Egyéni vállalkozás indítása

Az egyéni vállalkozónak négy alapfeltételnek kell megfelelnie. Ezeknek a feltételeknek a vállalkozás alapításakor és a vállalkozás folytatása közben is folyamatosan meg kell felelnie. - Állampolgársági feltétel - Cselekvőképesség - Nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából - Lakóhelyre - tartózkodási engedélyre vonatkozó feltétel

1.1. Egyéni vállalkozó
Az egyéni vállalkozásról szóló – többször módosított – 1990. évi V. törvény alkalmazása már számos elméleti és gyakorlati problémát vetett fel, ezért a törvénymódosítás új törvényt alkotott a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságának megfelelő érvényesítése érdekében.

E törvény alkalmazásában az a természetes személy számít egyéni vállalkozónak, aki hazánkban letelepedett és rendszeresen-nyereség és vagyonszerzés céljából-saját kockázatvállalás mellett gazdasági tevékenységet végez. Feltéve, ha tevékenysége nem tartozik az egyéni vállalkozói tevékenységből kizárt tevékenységek körébe, és ha nem áll az egyéni vállalkozói tevékenység folytatását kizáró ok hatálya alatt.
Jogalanyiság:
Az egyéni vállalkozó tevékenysége megkezdésekor saját adóazonosító jelétől eltérő adószámot kap. A jogalanyiság megkettőződni látszik, de ez csak látszólagos, hiszen egyéni vállalkozó tevékenysége megkezdésékor új önálló jogalany nem jön létre. Amikor egy természetes személy egyéni vállalkozói tevékenységbe kezd, úgy tevékenységét saját nevében, saját kockázatára végzi. Vállalkozásának elkülönült saját vagyona nincs, annak ellenére, hogy léteznek az egyéni vállalkozói tevékenység végzéséhez használt vagyontárgyak

Ha a devizajogszabályok szerint külföldinek minősülő külföldi állampolgárt önálló vállalkozóként gazdasági célú letelepedésre külön törvény feljogosít, egyéni vállalkozás alapítására ez a természetes személy is jogosult, feltéve, hogy cselekvőképes, tartózkodási engedéllyel rendelkezik, és nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából.

1.2. Mit jelent az egyéni vállalkozás?
- személyesen közreműködik a tevékenység folytatásában
- a tevékenységéből eredő kötelezettségeiért teljes vagyonával korlátlanul felel
- csak egy egyéni vállalkozása lehet, és egyidejűleg nem lehet gazdasági társaságnak korlátlanul felelős tagja
- egyéni céget alapított egyéni vállalkozó az alapítást követően már csak a cég keretei között folytathatja tevékenységét
- foglalkoztathat alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot és középfokú szakoktatási intézményi tanulót

1.3. Az egyéni vállalkozás alapfeltételei
Az egyéni vállalkozónak négy alapfeltételnek kell megfelelnie. Ezeknek a feltételeknek a vállalkozás alapításakor és a vállalkozás folytatása közben is folyamatosan meg kell felelnie.
- Állampolgársági feltétel
- Cselekvőképesség
- Nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából
- Lakóhelyre - tartózkodási engedélyre vonatkozó feltétel

1.3.1. Állampolgársági feltétel
Ez elsősorban azt jelenti, hogy nagykorúnak (18 éven felülinek) kell lennie. Ha a nagykorú személyt a bíróság jogerős ítéletében (cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró) gondnokság alá helyezi, nem lehet egyéni vállalkozó.
Ha Ön magyar állampolgár, és Magyarországon bejelentett lakóhellyel rendelkezik, akkor a többi feltétel teljesülése esetén egyéni vállalkozó lehet.

Ha Ön külföldi állampolgár, akkor az alábbi esetekben lehet egyéni vállalkozó:
- Az Európai Unió tagállamának vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államnak az állampolgára, továbbá az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes más állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján a letelepedés tekintetében az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam állampolgáraival azonos jogállást élvező személy.
- A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó, az előző pontban nem említett olyan személy, aki a szabad mozgás és tartózkodás jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolja.
- A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó bevándorolt vagy letelepedett jogállású személy, a keresőtevékenység folytatása céljából családegyesítés céljából vagy tanulmányi célból kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkező személy, valamint a humanitárius célból kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkező befogadott és hontalan.

Külföldi állampolgárok esetében további speciális feltételnek is meg kell felelniük a vállalkozni szándékozó személyeknek, nevezetesen ők abban az esetben alapíthatnak egyéni vállalkozást, ha külön törvényi felhatalmazás alapján jogukban áll önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedésre. Ez a külön törvény: a külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedéséről szóló 1998. évi LXXII. törvény, mely az Európai Unió tagországai állampolgárainak számára biztosítja hazánkban az egyéni vállalkozás alapításának jogát. Mindezek figyelembevételével:

- Ha Ön tartózkodási vízummal él Magyarországon, és tartózkodási vízumát jövedelemszerzés céljából kapta, akkor a tartózkodási engedély megszerzését követően egyéni vállalkozó lehet.
- Ha Ön tartózkodási engedéllyel él Magyarországon, és tartózkodási engedélyét jövedelemszerzés céljából kapta, akkor a többi feltétel teljesülése esetén egyéni vállalkozó lehet.

1.3.2. Cselekvőképesség
A magyar jogi szabályozás értelmében cselekvőképes mindenki, akinek cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki.

1.3.3. Kizárás az egyéni vállalkozás gyakorlásából
a) akit gazdasági, vagyon elleni vagy a közélet tisztaságát sértő bűncselekmény miatt jogerősen végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek.
b) akit egyéb szándékos bűncselekmény miatt egy évet meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek
c) akit valamely foglalkozástól eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az abban megjelölt tevékenységre
d) aki egyéb jogszabályban, - törvényben, törvényerejű rendeletben vagy kormányrendeletben – meghatározott a tevékenységre előírt foglalkoztatási tilalom alá esik
e) aki gazdasági társaságnak korlátlanul felelős tagja
f) aki egyéni céget alapított

1.3.4. Lakóhelyre - tartózkodási engedélyre vonatkozó feltétel
A hazai szabályozás szerint - jogi értelemben - különbséget teszünk lakóhely és tartózkodási hely között. Nem minden magyar állampolgárnak van Magyarországon lakóhely e. Magyar állampolgár élhet állandó jelleggel (életvitelszerűen) külföldön, és ekkor csak tartózkodási helyet létesíthet Magyarországon.

Az a belföldinek minősülő személy nem lehet egyéni vállalkozó, akinek Magyarországon nincs bejelentett lakóhelye.

Külföldi állampolgárok esetében a tartózkodási engedély megléte elengedhetetlen az egyéni vállalkozás létesítéséhez. A tartózkodási vízum önmagában még nem elég, meg kell szerezni annak alapján a tartózkodási engedélyt is.
Letelepedés:
Az egyéni vállalkozói tevékenységnek fogalmi eleme a letelepedés.” Gazdasági tevékenység ténylegesen és tartós, huzamos jelleggel történő folytatása erre a célra szolgáló vagy rendszeresített létesítmény, telep, üzlet, iroda, egyéb hely, rögzített felszerelés vagy berendezés. „ A letelepedéshez kötés annyit jelent, hogy a határon átnyúló tevékenységeket a törvény nem kezeli. A letelepedés azonban tágan értelmezendő és nem zárja ki, hogy az egyéni vállalkozó az ország területén bárhol tevékenykedjen.

1.4. Hogyan válthatunk egyéni vállalkozóvá?
Az egyéni vállalkozói tevékenységet folytatni kívánó csupán bejelenti e szándékát és nyilatkozik arról, hogy nem áll a kizáró okok hatálya alatt. Ezt igazolnia nem kell, az ellenőrzés csak utólagos lehet. Az eljáró hatóságnak mérlegelési jogköre nincs.
A vállalkozói igazolvány kiváltása a tevékenység megkezdésének nem feltétele, az csak az ügyfél (egyéni vállalkozó )kérésére kerül kiállításra.

1.4.1. Oly módon, hogy el kell zarándokolni a lakóhely szerinti önkormányzat okmányirodájába, illetve bármely okmányirodába. vagy elektronikusan ügyfélkapun keresztül nyújtjuk be a nyomtatványt. (ugyanis egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének bejelentése maradt az egyedüli ügytípus, amely mind személyesen az okmányirodában, mind pedig elektronikusan intézhető.)
Az okmányirodák az előttük személyesen eljárást kezdeményező, de ügyfélkapuval még nem rendelkező bejelentők számára ügyfélkaput hoznak létre. Az ezen ügyintézéshez technikai eszközökkel, ismeretekkel, készséggel nem rendelkezők számára lehetőség van kézbesítési megbízott igénybevételére. Ebben az esetben az ügyfélkapu létesítése során adandó elektronikus levélcím, a kézbesítési megbízott levélcíme lesz. Mindehhez a kézbesítési megbízott megbízást elfogadó nyilatkozatának átadására is szükség van.
Az ügyfélkapuval rendelkezők első lépésként töltsék le a ÁNYK-t (Általános Nyomtatványkitöltő Alkalmazás) az alábbi helyről:

Általános nyomtatványkitöltő alkalmazás
Következő lépésként válassza ki az egyéni vállalkozói tevékenységének választott székhelyéhez kapcsolódó okmányirodát okmányiroda-kereső menüpont segítségével, majd töltse le az adott okmányirodához kapcsolódó nyomtatványt.

Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének bejelentése (vállalkozás indítása)
A kiválasztott nyomtatványt le kell menteni a számítógépre, majd az ÁNYK program segítségével megnyitva kitölteni. A kitöltési útmutatót használva.
A kitöltött űrlapokat az Ügyfélkapuba történő bejelentkezést követően az Általános dokumentumfeltöltő alkalmazás oldalán töltheti fel.
A bejelentést követően a hatóságok közötti kommunikáció(adószám, statisztikai számjel lekérése, az adatok a nyilvántartó szervhez történő továbbítása )is teljes körűen elektronikus. A bejelentés és a bejelentésről kapott igazolás kiállítása és eljuttatása között csak néhány perc telhet el. A bejelentésről szóló igazolás tartalmazza azokat az azonosítókat, amelyek a tevékenység megkezdéséhez feltétlenül szükségesek, így a tevékenység a bejelentést követően szinte azonnal megkezdhető. Ez a gyakorlatban csak olyan konkrét tevékenységek megkezdését jelenti, amelyre az egyéni vállalkozónak engedélye van., vagy amellyel kapcsolatban az ágazati jogszabályban előírt bejelentési kötelezettségét már teljesítette, vagy amelyhez sem engedély, sem bejelentés nem szükséges. Amennyiben az egyéni vállalkozó csak egyetlen, engedélyhez kötött tevékenységet kíván végezni, de ezen engedéllyel még nem rendelkezik, ez nem akadálya a egyéni vállalkozói tevékenység bejelentésének, csak a konkrét tevékenység megkezdésének.

Az Okmányirodákban ingyenesen lehet hozzájutni a „Kérelem egyéni vállalkozók részére” nyomtatványhoz melyet vagy mindjárt ott ki lehet tölteni, vagy ha ott helyben nem tud minden adatot akkor elviheti és otthon kitöltheti. A legjobb ha már ebben a fázisban könyvelőt választ (egy jó hírű könyvelőirodában), és vele konzultál mivel a nyomtatvány tartalmaz adózással, számvitellel, és biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos adatokat is, tehát döntésének komoly pénzügyi kihatása is lehet.

1.4.2. A bejelentési nyomtatvány kitöltése
A nyomtatvány garnitúra 7 kitöltendő oldalból áll.
- az egyéni vállalkozó személyi adatai
- kiállításának alapja:
- a magyar hatóság által kiállított személyazonosító igazolvány, vagy más személyazonosításra alkalmas okmány (útlevél vagy 2001.01-01 után kiállított vezetői engedély),illetve a külföldieknek az útlevelük
- adóigazolvány
- lakcímigazolvány
- a tevékenységre vonatkozó adatok
székhely: a vállalkozás bejegyzett irodája,
levelezési cím :ahol a cég üzleti és hivatalos iratainak átvétele ,érkeztetése, rendelkezésre tartása történik
telephely: a tevékenység gyakorlásának helye, ha az vállalkozás székhelyétől eltér.
fióktelep: olyan telephely, amely más településen van mint a székhely
a főtevékenységet és a folytatni kívánt tevékenységet a hatjegyű szakmakód szerint megjelölve kell feltüntetni.(Szakmakódok jegyzéke a nyilvantarto.hu oldalon megtalálható.)
- egyéb adatok
kitöltése csak akkor ,ha engedélyköteles tevékenységet választ
- nyilatkozat a vállalkozás létesítését kizáró okok tekintetében,
- vállalkozói igazolvány kiállításának kérelmezéséről szóló nyilatkozat,
az igazolvány birtoklása 2010.01.01-től nem feltétele az egyéni vállalkozói tevékenység folytatásának.
- adózással, számvitellel és biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos adatok

1.4.3. Az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos bejentés díj és illetékmentes. Az egyéni vállalkozói igazolvány kiállítása illetékköteles, ennek mértéke 10 000 Ft.

1.4.4. Ha a nyomtatvány kitöltése megtörtént, adja át az anyagot az ügyintézőnek és itt egyelőre a vállalkozónak nincs tovább teendője.

1.4.5. Ezután az okmányiroda regisztrálja a bejelentőt, aki nyilvántartási számot kap. Ez a nyilvántartási szám lesz az egyéni vállalkozó elsődleges azonosítója.

1.5. Mi a tennivaló, a bejelentésről kapott igazolás kiállítása után
Először is a legfontosabb, hogy kezdje el a vállalkozását a szabályos formák között.

1.5.1. A bejelentő az egyéni vállalkozói tevékenység bejelentésével egyidejűleg az adóhatósághoz való bejelentési kötelezettségének is teljes körűen eleget tesz.

1.5.2. A regisztrációról kapott értesítéstől számított 15 napon belül az APEH felé adatszolgáltatást kell küldeni a ..T101E bejelentő lapon.
Ha változás áll be a vállalkozás adataiban, (pl.: a vállalkozás székhelye megváltozott), akkor ezt a változást szintén a "..T101E bejelentő lap alkalmazásával " lehet bejelenteni az APEH-nak.

1.5.3 Az egyéni vállalkozó az adószám megszerzését követően 8 napon belül köteles az okmányirodánál ügyfélkapu létesítését kezdeményezni, és erről a létesítést követő 8 napon belül bejelentést tenni. Ha az adózó állandó meghatalmazással vagy megbízással rendelkező képviselője útján elektronikus úton teljesíti adóbevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét, az állandó meghatalmazott vagy megbízott a megbízást követő 8 napon belül köteles az adóhatósághoz bejelenteni a képviselt adózó nevét, elnevezését és adóazonosító számát.

1.5.4. Ezután nyilvántartási számot kell igényelni a területileg illetékes Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnál. Ez azért fontos, mert nyilvántartási szám hiányában a vállalkozás dolgozói nem kaphatnak táppénzt. BEJELENTOLAPBV0501.DOC

1.5.5 Ha a vállalkozó tagja valamelyik magánnyugdíjpénztárnak, akkor ide bejelentési kötelezettség van. Ezen kötelezettségének több féle módon tehet eleget.
- Értesítést küld az illetékes magánnyugdíjpénztárnak, amelyben közli az egyéni vállalkozóvá válás időpontját, valamint ennek tényét.
- Másik módja a bejelentésnek, ha az illetékes magánnyugdíjpénztárnál új belépési nyilatkozatot tölt ki „Adatmódosítás” szó feltüntetésével, vagy az erre fenntartott mező megjelölésével.

1.5.6. A regisztrációtól számított 15 napon belül be kell jelentkezni az iparűzési adó alanyául, a bejelentést annak az önkormányzati adóhatósághoz kell teljesíteni, amelynek területén az adózó székhelyet vagy telephelyet létesített. (Ez alól kivétel lehet egy-egy település, ahol a helyi önkormányzat úgy döntött, nem szed iparűzési adót.)

1.5.7. Ki kell választania egy bankot, ahol bankszámla - szerződést kell kötnie számlavezetésre, (nem árt tájékozódni a fizetendő díjak és szolgáltatások arányáról) hiszen adókapcsolataiban bankszámla használatára kötelezett. Kivétel, ha az egyéni vállalkozó alanyi vagy tárgyi adómentességet választott, vagyis nem tartozik az áfa körbe, akkor a belföldi fizetési számláját is használhatja

Az egyéni vállalkozó a székhelyét, nyílt árusítású üzletét, termelő-, szolgáltató egységét az ott folytatott alapvető tevékenységre utaló cégtáblával köteles megjelölni. A cégtáblán fel kell tüntetni az egyéni vállalkozó nevét, az üzlettől, termelő-, szolgáltató egységtől eltérő helyen levő székhelyét. Az egyéni vállalkozó a gazdasági tevékenysége során "az egyéni vállalkozó" megnevezést vagy annak "e. v." rövidítését aláírása mellett köteles feltüntetni.

A vállalkozót Áfa kötelezettség bejelentése terheli az 2003 évi XCll. tv. 14 § alapján. A tevékenység megkezdésének bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy
a) kizárólag közérdekű vagy egyéb speciális jellegére tekintettel adómentes tevékenységet végez
b) adómentes tevékenységére az adókötelessé tételt választja,
c) alanyi adómentességet választ,
d) az adómegállapítás melyik különleges módját kívánja alkalmazni. (2007 évi CXXVll. tv. 197.§.-253.§.) alapján.
e) az EU tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni.
Ezen nyilatkozatának a megváltoztatását a változtatást megelőző év utolsó napjáig kell bejelentenie.

Nem értelmezhető.

Az egyéni vállalkozók a személyi jövedelemadó hatálya alá tartoznak. Tevékenységük árbevételét csökkenti a kötelezően felvett saját jövedelem (vállalkozói kivét), valamint a törvény szerint elszámolható költségek. A fennmaradó összeg után vállalkozói jövedelemadót és vállalkozói osztalékadót is kell fizetni.

A vállalkozói személyi jövedelemadózás alkalmazása esetén az egyéni vállalkozónak az adófizetési kötelezettsége különféle jogcímen keletkezik. Az egyik a vállalkozói kivét, a második a vállalkozói jövedelem, tágabb értelemben ide tartozik a vállalkozói osztalékalap.

2.3.1. Vállalkozói kivét
A vállalkozói kivét az egyéni vállalkozó olyan önálló tevékenységből származó jövedelme, amellyel szemben költséget számolni nem lehet és az összevont adóalap részeként adózik. A vállalkozói kivétet az egyéni vállalkozó a vállalkozói bevételével szemben költségként számolhatja el.

2.3.2. Vállalkozói jövedelem
A vállalkozói jövedelem a vállalkozói bevételből az Szja. törvény 11. számú mellékletében foglaltak szerint elszámolt kiadások különbözete. Az egyéni vállalkozói bevételt – hasonlóan a társasági adóhoz – korrekciós tételek alakítják. A vállalkozói adóalapot 19 százalékos vállalkozói személyi jövedelemadó terheli. (Általános adómérték) A veszteségelhatárolási lehetőségre tekintettel a vállalkozói adóalap nulla is lehet.

A vállalkozói jövedelem szerinti adózás helyett az adóév egészére az adózás rendjéről szóló tv. szerint átalányadózás is választható.

2.3.3. Vállalkozói osztalékalap
A vállalkozói adóalapból kiindulva korrekciós tételekkel kell a vállalkozói osztalékalapot megállapítani. A vállalkozói osztalékalap után -kivéve abból a kivétkiegészítést- az adó 25 %. Az adót a magánszemély bevallásában megállapítja, bevallja, valamint a bevallás benyújtásában előírt határidőig megfizeti.

Nem értelmezhető.

Nem választható.

Induláskor nem választható.

A vállalkozónak hozzá kell járulnia a helyi közszolgáltatások biztosításához, ezért köteles az őt terhelő helyi adókat megfizetni. Ezek: építményadó, telekadó, kommunális adó, helyi iparűzési adó.

Társadalombiztosítási kötelezettségek
A főfoglalkozású egyéni vállalkozónak a tevékenységükre jellemző kereset után kell járulékot fizetniük.
Az egyéni vállalkozó 27 % társadalombiztosítási járulékot, 7,5 % egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot köteles fizetni. Ebből 6 % az egészségbiztosítási járulék (4 természetbeni, 2 a pénzbeli), a munkaerő-piaci járulék mértéke 1.5 %.
Egyéni nyugdíjjáruléka 9,5 % (magán-nyugdíjpénztári tag esetén 1,5 % járulék, 8 % tagdíj).
Járulékfizetési kötelezettsége a nyilvántartásba való bejegyzés napjától él.

