Kompenzálás

Ha az üzleti partnerek egymás közötti vevői-szállítói számláikat nem egymásnak történő fizetéssel, hanem beszámítással egyenlítik ki, kompenzálásról beszélünk. Ennek szabályait részletezi az anyag.

A napi gyakorlatban számtalanszor fordul elő, hogy üzleti partnerek szállítói-vevői számláikat egymás között nem átutalásokkal, hanem kompenzálással „egyenlítik” ki. „A” társaság 100 egységnyi összegű árut szállít „B” társaságnak, kiállítja számláját a 100 egységről. „B” társaság 100 egységnyi összegű szolgáltatást végez „A” társaság részére, és kiállítja számláját 100 egységről.

A számlák kiegyenlítése nem banki utalásokkal történik, hanem az egymással szembeni követelésüket kompenzálással egyenlítik ki.

A kompenzálás, mint gyakorlatban elterjedt kifejezés tulajdonképpen az ÁFA törvényben és a Ptk-ban definiált követelés mérséklést jelent, mely során az egymással szemben fennálló követeléseiket a követelések beszámításával egyenlítik ki.

A követelés mérsékléssel történő fizetés nem teljesen azonos a Ptk-ban szabályozott beszámítás jogintézményével, annál szándékoltan tágabb fogalmat takar. Következésképpen nemcsak egynemű, azonos mértékkel mérhető követelések tartoznak ide (pénzkövetelés áll pénzköveteléssel szemben), hanem például azok az esetek is, amikor termékértékesítés áll közvetlenül szemben szolgáltatásnyújtással vagy termékek cseréje, illetve szolgáltatások kölcsönös nyújtása történik. Ugyanezért nemcsak lejárt, tehát már esedékes követelések esetén alkalmazható (mint a beszámítás), hanem akkor is, ha a felek eleve úgy állapodnak meg, hogy majd a jövőben teljesítendő, a jövőben esedékes követelésüket kompenzálással vagy termékkel, szolgáltatással rendezik.

Nem feltétele a kompenzálásnak, hogy a követelések összege azonos összegű legyen, a különbözet a megállapodástól függően készpénzben vagy banki átutalással is rendezhető.

Nagyon fontos kérdés mindig, hogy az ÁFA bevallásban szereplő negatív elszámolandó adó kiutalásának kérésekor hogyan kell kezelni a számlák kompenzálással (követelés mérséklése útján) történő kiegyenlítését.

Az ÁFA törvény kifizetettnek minősíti azt a számlát, melyet kompenzálással egyenlítettek ki. Éppen az ÁFA kiutalásának jogosságát bizonyítandó a kompenzálásról jegyzőkönyvet kell felvenni, melyben egyértelműen dokumentálni kell (azonosítható módon) a kompenzálás alá vont számlákat, azok összegét, teljesítési- és fizetési határidejét, a kompenzálás napját, mely napon mindkét fél könyveli az eseményt.

Két dologra kell figyelni e témakörben

- csak az ÁFA bevallás határidejének napjáig kompenzált számlák ÁFA összege nem számít rendezetlen tételnek

- csak lejárt fizetési határidejű számlák kompenzálhatók

Tény, hogy ezen utóbbi kitétel az ÁFA törvény szövegéből nem derül ki, de a bevallás revizori vizsgálatánál e kitételt is figyelik.

Kompenzálási jegyzőkönyv akkor készülhet, ha a felek akarata azonos. Ha ez nincs meg, a kötelezett egy nyilatkozatot küldhet partnerének, melyben közli, hogy kötelezettségét beszámítja partnerével (címzett) szemben fennálló lejárt követelésébe. Erre kötelezettet a Ptk jogosítja fel, mely törvényi rendelkezés kizárólag az egynemű és lejárt követelés esetére vonatkozik. A kérdés ilyenkor, mit fogad el az APEH revizora a számla kiegyenlítésének dokumentumaként. Úgy gondolom, legkevesebb a tértivevény alkalmazása, biztosabb, ha a partner elfogadó aláírásával ellátva visszaküldi a nyilatkozat egy példányát.

