből adódóan keletkezett (Szja törvény 72. § (4) bekezdés e) pont).

1.8. A magáncélú telefonhasználat miatt keletkező természetbeni juttatás adóalapként megállapított értékének személyi jövedelemadóval növelt összege a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. számú törvény 4. §-ának k) pontja szerint járulékalapot képező jövedelem. Így az adófizetési kötelezettség mellett a kifizetőt (foglalkoztatót) - a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyra tekintettel - 29 százalékos társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség is terheli. Ugyanakkor e bevétel után nem kell százalékos egészségügyi hozzájárulást fizetni, mivel az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény 3. §-ának (5) bekezdése szerint mentes a százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetése alól az a jövedelem, természetbeni juttatás, amely után a fennálló biztosítási jogviszonyra tekintettel járulékfizetési kötelezettség keletkezik.

A magáncélú telefonhasználat értéke a 3 százalék munkaadói járuléknak is alapja, mivel a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 40. §-a szerint a munkaadói járulék alapját képezi a személyi jövedelemadó köteles természetbeni juttatás.

Ha a magáncélú telefonhasználat nem biztosítási jogviszony keretében történik, a kifizetőt a természetbeni juttatás adóalapként meghatározott értéke után a személyi jövedelemadó mellett 11 százalék egészségügyi hozzájárulás terheli.

1.9. Az elektronikus hírközlési szolgáltatás (így különösen a helyhez kötött telefonszolgáltatás és mobil rádiótelefon-szolgáltatás) használata, igénybevétele következtében felmerült költség, ráfordítás (ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is) a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősül, azaz e költséggel nem kell növelni az adózás előtti eredményt (társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény 3. számú melléklet B) fejezet 6. pont).

2. A cégtelefonok használatával összefüggő egyes általános forgalmi adó (áfa) szabályok

Az általános forgalmi adóról szóló (Áfa) törvény vonatkozó szabályai szerint három esetben fordul elő az előzetesen felszámított áfa levonásának tilalma:

kizárólag tárgyi adómentes tevékenységhez használt, hasznosított termék, szolgáltatás beszerzésére eső áfa;

az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységet nem szolgáló tevékenység (magáncélú használat) áfája;

az Áfa törvényben meghatározott termékek, szolgáltatások beszerzésére eső áfa, tekintet nélkül arra, hogy az esetleg gazdasági tevékenységet szolgál-e.

Az Áfa törvény nem vélelmezi a magánhasználatot egyetlen termék, illetve szolgáltatás tekintetében sem, így a telefonszolgáltatás igénybevétele esetére sincs előírva törvényi vélelem a magánhasználatra. A magánhasználat az áfában ténykérdés. Az adóalany önadózás keretében ad számot arról, hogy volt-e magáncélú használata. Az adóalany bevallásához képest van az adóhatóságon bizonyítási teher. Amennyiben igazolható, hogy a telefont annak megfizetése nélkül magáncélra is használták, úgy a magáncélú használatra eső előzetesen felszámított áfa nem vonható le, teljesen függetlenül az Áfa törvény 33. §-ának (4) bekezdése szerinti 30 százalékos levonási tilalomtól. Az Áfa törvény 38.§ (2) bekezdése alapján, az adóalanyiságot eredményező és azon kívüli célra egyaránt használt, hasznosított termék, szolgáltatás áfáját az e szakaszban meghatározott módon kell levonható és le nem vonható áfára elkülöníteni.

A három levonási tiltás egymáshoz való viszonya, illetve alkalmazásának sorrendje:

Az áfa alapelvéből következően először az üzleti és magáncélú használat miatti előzetesen felszámított áfa elkülönítését kell elvégezni, és a teljes előzetesen felszámított áfából ki kell vonni a magáncélú használatra eső áfát.

Amennyiben az adóalany üzleti tevékenysége adóköteles és tárgyi adómentes tevékenységet egyaránt tartalmaz, úgy következő lépésként az Áfa törvény 38.§ (3) bekezdése alapján az adóalanynak az a) pontban kapott összegből arányosítással meg kell határoznia a levonható arányt.

Ezt követően - értelemszerűen amennyiben nincs magáncélú használata, az a) pont, amennyiben nincs tárgyi adómentes bevétele, akkor a b) pont kihagyandó - az a), illetve a b) pontban kapott végeredmény (elviekben levonható adó) 70 százaléka vonható le. Vagyis a 30 százalékos tilalom erre a különbözetre alkalmazandó.

Amennyiben a kifizető a cégtelefon magáncélú használatát megtérítteti a magánszeméllyel (a megtérítés módjától függetlenül), az Áfa törvény 8.§-ának (4) bekezdése szerinti közvetített szolgáltatást nyújt, azaz szolgáltatása áfa köteles és bizonylattal kell kísérni.

Feltételezve, hogy az üzleti célú használat teljes egészében adóköteles tevékenységre vonatkozik, a következő jellemző esetek lehetségesek.

2.1. Ha nincs magáncélú használat, a kifizető (munkáltató) a cégtelefon előzetesen felszámított áfájának 70 százalékát vonhatja le.

2.2. Ha van magáncélú használat, amelynél annak költsége nincs továbbhárítva a magánszemélyre és a kifizető megfizeti az 1. pont szerinti közterheket:

A tételes kigyűjtéssel megállapított magáncélú használat esetén a kifizetőnek először meg kell állapítania, hogy az adott telefonszámlában mennyi a magáncélú hívások tételeire jutó áfa, és azt ki kell vonnia az adott telefonszámla előzetesen felszámított áfájából, majd meg kell határoznia az így kapott különbözet 30 százalékát A tételesen megállapított magánhasználat áfája és a különbözet 30 százaléka lesz a le nem vonható adó, azaz a különbözet 70 százaléka vonható le.