A kezdő egyéni vállalkozó a kezdés évében (a járulékfizetési kötelezettségének első napjától az adott naptári év utolsó napjáig) amennyiben vállalkozói kivétje vagy átalányadó-alapja a tárgyhónapban legfeljebb a minimálbért éri el (vagyis 2010-ben maximum 73 500 Ft), akkor a minimálbér után fizeti a társadalombiztosítási járulékokat.

Alkalmazottai után nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot, szakképzési hozzájárulást fizet.
Az egyént terhelő százalékos eho a vállalkozói osztalékalap után 14 százalék, 27 százalék eho-t kell fizetni a kivétkiegészítés után.

Nem értelmezhető.

Nem értelmezhető.

Könyvvezetési kötelezettségüknek pénztárkönyv vagy naplófőkönyv vezetésével tehetnek eleget.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 175. §-ának (13) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeljük el:
Általános rendelkezések
1. § (1) E rendelet hatálya a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét (a továbbiakban: adókötelezettség) és a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény alapján a befizetett adója meghatározott részének felhasználásáról szóló nyilatkozatát (a továbbiakban: rendelkező nyilatkozat) elektronikus úton teljesítő adózóra (a továbbiakban: adózó) terjed ki.
(2) Az állami adóhatóság, illetve a vámhatóság az adókötelezettség elektronikus úton történő teljesítésére a Központi Elektronikus Szolgáltató Rendszeren (a továbbiakban: KR) keresztül hozzáférhető bevallási és adatszolgáltatási rendszert működtet.

2. § Az e rendeletben nem szabályozott kérdésekben az adózás rendjéről szóló törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról és módosításáról, valamint egyes adótörvények módosításáról szóló 2005. évi CLXIII. törvény, a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.), az energiaadóról szóló 2003. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Etv.), a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet, a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni jövedékiadó-visszatérítés feltételeiről és szabályairól szóló 216/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet, illetőleg az elektronikus ügyintézés részletes szabályairól szóló 193/2005. (IX. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ekr.) rendelkezéseit kell alkalmazni.

Az adókötelezettség elektronikus úton történő teljesítése során eljáró személyek
3. § (1) Az adókötelezettség elektronikus úton történő teljesítésének feltétele, hogy az adózó, illetőleg az Art. alapján képviseleti joggal rendelkező személy (a továbbiakban: képviselő) az Ekr.-ben meghatározott, az ügyfélkapu nyitásához szükséges regisztrációs eljárás során képzett egyedi azonosítóval és titkos jelszóval, továbbá - választása szerint - 2007. január 1-jétől a közigazgatási felhasználásra vonatkozó követelményeknek megfelelő elektronikus aláírással is rendelkezzen.
(2) A képviselő a képviseleti jogosultságát az állami adóhatósághoz az adókötelezettség elektronikus úton történő első teljesítésének időpontját megelőzően, a vámhatósághoz a Jöt. -ben, illetve az Etv. -ben meghatározott időpontig, az erre rendszeresített nyomtatványon bejelenti. Az első írásos bejelentést követően a képviselő a KR útján történt azonosítás után az állami adóhatóság portálján közvetlenül elérhető elektronikus űrlapon jelenti be, hogy képviseleti jogosultsága az általa képviselt adózók tekintetében az állami adóhatósághoz teljesítendő mely adókötelezettségek elektronikus úton történő teljesítésére terjed ki, illetőleg képviseleti jogosultsága az állami adóhatósághoz teljesítendő mely adóbevallások, adatszolgáltatások, bejelentési kötelezettségek tekintetében változott vagy szűnt meg. A képviselő ugyanezen az elektronikus űrlapon jelenti be az állami adóhatósághoz az első írásos bejelentéskor közölt, a képviselői jogosultsága terjedelmét nem érintő adatokban bekövetkezett változásokat is. A vámhatósághoz benyújtandó bevallások tekintetében a képviseleti jogosultságban bekövetkezett mindennemű változást a vámhatóság által rendszeresített nyomtatványon kell bejelenteni.

(3) A bejelentés alapján az állami adóhatóság, illetve a vámhatóság a képviselőt nyilvántartásba veszi, és erről az adózót haladéktalanul értesíti.

Az adókötelezettség elektronikus úton történő teljesítése
4. § (1) Az állami adóhatóság, illetve a vámhatóság az adókötelezettség elektronikus úton történő teljesítéséhez, illetőleg a rendelkező nyilatkozathoz olyan informatikai eljárással titkosított elektronikus űrlapot rendszeresít, amely biztosítja, hogy az űrlap tartalmát, annak kitöltését követően - az Art. 12. §-ában meghatározott iratbetekintés esetét kivéve - csak az állami adóhatóság, illetve a vámhatóság ismerhesse meg.

(2) Az adózó, illetve képviselője az adókötelezettség elektronikus úton történő teljesítésére irányuló eljárást a 3. § (1) bekezdésében meghatározott regisztráció során képzett egyedi azonosítójával és titkos jelszavával, személyének azonosítása után kezdeményezi a KR útján.
(3) Az adózó a közigazgatási felhasználásra vonatkozó követelményeknek megfelelő elektronikus aláírását 2007. január 1-jétől helyezheti el a kitöltött űrlapon.
5. § (1) A KR az adózó által kitöltött és megküldött elektronikus űrlapot haladéktalanul érkeztető számmal, illetőleg a KR időbélyegzőjével látja el. A KR az adózót az elektronikus űrlap beérkezésének időpontjáról, illetőleg érkeztető számáról értesíti.
(2) Az állami adóhatóság, illetve a vámhatóság az elektronikus űrlap adatait bevallási és adatszolgáltatási rendszerében rögzíti. Az adózó a bevallási és adatszolgáltatási rendszerben rögzített adatokat az érkeztető szám felhasználásával ellenőrizheti.

(3) Ha az állami adóhatóság, illetve a vámhatóság a KR-ből átvett elektronikus űrlapról megállapítja, hogy az adózó az időbélyegzőben feltüntetett időpontot megelőzően az adott adónem és időszak tekintetében már teljesítette adókötelezettségét, illetőleg az eljárásra nem volt jogosult, az elektronikus űrlap adatainak feldolgozását megtagadja és az adózót, képviseleti eljárás esetén a képviselőt a KR útján az elektronikus űrlap feldolgozásának megtagadásáról tájékoztatja.

(4) Az állami adóhatóság, illetve a vámhatóság az elektronikus űrlap együttes jóváhagyásának szükségessége esetén valamely jóváhagyás hiányáról a KR útján az adózót (képviselőjét) értesíti és - az elektronikus űrlap feldolgozásának megtagadása terhe mellett - határidő tűzésével felhívja a jóváhagyás teljesítésére.

(5) Ha az állami adóhatósághoz benyújtandó adóbevalláshoz jogszabály rendelkezése alapján elektronikus úton nem hozzáférhető mellékletet kell csatolni, az adózó az elektronikus űrlap érkeztető számát papír alapon rögzíti és a mellékletekkel együtt megküldi az illetékes állami adóhatósághoz.

(6) Az adókötelezettség teljesítésének időpontja - a (3) és (4) bekezdésben foglaltak kivételével - az időbélyegzőben szereplő időpont. Az (5) bekezdésben foglalt eljárás esetén a költségvetési támogatás kiutalására nyitva álló határidő számítása szempontjából az adókötelezettség teljesítésének időpontja a papír alapú iratok beérkezésének a napja.
(7) A (4) bekezdésben meghatározott esetben a költségvetési támogatás kiutalására nyitva álló határidő számítása szempontjából az adókötelezettség teljesítésének időpontja a hiánypótlás teljesítésének napja.
Adatbiztonság
6. § Amennyiben a KR-ben, illetőleg a bevallási és adatszolgáltatási rendszerben üzemzavar történik, az állami adóhatóság, illetve a vámhatóság honlapján és a KR üzemeltetője a kormányzati portálon az üzemzavarról, illetőleg az üzemzavar elhárítását követően annak kezdő és megszűnési időpontjáról haladéktalanul közleményt tesz közzé.

7. § A KR üzemeltetője a KR-rel, az állami adóhatóság, illetve a vámhatóság a bevallási és adatszolgáltatási rendszerrel kapcsolatos eseményeket, valamint az esemény bekövetkezésének időpontját elektronikus napló formájában rögzíti és azt az adó megállapításához való jog elévüléséig megőrzi. Az informatikai rendszer biztosítja, hogy az adó megállapításához való jog elévüléséig az arra jogosult személy számára az adatok hozzáférhetőek és értelmezhetőek legyenek.

Tájékoztatás
8. § (1) Az állami adóhatóság, illetve a vámhatóság a bevallási és adatszolgáltatási rendszer alkalmazásához szükséges informatikai követelményeket, valamint tájékoztatásokat a kormányzati portálon, illetőleg az állami adóhatóság, illetve a vámhatóság honlapján közzéteszi.

(2) Az állami adóhatóság, illetve a vámhatóság az informatikai követelmények megváltozását a változás időpontját legalább 30 nappal megelőzően közzéteszi.

Átmeneti és záró rendelkezések
9. § (1) Ez a rendelet 2006. május 1-jén lép hatályba, egyidejűleg az adókötelezettségnek az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalhoz elektronikus úton történő teljesítésének szabályairól szóló 34/2003. (XII. 11.) PM-IHM együttes rendelet, valamint az elektronikus ügyintézést választó adózó bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségének az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalhoz történő teljesítésének szabályairól szóló 13/2005. (III. 30.) PM-IHM-MeHVM együttes rendelet hatályát veszti azzal, hogy a folyamatban lévő bevallási és adatszolgáltatási eljárásokban az e rendelet hatálybalépését követően teljesítendő eljárási cselekményekre e rendelet szabályait kell alkalmazni.
(2) Az állami adóhatóság az informatikai követelményeket első alkalommal 2006. május 1-jéig közzéteszi.

AZ ELJÁRÁSI CSELEKMÉNYEK ELEKTRONIKUS ÚTON TÖRTÉNŐ VÉGZÉSÉNEK FORMÁI ÉS AZ ELEKTRONIKUS ÜGYINTÉZÉSSEL KAPCSOLATOS AZONOSÍTÁS SZABÁLYAI
Az eljárási cselekmények elektronikus úton történő végzésének formái

2. § (1) A hatóság az egyes eljárási cselekmények elektronikus úton történő végzését a Ket. 160. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a következő módon biztosítja:20
a) olyan ügyintézési felület útján, amely az eljárási cselekmény végzése során feltételezi az ügyfél és hatóság közötti kölcsönös és összefüggő adatcserét és kétirányú kapcsolatot (a továbbiakban: párbeszédre épülő elektronikus ügyintézés); vagy
b) olyan csatlakozási felület útján, amelynek használatával a hatóság az ügyféllel fennálló kölcsönös és összefüggő adatcsere vagy kétirányú kapcsolat nélkül küldi és fogadja az eljárási cselekményekhez kapcsolódó egyes elektronikus dokumentumokat (a továbbiakban: nem párbeszédre épülő elektronikus ügyintézés).
(2) A természetes személy ügyfél által a központi rendszer útján elektronikus ügyintézést nyújtó hatósághoz intézett beadványait a központi rendszer a biztonságos elektronikus dokumentumkezelő szolgáltatás útján is fogadhatja és továbbítja.19
Az ügyfél azonosításának általános szabályai
3. § (1) Az elektronikus ügyintézés során az eljáró ügyfél személyazonosságát - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - olyan módon kell alátámasztani, hogy az elektronikus azonosítás a hitelesítésszolgáltató vagy a regisztrációs szerv által korábban elvégzett, az ügyfél személyes megjelenését igénylő személyazonosításhoz legyen köthető.2
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelő személyazonosítás feltételeit ügyfélkapu használata esetén a Ket.-ben és a külön jogszabályban meghatározott eljárás biztosítja.3
(3) Kezelőorvos által kiállított igazolás szerint személyes megjelenésében akadályozott ügyfél esetén a hitelesítés-szolgáltató vagy a regisztrációs szerv a személyazonosságot az ügyfél lakóhelyén vagy tartózkodási helyén ellenőrzi.

Az adómegállapítás joga és az adókötelezettség
1. § (1) E törvény felhatalmazása és rendelkezései szerint a települési (községi, városi, fővárosi és kerületi) önkormányzat képviselőtestülete (a továbbiakban: önkormányzat) rendelettel az illetékességi területén helyi adókat (a továbbiakban: adót) vezethet be.
(2) A főváros esetében az építményadót, a telekadót, a magánszemély kommunális adóját, valamint a vállalkozók kommunális adóját és az idegenforgalmi adót a (3) bekezdés kivételével a kerületi önkormányzat, a helyi iparűzési adót a fővárosi önkormányzat jogosult bevezetni.
(3) A kerületi önkormányzat által a (2) bekezdés szerint bevezethető helyi adót a kerületi önkormányzat helyett a fővárosi önkormányzat akkor jogosult rendeletével bevezetni, ha a fővárosi rendelettel a kerületi képviselő-testületek többsége egyetért.
2. § Az önkormányzat adómegállapítási joga az e törvényben meghatározott adóalanyokra és adótárgyakra terjed ki.
3. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a törvény alkalmazásában adóalany:
a) a magánszemély,
b) a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság,
c) a magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkező személyi egyesülése.
(2) Adómentes az (1) bekezdés b) és c) pontjában felsorolt adóalanyok közül a társadalmi szervezet, az egyház, az alapítvány, a közszolgáltató szervezet, a köztestület, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár, a költségvetési szerv, a költségvetési szervnek nem minősülő nevelési-oktatási intézmény és - kizárólag a helyi iparűzési adó vonatkozásában - a közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezetnek minősülő nonprofit gazdasági társaság abban az adóévben, amelyet megelőző adóévben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme (nyeresége) után sem bel-, sem külföldön adófizetési kötelezettsége, illetve - költségvetési szerv esetében - eredménye után a központi költségvetésbe befizetési kötelezettsége nem keletkezett. A feltételek meglétéről az adóalany írásban köteles nyilatkozni az adóhatóságnak.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározottak szerint adóalany a külföldi magánszemély és szervezet is feltéve, hogy adómentességét nemzetközi szerződés vagy viszonosság nem biztosítja. A viszonosság kérdésében az adópolitikáért felelős miniszter állásfoglalása az irányadó.
(4) A törvény hatálya - a 34. §-ban foglaltak kivételével - nem terjed ki a Magyar Nemzeti Bankra, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-re, az Államadósság Kezelő Központ Részvénytársaságra, a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó büntetés-végrehajtási vállalatra és annak a fogvatartottak foglalkoztatását végző jogutódjára.
(5) Ha e törvény az adóalanyiságot az év első napján fennálló állapothoz köti és az önkormányzat az adót év közben vezeti be, akkor a bevezetés évében az adó alanyának azt kell tekinteni, aki/amely az adót bevezető rendelet hatálybalépésének napján megfelel az adóalanyiság követelményeinek.
3/A. § Valamennyi helyi adó alól mentes az Észak-atlanti Szerződés Szervezete. Az Észak-atlanti Szerződés tagállamainak és az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más részt vevő államainak, Magyarországon kizárólag szolgálati kötelezettség céljából tartózkodó fegyveres erői - ideértve a fegyveres erők alkalmazásában álló nem magyar állampolgárságú, hivatásos szolgálatban lévő és polgári állományú személyeket is - mentesek a lakásbérleti jog után megállapítható magánszemélyek kommunális adója és a tartózkodás alapján megállapítható idegenforgalmi adó alól.
4. § Az adókötelezettség az önkormányzat illetékességi területén a következőkre terjed ki:
a) az ingatlantulajdonra, ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogra,
b) munkaerő foglalkoztatására,
c) nem állandó lakosként való tartózkodásra és
d) az e törvényben meghatározott gazdasági tevékenység gyakorlására (a továbbiakban együtt: adótárgy).
5. § Az önkormányzat rendeletével:
a) vagyoni típusú adók,
b) kommunális jellegű adók, továbbá
c) helyi iparűzési adó
bevezetésére jogosult.
6. § Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy:
a) az 5. §-ban meghatározott adókat vagy ezek valamelyikét bevezesse, a már bevezetett adót hatályon kívül helyezze, illetőleg módosítsa, azonban az évközi módosítás naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok adóterheit,
b) az adó bevezetésének időpontját és időtartamát (határozott vagy határozatlan időre) meghatározza,
c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan - az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 29. §-ának (1) bekezdésében, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel - megállapítsa,
d) az e törvény második részében meghatározott mentességeket, kedvezményeket további mentességekkel, kedvezményekkel, így különösen a lakások esetében a lakásban lakóhellyel rendelkező eltartottak számától, a lakáson fennálló, hitelintézet által lakásvásárlásra, lakásépítésre nyújtott hitel biztosítékául szolgáló jelzálogjog fennállásától, a lakásban lakóhellyel rendelkezők jövedelmétől függő mentességekkel, kedvezményekkel kibővítse,
e) e törvény és az adózás rendjéről szóló törvény keretei között a helyi adózás részletes szabályait meghatározza.

Az adókötelezettség keletkezése és megszűnése
38. § (1) Az adókötelezettség az iparűzési tevékenység megkezdésének napjával keletkezik és a tevékenység megszüntetésének napjával szűnik meg.
(2) Az önkormányzat illetékességi területén ideiglenes (alkalmi) jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén a tevékenység végzésének időtartama az irányadó az adókötelezettség időbeni terjedelmére.

16. § (1) Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe. Ide tartozik különösen az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő, a bérbeadó, a választott könyvvizsgáló tevékenysége, az európai parlamenti, az országgyűlési képviselői, valamint a helyi önkormányzati képviselői tevékenység.
(2) Az önálló tevékenységből származó bevételből - kivéve, ha törvény másként rendelkezik - a 17-23. § rendelkezéseinek figyelembevételével számított rész a jövedelem.
(3) Önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Önálló tevékenységből származó bevételnek számít az a bevétel is,
a) amelynek adózására e törvény választási lehetőséget ad, és a magánszemély e fejezet rendelkezéseinek alkalmazását választja;
b) amely - ha e törvény másként nem rendelkezik - ingatlant, ingó vagyontárgyat hasznosító tevékenységből származik, ideértve a lábon álló termésnek a föld tulajdonosváltozása nélkül történő értékesítéséből származó bevételt is, azzal, hogy közös tulajdont hasznosító tevékenység esetén a tulajdonosok eltérő rendelkezése hiányában azt a magánszemélyt terheli az adókötelezettség, aki a tevékenységet folytatja, illetőleg a jövedelemszerzés jogcímének jogosultja.
(4) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt vállalkozói kivét, amellyel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető.
(5) Ha a vállalkozói kivét nulla vagy éves összege nem éri el az adóévben a tevékenységre jellemző kereset éves összegét, önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a vállalkozói osztalékalapból a (7) bekezdés szerint megállapított jövedelem, de legfeljebb abból az a rész (bármelyik a továbbiakban: kivét-kiegészítés), amely a vállalkozói kivéttel együtt, illetve ennek hiányában eléri a tevékenységre jellemző keresetet.
(6) Az egyéni vállalkozó a kivét-kiegészítést - a jövedelemszerzés időpontjának az adóév utolsó napját tekintve - adóbevallásában állapítja meg és annak adóalapja után az adót a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig fizeti meg.
(7) Az (5) bekezdésben említett, a vállalkozói osztalékalapból megállapított jövedelemnek minősül a 49/B. §-ának (1)-(2) bekezdésében említett vállalkozói bevételnek a vállalkozói költséget, valamint a § (6) bekezdése szerinti levonásokat, (7) bekezdése szerint az adóévben elszámolt, a korábbi években elhatárolt veszteséget meghaladó része, csökkentve
a) a 49/B. §-ának (8) bekezdésének rendelkezése alapján a külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalappal,
b) a 49/B. §-ának (18) bekezdésének a)-b) pontja szerint megállapított adóval,
c) a 49/C. § (6) bekezdésének d) pontja szerinti összeggel.
(8) Az egyéni vállalkozó a tevékenységére jellemző keresetének meghatározásánál figyelembe vett körülményekről, szempontokról feljegyzést készít, amelyet az adózással összefüggő iratok részeként kezel, és az adó utólagos megállapításához való jog elévüléséig megőriz.
(9) Az (5)-(8) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni, ha az egyéni vállalkozó az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló törvény szerinti kötelezettséget teljesít.
17. § (1) Az önálló tevékenységből származó bevételt a 2. és a 4. számú melléklet rendelkezései szerint kell figyelembe venni.
(2) Az önálló tevékenység bevételének része az ezzel összefüggésben költségtérítés címén kapott összeg.
(3)
18. § (1) Az önálló tevékenység bevételével szemben a jövedelem megállapításához elszámolható
a) az e törvényben meghatározott kivételekkel, legfeljebb az adott tevékenység bevételének mértékéig az e tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt - a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert - költség (tételes költségelszámolás), vagy
b) az önálló tevékenység bevételének 10 százaléka (10 százalék költséghányad).
(2) A 10 százalék költséghányad alkalmazása esetén a magánszemély az adott adóévben önálló tevékenységből származó bevételeinek egyikére sem, valamint az önálló tevékenységre tekintettel kapott költségtérítésre sem alkalmazhatja a tételes költségelszámolást.
(3) A 10 százalék költséghányad alkalmazása esetén a korábban és a 10 százalék költséghányad alkalmazásának időszakában beszerzett tárgyi eszközök beszerzési, előállítási értékének erre az időszakra jutó értékcsökkenési leírását a 11. számú melléklet rendelkezései szerint elszámoltnak kell tekinteni. A 10 százalék költséghányad alkalmazását megelőző évekből fennmaradt összes elhatárolt veszteségből a 10 százalék költséghányad alkalmazásának időszakában minden évben 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.