Ha a követelés külföldi pénzeszközre szól, annak forint értékét a teljesítés időpontjában érvényes választott devizaárfolyamon tartjuk nyilván, ugyanígy tartjuk nyilván a kötelezettséget is. A beszámítás (kompenzálás) azonos devizaösszegben történhet, ebből eredően a beszámítás napja és a teljesítés napja közötti devizaárfolyam árfolyamnyereséget (pénzügyi műveletek egyéb bevétele) vagy árfolyamveszteséget (pénzügyi műveletek egyéb ráfordítása) fog eredményezni.

Figyelni kell azonban a következőkre. Az új ÁFA törvény értelmében az áthárított adó összegének erejéig kezesi felelősség terheli az adóalanyt, ha az ellenértéket az eladó felé nem fizette meg. Az eladó azért nem tudja adófizetési kötelezettségét teljesíteni, mert a fizetendő áfa fedezetét nem kapta meg. Ilyenkor az adó fedezetét az adóhatóság a kezesként megjelölt vevőtől is követelheti. Ugyanez az előírás akkor is, ha az ellenértéket megfizetették, de azt túlnyomórészt nem készpénzzel egyenlítették ki, esetünkben, ha kompenzálták.

A kompenzálás számlakiegyenlítés, ennek az ügyletnek kettős könyvviteli rendszerben adóvonzata nincs. Annak az adózónak, aki nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezeti, vagy csak bevételeiről köteles nyilvántartást vezetni, adófizetési kötelezettsége az ellenérték megfizetésekor (részletekben történő megfizetésekor a részlet erejéig) keletkezik azzal a szigorítással, ha az ellenérték megfizetése nem történik meg a számlában feltüntetett teljesítési időpontot követő 45 napon belül, a 46. napon az ÁFA fizetendővé válik. Megfizetésnek számít a követelés engedményezése (kompenzálás).

A kompenzálás számlakiegyenlítés, ennek az ügyletnek adóvonzata nincs.

A kompenzálás számlakiegyenlítés, ennek az ügyletnek adóvonzata nincs.

Nem érinti

A kompenzálás számlakiegyenlítés, ennek az ügyletnek adóvonzata nincs.

A kompenzálás számlakiegyenlítés, ennek az ügyletnek adóvonzata nincs.

A kompenzálás számlakiegyenlítés, ennek az ügyletnek adóvonzata nincs.

Anyagot, szolgáltatást vásárolunk „X” társaságtól

T51,52 Anyag, vagy igénybe vett szolgáltatás a számla nettó összegével
T466 Előzetesen felszámított ÁFA
K454 Szállító a számla összegével

Anyagot, szolgáltatást értékesítünk „X” társaságnak

T311 Vevő a számla összegével
K91 Értékesítés árbevétele
K467 Fizetendő ÁFA

Jegyzőkönyv alapján kompenzáljuk a követelésünk egy részét

T454 Szállító a jegyzőkönyvben szereplő összeggel
K311 Vevő a jegyzőkönyvben szereplő összeggel

A fennmaradó összeget bankszámlánkra utalják

T384 Elszámolási betétszámla az utalt összeggel
K311 Vevő az utalt összeggel

Ha egy vállalkozás rendszeresen él a kompenzálás lehetőségével, érdemes egy átvezetési számla segítségével rendezni ezeket. Ha egy-egy partnerrel rendszeresen élünk ezzel a lehetőséggel, akkor e partnereknél érdemes önálló átvezetési számlát használni:

T389 Átvezetési számla a jegyzőkönyvben szereplő összeggel
K311 Vevő a jegyzőkönyvben szereplő összeggel

T454 Szállító a jegyzőkönyvben szereplő összeggel
K389 Átvezetési számla a jegyzőkönyvben szereplő összeggel

Az egyszeres könyvvitel rendszerében pénzmozgást könyvelünk, a könyvelői programok is elsődlegesen a bank-pénztár könyvelési helyet kínálják fel (meg sem kerülhetőek a legtöbb esetben). Javasoljuk, hogy az ilyen pénzmozgáshoz nem kapcsolódó tételeket egy technikai pénztár számlán keresztül bonyolítsák.