Az 1.5. pont szerinti százalékban vélelmezett magánhasználat esetén a kifizető azzal, hogy megfizeti a magánhasználat után a közterheket, nem bizonyítja tényszerűen a magánhasználatot, ezért ennek az Áfa törvény szempontjából önmagában véve a magánhasználatra vonatkozó következménye nincsen. Az adóhatóságnak kellene tényszerűen bizonyítania, hogy történt magáncélú használat. Ha az adóhatóság ezt nem tudja bizonyítani, akkor a kifizető a teljes előzetesen felszámított áfa 70 százalékát vonhatja le.

Amennyiben az adóhatóság tényszerűen bizonyítja a magánhasználatot, akkor a vélelmezett értéktől függetlenül a megállapított értékre az a) pontban leírtak alkalmazandók.

2.3. Ha a tételes kigyűjtéssel megállapított magáncélú használat ellenértékét a kifizető teljesen vagy részben áthárítja, a továbbhárítás mint közvetített szolgáltatás, áfaköteles; a nettó értéket kell továbbszámlázni.

A teljes egészében történő áthárítás esetén csak üzleti célú használat lesz, így nincs magánhasználat miatt le nem vonható áfa. Ha a továbbszámlázott (esetleg más okból is továbbszámlázott) ellenérték eléri vagy meghaladja az adott telefonszámla teljes összegének 30 százalékát, akkor a kifizető az előzetesen felszámított áfát teljes egészében levonhatja, amennyiben nem, úgy a teljes előzetesen felszámított áfa 70 százalékát vonhatja le.

A részben történő áthárítás esetén először csökkenteni kell a meg nem térített magánhasználatra jutó áfával a teljes előzetesen felszámított áfát. Amennyiben a továbbszámlázott érték eléri vagy meghaladja a számla teljes összegének 30 százalékát, úgy nincs további levonási tilalom. Ha a továbbszámlázott érték nem éri el a számla teljes összegének 30 százalékát, akkor a különbözet 70 százaléka vonható le.

2.4. Az Szja törvény szerint vélelmezett hányadot áfával növelt értéken kell megállapítani, ezért ha a vélelmezett magáncélú használatot a kifizető teljesen vagy részben áthárítja, úgy kell tekinteni ezt az összeget, mint amely az áfát is tartalmazza, vagyis ennek az értéknek a 16,67 százalékát kell fizetendő áfaként figyelembe venni. Ebben az esetben - ha az adóhatóság nem bizonyítja a magánhasználatot - a kifizetőnél nincs magáncélú használat, azonban - ha az adott számlákból más továbbszámlázás nem történik - mivel a 30 százalékot nem éri el a továbbszámlázás, az előzetesen felszámított áfa 70 százaléka vonható le. Amennyiben az adóhatóság bizonyítja, hogy volt magáncélú használat, de a továbbszámlázott összeg ezt "fedezi", akkor az előző mondatban foglaltak az irányadók; amennyiben a tényleges magánhasználat több volt, mint a továbbhárított összeg, úgy a 2.3 b) pont első és harmadik mondatában leírtak érvényesek.

2.5. Az 1.6 pontban említett beszélgetési keret önmagában az áfa kötelezettséget nem befolyásolja, értelemszerűen ekkor is a 2.1.-2.4. pontban leírtak érvényesek.

3. Számviteli elszámolások

3.1. Ha a cégtelefon magáncélú használatát a kifizető nem (vagy csak részben) térítteti meg, a meg nem térített (tovább nem számlázott) értéket - a le nem vonható áfával együtt -, mint természetbeni juttatást, az azt terhelő személyi jövedelemadóval együtt személyi jellegű egyéb kifizetésként, a számlaérték fennmaradó részét - a le nem vonható áfával együtt - igénybe vett szolgáltatások értékeként kell elszámolni. A magánszemélyek magáncélú telefonhasználata után a kifizetőt terhelő társadalombiztosítási járulékot, egészségügyi hozzájárulást, munkaadói járulékot az általános szabályok szerint, bérjárulékként kell a könyvviteli elszámolásban szerepeltetni.

3.2. Továbbszámlázás esetén a számviteli elszámolás a közvetített szolgáltatásra vonatkozó szabályok szerint történhet, ha az megfelel a számviteli törvény szerinti követelményeknek. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltató bejövő számlájából a magánszemély(ek)nek továbbszámlázandó összeget - a le nem vonható áfával együtt - az áruk között közvetített szolgáltatásként kell kimutatni (a számlaérték fennmaradó részét - a le nem vonható áfával együtt - igénybe vett szolgáltatásként), a magánszemély(ek)nek továbbszámlázott összeget követelésként és értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni, ezzel egyidejűleg a közvetített szolgáltatás - áruk között kimutatott - értékét anyagjellegű ráfordításként, eladott (közvetített) szolgáltatásként kell kivezetni.

(Amennyiben a közvetített szolgáltatásra vonatkozó feltételek nem állnak fenn, akkor a teljes számlaértéket, a le nem vonható áfával együtt, igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni.)

A számla rendezése pénztári befizetéssel, banki átutalással, vagy - ha a magánszemély hozzájárul - a bérelszámolás keretében, a bérből történő levonással (a követelés egyidejű beszámításával) is történhet.

Budapest, 2006. szeptember Pénzügyminisztérium

Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal

Változtak a természetbeni juttatás után fizetendő járulék-mértékek. Az 54 % Szja-val növelt összeg után a munkáltató 27 % Tb-járulékot és 1,5 % szakképzési hozzájárulást fizet és megszűnt a munkaadói járulék. Nem biztosított esetén az 54 % Szja mellett 27 % EHO-t kell fizetni.