Az egyéni vállalkozó adózása
49/A. § (1) Az egyéni vállalkozó a 49/B. § rendelkezései szerint megállapított vállalkozói adóalapja után vállalkozói személyi jövedelemadót, vállalkozói osztalékalapja után az e törvény szerint előírt adót fizet (a továbbiakban: vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó), vagy az e törvényben és az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott feltételekkel átalányadózást választhat.
(2) Egyéni cég alapítása esetén, tevékenysége megszűnésére tekintettel az egyéni vállalkozó a cégbejegyző határozat jogerőre emelkedésének napját megelőző napra vonatkozóan
a) leltárt készít, valamint nyilvántartásai alapján tételes kimutatást állít össze a követelésekről, nettó értéken a tárgyi eszközökről, nem anyagi javakról - megjelölve az egyéni cég tulajdonába nem pénzbeli hozzájárulásként kerülőket azon az értéken is, amely értéket az egyéni cég alapító okiratában rögzít;
b) - a (3)-(4) bekezdésben foglaltakat figyelembe véve - megállapítja az adókötelezettségét.
(3) Az egyéni vállalkozói tevékenység egyéni cég alapítása miatt történő megszűnése esetén
a) a fejlesztési tartalékra, a foglalkoztatási kedvezményre, a nyilvántartott adókülönbözetre vonatkozó szabályok szempontjából, az előírt nyilvántartási kötelezettség betartása mellett - az egyéni vállalkozó döntése szerint -,
b) az egyéni cég tulajdonába adott eszköz esetében érvényesített kisvállalkozói kedvezményre, a kisvállalkozások adókedvezményére vonatkozó szabályok szempontjából
nem kell a magánszemély egyéni vállalkozói jogállását megszűntnek tekinteni.
(4) Az egyéni vállalkozói tevékenység egyéni cég alapítása miatt történő megszűnése esetén a vállalkozói bevételek és költségek megszűnéssel összefüggő elszámolására irányadó rendelkezést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy
a) a leltárban, illetve a tételes kimutatásban feltüntetett, nem pénzbeli hozzájárulásként az egyéni cég tulajdonába adott eszköz
aa) alapító okiratban meghatározott értéke vállalkozói bevételnek,
ab) értékcsökkenési leírásként a tulajdonba adásig még el nem számolt, a tárgyi eszközök, nem anyagi javak nyilvántartása szerinti nettó értéke vállalkozói költségnek
minősül;
b) a megszűnés adóévéről szóló adóbevallásában a magánszemélynek az egyéni vállalkozói jogállás megszűnését követően a megszűnés adóévéről szóló adóbevallás benyújtásáig az egyéni cég tulajdonába nem adott követelésre tekintettel befolyt ellenértéket (bevételt) a megszűnés adóévében megszerzett vállalkozói bevételként kell figyelembe vennie.
(5) A magánszemély az adóévről szóló adóbevallásában
a) a (2)-(4) bekezdés szerint megállapított jövedelmet, valamint az annak megfelelő vállalkozói személyi jövedelemadó- és vállalkozói osztalékalap utáni adó-kötelezettségét bevallja
vagy választhatja, hogy
b) a (3)-(4) bekezdés rendelkezéseinek és a megszűnés szabályainak figyelmen kívül hagyásával is megállapítja a jövedelmét, valamint az annak megfelelő adókötelezettséget, és
c) az a) pont szerinti adókötelezettségnek a b) pont szerinti adókötelezettséget meghaladó részét - ha az a 10 ezer forintot meghaladja - három egyenlő részletben,
ca) az elsőt a b) pont szerinti adókötelezettséggel együtt az adóévi,
cb) a további két részletet a következő két adóévi
kötelezettségként vallja be,
a megszűnés adóévéről szóló személyi jövedelemadó bevallásában, és az adót e bevallás, illetve a kötelezettség évére vonatkozó személyi jövedelemadó bevallás benyújtására nyitva álló határidőig fizeti meg.
(6) A (2)-(5) bekezdésben foglaltak értelemszerűen irányadóak akkor is, ha az egyéni vállalkozó a tevékenységét ügyvédi iroda, közjegyzői iroda, végrehajtói iroda tagjaként folytatja azzal, hogy a rendelkezéseket a tagi jogviszony keletkezését megelőző napra vonatkozóan kell alkalmazni.
(7) Nem kell a tevékenység megszűnésére irányadó rendelkezéseket alkalmazni, ha az egyéni vállalkozó e tevékenységét cselekvőképességének elvesztését követően a nevében és javára törvényes képviselője folytatja. Ha az egyéni vállalkozó e tevékenységét halála után özvegye vagy örököse folytatja, akkor - az egyéni vállalkozó tevékenységét folyamatosnak tekintve - úgy kell eljárni, hogy az adóévben az elhunyt egyéni vállalkozó által megszerzett vállalkozói bevétel, elszámolt vállalkozói költség, igénybe vett kedvezmény, elhatárolt veszteség kizárólag az özvegyet, az örököst illeti, feltéve, hogy az özvegy, illetve az örökös a tevékenység folytatásának szándékát 90 napon belül bejelenti az állami adóhatóságnak. Az elhunyt egyéni vállalkozó által az adóévben költségként elszámolt vállalkozói kivétet azonban ilyenkor is kizárólag az elhunyt által megszerzett önálló tevékenységből származó jövedelemnek kell tekinteni, de annak összegét - e törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - az özvegy, illetve az örökös figyelembe veszi a vállalkozói adóalap és vállalkozói osztalékalap, valamint az e jövedelmeket terhelő adó összegének megállapításánál.
(8) A (7) bekezdés rendelkezésétől eltérően, ha az özvegy vagy az örökös egyébként már egyéni vállalkozó, és az elhunyt tőle eltérő adózási mód szerint adózott, az előbbi - amennyiben a törvényi feltételeknek megfelel - a (7) bekezdésben említett határidőn belül választhat, hogy melyik módszer szerint folytatja az egyesített tevékenységet. Ebben az esetben a nem választott adózási móddal folytatott tevékenységre az egyéni vállalkozó az elhalálozás napjára vonatkozóan e törvény rendelkezései szerint, de a tevékenység megszüntetésére irányadó előírások figyelmen kívül hagyásával megállapítja a vállalkozói adóalapot, a vállalkozói osztalékalapot, a vállalkozói személyi jövedelemadót, a vállalkozói osztalékalap utáni adót, vagy az átalányadó alapját, annak adóját és azokat az adóévre vonatkozó adóbevallásban bevallja, az adót a bevallásra nyitva álló határidőig megfizeti. Az egyesített tevékenységre értelemszerűen irányadóak az alkalmazott adózási módról a választott adózási módra történő áttérés esetére és az adózási mód alkalmazási feltételeire vonatkozó rendelkezések.
(9) Az egyéni vállalkozói tevékenység (7)-(8) bekezdés szerinti folytatását a cselekvőképességét elvesztett, illetve elhunyt magánszemély kifizetői, munkáltatói minőségében keletkezett adókötelezettségének teljesítésére is érteni kell.
A vállalkozói személyi jövedelemadó
49/B. § (1) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó az e tevékenységéből származó vállalkozói bevételét a 4. és a 10. számú melléklet rendelkezései szerint, a vállalkozói jövedelmét a vállalkozói bevételből - legfeljebb annak mértékéig, figyelembe véve a (2)-(7) bekezdés rendelkezéseit is - a vállalkozói költség levonásával határozza meg. Vállalkozói költségként a vállalkozói kivét és a vállalkozói bevétel elérése érdekében felmerült kiadás a 4. és 11. számú melléklet rendelkezései szerint számolható el.
(2) Többféle vállalkozói tevékenység esetén azok bevételeit együttesen kell egyéni vállalkozói bevételnek tekinteni, valamint az elérésük érdekében felmerült, e törvényben elismert összes költséget is együttesen kell elszámolni. Az egyéni vállalkozói jogállás megszűnését (ide nem értve az egyéni cég alapítása miatti megszűnést) követően a megszűnés adóévéről szóló adóbevallás benyújtásáig
a) az egyéni vállalkozói tevékenységre tekintettel befolyt ellenérték (bevétel) a megszűnés adóévében megszerzett vállalkozói bevételnek,
b) az egyéni vállalkozói tevékenységgel összefüggő igazoltan felmerült kiadás a megszűnés adóévében elszámolható vállalkozói költségnek
minősül, amelyet a magánszemély a megszűnés adóévéről szóló adóbevallásában vesz figyelembe. A megszűnés adóévéről szóló adóbevallás benyújtását követően az előzőekben nem említett befolyó bevételre, illetve felmerült kiadásra az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(3) Jogszabály vagy államközi megállapodás alapján a tevékenységhez nyújtott vissza nem térítendő támogatás elszámolására és nyilvántartására az önálló tevékenységet folytató magánszemélyre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(4) Az átalányadózást követően a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra áttérő egyéni vállalkozónál az áttérés adóévében a vállalkozói bevétel része az az összeg, amelyet az átalányadózás megkezdésekor a meglévő készletekkel összefüggésben az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint megállapított.
(5) Vállalkozói bevételnek minősül - figyelemmel a (19) bekezdés rendelkezésére - az egyéni vállalkozó által foglalkoztatottak adóévet megelőző adóévi átlagos állományi létszámának az adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát meghaladó érték és a megelőző adóév első napján érvényes havi minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott összeg 1,2-szerese, de legfeljebb a korábban érvényesített összes foglalkoztatási kedvezmény összegének 1,2-szerese, azzal, hogy
a) a bevételnek minősülő összeget csökkenti a foglalkoztatottak átlagos állományi létszámának csökkentését megelőző negyedik adóévben vagy azt megelőzően foglalkoztatási kedvezmény címén érvényesített összeg;
b) szülési szabadság, gyermekgondozási ellátás miatti szabadság, betegség miatti keresőképtelenség, katonai szolgálat teljesítése, büntetés-végrehajtás vagy a foglalkoztatott halála esetén az esemény bekövetkezésének évében és az azt követő évben az előzőek szerint kiszámított összeg nem minősül bevételnek, ha az nem haladja meg az adóév első napján érvényes havi minimálbér összegét;
c) - ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása bármely okból megszűnt (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála) - a foglalkoztatási kedvezmény címén érvényesített összeg 1,2-szeresének azon része, amelyet - az a)-b) pontban említettek kivételével - az átlagos állományi létszámcsökkenés miatt bevételként még nem vett figyelembe.
(6) A (4) és (5) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel növelt vállalkozói bevétel - legfeljebb annak mértékéig - csökkenthető:
a) a legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén személyenként havonta az alkalmazottnak fizetett bérrel, de legfeljebb a hónap első napján érvényes havi minimálbérrel, a szakképző iskolai tanulóval kötött - jogszabályban meghatározott - tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés esetén minden megkezdett hónap után havonta a minimálbér 24 százalékával, ha a szakképző iskolával kötött együttműködési megállapodás alapján végzi a gyakorlati képzést, minden megkezdett hónap után havonta a minimálbér 12 százalékával;
b) a sikeres szakmai vizsgát tett, az a) pontban említett - folyamatosan továbbfoglalkoztatott - szakképző iskolai tanuló, valamint a korábban munkanélküli személy, továbbá a szabadulást követő 6 hónapon belül alkalmazott szabadságvesztésből szabaduló személy, illetve a pártfogó felügyelet hatálya alatt álló személy után, alkalmazottkénti foglalkoztatása ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék összegével; az egyéni vállalkozó a korábban munkanélküli személy esetében akkor járhat el az e pontban foglalt rendelkezés szerint, ha a korábban munkanélküli személy alkalmazása óta, illetőleg azt megelőző hat hónapon belül, azonos munkakörben foglalkoztatott más alkalmazott munkaviszonyát rendes felmondással nem szüntette meg, és a korábban munkanélküli személy az alkalmazását megelőző hat hónapon belül vele nem állt munkaviszonyban;
c) az egyéni vállalkozó saját tevékenységi körében végzett alapkutatás, alkalmazott kutatás vagy kísérleti fejlesztés folytatása érdekében felmerült kiadásból - ide nem értve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti belföldi illetőségű adózótól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy más egyéni vállalkozótól közvetve vagy közvetlenül igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás ellenértéke alapján felmerült kiadást - az adóévben költségként elszámolt összeggel, vagy - az egyéni vállalkozó választása szerint, ha a kiadást az adóévben beruházási költségként számolta el - a kísérleti fejlesztésre fordított - alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költség-nyilvántartásában rögzített - beruházási költség alapján állományba vett nem anyagi jószágra az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírás összegével, bármely esetben, feltéve, hogy
ca) a szolgáltatást nyújtó nyilatkozik arról, hogy a szolgáltatást nem belföldi illetőségű adózótól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozótól megrendelt kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás igénybevételével teljesítette,
cb) az elszámolás nem támogatásból származó bevétellel szemben történt;
a felsőoktatási intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia, továbbá bármelyikük által vagy közösen alapított kutatóintézet, kutatóhely (ideértve az Európai Unió tagállamának vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államnak a megfelelő szervezetét is) és az egyéni vállalkozó által írásban kötött szerződés alapján az egyéni vállalkozó tevékenységi körében közösen végzett alapkutatás, alkalmazott kutatás vagy kísérleti fejlesztés esetén az egyéni vállalkozó az előző rendelkezés alkalmazásakor az ott meghatározott összeg háromszorosát veheti (de legfeljebb 50 millió forintot vehet) figyelembe, amelynek a (9)-(10) bekezdés szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül;
d) a 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozónál évi 30 millió forinttal, de legfeljebb a (12) bekezdés rendelkezésében meghatározott összeggel (kisvállalkozói kedvezmény); az egyéni vállalkozó által az adóévben érvényesített kisvállalkozói kedvezmény és a (9)-(10) bekezdésben meghatározott adókulcs szorzata az állami támogatásokra irányadó rendelkezések alkalmazásában, ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az EK-szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendeletben foglalt támogatásként vehető igénybe, minden más esetben az egyéni vállalkozó választása szerint
da) az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak, vagy
db) a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak
minősül;
e)
f) az adóbevallásban tájékoztató adatként feltüntetett, fejlesztési célra - a (16) bekezdés alapján történő elszámolási kötelezettség mellett, a bevallás benyújtásának évét kezdő évnek tekintve nyilvántartásba vett - legfeljebb az adóévben megszerzett vállalkozói bevétel(ek) összegéből az adóévben elszámolt vállalkozói költségek összegét meghaladó rész 50 százaléka, de legfeljebb adóévenként 500 millió forint (fejlesztési tartalék);
g) az adóév első napján, illetőleg a tevékenysége megkezdésének napján 5 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozónál a (19) bekezdés rendelkezését is figyelembe véve az adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámának az előző adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát meghaladó érték (tevékenységét megkezdő vállalkozó esetében az adóévi átlagos állományi létszám) és az adóév első napján (a tevékenységét megkezdő egyéni vállalkozó esetében a tevékenység megkezdésének napján) érvényes havi minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott összeggel (foglalkoztatási kedvezmény), feltéve, hogy az adózónak az adóév végén nincs az állami vagy az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása; az e rendelkezés szerint érvényesített csökkentés (9)-(10) bekezdés szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül;
h)
(7) Az egyéni vállalkozó elhatárolhatja a (6) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel csökkentett vállalkozói bevételt meghaladó vállalkozói költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség). Az elhatárolt veszteség - figyelemmel az (1) bekezdés rendelkezésére is - a következők szerint számolható el:
a) Az elhatárolt veszteséget az egyéni vállalkozó bármely későbbi adóév (de legkésőbb az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésének adóéve) vállalkozói jövedelmével (ideértve az önellenőrzés, adóellenőrzés során feltárt jövedelmet is) szemben - döntése szerinti megosztásban - elszámolhatja. Az egyéni vállalkozó tevékenységének időszaka alatt elhatárolt veszteséget özvegye vagy örököse az egyéni vállalkozóra irányadó rendelkezések szerint számolhatja el, ha az elhunyt magánszemély tevékenységét folytatja, feltéve, hogy a tevékenység folytatásának szándékát három hónapon belül bejelentette az adóhatóságnak.
b)
c) Az adóév elhatárolt veszteségét a más adóév(ek)ről áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek elszámolásánál a keletkezésük sorrendjét kell követni.
d) E bekezdés rendelkezései akkor alkalmazhatóak, ha az elhatárolt veszteség a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének betartásával keletkezett.
e) A mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó az adóévben elhatárolt veszteségét - az a) pontban foglaltaktól függetlenül - az adóévet megelőző két évre visszamenőlegesen is rendezheti adóbevallásának önellenőrzésével oly módon, hogy a megelőző két év egyikében vagy mindkettőben megszerzett, mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmét (ideértve az önellenőrzés során feltárt jövedelmet is) csökkenti választása szerinti mértékben, de a két évre együttesen is legfeljebb az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem él, vagy ha veszteségének csak egy részét rendezi a megelőző két év terhére, a fennmaradó részre az a)-d) pont rendelkezései alkalmazhatók.
f) Ha az egyéni vállalkozónak mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmén kívül más tevékenységéből is van egyéni vállalkozói jövedelme, akkor az összes egyéni vállalkozói jövedelméből csak a mezőgazdasági tevékenység arányában megállapított részre alkalmazhatja az e) pont rendelkezéseit. A mezőgazdasági tevékenység arányát az ebből származó vállalkozói bevételnek az összes vállalkozói bevétellel való elosztásával kell megállapítani.
g) E bekezdés alkalmazásában mezőgazdasági tevékenység a 6. számú mellékletben felsorolt tevékenység, továbbá más növénytermesztés akkor, ha ezeket a tevékenységeket egyéni vállalkozóként végzi a magánszemély.
h) A 2003. december 31-éig keletkezett, a vállalkozói jövedelemmel szemben még nem érvényesített elhatárolt veszteség a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint számolható el.
i) Az e)-h) pont rendelkezéseit az egyéni vállalkozó döntése szerint az adóellenőrzés során is figyelembe kell venni.
(8) A vállalkozói adóalap
a) az (1)-(7) bekezdés szerint megállapított jövedelem, azzal, hogy
b) ha az (1)-(5) bekezdés rendelkezései szerint megállapított bevételnek a 4. és 11. számú melléklet szerint elszámolt költséget nem haladja meg, vagy a meghaladó része nem éri el az adóévben a jövedelem-(nyereség-)minimumot, az egyéni vállalkozó választása szerint
ba) adóbevallásában az adózás rendjéről szóló törvény 91/A. §-ának (1) bekezdése szerinti nyilatkozatot tesz, vagy
bb) a (23) bekezdésben foglaltak alkalmazásával a jövedelem-(nyereség-)minimumot tekinti vállalkozói adóalapnak.
Ha az egyéni vállalkozó külföldön is rendelkezik telephellyel (állandó bázissal), akkor az a) pont és a bb) alpont szerinti vállalkozói adóalapot - figyelemmel a (15) bekezdés rendelkezésére - úgy módosítja, hogy az ne tartalmazza a külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalapot, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik.
(9) A vállalkozói személyi jövedelemadó a (8) bekezdés rendelkezése szerint megállapított vállalkozói adóalap - ha nemzetközi szerződés rendelkezéséből következik, a módosított vállalkozói adóalap - 19 százaléka. Ezt az adót legfeljebb annak összegéig csökkenti
a) nemzetközi szerződés vagy viszonosság hiányában külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalap után az adóévben külföldön igazoltan megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb erre az adóalapra az átlagos vállalkozói személyi jövedelemadó szerint kiszámított adó; az átlagos vállalkozói személyi jövedelemadó az e rendelkezés alkalmazása nélkül, a b) pontban foglaltak figyelembevételével megállapított vállalkozói személyi jövedelemadó osztva a vállalkozói adóalappal; e hányadost két tizedesre kerekítve kell meghatározni; nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely törvény, nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár;
b) továbbá - azzal a korlátozással, hogy a csökkentés mértéke nem lehet több az a) pont alkalmazása nélkül megállapított vállalkozói személyi jövedelemadó 70 százalékánál - a 13. számú melléklet rendelkezései szerint megadott módon és feltételekkel, valamint az átmeneti rendelkezések szerint a vállalkozói adókedvezmény, azzal, hogy az ugyanazon beruházáshoz kapcsolódó több kedvezmény - ideértve a kisvállalkozói kedvezményt is - esetén az egyéni vállalkozó választása szerint egyet érvényesíthet; a kisvállalkozói kedvezmény és a 13. számú melléklet szerinti kisvállalkozások adókedvezménye ugyanazon beruházásra egymás mellett is érvényesíthető.
(10) A (9) bekezdés rendelkezésétől eltérően a vállalkozói személyi jövedelemadó a (8) bekezdés rendelkezése szerint megállapított vállalkozói adóalap - ha nemzetközi szerződés rendelkezéséből következik, a módosított vállalkozói adóalap - 50 millió forintot meg nem haladó összege után 10 százalék, feltéve, hogy az egyéni vállalkozó e bekezdés rendelkezésének alkalmazását választja, és
a) a (9) bekezdés b) pontjának rendelkezését nem alkalmazza, és
b) foglalkoztatottainak átlagos állományi létszáma az adóévben legalább egy fő, és
c) a (8) bekezdés rendelkezése szerint megállapított vállalkozói adóalapja az adóévben és az azt megelőző adóévben (a tevékenység adóévi kezdése esetén ebben az évben) legalább a jövedelem- (nyereség-) minimum összegével egyezik meg [kivéve, ha a (20) bekezdés hatálya alá tartozik], és
d) vele szemben az államháztartásról szóló törvényben meghatározott rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének megsértése miatt az adóévben és a megelőző adóévben a munkaügyi hatóság, az adóhatóság vagy az egyenlő bánásmód követelményének ellenőrzésére jogosult hatóság jogerős és végrehajtható közigazgatási határozata, illetőleg - a határozat bírósági felülvizsgálata esetén - jogerős bírósági határozat nem szabott ki munkaügyi, vagy az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényben meghatározott bírságot vagy az adózás rendjéről szóló törvény szerinti mulasztási bírságot,
és
e) az adóévben
ea) legalább az adóévi átlagos állományi létszám és a minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott járulékalap kétszeresére,
vagy
eb) - ha székhelye jogszabályban megnevezett leghátrányosabb térségek, települések valamelyikében van - legalább az adóévi átlagos állományi létszám és a minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott járulékalapra
vallott be nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot.
Az e rendelkezés szerint megállapított adót csökkenti a (9) bekezdés a) pontjának rendelkezése szerint számított adó. Az adóévi átlagos állományi létszám, valamint a minimálbér évesített összegének meghatározására - e bekezdés rendelkezésének alkalmazásában a nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozót is munkavállalónak tekintve (esetében értelemszerűen) - a (19) bekezdés rendelkezését a rendelkezés aa) alpontjában foglaltak kivételével kell alkalmazni. A (10) bekezdés rendelkezése szerint megállapított és e rendelkezés nélkül számított vállalkozói személyi jövedelemadó különbözete az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában
1. az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak,
2. vagy, ha az egyéni vállalkozó a (21) bekezdésben foglaltaknak megfelelő nyilvántartott összeget kizárólag beruházásra, felújításra vagy az előbbiek céljára felvett hitel törlesztésére fordítja, - választása szerint - a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról (általános csoportmentességi rendelet) szóló 2008. augusztus 6-ai 800/2008/EK bizottsági rendelet (HL 2008. 08. 06.) 13. vagy 15. cikkében foglaltak szerinti támogatásnak,
3. az elsődleges mezőgazdasági termelést is végző egyéni vállalkozónál - ha a (21) bekezdésben foglaltaknak megfelelő nyilvántartott összeget kizárólag beruházásra, felújításra vagy az előbbiek céljára felvett hitel törlesztésére használja fel - az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK bizottsági rendelet 4. cikkében foglalt támogatásnak
minősül.
E bekezdés rendelkezésének alkalmazása esetén a vállalkozói bevételt csökkentő kedvezmények alapján a csekély összegű (de minimis) támogatás adóévi összegét az adóévben érvényesített összes kedvezmény értékéből az 50 millió forintot meg nem haladó rész után 10 százalék, az azt meghaladó rész után 19 százalék adómértékkel kell kiszámítani.
(11) Amennyiben a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítésének évét követő negyedik adóév utolsó napjáig a (14) bekezdés rendelkezéseiben említett esetek bármelyike bekövetkezik (kivéve, ha annak oka a hibás teljesítés miatt a jótállási időn belüli visszaadás), az ott meghatározott összeg kétszeresének a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítésének évében hatályos (9) bekezdésben meghatározott adókulcs szerinti százalékát adóként kell megfizetni.
(12) A kisvállalkozói kedvezmény nem lehet több a vállalkozói bevételnek a vállalkozói költséget meghaladó részénél. A kisvállalkozói kedvezmény legfeljebb a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló, korábban üzembe nem helyezett, kizárólag üzemi célú egyes tárgyi eszközök, nem anyagi javak adóévi együttes beruházási költsége (ideértve az ilyen eszköz beszerzésére, előállítására fordított, az adóévben költségként elszámolt kiadást is), továbbá a vállalkozói tevékenységet közvetlenül szolgáló ingatlan adóévben felmerült, az értékcsökkenési leírás alapját növelő kiadásként elszámolt felújítási költsége. E rendelkezés alkalmazásakor a tárgyi eszközök közül az ingatlan, valamint a leírási kulcsok jegyzéke és alkalmazásuk szabályai szerinti gép, berendezés, felszerelés, jármű, míg a nem anyagi javak közül a szellemi termék vehető figyelembe. E rendelkezés alkalmazásakor a hibás teljesítés miatt a jótállási időn belül cserébe kapott tárgyi eszköz, szellemi termék - ha a cserére visszaadott tárgyi eszközre, szellemi termékre az egyéni vállalkozó a kisvállalkozási kedvezményt érvényesítette -, valamint az üzemkörön kívüli ingatlan és az ültetvény alapján beruházási költség nem vehető figyelembe.
(13) A kisvállalkozói kedvezményre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában a (12) bekezdésben említett
a) üzemkörön kívüli ingatlannak minősül az az ingatlan, amely nincs az adózó vállalkozási tevékenységével közvetlen összefüggésben; ilyennek minősül különösen az üzemen belüli lakóépület, valamint az elsődlegesen jóléti célt szolgáló épület, építmény;
b) a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló, kizárólag üzemi célú tárgyi eszköznek minősül a korábban még használatba nem vett személygépkocsi is,
1. feltéve, hogy a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítése esetén az egyéni vállalkozó az adott személygépkocsi után az érvényesítést követő négy adóévben - legfeljebb azonban a (14) bekezdés a), d) és e) pontjában szabályozott esetek bármelyikének bekövetkeztéig -, cégautó adót fizet,
2. ha a személygépkocsi-bérbeadó vagy személyszállító tevékenységet folytató egyéni vállalkozó tevékenységének tárgyát, illetve eszközét képezi, azt más célra részben sem használja, és ezt üzleti nyilvántartásai egyértelműen alátámasztják.
(14) A (11) bekezdés rendelkezését a tárgyi eszköz, a szellemi termék beruházási költségéből (ideértve az értékcsökkenési leírás alapját növelő kiadást, valamint az eszköz beszerzésére, előállítására fordított, a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítésének évében költségként elszámolt kiadást is) a kisvállalkozói kedvezmény megállapításánál figyelembe vett részre kell alkalmazni, a következők szerint:
a) ha az eszköz üzembe helyezése, használatbavétele nem történt meg (kivéve, ha az elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás miatt maradt el), a kisvállalkozói kedvezményből az eszközhöz kapcsolódó részt a kedvezmény érvényesítését követő negyedik adóévre vonatkozó,
b) ha az eszköz az üzembe helyezéskor, használatbavételkor nem felelt meg a (12) bekezdés rendelkezéseiben foglalt feltételeknek, a kisvállalkozói kedvezményből az eszközhöz kapcsolódó részt az üzembe helyezés, használatbavétel évére vonatkozó,
c) ha az üzembe helyezett, használatba vett eszközt az egyéni vállalkozó a (12) bekezdésben nem említett eszközként használja (átsorolja), a kisvállalkozói kedvezményből az eszközhöz kapcsolódó részt - kivéve, ha az eszköz átsorolása elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás következménye - az átsorolás évére vonatkozó,
d) ha az eszközt az egyéni vállalkozó - akár üzembe helyezése, használatbavétele előtt, akár utána - elidegenítette (ideértve a természetbeni juttatás formájában történő átadást, az ellenszolgáltatás nélküli átadást, valamint a pénzügyi lízing keretében, részletfizetéssel, halasztott fizetéssel átvett eszköznek a szerződés szerinti feltételek teljesülésének meghiúsulása miatti visszaadását), a kisvállalkozói kedvezményből az eszközhöz kapcsolódó részt az elidegenítés évére vonatkozó,
e) ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása bármely okból megszűnt (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála), a kisvállalkozói kedvezmény egészét, illetőleg - az a)-d) pont rendelkezéseit is figyelembe véve - a fennmaradó részt a jogállás megszűnésének napjára előírt
adókötelezettség megállapításakor kell figyelembe venni. A (13) bekezdés b) 1. pontjában említett személygépkocsi esetében a b) és c) pontok rendelkezését nem kell alkalmazni.
(15) Ha az adóévi vállalkozói bevétel valamely része külföldi telephelynek tudható be, akkor - ha nemzetközi szerződésből vagy viszonosságból más nem következik - a külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalapot ezen bevételből
a) a telephely bevételének megszerzése érdekében bárhol felmerült költségek levonásával és/vagy a (2)-(7) bekezdésben említett bárhol felmerült, növelő, csökkentő tételek figyelembevételével,
b) a más telephely(ek)nek betudható bevételrész(ek) megszerzése érdekében is (bárhol) felmerült költségeknek (ideértve a vállalkozói kivétet is) és/vagy a (2)-(7) bekezdésben említett bárhol felmerült növelő, csökkentő tételek külföldi telephelynek betudható bevétellel arányos része levonásával, illetőleg figyelembevételével kell megállapítani.
(16) A fejlesztési tartalékként nyilvántartott összeg annyiban és akkor vezethető ki a nyilvántartásból, ha és amennyiben az egyéni vállalkozó a nyilvántartásba vétel évében és az azt követő három adóév során általa kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében - alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költségnyilvántartásában rögzített - beruházási, felújítási kiadás(oka)t [ide nem értve az olyan beruházási, felújítási kiadást, amelyre a (22) bekezdés rendelkezéseit alkalmazza] teljesít, kivéve, ha megállapítja
a) a kivezetett rész után a (9) bekezdésnek a nyilvántartásba vétel adóévében hatályos rendelkezései szerinti mértékkel a vállalkozói személyi jövedelemadót, valamint
b) a kivezetett résznek az a) pont szerinti vállalkozói személyi jövedelemadót meghaladó része után 25 százalékos mértékkel a vállalkozói osztalékalap utáni adót, továbbá
az a)-b) pontban említett adókat késedelmi pótlékkal növelten a kivezetést követő 30 napon belül megfizeti. Az egyéni vállalkozó a fejlesztési tartalék nyilvántartásba vétele évét követő harmadik adóév végéig nyilvántartásban maradt része után az a)-b) pont szerinti adókat a negyedik adóév első hónapja utolsó napjáig megállapítja, és azokat késedelmi pótlékkal növelten megfizeti. A késedelmi pótlékot a nyilvántartásba vett fejlesztési tartalékot tájékoztató adatként tartalmazó adóbevallás benyújtása esedékességének napját követő naptól a nem beruházási célra történő kivezetés napjáig, illetve a nyilvántartásba vétel évét követő negyedik adóév első napjáig kell felszámítani és az említett napot követő első adóbevallásban kell bevallani. Az előző rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni akkor is, ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása az említett időszak alatt bármely okból megszűnt (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála) azzal, hogy ilyenkor az említett adókat a jogállás megszűnésének napját követő 30 napon belül kell megfizetni. Az egyéni vállalkozó a fejlesztésitartalék-nyilvántartást úgy vezeti, hogy abból megállapítható(ak) legyen(ek) a kivezetett összeg(ek), valamint a kivezetés(ek) alapjául szolgáló kiadás(ok) teljesítésének időpontja(i) és összege(i), illetve a kivezetés(ek) miatt fizetendő adó és késedelmi pótlék összege.
(17) A kisvállalkozói kedvezmény és a kis- és középvállalkozások adókedvezménye szempontjából a foglalkoztatottak létszámát az egyes foglalkoztatottak munkaviszonyának kezdetétől annak megszűnéséig eltelt naptári napok összegzésével, majd ezen összeg 365-tel történő elosztásával, tört hányados esetén lefelé kerekítve kell meghatározni.
(18) Az egyéni vállalkozó adózás utáni jövedelme egyenlő a (8) bekezdés a) pontjában említett (1)-(7) bekezdés szerint - a bekezdés további rendelkezése alapján a külföldi telephelynek betudható rész nélkül - megállapított vállalkozói adóalap és a kisvállalkozói kedvezmény együttes összegével, csökkentve
a) a (9)-(11) bekezdés rendelkezései szerint megállapított adóval,
b) nemzetközi szerződés vagy viszonosság hiányában külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalap után az adóévben külföldön igazoltan megfizetett adóval, azzal, hogy nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely törvény, nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár.
(19) Az (5)-(6) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában
a) az adóévi átlagos állományi létszámot a munkavállalók által az adóévben munkaviszonyban töltött naptári napok összegével, majd ezen összegnek az adóév napjainak (a tevékenységet megkezdő, illetőleg megszüntető egyéni vállalkozó esetében az adóévben fennálló tevékenység naptári napjainak számával történő elosztásával két tizedesre kerekítve kell meghatározni azzal, hogy a számításnál figyelmen kívül kell hagyni
aa) azt a munkavállalót, aki az egyéni vállalkozónál történő alkalmazását megelőzően az egyéni vállalkozóval a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény szerint kapcsolt vállalkozásnak minősülő más személynél munkaviszonyban, munkaviszony jellegű jogviszonyban, továbbá személyesen közreműködő tagsági jogviszonyban végzett munkát,
ab) a szülési szabadság, a gyermekgondozási ellátás miatti szabadság, a betegség miatti 30 napon túli keresőképtelenség, a büntetés-végrehajtás naptári napjainak számát;
b) a havi minimálbér évesített összege:
ba) a havi minimálbér tizenkétszerese,
bb) a tevékenységét megkezdő, illetőleg megszüntető egyéni vállalkozó esetében a ba) szerinti összeg 365-öd része és az adóévben fennálló tevékenység naptári napjainak szorzata.
(20) Nem kell a (8) bekezdés b) pontját alkalmazni a vállalkozói adóalap megállapítására
a) a tevékenység megkezdése (újrakezdése) évében és az azt követő évben, ha az azt megelőző 36 hónapban a magánszemély egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytatott (ideértve azt az esetet is, ha ebben az időszakban nem volt bevétele) vagy
b) ha az egyéni vállalkozót az adóévben vagy a megelőző adóévben elemi kár sújtotta.
(21) A (10) bekezdés rendelkezése szerint megállapított és e rendelkezés nélkül számított vállalkozói személyi jövedelemadó különbözetének megfelelő összeget (e törvény alkalmazásában: nyilvántartott adókülönbözet) az egyéni vállalkozó köteles a bevallásában tájékoztató adatként feltüntetni, és - a (22) bekezdés alapján történő elszámolási kötelezettség mellett, a bevallás benyújtásának évét kezdő évnek tekintve - nyilvántartásba venni.
(22) A nyilvántartott adókülönbözet annyiban és akkor vezethető ki a nyilvántartásból, ha és amennyiben az egyéni vállalkozó
a) a (10) bekezdés 1. pontja szerinti esetben a nyilvántartásba vétel évében és az azt követő három adóév során
aa) általa kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében - alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költségnyilvántartásában rögzített - beruházási, felújítási kiadás(oka)t [ide nem értve az olyan beruházási, felújítási kiadást, amelyre a (16) bekezdés rendelkezéseit alkalmazza], és/vagy
ab) a (6) bekezdés a) pontjában említett legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű alkalmazott és/vagy b) pontjában említett korábban munkanélküli és/vagy pályakezdő személy foglalkoztatására tekintettel költségként elszámolt kiadást, feltéve, hogy az említettek foglalkoztatása 2007. december 31-ét követően kezdődött, és/vagy
ac) pénzügyi intézménnyel kötött hitelszerződés alapján (ideértve a pénzügyi lízinget is) fennálló kötelezettség-csökkentést,
b) a (10) bekezdés 2. és 3. pontja szerinti esetben a nyilvántartásba vétel évében és az azt követő három adóév során
ba) általa kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében - alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költségnyilvántartásában rögzített - beruházási, felújítási kiadás(oka)t [ide nem értve az olyan beruházási, felújítási kiadást, amelyre a (16) bekezdés rendelkezéseit alkalmazza], és/vagy
bb) pénzügyi intézménnyel kötött hitelszerződés alapján (ideértve a pénzügyi lízinget is) a ba) pontban említett beruházási, felújítási kiadás(ok) miatt fennálló kötelezettség-csökkentést
teljesít, kivéve, ha a kivezetést - ideértve, ha a kivezetett összeg nem felel meg a (10) bekezdés 1-3. pontjában foglalt rendelkezéseknek - követő 30 napon belül megfizeti a kivezetett résszel azonos összegű adót. Az egyéni vállalkozó a nyilvántartásba vétel évét követő harmadik adóév végéig a nyilvántartásban maradt résszel azonos összegű adót a negyedik adóév első hónapja utolsó napjáig megállapítja, megfizeti, és az említett napot követő első adóbevallásban bevallja. Ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása az említett időszak alatt bármely okból megszűnik (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála), a nyilvántartásban maradt résszel azonos összegű adót a jogállás megszűnésének napját követő 30 napon belül kell megfizetni. Bármely esetben a fizetendő adót a (16) bekezdés késedelmi pótlékra vonatkozó rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazásával, késedelmi pótlékkal növelten kell megfizetni. Az egyéni vállalkozó a nyilvántartást úgy vezeti, hogy abból megállapítható(ak) legyen(ek) a kivezetett összeg(ek), valamint a kivezetés(ek) alapjául szolgáló kiadás(ok) teljesítésének időpontja(i) és összege(i), illetve a kivezetés(ek) miatt fizetendő adó és késedelmi pótlék összege.
(23) A (8) bekezdés alkalmazásában jövedelem-(nyereség-)minimum az eladásra beszerzett áruk és az eladott közvetített szolgáltatás értékét nem tartalmazó vállalkozói bevétel 2 százaléka.
(24) A (20) bekezdés b) pontjában említett kár az elemi csapás okozta olyan elemi kár (több ilyen kár esetén azok együttes összege), amely a bekövetkezése évét megelőző adóévi vállalkozói bevételnek (a tevékenységét az elemi kár bekövetkezését megelőző adóévben kezdő egyéni vállalkozó esetében a kezdő év egy napjára eső átlagos napi bevétel 365 napra számított összegének) legalább a 15 százaléka. Ennek megállapítása - ha az egyéni vállalkozó nem rendelkezik tőle független szervezet által kiadott okmánnyal - az elemi kár (károk) tényét és mértékét tartalmazó, általa kiállított olyan jegyzőkönyv(ek) alapján történhet, amelye(ke)t a káreseményt követő 15 napon belül megküldött az illetékes állami adóhatóság részére. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem nem terjeszthető elő.
(25) A (10) bekezdés d) pontja szerinti, az államháztartásról szóló törvényben meghatározott rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének megsértését nem érinti, ha az egyéni vállalkozó a jogerős közigazgatási határozatban vagy jogerős bírósági határozattal elbírált közigazgatási határozatban foglalt kötelezettségét az előírt határidőben vagy határnapon teljesíti.
A vállalkozói osztalékalap
49/C. § (1) A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói jövedelemből a (2)-(6) bekezdés rendelkezése szerint - figyelemmel az átmeneti rendelkezésekre is - kell megállapítani.
(2) Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet növeli:
a) a tárgyi eszköz ellenszolgáltatás nélküli átruházása esetén - kivéve, ha azt az egyéni vállalkozó természetbeni juttatásként nyújtja -, az említett tárgyi eszköz beszerzésével összefüggő adózás utáni vállalkozói jövedelem csökkentésének évétől számítva a (6) bekezdés a) pontjában említett összegnek
aa) a tárgyi eszköz egy éven belüli átruházásakor a 100 százaléka,
ab) a tárgyi eszköz egy éven túli, de két éven belüli átruházásakor a 66 százaléka,
ac) a tárgyi eszköz két éven túli, de három éven belüli átruházásakor a 33 százaléka,
ad) a tárgyi eszköz három éven túli átruházásakor nulla;
b) az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor az aa)-ad) pont szerint előírt összeg, ha a megszüntetés az ott előírt időhatáron belül történt;
c) a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak értékcsökkenési leírása megkezdésének évében a vonatkozó beruházási költséget képező kiadások azon része, amellyel az egyéni vállalkozó ezt az évet megelőző években a vállalkozói osztalékalapját csökkentette;
d) a c) pontban nem említett esetben: a vállalkozói osztalékalapnak a beruházási költséget képező kiadással első ízben történő csökkentése évét követő negyedik évben (ültetvény esetében annak elidegenítésekor, de legkésőbb a termőre fordulás évében) a vonatkozó beruházási költséget képező kiadások azon része, amellyel az egyéni vállalkozó ezt az évet megelőző években a vállalkozói osztalékalapját csökkentette, illetve ennél előbb az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor.
(3)-(5)
(6) Az adózás utáni vállalkozói jövedelem és a (2) bekezdésben említett tételek együttes összege, legfeljebb annak mértékéig csökkenthető
a) a tárgyi eszköz, a nem anyagi dolog értékéből az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírást meghaladó összeggel, ha az értékcsökkenési leírást az egyéni vállalkozó az adóévben kezdte el;
b) az olyan, adórövidítéssel, egyéb jogszabály megsértésével összefüggő bírság, késedelmi pótlék stb. összegével, amelyet az egyéni vállalkozói tevékenység gazdasági, pénzügyi ellenőrzése során feltárt szabálytalanságok következményeként kellett megfizetni;
c)
d) az erre vonatkozó nyilvántartás szerint, az adóévben felmerült beruházási költséget képező kiadás összegével, feltéve, hogy az azzal összefüggő tárgyi eszköz, nem anyagi javak értékcsökkenési leírása megkezdése nem történt meg.
(7) A vállalkozói osztalékalap után - kivéve abból a kivét-kiegészítést - az adó 25 százalék. Az adót a magánszemély bevallásában megállapítja, bevallja, valamint a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizeti.
(8) A (6) bekezdés a) és d) pontjában foglaltak a kizárólag üzemi célú tárgyi eszköz (ideértve azt a személygépkocsit is, amely után a magánszemély kisvállalkozói kedvezményt vett igénybe) és nem anyagi javak esetében alkalmazhatók.