Anyagot, szolgáltatást vásárolunk „X” társaságtól:

Az ÁFA analitikában rögzítjük a beérkező számlát

Anyagot, szolgáltatást értékestünk „X” társaságnak:

Az ÁFA analitikában rögzítjük a kimenő számlát

Jegyzőkönyv alapján kompenzáljuk a követelésünk egy részét (a kötelezettségünk összegéig):

NF - Pénztár bevétel a kompenzált összeggel
NF - Árbevétel a nettó összeggel
NF -Fizetendő ÁFA

NF -Pénzár kiadás a kompenzált összeggel
NF -Anyag, árubeszerzés a nettó összeggel
NF - Levonható ÁFA

A követelésünk fennmaradó összegét a pénzmozgás időpontjában könyveljük:

NF - Bank/Pénztár a kifizetett összeggel
NF - Árbevétel a nettó összeggel
NF -Fizetendő ÁFA

Az előzőkben javasolt technikát tudjuk itt is alkalmazni.

Anyagot, szolgáltatást vásárolunk „X” társaságtól:

Az ÁFA analitikában rögzítjük a beérkező számlát

Anyagot, szolgáltatást értékesítünk „X” társaságnak:

Az ÁFA analitikában rögzítjük a kimenő számlát

Jegyzőkönyv alapján kompenzáljuk a követelésünk egy részét (a kötelezettségünk összegéig):

PK - Árbevétel a nettó összeggel
PK - Fizetendő ÁFA

PK - Anyag, árubeszerzés a nettó összeggel
PK - Levonható ÁFA

A követelésünk fennmaradó összegét a pénzmozgás időpontjában könyveljük:

PK - Árbevétel a nettó összeggel
PK - Fizetendő ÁFA

A beszámítás

Ptk. 296. § (1) A kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja.

(2) A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek.



Ptk. 297. § (1) Beszámításnak nincs helye olyan szolgáltatással szemben, amelyet megállapodás alapján meghatározott célra kell fordítani, továbbá - a túlfizetés esetét kivéve - tartási, életjáradéki és baleseti járadékköveteléssel, úgyszintén a szándékosan okozott kár megtérítésére irányuló követeléssel szemben.

(2) A jogosult nem számíthatja be a bírósági úton nem érvényesíthető követelését; elévült követelését azonban beszámíthatja, ha az elévülés az ellenkövetelés keletkezésekor még nem következett be.

(3) Végrehajtás alól mentes követeléssel szemben csak olyan követelést lehet beszámítani, amely a követeléssel azonos jogalapból ered.

(4) Végrehajtható határozattal vagy egyezséggel megállapított követelésbe csak ugyanilyen vagy közokiratba foglalt ellenkövetelést lehet beszámítani.

60. § (1) A valutapénztárba bekerülő valutakészletet, a devizaszámlára kerülő devizát, a külföldi pénzértékre szóló követelést, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve kötelezettséget a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó - a (4)-(6) bekezdés szerinti - devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni, kivéve a forintért vásárolt valutát, devizát, amelyet a fizetett összegben kell felvenni, és amelynél a ténylegesen fizetett forint alapján kell a nyilvántartásba vételi árfolyamot meghatározni.

(4) A valutakészlet, a devizaszámlán lévő deviza, a külföldi pénzértékre szóló követelés, befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír (együtt: külföldi pénzértékre szóló eszköz), illetve kötelezettség (1)-(2) bekezdés szerinti forintértékének meghatározásakor a valutát, a devizát - a választott - hitelintézet által meghirdetett devizavételi és devizaeladási árfolyamának átlagán, vagy a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani.