Az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági kistermelő átalányadózása
50. § (1) Az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem szerinti adózás helyett adóévenként az adóév egészére az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint átalányadózást választhat a (4)-(7) bekezdésben foglalt rendelkezéseket is figyelembe véve akkor, ha
a) az átalányadózás megkezdését közvetlenül megelőző adóévben az egyéni vállalkozói bevétele a 15 millió forintot nem haladta meg, és
b) nem áll munkaviszonyban, és
c) az egyéni vállalkozói bevétele az adóévben nem haladja meg a 15 millió forintot.
(2) A mezőgazdasági kistermelő a Második rész rendelkezéseinek alkalmazása helyett adóévenként az adóév egészére átalányadózást választhat.
(3) Az átalányadózás kizárólag az egyéni vállalkozói, illetőleg mezőgazdasági kistermelői tevékenység egészére választható.
(4) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően az az egyéni vállalkozó, akinek az egyéni vállalkozói tevékenysége az adóév egészében kizárólag az üzletek működésének rendjéről, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet szerinti kiskereskedelmi tevékenység, átalányadózást választhat, ha az átalányadózást közvetlenül megelőző adóévben vállalkozói bevétele a 100 millió forintot nem haladta meg és nem áll munkaviszonyban.
(5) Az a magánszemély, aki egyéni vállalkozóként is és mezőgazdasági kistermelőként is jogosult az átalányadózás választására, külön-külön és egyidejűleg is alkalmazhatja a kétféle tevékenységre elkülönülten az átalányadózást.
(6) A tevékenységét az adóévben kezdő egyéni vállalkozó, illetőleg mezőgazdasági kistermelő az átalányadózást a tevékenységének megkezdésétől választhatja az (1)-(5) bekezdések rendelkezései szerint.
(7) Az az egyéni vállalkozó, aki az átalányadózását megszünteti vagy arra való jogosultsága megszűnik, ismételten átalányadózást - feltéve, hogy annak egyéb feltételei fennállnak - csak akkor választhat, ha a megszűnés (megszüntetés) évét követően legalább 4 adóév eltelt. Ha a jogosultsága a bevételi értékhatár túllépése miatt szűnt meg, az előbbi rendelkezéstől eltérően az átalányadózás - ha annak egyéb feltételei fennállnak - attól az adóévtől kezdődően újra választható, amely adóévben az e törvényben előírt bevételi értékhatár növekedett.
(8) A tevékenységét év közben kezdő vagy megszüntető egyéni vállalkozó az (1) bekezdésben meghatározott bevételi értékhatárt a tevékenység folytatásának napjaival időarányosan veheti figyelembe.
51. § (1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó a bevételeit a 10. számú melléklet szerint - figyelemmel a 4. számú melléklet rendelkezéseire is - veszi figyelembe. Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónál nem minősül vállalkozói bevételnek a vállalkozási (gazdasági) tevékenységéhez költségei fedezetére vagy fejlesztési célra jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított vissza nem térítendő támogatás. A magánszemély az e bevételével összefüggő adókötelezettségeit az önálló tevékenységből származó jövedelemre irányadó rendelkezések szerint teljesíti.
(2) Ha az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó a tevékenységét megszüntette, akkor
a) az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályokat kell értelemszerűen alkalmaznia, valamint az átalányban megállapított jövedelmét növeli az az összeg, amelyet az átalányadózás megkezdésekor a meglévő készletekkel összefüggésben az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint megállapított;
b) a megszüntetést követően ezen tevékenységére tekintettel érkező bevételre, felmerülő költségre az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ideértve azt is, hogy az adóévben felmerült költség csak az adóévben megszerzett bevétel mértékéig számolható el.
(3) Az átalányadót választó egyéni vállalkozó, amennyiben az áfa-levonási jogát nem érvényesíti, a pénztárkönyv (naplófőkönyv) bevételi adatait vezeti, továbbá a vállalkozásával kapcsolatban felmerült összes költségének bizonylatait és egyéb dokumentumait az e törvényben foglalt általános szabályok szerint köteles megőrizni. Az átalányadózás nem mentesíti az egyéni vállalkozót a kifizetői minőségében, illetőleg más jogszabály előírása szerint reá vonatkozó nyilvántartási, bizonylat-kiállítási, valamint adatszolgáltatási, továbbá a számla-, illetőleg nyugtaadási kötelezettség alól.
(4) Átalányadózás választása esetén az egyéni vállalkozónak az áttérést megelőző év december 31-ét alapul véve, meg kell állapítania az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint a meglévő készletekkel kapcsolatos bevételét, amelyet a továbbiakban mindaddig adóalapot nem érintő bevételként kell nyilvántartania, amíg átalányadózást alkalmaz.
(5) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezései szerint kell eljárnia az átalányadózás szerint adózó mezőgazdasági kistermelőnek is, azzal, hogy a bevételeit a 2. számú melléklet szerint kell figyelembe vennie.
52. § (1) Az átalányadózás szabályai addig alkalmazhatók, amíg az adóévben
a) az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói bevétele a 15 millió forintot, az 50. § (4) bekezdésében említett egyéni vállalkozó esetében a 100 millió forintot nem haladja meg és az egyéni vállalkozó munkaviszonyt nem létesít.
b)
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett bármelyik feltétel hiányában az átalányadózásra való jogosultság megszűnik. Ekkor, valamint ha az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó a tevékenységének megszüntetését követően az adóévben azt újrakezdi, az egyéni vállalkozónak az adóév egészére nézve át kell térnie a vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazására. Ekkor át kell térnie a pénztárkönyv teljes és az egyébként szükséges részletező nyilvántartások vezetésére, azzal, hogy a jogosultság megszűnésének időpontját megelőző időszakra vonatkozó költségadatokat elégséges a pénztárkönyvben az abban foglalt részletezettség szerint, de tételenként egyösszegben feltüntetnie.
(3) Ha az átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő átalányadózásra való jogosultsága megszűnik, akkor a Második rész rendelkezései szerint kell eljárnia, azzal, hogy nyilvántartásaiban a jogosultság megszűnésének időpontját megelőző időszakra vonatkozó költségadatokat elégséges egyösszegben feltüntetnie.
53. § (1) A jövedelmet a bevételből a (2) bekezdésben foglalt eltérésekkel
a) az egyéni vállalkozó 40 százalék,
b) az adóév egészében kizárólag a (3) bekezdésben, vagy kizárólag a (3) és (4) bekezdésben felsorolt tevékenységet folytató egyéni vállalkozó 80 százalék,
c) az adóév egészében kizárólag az üzletek működésének rendjéről, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet alapján kiskereskedelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozó 87 százalék,
d) a c) pontban említett egyéni vállalkozó - feltéve, hogy a tevékenysége külön-külön vagy együttesen az adóév egészében kizárólag a (4) bekezdésben felsorolt üzlet(ek) működtetésére terjed ki - 93 százalék,
e) a mezőgazdasági kistermelő 85 százalék, illetőleg a bevételének azon részéből, amely állattenyésztésből vagy állati termék előállításából származik, 94 százalék
költséghányad levonásával állapítja meg (átalányban megállapított jövedelem).
(2) Az (1) bekezdésben említett százalékos mérték
a) az a) pontban meghatározott helyett 25,
b) a b) pontban meghatározott helyett 75,
c) a c) pontban meghatározott helyett 83,
d) a d) pontban meghatározott helyett 91,
akkor, ha az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény szerint kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett tevékenységek a következők:
a) ipari és mezőgazdasági termék-előállítás, építőipari kivitelezés;
b) növénytermelési, állattenyésztési, vadgazdálkodási és erdőgazdálkodási szolgáltatás (SZJ 01.4, 01.5, 02.02),
kivéve:
- valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás;
c) halászati szolgáltatás (SZJ 05.01.1), haltenyésztési szolgáltatás (SZJ 05.02.1),
kivéve:
- halászati bérmunka (SZJ 05.01.10.1),
- haltenyésztési bérmunka (SZJ 05.02.10.1);
d) feldolgozóipari szolgáltatás (SZJ 15-37),
kivéve:
- valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás, termék-előállítás,
- kiadói tevékenység (SZJ 22.1),
- egyéb sokszorosítás (SZJ 22.3);
e) építőipari szolgáltatás (SZJ 45);
f) gépjárműjavítás (SZJ 50.20), fogyasztási cikk javítása (SZJ 52.7), bútorjavítás és restaurálás (SZJ 36.1-ből), hangszer javítása, karbantartása (SZJ 36.30.92), háztartási forróvíztároló javítása (SZJ 45.33.11-ből), professzionális sportberendezés javítása (SZJ 36.40.92-ből);
g) a taxiszolgáltatás (SZJ 60.22.11), közúti teherszállítás (SZJ 60.24);
h) irodagép-, számítógép-javítás (SZJ 72.50);
i) fényképészet (SZJ 74.81);
j) mosás, tisztítás (SZJ 93.01.1), fodrászat, szépségápolás (SZJ 93.02), állatkozmetika (SZJ 93.05.11);
k) az üzletek működésének rendjéről, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet alapján folytatott vendéglátó tevékenység, kiskereskedelmi tevékenység.
(4) Az (1) bekezdés d) pontjában említett üzletek a következők:
üzletköri jelzőszám
a) élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelem 1111-1112.
b) zöldség- és gyümölcsüzlet 1210.
c) hús, húsáruüzlet 1220.
d) halüzlet 1230.
e) kenyér- és pékáruüzlet 1240.
f) közérzetjavító és étrend-kiegészítő termékek szaküzlete 1290.
g) festékek, lakkok, vasáru, barkács és építési anyagok üzlete 1363.
h) egyéb iparcikk-üzlet 1750.