(5) A (4) bekezdésben előírt devizaárfolyam használatától el kell térni, ha a hitelintézet, illetve a Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett és nem konvertibilis valutát, ilyen valutára szóló eszközöket és kötelezettségeket kell forintra átszámítani. Ez esetben a valuta szabadpiaci árfolyamán (ennek hiányában országos napilapban a világ valutáinak árfolyamáról közzétett tájékoztató adatai alapján), a választott hitelintézet vagy a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett devizára átszámított értéket kell a hitelintézet által jegyzett deviza devizavételi és devizaeladási árfolyamának átlagán vagy a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamán forintra átszámítani.

(6) A külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek forintra történő átszámításánál a devizavételi és devizaeladási árfolyam átlaga helyett valamennyi külföldi pénzértékre szóló eszköz és kötelezettség egységesen értékelhető devizavételi vagy csak devizaeladási árfolyamon is - a (4) bekezdés szerinti értékeléstől eltérő értékelésből adódó különbözetnek a kiegészítő mellékletben történő bemutatása mellett -, ha a (4) bekezdés szerinti értékeléstől történő eltérésnek az eszközökre-forrásokra, illetve az eredményre gyakorolt hatása jelentős és emiatt a megbízható és valós összkép követelménye a (4) bekezdés szerint történő értékelés mellett nem teljesülne.



65. § (2) A mérlegben a külföldi pénzértékre szóló követelést az elfogadott, az elismert devizaösszegnek a szerződés szerinti teljesítéskori (illetve mérlegfordulónapi), a 60. § szerinti árfolyamán, illetve a már elszámolt, devizában meghatározott értékvesztés nyilvántartási árfolyamán csökkentett, az értékvesztés devizában visszaírt összegének a nyilvántartási árfolyamon számított értékével növelt könyv szerinti értéken kell kimutatni.

(6) A mérlegben a követelést az (1)-(5) bekezdés szerinti könyv szerinti értéken addig kell kimutatni, amíg azt pénzügyileg vagy egyéb módon (a Polgári Törvénykönyv szerinti beszámítással, eszközátadással) nem rendezték, váltóval ki nem egyenlítették, illetve amíg azt el nem engedték vagy behajthatatlan követelésként le nem írták.

68. § (5) Az áruszállításból, a szolgáltatás teljesítéséből származó, általános forgalmi adót is tartalmazó

a) forintban teljesítendő kötelezettséget az elismert, számlázott összegben,

b) devizában teljesítendő kötelezettséget - kivéve, ha az ellenérték kiegyenlítése a 48. § (7) bekezdésének c) pontja alapján exportáruval történik - az elismert, számlázott devizaösszegnek a 60. § szerint forintra átszámított összegében

kell a mérlegben kimutatni mindaddig, amíg azt pénzeszközzel, váltóval, eszközátadással, a Polgári Törvénykönyv szerinti beszámítással ki nem egyenlítették, rendkívüli, illetve halasztott bevételként el nem számolták.

(6) A forintban fennálló váltótartozásokat a fizetendő forintösszegben, a devizában fennálló váltótartozásokat a devizaösszegnek a 60. § szerint forintra átszámított összegében kell a mérlegben - az (1) bekezdés figyelembevételével - kimutatni.

2. § E törvény alapján adót kell fizetni:

a) adóalany által - ilyen minőségében - belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása,

b) terméknek az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belüli egyes, belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzése és

c) termék importja után.



60. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha adófizetésre a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany kötelezett, a fizetendő adót

a) az ügylet teljesítését tanúsító számla vagy egyéb okirat kézhezvételekor, vagy

b) az ellenérték megtérítésekor, vagy

c) a teljesítést követő hónap tizenötödik napján kell megállapítani.

(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak közül az alkalmazandó, amely a leghamarabb következik be.

(3) Az (1) bekezdésben említett adófizetésre kötelezettől, ha a teljesítés és a fizetendő adó - (2) bekezdés szerinti - megállapítása között

a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy

b) tartozását ellenérték fejében átvállalják,

a fizetendő adót - a (2) bekezdéstől eltérően - az a) pontban említett esetben a jogállás-változást megelőző napon, a b) pontban említett esetben pedig a tartozás átvállalásakor kell megállapítani.

(4) E § egyéb rendelkezéseitől függetlenül a fizetendő adót az (1) bekezdés c) pontja szerint kell megállapítani arra a termékértékesítésre is, amely a 89. §-ban meghatározott feltételekkel mentes az adó alól azzal az eltéréssel, hogy ha az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátása a teljesítést követő hónap tizenötödik napjához képest hamarabb történik, a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor kell megállapítani.

(5) E § nem alkalmazható arra a szolgáltatásnyújtásra, amely esetében az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti.



61. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ellenérték megtérítése pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik, a teljesítésre kötelezett adóalany, aki (amely)

a) nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezeti, vagy csak a bevételeiről köteles nyilvántartást vezetni, vagy

b) nyilvántartási kötelezettségének - a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről szóló jogszabály szerint - módosított teljesítési szemléletben tesz eleget,

a fizetendő adót legkésőbb az ellenérték megfizetésekor állapíthatja meg.

(2) Ha az ellenérték megfizetése részletekben történik, a fizetendő adót a részlet megfizetésekor, legalább a megfizetett részlet erejéig kell megállapítani.

(3) Ha az ellenértéket a teljesítéstől számított negyvenötödik napig egészben vagy részben nem fizették meg, az (1) és (2) bekezdéstől eltérően a fizetendő adót az előzőekben említett határidő lejártát követő napon, a meg nem fizetett ellenértékre is meg kell állapítani.

(4) Az (1) bekezdésben említett adóalanytól, ha a teljesítés és a fizetendő adó - (1)-(3) bekezdések szerinti - megállapítása között

a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy

b) követelését ellenérték fejében engedményezi, vagy

c) a kettős könyvvezetés szabályaira tér át,

a fizetendő adót - az (1)-(3) bekezdésektől eltérően - az a) pontban említett esetben a jogállásváltozást megelőző napon, a b) pontban említett esetben a követelés engedményezésekor, a c) pontban említett esetben pedig a nyitómérleg fordulónapján kell megállapítani.

(5) Annak a teljesítésre kötelezett adóalanynak, aki (amely) a kettős könyvvezetés szabályairól tér át az (1) bekezdésben említett nyilvántartási módok valamelyikére, azon termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében, amelynél a teljesítés megelőzi a mérleg fordulónapját, fizetendő adót újólag nem kell megállapítania, még abban az esetben sem, ha az ellenértéket egészben vagy részben a mérleg fordulónapján vagy azt követően fizették meg.



131. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adómegállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentheti az ugyanezen vagy korábbi adómegállapítási időszakban (időszakokban) keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegével.

(2) Ha az (1) bekezdés szerint megállapított különbözet előjele negatív, a különbözetet a belföldön nyilvántartásba vett adóalany

a) a soron következő adómegállapítási időszakban veheti figyelembe úgy, mint az akkori adómegállapítási időszakban az (1) bekezdés szerint megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentő tételt, illetőleg

b) a 186. §-ban meghatározott feltételek szerint és módon az állami adóhatóságtól visszaigényelheti.

150. § (1) A levonható előzetesen felszámított adó összegének erejéig az adóalany kezesként felel a rá áthárított adó megfizetéséért, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték adót is tartalmazó összegét

a) maradéktalanul nem térítette meg; vagy

b) egészben vagy túlnyomó részben nem pénzzel, nem készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy nem pénzhelyettesítő eszközzel térítette meg.