(5) Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó tevékenysége év közben oly módon változik, hogy a korábban alkalmazott költséghányad már nem illeti meg, a változás időpontjában az év első napjára visszamenőlegesen át kell térnie a tevékenységének megfelelő alacsonyabb költséghányad alkalmazására. Amely adóévben az egyéni vállalkozó az adóév egy részében kiegészítő tevékenységet folytatónak is minősül, az adóévi összes bevételére az (1) bekezdés rendelkezését kell alkalmaznia.
53/A. §
54. § (1) Az átalányadózás évében felmerült összes költséget elszámoltnak kell tekinteni, beleértve a korábban és az átalányadózás időszakában beszerzett tárgyi eszközök beszerzési és előállítási értékének az átalányadózás időszakára jutó értékcsökkenési leírását is a 11. számú melléklet II. fejezete szerint. Az átalányadózást megelőző időszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteségből az átalányadózás időszakának minden évében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezését nem kell alkalmazni azon költségekre, fejlesztési kiadásokra, amelyek fedezetére jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján vissza nem térítendő támogatás folyósítása történt.
(3) Az átalányadózás választását megelőzően érvényesített kisvállalkozói kedvezményre, nyilvántartásba vett fejlesztési tartalékra, foglalkoztatási kedvezményre, nyilvántartott adókülönbözetre, valamint a kisvállalkozások adókedvezményére a 49/B. §, illetve a 13. számú melléklet rendelkezéseit az átalányadózás időszakában is alkalmazni kell.
55. § Az átalányadózásra való jogosultság megszűnik, ha a magánszemély nem teljesíti a számlaadási (nyugtaadási) kötelezettségét.
56. § (1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő a bevétel megszerzése érdekében felmerült kiadásairól szóló számlákat és más bizonylatokat az adó utólagos megállapításához való jog elévüléséig megőrzi.
(2) Amennyiben az átalányadózást választó egyéni vállalkozó, mezőgazdasági kistermelő az 53. § szerint számított jövedelem és/vagy átalányadó számítására vonatkozó rendelkezéseket nem az 50-55. § rendelkezései szerint alkalmazta, illetőleg nem a tényleges bevételét vette számításba, de az átalányadózás alkalmazására egyébként jogosult, a fizetendő adót az említett §-ok rendelkezései szerint kell megállapítania. Az átalányadózásra való jogosultság hiánya, vagy a jogosultság elvesztése miatt a vállalkozói jövedelem szerinti adózásról szóló rendelkezések, illetőleg a Második rész rendelkezései szerint kell az adót megállapítani.

2. számú melléklet122 a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez az összevont adóalapba tartozó bevételek elszámolásáról
Az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapításához bevételként a VI. fejezet rendelkezésein túlmenően az e mellékletben meghatározottakat kell figyelembe venni.
I. Jellemzően előforduló bevételek
Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben
1. az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek előlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg;
2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a selejtezett tárgyi eszközt is -, nem anyagi javak, anyag, félkész termék (a továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték, illetőleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak beszerzési, előállítási költségét a magánszemély bármelyik évben költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el, azzal, hogy ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékű jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzemi célból használt, akkor az ebből származó jövedelem adózására egészében a XI. fejezetben foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia;
3. a kapott kamat;
4. a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg, valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén kapott összeg, kivéve, ha korábban költségként nem vették figyelembe;
5. a felvett támogatás (figyelemmel a VI. fejezet rendelkezéseire is);
6.591 az előállított vagy vásárolt terméknek, végzett vagy vásárolt szolgáltatásnak a szokásos piaci értéke, ha azokat a magánszemély saját céljára felhasználja, illetőleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban bármely évben költséget számolt el, azonban nem kell a saját célra történő felhasználás és a részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélküli átengedés értékével növelni a bevételt, ha
a) a magánszemély az azzal kapcsolatos kiadásokat költségei között nem számolta el, vagy e kiadásokkal az összes költségét arányosan csökkenti,
b) a terméket, a szolgáltatást elemi károk, katasztrófák esetén közadakozás keretében nyújtja;
7.592 az 50 ezer - 2001. január 1-je előtti beszerzés esetén 30 ezer - forintnál magasabb egyedi értékű kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ha annak értékét a mezőgazdasági őstermelő egy összegben elszámolta - ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor - kivéve, ha azt természetbeni juttatásként nyújtja - a beszerzés időpontjától számított
- egy éven belül a beszerzési érték 100 százaléka,
- egy éven túl, de két éven belül a beszerzési érték 66 százaléka,
- két éven túl, de három éven belül a beszerzési érték 33 százaléka,
- három éven túl nulla;
8. az adó, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a visszatérítése, ha a befizetést a magánszemély költségként bármely évben elszámolta;
9. a mezőgazdasági őstermelő esetében a káreseménnyel összefüggésben kapott kártérítés, ideértve a felelősségbiztosítás alapján felvett összeget;
10. azon biztosítási szolgáltatás értéke, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat a mezőgazdasági őstermelő költségként elszámolta;
11. a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett bevételi többletkülönbözet.
II. A mezőgazdasági őstermelő tevékenységének megszüntetése
A tevékenység megszüntetésének évében bevétel
1.593 a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő összes készlet (anyag, áru, félkész és késztermék) leltári értéke, az 50 ezer - 1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer - forintot meg nem haladó tárgyi eszköz (ideértve a tartalékalkatrészt és gyártóeszközt is) leltári értéke;
2. a gazdasági épület, az üzlet, a műhely, az iroda és az egyéb - kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a megszűnéskor még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta, azzal, hogy ha a megszűnés évében az ellenérték összege még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;
3. az éves adóbevallás benyújtásának határnapjáig (illetve a benyújtás napjáig) rendelkezésre álló, a megszüntetésről beadott adóbevallást követően befolyt összeg december 31-i időponttal.
A megszüntetés évéről készített adóbevallás benyújtását követően érkező bevételre az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy ha kiadás is jelentkezik az említett időpontot követően, akkor az a bevételből levonható, illetőleg a le nem vonható rész ezen adóbevallás önellenőrzésével számolható el.

5. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
Az adónyilvántartásokról
A magánszemély - a 9/A. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - nyilvántartási kötelezettségei teljesítése során e melléklet rendelkezései szerint jár el.
I. Alapnyilvántartások
1. Közös szabályok
1.1. Alapnyilvántartás a naplófőkönyv, a pénztárkönyv, a bevételi és költségnyilvántartás, valamint a bevételi nyilvántartás, továbbá az őstermelői igazolvány részét képező értékesítési betétlap (az alapnyilvántartás típusai).
1.2. Alapnyilvántartást vezet az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági őstermelő. A magánszemély más (egyéni vállalkozói tevékenységnek vagy mezőgazdasági őstermelői tevékenységnek nem minősülő) önálló tevékenysége tekintetében csak akkor vezet alapnyilvántartást, ha az e tevékenységből származó bevételével szemben az adóelőleg vagy a jövedelem meghatározásakor költséget (ide nem értve a jövedelem meghatározásakor e törvény rendelkezései szerint igazolás nélkül elszámolható elismert költséget) számol el vagy az adóévben nem (nem csak) kifizetőtől szerez ilyen bevételt. A magánszemély nem önálló tevékenysége tekintetében csak akkor vezet alapnyilvántartást, ha az e tevékenységből származó bevételnek minősülő költségtérítéssel szemben az adóelőleg vagy a jövedelem meghatározásakor költséget (ide nem értve a jövedelem meghatározásakor e törvény rendelkezései szerint igazolás nélkül elszámolható elismert költséget) számol el, vagy az adóévben nem (nem csak) kifizetőtől, munkáltatótól szerez nem önálló tevékenységből származó bevételt. Az előző rendelkezések szerint alapnyilvántartás vezetésére nem kötelezett magánszemély a más önálló tevékenységből, illetve a nem önálló tevékenységből származó bevételével összefüggő nyilvántartási kötelezettségét a kifizető által kiállított igazolás megőrzésével teljesíti.
1.3. A magánszemély egyéni vállalkozói tevékenysége, őstermelői tevékenysége, más önálló tevékenysége és nem önálló tevékenysége tekintetében külön-külön - választása szerint a négy tevékenység esetében akár eltérő típusú - alapnyilvántartást vezet. Tételes költségelszámolás esetén a más önálló tevékenységre vonatkozó alapnyilvántartást úgy kell vezetni, hogy az önálló tevékenységből származó jövedelem tevékenységenként megállapítható legyen.
1.4. Az alapnyilvántartás típusát a magánszemély adóévenként határozza meg, és e választását az adóévben saját elhatározásból később sem változtathatja meg. Ha a magánszemély e törvény rendelkezései szerint az adóév során veszíti el az általa választott alapnyilvántartás vezetésének a jogát, akkor a változás napját megelőző nappal köteles az addig vezetett alapnyilvántartást lezárni, és a lezárt alapnyilvántartásban összesített adatokat az új alapnyilvántartásba nyitó adatként bejegyezni. E rendelkezés nem mentesíti a magánszemélyt a lezárt nyilvántartással és az azt alátámasztó bizonylatokkal összefüggő megőrzési kötelezettsége teljesítése alól.
1.5. Az átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő alapnyilvántartásában az élő állatok és állati termékek értékesítéséből származó bevételét más őstermelői tevékenységéből származó bevételétől elkülönítve tartja nyilván.
1.6. Az alapnyilvántartást az adó, az adóelőleg megállapítására előírt időszakonként az alapnyilvántartás egyes adatsorainak összesítésével le kell zárni.
2. A naplófőkönyv
2.1. Az alapnyilvántartás vezetésére kötelezett magánszemély e kötelezettségét - választása szerint, bármely más alapnyilvántartás helyett - naplófőkönyv vezetésével is teljesítheti.
2.2. Az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági őstermelő köteles a naplófőkönyvet úgy vezetni, hogy annak alapján minden, az egyéni vállalkozói tevékenységével, illetve őstermelői tevékenységével kapcsolatban pénzbevételt vagy -kiadást eredményező gazdasági esemény (így különösen értékesítés, beszerzés, hitelfelvétel, kölcsönnyújtás, vállalkozói kivét felvétele) zárt rendszerben nyomon követhető legyen. E rendelkezés alkalmazásában a pénzbevétellel esik egy tekintet alá a termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás ellenértéke akkor is, ha teljesítése egészben vagy részben nem pénzben (hanem például csere, beszámítás révén) történt.
2.3. A naplófőkönyv tartalmát a számvitelről szóló törvénynek az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozókra irányadó rendelkezései szerint kell megállapítani.
3. A pénztárkönyv
3.1. Az alapnyilvántartás vezetésére kötelezett magánszemély e kötelezettségét pénztárkönyv vezetésével teljesíti, ha más alapnyilvántartás vezetését nem választhatja, vagy a más alapnyilvántartás vezetésére vonatkozó választási jogával nem élt.
3.2. Az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági őstermelő köteles a pénztárkönyvet úgy vezetni, hogy annak alapján - a kiegészítő nyilvántartásokat is figyelembe véve - minden, az egyéni vállalkozói tevékenységével, illetve őstermelői tevékenységével kapcsolatban pénzbevételt vagy -kiadást eredményező gazdasági esemény (így különösen értékesítés, beszerzés, hitelfelvétel, kölcsönnyújtás, vállalkozói kivét felvétele) zárt rendszerben nyomon követhető legyen. E rendelkezés alkalmazásában a pénzbevétellel esik egy tekintet alá a termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás ellenértéke akkor is, ha teljesítése egészben vagy részben nem pénzben (hanem például csere, beszámítás révén) történt.
3.3. A pénztárkönyv legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) sorszám;
b) a gazdasági esemény időpontja;
c) a bizonylat sorszáma;
d) a gazdasági esemény rövid leírása (így különösen ellenérték, anyagbeszerzés, tárgyi eszköz beszerzése, nyújtott vagy kapott kölcsön);
e) bevételek, ezen belül külön feltüntetve
ea) az adóköteles bevételeket,
eb) a fizetendő általános forgalmi adót,
ec) a jövedelem kiszámításánál figyelembe nem veendő bevételek;
f) kiadások, ezen belül külön feltüntetve
fa) a költségként elszámolható kiadásokat a következő bontásban
- anyag- és árubeszerzés,
- a közvetített szolgáltatások értéke,
- az alkalmazottak bére és közterhei,
- vállalkozói kivét (csak a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó esetében),
- egyéb költségként elszámolható kiadás;
fb) a költségként el nem számolható kiadásokat a következő bontásban
- beruházási költség,
- a levonható általános forgalmi adó,
- egyéb, költségként el nem számolható kiadás.
4. A bevételi és költségnyilvántartás
4.1. A magánszemély az alapnyilvántartás vezetésére vonatkozó kötelezettségét - választása szerint - bevételi és költségnyilvántartás vezetésével teljesítheti, ha az adóévben
a) az általános forgalmi levonására nem jogosult, vagy e jogát nem érvényesíti, valamint
b) a helyi iparűzési adó alanyaként állandó jellegű iparűzési tevékenység esetén egyszerűsítve határozza meg az adó alapját.
4.2. A magánszemély a bevételi és költségnyilvántartásban kizárólag az adóköteles bevételeket és a költségként elszámolható kiadásokat rögzíti.
4.3. A bevételi és költségnyilvántartás legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) sorszám;
b) a gazdasági esemény időpontja;
c) a bizonylat sorszáma;
d) a gazdasági esemény rövid leírása (így különösen ellenérték, anyagbeszerzés);
e) a kifizető neve (elnevezése) és adószáma (e rendelkezést az egyéni vállalkozó nem köteles alkalmazni);
f) a bevétel összege;
g) a bevételből levont adóelőleg;
h) a költség összege;
i) a jövedelem.
5. A bevételi nyilvántartás
5.1. A magánszemély az alapnyilvántartás vezetésére vonatkozó kötelezettségét - választása szerint - bevételi nyilvántartás vezetésével teljesítheti, ha az adóévben
a) tételes költségelszámolást (egyéni vállalkozóként vállalkozói jövedelem szerinti adózást) nem alkalmaz, valamint
b) az általános forgalmi levonására nem jogosult, vagy e jogát nem érvényesíti, továbbá
c) a helyi iparűzési adó alanyaként állandó jellegű iparűzési tevékenység esetén egyszerűsítve határozza meg az adó alapját.
5.2. A bevételi nyilvántartás legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) sorszám;
b) a bevétel megszerzésének időpontja;
c) a bizonylat sorszáma;
d) a kifizető neve (elnevezése) és adószáma (e rendelkezést az egyéni vállalkozó nem köteles alkalmazni);
e) a bevétel összege;
f) a bevételből levont adóelőleg;
g) a jövedelem.
6. Az értékesítési betétlap
6.1. A mezőgazdasági őstermelő az őstermelői tevékenysége ellenértékeként megszerzett bevétele tekintetében az alapnyilvántartás vezetésére vonatkozó kötelezettségét - választása szerint - az őstermelői igazolvány részét képező értékesítési betétlap vezetésével teljesítheti, ha az adóévben egyébként bevételi nyilvántartás vezetésére lenne jogosult.
6.2. Az értékesítési betétlapra a mezőgazdasági őstermelő vagy helyette - az e törvényben és a mezőgazdasági őstermelői igazolványról szóló kormányrendeletben meghatározott feltételekkel - a kifizető jegyezhet be adatot.
6.3. A mezőgazdasági őstermelő negyedévenként, a negyedév utolsó napjára összesíti minden olyan, a negyedévben megszerzett őstermelői tevékenységből származó bevételét, amely nem kifizetőtől származik, vagy amelynek kifizetésekor (juttatásakor) nyilatkozott a kifizető részére, hogy a bevételt maga jegyzi be az értékesítési betétlapra. Az értékesítési betétlapra az így összesített bevételt kell a negyedév utolsó napjára bejegyezni. A mezőgazdasági őstermelő az elszámolásnál készített feljegyzést az őstermelői igazolvány mellékleteként a bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályok szerint megőrzi.
II. Részletező nyilvántartások
A magánszemély a részletező nyilvántartások közül csak azokat köteles vezetni, amelyek az adóköteles jövedelmének megállapításához szükségesek.
1. A vevőkkel (megrendelőkkel) szembeni követelések nyilvántartása
A magánszemélynek az áru-, anyag- stb. szállításból, munkateljesítésből, szolgáltatásból származó követeléseiről, e követelésekre befolyt összegekről nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartásban az áruszállításból, a szolgáltatásteljesítésből származó általános forgalmi adót is tartalmazó követelést a kibocsátott számlák szerint időrendben a vevő által elismert összegben kell kimutatni. Ha a kiszámlázott összeg változik, a változást a nyilvántartáson keresztül kell vezetni.
A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
- a számla száma és kelte,
- a vevő neve,
- a számla végösszege, az ebből felszámított általános forgalmi adó,
- a kiegyenlítés módja, kelte és összege.
A nyilvántartásban szereplő számlák kiegyenlítésének időpontjában be kell jegyezni a kiegyenlítés adatait, az alapnyilvántartásban pedig fel kell tüntetni a befolyt bevételt.
2. A szállítókkal szembeni tartozások nyilvántartása
A magánszemélynek az áru-, anyag- stb. vásárlásból, szolgáltatás igénybevételéből származó tartozásairól, e tartozások kiegyenlítésére átutalt összegekről nyilvántartást kell vezetnie.
Az áruszállításból, a szolgáltatásteljesítésből származó, általános forgalmi adót is tartalmazó tartozást az elfogadott számlák szerint időrendben a számla szerint elismert összegben kell kimutatni. Ha a számlázott összeg változik, a változást a nyilvántartáson keresztül kell vezetni. A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
- a számla száma és kelte,
- a szállító neve,
- a számla végösszege, az ebből levonható általános forgalmi adó,
- a kiegyenlítés módja, kelte és összege.
A kapott számlák adatait naponta kell a nyilvántartásba bejegyezni.
A nyilvántartásban szereplő számlák kiegyenlítésének időpontjában be kell jegyezni a kiegyenlítés adatait, az alapnyilvántartásban pedig fel kell tüntetni a kiadást.
3. Tárgyi eszközök, nem anyagi javak nyilvántartása
A mezőgazdasági őstermelőnek, az egyéni vállalkozónak az e tevékenységéhez használt saját tulajdonú tárgyi eszközéről, nem anyagi javairól egyedi nyilvántartást kell vezetnie, ideértve azokat a nem anyagi javakat, tárgyi eszközöket is, amelyek beszerzésére, előállítására fordított kiadása annak felmerülésekor költségként érvényesíthető. E nyilvántartásból állapítható meg az értékcsökkenési leírás összege.
A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
- a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak megnevezése,
- gép, berendezés esetén a gyártó vállalat neve, a gyártás éve, a gyártási szám,
- a használatbavétel (üzembe helyezés) időpontja,
- az elidegenítés vagy (a selejtezési jegyzőkönyvnek megfelelően) a kiselejtezés, a megsemmisülés időpontja,
- az értékcsökkenési leírás kulcsa,
- az értékcsökkenés kiszámításának alapja,
- az értékcsökkenés kiszámításának módosult alapja,
- az előző évek értékcsökkenésének halmozott összege,
- az adóévben költségként érvényesíthető értékcsökkenés összege,
- az értékcsökkenés összegének figyelembevételével számított nettó érték,
- a kisvállalkozói kedvezmény igénybevételének adóéve és összege.
Az értékesítés, kiselejtezés vagy megsemmisülés miatt bekövetkezett értékcsökkenéseket a vonatkozó bizonylatok alapján e nyilvántartásból ki kell vezetni.
4. A beruházási és felújítási költség-nyilvántartás
A mezőgazdasági őstermelőnek, az egyéni vállalkozónak az e tevékenységéhez használt tárgyi eszköze, nem anyagi javai üzembe helyezésének időpontjáig felmerült kiadásairól - kivéve az 50 ezer forint alatti egyedi értékű tárgyi eszközre fordított kiadást - egyedi nyilvántartást kell vezetnie. E nyilvántartás alapján állapíthatók meg az értékcsökkenési leírás alapját képező, valamint a vállalkozói osztalékalapot módosító tételek.
A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
- a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak megnevezése,
- a beruházási költséget képező kiadás összege dátum szerint és halmozottan,
- a vállalkozói osztalékalapból levont összeg dátum szerint és halmozottan,
- az üzembe helyezés időpontja,
- az üzembe helyezés időpontjában a beruházási költség (az értékcsökkenési leírás alapja),
- az üzembe helyezés időpontjáig a vállalkozói osztalékalapból levont, beruházási költséget képező kiadások halmozott összege,
- az üzembe helyezést követően a felújítási költség részét képező kiadás összege dátum szerint,
- az értékcsökkenési leírás módosítási időpontja dátum szerint,
- az értékcsökkenési leírás módosított alapja,
- az elidegenítés vagy (a selejtezési jegyzőkönyvnek megfelelően) a kiselejtezés, a megsemmisülés időpontja,
- a kisvállalkozói kedvezmény igénybevételének adóéve és összege.
5. Értékpapírok, értékpapírra vonatkozó jogok nyilvántartása
a) A magánszemély a tulajdonában vagy birtokában lévő összes értékpapírról, valamint az ilyen értékpapírra vonatkozó, őt megillető vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jogról nyilvántartást vezet. A magánszemély e nyilvántartási kötelezettségét a befektetési szolgáltató által kiállított bizonylat megőrzésével teljesíti, amennyiben az értékpapírt befektetési szolgáltatónál helyezte el (vagy az értékpapírt számára befektetési szolgáltató tartja nyilván), és a bizonylaton minden, az adókötelezettség teljesítéséhez, a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges adat megtalálható.
b) Az értékpapírok nyilvántartása a következő adatokat tartalmazza:
- az értékpapírkód;
- az értékpapír megnevezése (így különösen befektetési jegy és más kollektív befektetési értékpapír, kötvény, részvény, üzletrész, vagyoni betét);
- az értékpapír típusa (bemutatóra vagy névre szóló);
- az értékpapír fajtája (így különösen ideiglenes részvény, törzsrészvény, osztalékelsőbbséget biztosító részvény, dolgozói részvény, dolgozói üzletrész, kamatozó részvény, átváltoztatható kötvény, jegyzési jogot biztosító kötvény);
- a kibocsátó neve (cégneve, elnevezése), székhelye;
- a kibocsátás időpontja;
- az értékpapír névértéke;
- az értékpapír megszerzésének időpontja;
- az értékpapírra vonatkozó jogra történő utalás, ha a megszerzés vagy az átruházás értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, illetve eladási jog (más hasonló jog) gyakorlása révén történt;
- az értékpapír megszerzésére fordított érték
= bizonylatának sorszáma vagy más azonosítója,
= teljesítésének időpontja,
= összege;
- az értékpapírra fizetett hozam (így különösen kamat, osztalék)
= megszerzésének időpontja,
= összege;
- az átruházás (ideértve a bevonást, az átalakítást, a kicserélést, a felülbélyegzést, a lebélyegzést is) időpontja;
- az átruházásra tekintettel megszerzett bevétel
= megszerzésének időpontja,
= összege;
- az átruházásból származó jövedelem összege.
c) Ha e törvény előírása szerint az értékpapír átruházása, átalakítása révén megszerzett értékpapír megszerzésére fordított értéket az átruházott, átalakított értékpapír megszerzésére fordított érték alapulvételével, annak megfelelően kell meghatározni, akkor az átruházott, átalakított értékpapírra és a megszerzett értékpapírra vonatkozó nyilvántartás lezárásakor, illetve megnyitásakor e tényt fel kell tüntetni.
d) Az értékpapírra vonatkozó jogok nyilvántartása a következő adatokat tartalmazza:
- a jog megnevezése;
- az értékpapírkód, ha az ismert;
- az értékpapír megnevezése;
- az értékpapír típusa;
- az értékpapír fajtája;
- a kibocsátó neve (cégneve, elnevezése), székhelye;
- a kibocsátás időpontja, ha az ismert;
- a jog megszerzésének időpontja;
- a jog alapítójának neve (cégneve, elnevezése), állandó lakóhelye (székhelye);
- a jog megszerzésére fordított érték;
- bizonylatának sorszáma vagy más azonosítója;
- teljesítésének időpontja;
- összege;
- a jog átruházásának (ideértve az átengedést, a megszüntetést, a gyakorlás átengedését és a jogról való lemondást is) időpontja;
- a jog átruházásra tekintettel megszerzett bevétel;
- jog átruházása révén megszerzett jövedelem összege;
- megszerzésének időpontja;
- összege;
- a jog gyakorlásának időpontja.
6. Munkabérek, más személyi jellegű kifizetések és a vállalkozói kivét nyilvántartása
A magánszemélynek az alkalmazott, a segítő családtag, más magánszemély számára kifizetett összegekről, tartozásokról és követelésekről személyenkénti nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartásnak - az érintett magánszemélyek adóazonosító adatainak feltüntetése mellett - tartalmaznia kell levonások nélkül a részükre különféle jogcímeken elszámolt személyi jövedelemadó-köteles összegeket, a levont személyi jövedelemadó előleget, nyugdíjjárulékot, munkavállalói járulékot, az egyéb levonásokat, a kifizetett összeget, továbbá a kifizetés keltét, valamint minden olyan adatot, amely a személyi jövedelemadó előleg, illetve - amennyiben erre a magánszemély köteles - év végén a személyi jövedelemadó tényleges összegének a megállapításához szükséges. Az egyéni vállalkozónak az előzőek értelemszerű alkalmazásával kell nyilvántartania a vállalkozói kivéttel kapcsolatos adatokat.
7. Gépjármű-használati nyilvántartás (útnyilvántartás)
A magánszemély a jövedelemszerző tevékenységéhez használt gépjármű költségelszámolásához útnyilvántartás vezetésére kötelezett. Erre a célra a menetlevél vezetése is megfelel, ha tartalmazza a továbbiakban részletezett adatokat.
Minden gépjármű esetében külön útnyilvántartást kell vezetni. Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni a gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, továbbá a fogyasztási normát. Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni az év első és utolsó napján a kilométeróra állását, továbbá, ha a költségelszámoláshoz ez szükséges, akkor ezt az adatot havonta kell bejegyezni.
Az útnyilvántartásnak tartalmaznia kell
- az utazás időpontját,
- az utazás célját (honnan-hova történt az utazás),
- a felkeresett üzleti partner(ek) megnevezését,
- a közforgalmú útvonalon megtett kilométerek számát.
Az útnyilvántartás tartalmazhatja az előzőekkel kapcsolatos üzemanyag-vásárlás időpontját és költségeit is. Ha az útnyilvántartásra kötelezett magánszemélynek jogszabály alapján titoktartási kötelezettséggel járó tevékenysége (pl. orvosi tevékenység) során az útnyilvántartásban olyan magánszemély adatait kell feltüntetnie, akire nézve a titoktartásra kötelezett, az ilyen felkeresett személy(ek)hez megtett utakról köteles külön útnyilvántartást vezetni. Ezen külön útnyilvántartás tekintetében a vezetésére kötelezettnek gondoskodnia kell arról, hogy annak tartalmát az adóhatóság ellenőrzést végző tisztviselője kivételével harmadik személy ne ismerhesse meg. Az adóhatóság az ilyen útnyilvántartásban foglalt adatok rögzítésére csak akkor jogosult, ha az adóhatósági eljárás során tett megállapításban az adatrögzítés jogszabálysértés bizonyításának alátámasztására szolgál.
8. Hitelbe vagy bizományba történő értékesítésre átadott, átvett áruk nyilvántartása
A hitelbe vagy bizományba történő értékesítésre átadott árukról mind az átadó, mind az átvevő nyilvántartást vezet.
A nyilvántartásba az adatokat az áru átadásáról-átvételéről kiállított bizonylat alapján kell bejegyezni.
Az áru átadásáról-átvételéről kiállított bizonylatnak legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:
- az "Átvételi elismervény bizományba (hitelbe) átadott árukról" megnevezést,
- az átadó nevét, címét, adóigazgatási azonosító számát,
- az átvevő nevét, címét, adóigazgatási azonosító számát,
- az átadott áru megnevezését, vámtarifaszámát (legalább az áfa megállapításához szükséges mélységig), mennyiségét, egységárát, értékét,
- az átadás-átvétel keltét,
- az elszámolás időpontját,
- az átadó és átvevő aláírását.
Az áru átvevője - tekintettel az áfa-fizetési kötelezettségre - minden hónap utolsó napjával elszámol az átadóval a ténylegesen eladott árukról. Az átadó az eladott áruról számlát állít ki, és a számla alapján módosítja mind az átadó, mind az átvevő a hitelbe vagy bizományba átadott-átvett áruk nyilvántartását. A nem értékesített és a megbízónak visszaadott áruról átadás-átvételi bizonylatot kell kiállítani, és a bizonylat adataival a nyilvántartást mind az átadó, mind az átvevő módosítja. Az átadás-átvételi bizonylatot az "Átvételi elismervény bizományba (hitelbe) átadott áruról" című bizonylattal értelemszerűen azonos adattartalommal kell elkészíteni.
9. Egyéb követelések, kötelezettségek nyilvántartása
A magánszemélynek az egyéb követeléseiről, a kötelezettségeiről nyilvántartást kell vezetnie. Ebben ki kell mutatnia vevő követelések, illetőleg szállítói tartozások között nem szereplő összes követelést, illetőleg kötelezettséget.
A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
- a követelés, kötelezettség megnevezése, címzettje, illetőleg kedvezményezettje,
- a követelés, kötelezettség kelte,
- a követelés, kötelezettség értéke,
- a kiegyenlítés időpontjában be kell jegyezni a kiegyenlítés adatait, az alapnyilvántartásban pedig fel kell tüntetni a befolyt bevételt, illetve a kiadást.
10. Selejtezési nyilvántartás
A magánszemély az 50 ezer forintot meg nem haladó készlet selejtezéséről jegyzőkönyv helyett nyilvántartást vezet.
A nyilvántartás tartalmazza:
- a selejtezés időpontját,
- a készlet megnevezését,
- a selejtezés okát,
- a kiselejtezett készlet mennyiségét és szokásos piaci értékét.
11. Alkalmi foglalkoztatás nyilvántartás
A magánszemélynek munkavállaló - külön törvény rendelkezései szerinti - alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatása esetén a külön törvény szerinti nyilvántartást munkavállalónkénti bontásban úgy kell vezetnie, hogy az legalább a következő adatokat tartalmazza:
- a munkavállaló természetes azonosító adatait és adóazonosító jelét,
- az alkalmi munkavállalói könyv sorszámát,
- a kifizetett munkadíjat,
- az alkalmi munkavállalói könyvben érvényesített közteherjegy(ek) értékét,
- a munkavállaló aláírását.
12.
13. Leltár
A december 31-én, valamint a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napján meglévő vásárolt és saját termelésű készleteket leltározni kell a következő csoportosítás szerint:
- anyagok (alap-, segéd-, üzem- és fűtőanyag),
- használatba nem vett eszközök (szerszám, műszer, berendezés, felszerelés, munkaruha, védőruha),
- 100 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű) használatba vett tárgyi eszközök,
- áruk (kereskedelmi készletek),
- betétdíjas göngyöleg,
- alvállalkozói teljesítmények,
- saját termelésű készletek:
= befejezetlen termelés,
= félkész és késztermék.
Az áfát nem az általános szabályok szerint fizető magánszemélynek a leltárban
- a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 100 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű) eszközöket és az árukat a legutolsó, áfát is tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetnie;
- a 100 ezer forintnál nem magasabb értékű (1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű) használatba vett tárgyi eszközöket az áfát tartalmazó beszerzési ár 50 százalékos értékén kell szerepeltetnie;
- a saját termelésű félkész és készterméket (így különösen a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron - az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében - kell szerepeltetnie.
Az áfát az általános szabályok szerint fizető magánszemélynek (a 4. számú melléklet 1. pont első mondata) a leltárban
- a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 100 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű) eszközöket és az árukat a legutolsó beszerzési számla szerinti, áfát nem tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetnie;
- a 100 ezer forintnál nem magasabb értékű (1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű) használatba vett tárgyi eszközöket az áfát nem tartalmazó beszerzési ár 50 százalékos értékén kell szerepeltetnie;
- a saját termelésű félkész és készterméket (így különösen a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron - az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében - kell szerepeltetnie.
14. Alvállalkozói nyilvántartás
Annak a magánszemélynek, aki tevékenységét fővállalkozóként végzi, az alvállalkozókról, a részükre kifizetett összegekről alvállalkozói nyilvántartást kell vezetnie.
A nyilvántartásban minden készpénzzel vagy más módon kiegyenlített alvállalkozói számla adatát szerepeltetni kell.
A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
- a számla száma és kelte,
- az alvállalkozó neve, címe, adószáma,
- a számla végösszege,
- a levont adóelőleg összege,
- a kiegyenlítés kelte, módja, összege.
15. Szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása
A szigorú számadás alá tartozó nyomtatványok nyilvántartásának a következő adatokat kell tartalmaznia:
- a nyomtatvány neve és számjele,
- a beszerzés kelte,
- a tömb(ök) sorszáma (tól-ig),
- a használatbavétel kelte,
- a felhasználás kelte,
- a kiselejtezés kelte.
E törvény alkalmazásában szigorú számadású nyomtatvány az, amelyet a számvitelről szóló törvény annak minősít.
III. SELEJTEZÉS
A tárgyi eszköz, a nem anyagi jószág és az 50 ezer forint beszerzési értéket meghaladó készlet selejtezéséről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyben le kell írni a selejtezés okát. A selejtezési eljárás során meg nem semmisített eszközt eltávolíthatatlan azonosító jellel kell ellátni.
IV.
V. KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK
Az önálló tevékenységet végző magánszemély kérelmére az adóhatóság az e mellékletben előírt nyilvántartás(ok) vezetése alól indokolt esetben felmentést adhat, ha
a) a kérelmező a súlyos fogyatékosság minősítéséről és igazolásáról szóló jogszabályok előírásainak megfelelően igazolja, hogy súlyos testi fogyatékosságának jellege miatt e kötelezettség teljesítése tőle nem várható el, és a vele közös háztartásban élő hozzátartozói sem képesek a nyilvántartás(ok) vezetésére, továbbá
b) a nyugtaadási kötelezettség alól az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott feltételek alapján egyébként felmenthető.

4. §. b) Egyéni vállalkozó:
1. az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy,
2. a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély, a gyógyszerészi magántevékenység, falugondnoki tevékenység, tanyagondnoki tevékenység vagy szociális szolgáltató tevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező magánszemély (a továbbiakban együtt: egészségügyi vállalkozó),
3. az ügyvédekről szóló törvény hatálya alá tartozó ügyvéd, európai közösségi jogász (a továbbiakban együtt: ügyvéd),
4. az egyéni szabadalmi ügyvivő,
5. a nem közjegyzői iroda tagjaként tevékenykedő közjegyző,
6. a nem végrehajtói iroda tagjaként tevékenykedő önálló bírósági végrehajtó.
ba) Kezdő egyéni vállalkozó: az egyéni vállalkozó tevékenységet kezdőnek minősül a járulékfizetési kötelezettsége első napjával kezdődően az e napot magában foglaló naptári év utolsó napjáig. Nem minősül tevékenységet kezdőnek az az egyéni vállalkozó, aki a vállalkozói tevékenysége megszűnésének napját követően ismételten egyéni vállalkozóként tevékenykedik, feltéve, hogy vállalkozásának megszűnése és új vállalkozásának megkezdése között egy teljes naptári év nem telt el.
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS ELLÁTÁSAI ÉS AZ ELLÁTÁSRA JOGOSULTAK
A biztosítottak
5. § (1) E törvény alapján biztosított
e) a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó,

10. § (1) Az egyéni vállalkozó biztosítási és járulékfizetési kötelezettsége:
a) az egyéni vállalkozói nyilvántartásba való bejegyzés napjától az egyéni vállalkozói nyilvántartásból való törlés napjáig,
b) ügyvéd, egyéni szabadalmi ügyvivő esetében a kamarai tagság kezdete napjától annak megszűnése napjáig, európai közösségi jogász esetében a nyilvántartásba vétele napjától annak törlése napjáig,
c) közjegyző, önálló bírósági végrehajtó esetén e szolgálat kezdete napjától annak megszűnése napjáig
tart.

19. § (1) A foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó által fizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke 27 százalék, ebből a nyugdíj-biztosítási járulék 24 százalék, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék 3 százalék. Az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékon belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 1,5 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5 százalék, a munkaerő-piaci járulék 1 százalék.
(2) A biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke
a) kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó biztosított esetében 9,5 százalék,
b) magánnyugdíjpénztár tagja esetében 1,5 százalék.
A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott, valamint a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó magán-nyugdíjpénztári tagsága esetén is 9,5 százalék nyugdíjjárulékot fizet.
(3) A biztosított által fizetendő egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék mértéke 7,5 százalék. Az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékon belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 2 százalék, a munkaerő-piaci járulék 1,5 százalék.
(4) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás, valamint a 39. § (2) bekezdésében meghatározott személy által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék havi összege 4950 forint (napi összege 165 forint).
(5) A foglalkoztató az 5. §-ban említett biztosított betegsége miatti keresőképtelensége, valamint a kórházi (klinikai) ápolása időtartamára folyósított táppénz egyharmadát hozzájárulás címén fizeti meg.
(6) A foglalkoztató és az egyéni vállalkozó által fizetendő korkedvezmény-biztosítási járulék mértéke 13 százalék.
A társadalombiztosítási járulék
A társadalombiztosítási járulék
20. § (1) A foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya alapján kifizetett (juttatott, elszámolt) járulékalapot képező jövedelem után havonta a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet, ideértve azt a jövedelmet is, amelyet a biztosítottnak a más foglalkoztatónál fennálló biztosítási jogviszonyára tekintettel juttat.
(2) Az 5. § (1) bekezdésének a) pontjában említett biztosított foglalkoztatója a társadalombiztosítási járulékot havonta legalább 125 000 forint, 2007. január 1-jétől 131 000 forint minimum járulékalap - részmunkaidő esetén ezen összeg arányos része - után köteles megfizetni. Ha a járulékalapot képező jövedelem nem éri el a minimum járulékalapot, a foglalkoztató az Art. 17/A §-ában meghatározott bejelentés esetén a társadalombiztosítási járulékot a járulékalapot képező jövedelem után fizeti meg.
(3) Ha a biztosított járulékalapot képező jövedelme nem éri el a minimum járulékalapot és a foglalkoztató nem él az Art. 17/A §-ában meghatározott bejelentési jogával, a 24 § (1) bekezdés szerinti járulékfizetési kötelezettség alapján a biztosítottat terhelő járuléktöbbletet a foglalkoztató viseli.

29. § (1) A biztosított egyéni vállalkozó a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot az Szja tv. 16. § (4) bekezdésében meghatározott vállalkozói kivét, de havi átlagban legalább a tevékenységre jellemző kereset után fizeti meg. Átalányadózó esetén az átalányban megállapított jövedelem, de havi átlagban legalább a tevékenységre jellemző kereset után kell a társadalombiztosítási járulékot megfizetni. Ha a vállalkozói kivét, illetve az átalányban megállapított jövedelem nem éri el a tevékenységre jellemző keresetet, az egyéni vállalkozó az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban - a tényleges járulékalapot képező jövedelem feltüntetésével - bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a tényleges járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg.
(2)
(3) Az egyéni vállalkozó a 19. § (2)-(3) bekezdésében meghatározott nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot az (1)-(2) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulékalap figyelembevételével fizeti meg, a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) azonban legfeljebb a járulékfizetési felső határig.
(4) Az egyéni vállalkozó az (1) bekezdésben említett járulékalap alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt
a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának tartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,
b) katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona,
c) fogvatartott,
d) ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként kamarai tagságát, egyéni vállalkozói tevékenységét szünetelteti,
e) a 31. § (4) bekezdésében említett egyéni vállalkozó keresőképtelen.
(5) Amennyiben a (4) bekezdésben meghatározott körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy-egy naptári napra a járulékalap harmincad részét kell alapul venni. A járulékfizetési felső határt csökkenteni kell a (4) bekezdésben meghatározott időtartamok naptári napjai és a járulékfizetési felső határ naptári napi összegének szorzatával. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonya hónap közben kezdődött vagy szűnt meg.
(6) A tevékenységre jellemző kereset utáni járulékfizetési kötelezettség nem vonatkozik arra az egyéni vállalkozóra, aki a járulékfizetési kötelezettségét külön törvényben meghatározottak szerint teljesíti.
(7) A tevékenységet kezdő egyéni vállalkozó a járulékfizetési kötelezettségének kezdő évében a 19. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási, egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci, valamint nyugdíjjárulékot (tagdíjat) az (1)-(3) bekezdésben foglaltaktól eltérően a minimálbér összege után fizeti meg. Ez a rendelkezés nem alkalmazható a 31. § (4) bekezdésében említett egyéni vállalkozóra. Ha a tárgyhónapban a kezdő egyéni vállalkozó vállalkozói kivétje vagy átalányban megállapított jövedelme meghaladja a minimálbért, akkor a járulékbevallásában nyilatkozhat arról, hogy a járulékokat (tagdíjat) a kivét, illetőleg az átalányban megállapított jövedelem alapulvételével fizeti meg.
(8) A Tny. tv. szerint korkedvezményre jogosító munkakörben vállalkozói tevékenységet végző biztosított egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási járulék alapjának alapulvételével - a társadalombiztosítási járulékon felül - korkedvezmény-biztosítási járulékot fizet, kivéve, ha e kötelezettsége alól külön jogszabály szerint mentesítették.

37. § (1) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a 19. § (4) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot és a 19. § (2) bekezdésében meghatározott nyugdíjjárulékot fizet. A nyugdíjjárulék alapja az e tevékenységből származó vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányban megállapított jövedelem.
(2) Az egyszerűsített vállalkozói adózást választó kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a nyugdíjjárulékot - az (1) bekezdésben meghatározott járulékalaptól eltérően - az Eva tv.-ben meghatározott adóalap 10 százaléka után fizeti meg.
(3) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a 10. § (1) bekezdésében meghatározott időtartam alatt köteles járulék fizetésére.
(4) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a nyugdíjjárulékot legfeljebb a járulékfizetési felső határig fizeti meg.
37/A. § Nem kell egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó
a) keresőképtelen, gyermekgondozási segélyben részesül,
b) fogvatartott,
c) ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként fennálló kamarai tagsága szünetel,
d) egyéni vállalkozói tevékenysége szünetel.

A JÁRULÉKKÖTELEZETTSÉG TELJESÍTÉSÉNEK ELJÁRÁSI SZABÁLYAI
Nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése
44. § (1) A 4. § szerinti foglalkoztató, az egyéni vállalkozó, valamint az 56/A. § szerinti munkavállaló, foglalkoztatott (a továbbiakban együtt: nyilvántartásra kötelezett) kötelesek a jogszabályban meghatározott nyilvántartás vezetésére és bevallásukban adatszolgáltatás teljesítésére.
(2) A nyilvántartásra kötelezettek a 41. § (3) bekezdése szerinti adatokról az Art. 31 § (2) bekezdésében meghatározott bevallásukban teljesítenek adatszolgáltatást az állami adóhatósághoz.
(3) A foglalkoztató - adóazonosító számának közlésével - az illetékes egészségbiztosítási szervnek bejelenti az általa foglalkoztatott biztosított személyi adatait, TAJ számát, a biztosítási jogviszonyának kezdetét, megszűnését, a biztosítás szünetelésének időtartamát, magán-nyugdíjpénztári tagság esetén feltünteti a pénztár nevét, azonosítóját. A társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező foglalkoztató bejelentésének ki kell terjednie a biztosítás megszűnését követően folyósított táppénzre, terhességi-gyermekágyi segélyre, a gyermekgondozási segélyre és a gyermekgondozási díjra is. A biztosítás kezdetére vonatkozó bejelentést az illetékes MEP-hez legkésőbb a biztosítási jogviszony első napját megelőző napon, a jogviszony megszűnését, a szünetelés kezdetét, befejezését, a biztosítás megszűnését követően folyósított ellátás kezdő és befejező időpontját közvetlenül követő 8 napon belül kell teljesíteni.
(4) A társadalombiztosítási igazgatási szervek az adatszolgáltatásra kötelezettől nem kérhetik olyan adat ismételt közlését, amely a nyilvántartásra kötelezett bejelentésében, bevallásában már szerepelt. Nem esik az előző korlátozás alá, ha az OEP és területi igazgatási szervei a pénzbeli ellátások megállapításához az igénylő adatait a foglalkoztatótól, illetőleg a társadalombiztosítási igazgatási szervek a járulék fizetésére kötelezett jövedelemadatait az illetékes adóhatóságtól kérik. A társadalombiztosítás igazgatási szervei és a PSZÁF az Art. 54 §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján az ellátásokra való jogosultság megállapításával, a járulékok (tagdíj) alapjául szolgáló jövedelemmel és a fizetési kötelezettség teljesítésével összefüggő adótitok megismerésére jogosultak.

14. § (1) Az adózó az adó és a költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása) érdekében köteles jogszabályban vagy e törvényben előírt:
a) bejelentésre, nyilatkozattételre,
b) adómegállapításra,
c) bevallásra,
d) adófizetésre és adóelőleg fizetésére,
e) bizonylat kiállítására és megőrzésére,
f) nyilvántartás vezetésére (könyvvezetésre),
g) adatszolgáltatásra,
h) adólevonásra, adóbeszedésre,
i) pénzforgalmi számlanyitásra
[az a)-i) pontban foglaltak együtt: adókötelezettség].
(2) Az (1) bekezdés g) és h) pontjában megjelölt kötelezettség nem terjed ki a magánszemély adózóra akkor, ha nem vállalkozó, munkáltató, kifizető vagy adóbeszedésre kötelezett. A törvény az adózót más kötelezettség alól is mentesítheti.
(3) A költségvetési támogatásra az adózó csak azt követően jogosult, ha eleget tesz a támogatással kapcsolatos bejelentési vagy bevallási, nyilatkozattételi, illetőleg megállapítási kötelezettségének.
0(4) Az adózó (1) bekezdésben említett kötelezettségeit a felszámoló a felszámolás kezdő időpontjától teljesíti, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat. A felszámoló (felszámolóbiztos) által a felszámolás kezdő időpontjától elkövetett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság a felszámolót terheli azzal, hogy a mulasztási bírság alól történő mentesülésre az állandó meghatalmazottra, megbízottra vonatkozó rendelkezést kell megfelelően alkalmazni.
(5) A kockázati tőkealap adókötelezettségeit az alap kezelője teljesíti, és gyakorolja az adózót megillető jogokat is.
(6) Az előtársaságot terhelő, a cégbejegyzést követően teljesítendő adókötelezettségeket a gazdasági társaság, egyesülés, szövetkezet, erdőbirtokossági társulat és vízgazdálkodási társulat teljesíti, továbbá felel az előtársaságként teljesített vagy teljesíteni elmulasztott kötelezettségekért, továbbá gyakorolja annak jogait.
(7) Ha törvény másként nem rendelkezik, e törvény vagy adót, vámot, járulékot, költségvetési támogatást megállapító jogszabály alkalmazása során a gazdasági társaságra, egyesülésre, szövetkezetre, erdőbirtokossági társulatra és vízgazdálkodási társulatra vonatkozó rendelkezéseket annak előtársaságára is alkalmazni kell.
(8) Az egyéni vállalkozó, az ügyvéd és a szabadalmi ügyvivő mentesül tevékenységének szüneteltetése, a közjegyző pedig mentesül a közjegyzői szolgálata szünetelésének időtartamához kötődő adókötelezettségek teljesítése alól, ideértve a pénzforgalmi-számlafenntartási kötelezettséget is.
(9) Az egyéni vállalkozó, az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivő, illetve a közjegyző tevékenységének, közjegyzői szolgálata szünetelésének időtartamára vonatkozóan - ha törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály másként nem rendelkezik - adó-visszaigénylést, adóvisszatérítést, költségvetési támogatás-igénylést a szünetelés megszűnését követően sem kérheti, illetve a szünetelés időtartama alatt túlfizetés visszatérítését nem kérheti. Egyéni vállalkozó esetén a szünetelés időtartama alatt az egyéni vállalkozók nyilvántartása szerinti szünetelés kezdő- és záróidőpontja közötti időszakot kell érteni.