(2) A kezesi felelősség az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben a meg nem térített összeg adótartalmának megfizetésére terjed ki.

(3) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában túlnyomó rész alatt az értendő, ha a pénzzel, készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történt megtérítés részaránya a megtérített összeg adótartalmát sem éri el.



184. § Az adót önadózással megállapító adófizetésre kötelezett a megállapított adóról az Art. szerint bevallást tesz az állami adóhatóságnak.



185. § (1) Abban az esetben, ha a 184. § szerint bevallott adó megfizetési kötelezettséget eredményez, az adófizetésre kötelezett az adót legkésőbb az Art. -ban meghatározott esedékességig fizeti meg az állami adóhatóságnak.

(2) A határozattal megállapított adót az adófizetésre kötelezett legkésőbb a határozatba foglalt esedékességig fizeti meg.



186. § (1) A 131. § (1) bekezdése szerint megállapított negatív előjelű különbözetnek - a (2) bekezdés szerint korrigált - összege legkorábban az Art. -ban meghatározott esedékességtől kezdődően igényelhető vissza, ha

a) azt a 184. § szerinti bevallás benyújtásával egyidejűleg a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az állami adóhatóságtól kérelmezi; továbbá

b) az abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja:

ba)havi bevallásra kötelezett esetében az 1 000 000 forintot,

bb)negyedéves bevallásra kötelezett esetében a 250 000 forintot,

bc)éves bevallásra kötelezett esetében az 50 000 forintot.

(2) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés a) pontja szerint eljáró, belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték adót is tartalmazó összegét az (1) bekezdésben említett esedékességig maradéktalanul nem téríti meg, vagy tartozása egészében más módon nem szűnik meg addig, a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított negatív előjelű különbözet abszolút értékben kifejezett összegét - legfeljebb annak erejéig - csökkentenie kell az erre az ügyletre jutó levonható előzetesen felszámított adó teljes összegével.

(3) Arra az összegre, amely a (2) bekezdés szerint a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított negatív előjelű különbözet abszolút értékben kifejezett összegét - legfeljebb annak erejéig - csökkenti, a 131. § (2) bekezdésének a) pontja alkalmazandó.

(4) Abban az esetben, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet

a) a 10. § a) pontja szerinti termékértékesítés, vagy

b) olyan más termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, amelynek teljesítése kapcsán a belföldön nyilvántartásba vett adóalanyt jogszabály szerint megilleti az ellenérték visszatartásának joga,

a (2) bekezdést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ott meghatározott csökkentési kötelezettség csak a jogosulatlanul visszatartott összeg adótartalmával megegyező levonható előzetesen felszámított adóra terjed ki.

(5) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés b) pontja csak több, egymást követő bevallási időszakban bevallott különbözet előjelhelyes göngyölítésével teljesül, a belföldön nyilvántartásba vett adóalany legkorábban akkor kérelmezheti az (1) bekezdés a) pontja szerint az érintett bevallási időszakok között előjelhelyesen göngyölített különbözet visszaigénylését, amikor annak abszolút értékben kifejezett összege az adott bevallási időszakban eléri vagy meghaladja az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott összeget.

(6) Megszűnés esetében, ha az

a) jogutódlással történik, és a jogelőd záróbevallásában bevallott összegre nem teljesül az (1) bekezdés b) pontja, a záróbevallásban bevallott összeggel való rendelkezés joga a jogutódra, illetőleg - több jogutód esetében - a felek által kijelölt jogutódra száll át, aki (amely) azt a rá vonatkozó rendelkezések szerint gyakorolhatja;

b) jogutód nélkül történik, a belföldön nyilvántartásba vett adóalany a különbözet visszaigénylését akkor is kérelmezheti, ha a záróbevallásában bevallott összegre nem teljesül az (1) bekezdés b) pontja.



259. § E törvény alkalmazásában

6. ellenérték: bármilyen vagyoni előny, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket is, de ide nem értve a kártérítést;

Nincs