17. § (1) Az adózó,
a) ha adókötelezettsége, adóköteles tevékenysége az egyéni vállalkozóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói tevékenység, az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyekben eljáró hatósághoz intézett bejelentés (megfelelően kitöltött bejelentési űrlap) benyújtásával kéri az adószám megállapítását, amellyel az adózó teljesíti az állami adóhatósághoz történő bejelentkezési kötelezettségét;
b) ha üzletszerű gazdasági tevékenységet csak a cégbejegyzése iránti kérelem benyújtását követően folytathat, a cégbírósághoz intézett bejegyzés iránti kérelem (kitöltött nyomtatvány) és mellékletei benyújtásával kéri az adószám megállapítását, amellyel az adózó teljesíti az állami adóhatósághoz történő bejelentkezési kötelezettségét;
c) ha adókötelezettsége, adóköteles bevételszerző tevékenysége nem tartozik az a) és b) pont hatálya alá, a tevékenység megkezdését megelőzően az állami adóhatóságnál az e célra szolgáló nyomtatványon, írásban teljesíti bejelentkezési kötelezettségét. Ha az adózó bejelentkezési kötelezettségét - jogszabálysértő módon - a tevékenység megkezdését követően teljesíti, a bejelentkezés során a tevékenység kezdő időpontját is köteles az állami adóhatósághoz írásban bejelenteni.
(2) A cégbíróság, illetve az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyekben eljáró hatóság az erre a célra szolgáló számítógépes rendszer útján közli az állami adóhatósággal azokat a 16. § (3) bekezdésében felsorolt adatokat, amelyek a cégbejegyzés, vállalkozói tevékenység bejelentése iránt kitöltött nyomtatványon rendelkezésre állnak, ideértve a 16. § (3) bekezdésének j) és k) pontjában megjelölt nyilatkozat, valamint a 17. § (1) bekezdés b) pontja szerinti adózó esetén az adózó főtevékenységéről szóló nyilatkozat adatait is. Az állami adóhatóság az adószám megállapításához szükséges, az adóköteles tevékenységet folytatni kívánó adózó neve (elnevezése), címe (székhelye), cégjegyzék száma, illetve a 22. § (1) bekezdés szerinti nyilatkozat alapján számítógépes rendszer útján közli a cégbírósággal, illetőleg az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyekben eljáró hatósággal az adózó adóazonosító számát, illetve az ok megjelölésével értesíti a megkereső szervet az adószám megállapításának akadályáról. Az állami adóhatóság az adószám megállapításának megtagadásáról szóló jogerős határozat egy példányának megküldésével és elektronikus úton is értesíti a cégbíróságot, illetőleg az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyekben eljáró hatóságot.
(3) Az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt adózó a bejelentkezéssel egyidejűleg, az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt adózó a bejelentkezés napjától számított 15 napon belül a 16. § (3) bekezdésében felsorolt adatok közül az állami adóhatósághoz írásban bejelenti:
a) iratai őrzésének helyét, ha az nem azonos az adózó székhelyével vagy lakóhelyével;
b) a rá vonatkozó jogszabály szerinti képviselőjének adóazonosító számát, illetőleg az adóazonosító jellel nem rendelkező képviselő esetén az adóazonosító jel megállapításához szükséges adatokat;
c) jogelődjének adóazonosító számát;
d) a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, a korlátolt felelősségű társaság, az egyesülés, a közös vállalat tulajdonosának (tulajdonosainak) adóazonosító számát, illetőleg az adóazonosító jellel nem rendelkező tulajdonos esetén az adóazonosító jel közlése végett e törvényben meghatározott adatokat;
e) a magánszemély adózó levelezési címét, ha az nem azonos székhelyével, telephelyével;
f) a ténylegesen végzett tevékenységi köröket az 1893/2006/EK rendelet szerint;
g) székhelyszolgáltatás esetén az ügyvéd, ügyvédi iroda nevét, elnevezését, adószámát, a székhely biztosítására kötött megbízási szerződés időtartamát és a székhelyszolgáltatás kezdő időpontját, valamint azoknak az iratoknak a körét, amelyekre e megbízási szerződés kiterjed.
(4) Ha az adóköteles (bevételszerző) tevékenység folytatásához engedély, jóváhagyás, záradék szükséges, ennek megszerzését - az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt adózók kivételével - a jogerős engedély, jóváhagyás, záradék közlésétől számított 15 napon belül az adóhatóságnak be kell jelenteni.
(5) A 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás, illetőleg adatszolgáltatás, illetve az összesítő nyilatkozat benyújtására kötelezett adózó az adószám megszerzését követően 8 napon belül köteles az okmányirodánál ügyfélkapu létesítését kezdeményezni, és erről a létesítést követő 8 napon belül bejelentést tesz az állami adóhatósághoz. Ha az adózó állandó meghatalmazással vagy megbízással rendelkező képviselője útján elektronikus úton teljesíti adóbevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét, az állandó meghatalmazott vagy megbízott a megbízást követő 8 napon belül köteles az adóhatósághoz bejelenteni a képviselt adózó nevét, elnevezését és adóazonosító számát.
(6) A munkáltatónak és a kifizetőnek e minőségét akkor is be kell az állami adóhatósághoz jelentenie, ha más adókötelezettség nem terheli. Ebben az esetben a bejelentést az első adóköteles kifizetéstől számított 15 napon belül kell megtenni.
(7) Ha a magánszemély adózó az állami adóhatóságnál történő bejelentkezéskor adóazonosító jellel még nem rendelkezik, akkor a bejelentkezéssel egyidejűleg teljesíti a 20. § (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségét is.
(8) Az állami adóhatóság az adózót nyilvántartásba vételéről 30 napon belül értesíti, és ebben tájékoztatja valamennyi nyilvántartásban szereplő adatáról.
(9) A készpénzfizetés napjától számított 15 napon belül az állami adóhatósághoz a vevőnek, a szolgáltatás igénybe vevőjének - a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyek kivételével - be kell jelentenie
a) a kapcsolt vállalkozások között létrejött, egymillió forintot meghaladó értékben teljesített készpénzszolgáltatást,
b) egyéb esetben az ötmillió forintot meghaladó értékben teljesített készpénzszolgáltatást.
(10) A jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet az állami adóhatósághoz az alábbi feltételek bármelyikének bekövetkezése napjától számított 30 napon belül bejelenti azt a székhelyére, telephelyére az adóévben nem önálló tevékenység végzésére kirendelt külföldi illetőségű magánszemélyt,
a) aki az adóévben 183 napot meghaladó időtartamnál hosszabb ideig tartózkodott belföldön, illetőleg, ha a kirendelés alapján a belföldi tartózkodás időtartama a 183 napot várhatóan meghaladja, vagy
b) akinek díjazását, fizetését, bérét, és más hasonló térítését nem a külföldi illetőségű munkáltató, illetőleg nem a külföldi illetőségű munkáltató nevében fizetik, vagy
c) akinek díjazását, fizetését, bérét, és más hasonló térítését a munkáltatónak a belföldön fekvő telephelye vagy állandó bázisa viseli.
(11) A (10) bekezdésben előírt bejelentés tartalmazza:
a) a külföldi illetőségű magánszemély természetes személyazonosító adatait, lakcímét, állampolgárságát,
b) a munkavégzés megkezdésének időpontját,
c) a munkavégzésre megbízást adó és a munkavégzéssel kapcsolatos költségeket viselő külföldi szervezet vagy magánszemély nevét, székhelyét (telephelyét), illetve lakóhelyét.
(12) A (10) bekezdésben meghatározott személy az állami adóhatósághoz bejelenti a székhelyére, telephelyére nem önálló tevékenység végzésére kirendelt külföldi illetőségű magánszemély munkavégzése befejezésének időpontját és - ha az adat a munkavégzéssel kapcsolatban rendelkezésére áll - az ország területe elhagyásának időpontját. A bejelentést a munkavégzés befejezése, illetve az ország területe elhagyása előtt 30 nappal kell megtenni. Ha a munkavégzés befejezésének időpontja a munkavégzésre irányuló jogviszony azonnali hatályú megszűnése miatt vagy más okból e határidőben nem áll a bejelentésre kötelezett rendelkezésére, akkor a bejelentést a munkavégzés befejezése napját követő napon az ok megjelölésével kell az állami adóhatósághoz teljesíteni.
(13) Székhelyszolgáltatás bejelentése esetén az állami adóhatóság a nyilvántartásba vételről 15 napon belül írásban értesíti a bejelentésben megjelölt ügyvédet, ügyvédi irodát az adózó neve, adószáma, valamint az e § (3) bekezdés g) pontjában megjelölt adatok közlésével.
(14) Az egyéni vállalkozó adózó tevékenységi köreinek a 1893/2006/EK rendeletnek megfelelő bejelentését a statisztikai hivatal elnökének a Szakmakód jegyzékről szóló közleménye szerinti szakmakódokon (a továbbiakban: szakmakód) teljesíti. A magánszemélyként adószám birtokában adóköteles tevékenységet végző adózó tevékenységi köreit szakmakód szerint jelenti be az állami adóhatósághoz.
(15) Az adózó a helyi iparűzési adókötelezettsége keletkezését, illetve megszűnését - a helyi iparűzési adó bevételre jogosult települési önkormányzat megjelölésével - az adókötelezettség bekövetkeztétől (a tevékenység megkezdésétől), illetve megszűnésétől számított 15 napon belül bejelenti az állami adóhatóságnak. Az iparűzési tevékenységet ideiglenes, alkalmi jelleggel folytató adózó adóköteles tevékenységének megkezdése előtt, de legkésőbb a tevékenység megkezdésének napján köteles ezt az állami adóhatóságnál bejelenteni.
(16) Az adózó évente augusztus 31-éig bejelenti, hogy a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint ingatlannal rendelkező társaságnak minősül, illetve azt, hogy e minősége megszűnt. Az ingatlannal rendelkező társaság bejelentésében - a benyújtás időpontját megelőző naptári év vonatkozásában - nyilatkozik a társaság külföldi tagjai általi részesedés elidegenítéséről, az elidegenítés időpontjáról, a részesedés névértékéről, illetve a tag illetőségéről.

19.§. (2) Az önadózás és az adóbeszedés útján megállapított adó esetén az adókötelezettség keletkezését annak bekövetkeztétől (a tevékenység megkezdésétől) számított 15 napon belül az erre a célra rendszeresített nyomtatványon jelenti be az adózó az önkormányzati adóhatóságnál. Az iparűzési tevékenységet ideiglenes, alkalmi jelleggel folytató adózó, adóköteles tevékenységének megkezdésekor köteles ezt az önkormányzati adóhatóságnál bejelenteni. A bejelentési kötelezettséget az erre a célra rendszeresített nyomtatványon kell teljesíteni, ha az önkormányzati adóhatóságnál a bejelentésre nyomtatványt rendszeresítettek.

32. § (1) A vállalkozók kommunális adójáról és a helyi iparűzési adóról az adóévet követő év május 31-éig kell bevallást tenni. Az adózónak a helyi iparűzési adóelőlegkiegészítés összegéről az önkormányzati adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon a tárgyév utolsó hónapjának 20. napjáig kell bevallást tennie. Az ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység után fizetendő iparűzési adóról - a megfizetés határidejével egyezően - a tevékenység befejezésének napját követő hónap 15. napjáig kell bevallást tenni.

72. § (1) Az állami adóhatóság jár el minden
a) adó, költségvetési támogatás,
b) adó-visszaigénylés, -visszatérítés,
c) az állami garancia (kezesség) kiutalása és visszakövetelése,
d) adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtása,
e) az önkormányzatokat megillető helyi adóval, illetve a gépjárműadóval összefüggő tartozások megkeresés alapján történő végrehajtása
ügyében, feltéve, hogy azt törvény vagy kormányrendelet nem utalja más hatóság vagy adóhatóság hatáskörébe.

81. § Az önkormányzati adóhatóság jár el első fokon
a) a helyi adók,
b) a belföldi rendszámú gépjárművek adója,
c) a termőföld bérbeadásából származó jövedelem (ideértve a földjáradékot is) adóztatása,
d) törvényben meghatározott esetben a magánszemélyt terhelő adók módjára behajtandó köztartozások
ügyében.
82. § (1) Helyi adóügyben az az önkormányzati adóhatóság jár el, amelynek önkormányzata a helyi adót bevezette.
(2) Belföldi rendszámú gépjárművek adója ügyében az az önkormányzati adóhatóság (fővárosban a kerületi önkormányzati adóhatóság) az illetékes, amelynek területén a közúti közlekedési nyilvántartásba bejegyzett adóalany lakóhelye, székhelye, illetőleg telephelye található. Az adóalany személyében bekövetkezett változás az önkormányzati adóhatóság illetékességét a gépjárműadóról szóló törvény szerint változtatja meg.
(3) A termőföld bérbeadásából származó jövedelem adóztatására a föld fekvése szerinti önkormányzati adóhatóság az illetékes.

Adó alóli mentesség a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel
86. § (1) Mentes az adó alól:

j) a beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet értékesítése, kivéve annak a beépített ingatlannak (ingatlanrésznek) és az ehhez tartozó földrészletnek az értékesítését, amelynek
ja)első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg; vagy
jb)első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év;
k) a beépítetlen ingatlan (ingatlanrész) értékesítése, kivéve az építési telek (telekrész) értékesítését;

Adókötelessé tétel
88. § (4) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany dönthet úgy is, hogy választási jogát az (1) bekezdés a) és b) pontja tekintetében külön-külön vagy együttesen csak a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanokra kiterjedően gyakorolja.

ALANYI ADÓMENTESSÉG
187. § (1) Az az adóalany, aki (amely) gazdasági céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön, jogosult az e fejezetben meghatározottak szerint alanyi adómentességet választani.
(2) Abban az esetben, ha az adóalany él az (1) bekezdésben említett választási jogával, az alanyi adómentesség időszakában az adóalany alanyi adómentes minőségében
a) adófizetésre nem kötelezett;
b) előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult;
c) kizárólag olyan számla kibocsátásáról gondoskodhat, amelyben áthárított adó, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékérték nem szerepel.

188. § (1) Alanyi adómentesség abban az esetben választható, ha az adóalany 2. § a) pontja szerinti összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenértéknek - forintban kifejezett és éves szinten göngyölített - összege
a) sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen,
b) sem a tárgy naptári évben ésszerűen várhatóan, illetőleg ténylegesen
nem haladja meg a (2) bekezdésben meghatározott felső értékhatárt.
(2) Az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatár: 5 000 000 forintnak megfelelő pénzösszeg.
(3) Az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatárba nem számítandó be:
a) az adóalany vállalkozásában
aa)tárgyi eszközként használt termék értékesítése,
ab)immateriális jószágként használt, egyéb módon hasznosított vagyoni értékű jog végleges átengedése,
b) az aa) alpont alá nem tartozó új közlekedési eszköz 89. § (1) és (2) bekezdés szerinti értékesítése,
c) az aa) alpont alá nem tartozó beépített ingatlan (ingatlanrész) és ehhez tartozó földrészlet értékesítése, amelynek
ca)első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg, vagy
cb)első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év,
d) az aa) alpont alá nem tartozó építési telek (telekrész) értékesítése,
e) a 85. § (1) bekezdése szerinti adómentes termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás,
f) a 86. § (1) bekezdésének a)-g) pontjai szerinti adómentes, kiegészítő jellegű szolgáltatásnyújtás,
g) a XIV. fejezetben szabályozott jogállású adóalanynak a mezőgazdasági tevékenysége körébe tartozó termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása
fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték.

189. § Az adóalany belföldi nyilvántartásba vételével egyidejűleg is választhatja a tárgy naptári évre az alanyi adómentességet. Ilyen esetben elegendő a 188. § (1) bekezdésének b) pontjában említett feltételt időarányosan teljesíteni.

198. § E fejezet alkalmazásában mezőgazdasági tevékenység:
a) a 7. számú melléklet I. részében felsorolt termékek termelése és feldolgozása, feltéve, hogy azt az adóalany saját vállalkozásában végzi;
b) a 7. számú melléklet II. részében felsorolt szolgáltatások nyújtása, feltéve, hogy azok teljesítéséhez az adóalany saját vállalkozásának tárgyi eszközeit, egyéb termelési eszközeit és tényezőit használja, egyéb módon hasznosítja, amelyek rendeltetésük szerint szokásosan az a) pontban említettek megvalósítását szolgálják; valamint
c) az a) és b) pont alá tartozó termékek értékesítése, szolgáltatások nyújtása után kompenzációs felár megtéríttetésére tarthat igényt.

199. § (1) A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany e tevékenysége körében:
a) adófizetésre nem kötelezett;
b) előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult.
(2) A mezőgazdasági tevékenység folytatásának időszakában keletkezett és az e tevékenységéhez kapcsolódó előzetesen felszámított adóra az adóalany jogállása megváltozását követően sem alapíthat adólevonási jogot.
Kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény
200. § (1) A kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesíthetőségének személyi feltétele, hogy a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője
a) belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, aki (amely) egyúttal nem mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany; vagy
b) a Közösség valamely más tagállamában vagy harmadik államban nyilvántartásba vett adóalany legyen, aki (amely) egyúttal nem minősül ezen állam joga szerint olyan adóalanynak, akinek (amelynek) jogállása tartalmában megfelel a Héa-irányelv XII. címének 2. fejezetében foglaltaknak.
(2) A kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesíthetőségének tárgyi feltétele, hogy a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 2. § a) pontja szerint történjen.
(3) Az egyéb feltételek teljesítésének sérelme nélkül a kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesíthető abban az esetben is, ha a termék értékesítése a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett nem adóalany jogi személynek történik, feltéve, hogy a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, a nem adóalany jogi személynek e beszerzése után adót kell fizetnie e tagállam joga szerint.

UTAZÁSSZERVEZÉSI SZOLGÁLTATÁSRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
205. § Utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében a törvény rendelkezéseit az e fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

HASZNÁLT INGÓSÁGOKRA, MŰALKOTÁSOKRA, GYŰJTEMÉNYDARABOKRA ÉS RÉGISÉGEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
Viszonteladóra vonatkozó különös szabályok
214. § (1) A viszonteladó tevékenységére a törvény rendelkezéseit az ezen alfejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Ezen alfejezet rendelkezései nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a viszonteladó új közlekedési eszközt értékesít a 89. § szerint.

218. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó - az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján - dönthet úgy is, hogy az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer helyett az adómegállapítási időszakban fizetendő adó összegének megállapítása érdekében a globális nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazza.

220. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó - az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján - dönthet úgy is, hogy a következőkben felsorolt esetekben a termék értékesítésének adóalapját a 217. § szerint állapítja meg:
a) műalkotásnak, gyűjteménydarabnak vagy régiségnek a viszonteladó általi közvetlen importja esetében;
b) műalkotás annak alkotójától vagy az alkotó jogutódjától történő közvetlen beszerzése esetében.

224. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó - az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján - dönthet úgy is, hogy tevékenységének egészére nem alkalmazza ezen alfejezet rendelkezéseit.

225. § (1) Ha a belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó élt választási jogával, attól
a) a 218. §(1) bekezdésében említett esetben a választása évét követő naptári év végéig,
b) a 220. § (1) bekezdésében említett esetben a választása évét követő második naptári év végéig,
c) a 224. § (1) bekezdésében említett esetben a választása évét követő második naptári év végéig
nem térhet el.

Adókötelessé tétel
237. § (1) A 236. § (1) bekezdésétől eltérően az a belföldön nyilvántartásba vett adóalany, aki (amely) befektetési aranyat állít elő, vagy más aranyat befektetési arannyá alakít át, az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy a befektetési arany más adóalany részére történő értékesítését adókötelessé teszi.
(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben az adó alapjára a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték alkalmazandó.
(3) Az az adóalany, aki (amely) élt az (1) bekezdésben említett választási jogával, attól a választása évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el.

238. § A 237. §-ban említett választási jog - az ott meghatározottak szerint - megilleti azt a belföldön nyilvántartásba vett adóalanyt is, aki (amely) gazdasági tevékenysége keretében aranyat általában ipari felhasználásra értékesít, arra a 235. § a) pontjában említett aranyrúd vagy aranylemez értékesítésére, amely más adóalany részére történik.

239. § (1) A 236. § (2) bekezdésétől eltérően az a belföldön nyilvántartásba vett adóalany, aki (amely) harmadik félként a befektetési aranyat értékesítő fél nevében és javára közvetít, az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy közvetítői tevékenységét adókötelessé teszi, feltéve, hogy a befektetési aranyat értékesítő fél élta237. vagy 238. § szerinti választási jogával.

2. § (1) A Magyar Köztársaság területén természetes személy a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvény szerinti letelepedés keretében üzletszerű - rendszeresen, nyereség- és vagyonszerzés céljából, saját gazdasági kockázatvállalás mellett folytatott - gazdasági tevékenységet egyéni vállalkozóként végezhet.
(2) E törvény rendelkezéseit nem kell alkalmazni
a) a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti mezőgazdasági őstermelői tevékenységre,
b) a magán-állatorvosi tevékenységre,
c) az ügyvédi tevékenységre,
d) az egyéni szabadalmi ügyvivői tevékenységre,
e) a közjegyzői tevékenységre,
f) az önálló bírósági végrehajtói tevékenységre.
3. § (1) Egyéni vállalkozó lehet:
a) a magyar állampolgár,
b) az Európai Unió tagállamának vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államnak az állampolgára, továbbá az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes más állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján a letelepedés tekintetében az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam állampolgáraival azonos jogállást élvező személy,
c) a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó, a b) pontban nem említett olyan személy, aki a szabad mozgás és tartózkodás jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolja,
d) a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó bevándorolt vagy letelepedett jogállású személy, a keresőtevékenység folytatása céljából, családegyesítés céljából vagy tanulmányi célból kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkező személy, valamint a humanitárius célból kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkező befogadott és hontalan.
(2) Nem lehet egyéni vállalkozó:
a) aki korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen,
b) akit a közélet tisztasága elleni [a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) XV. Fejezet VII. cím] a nemzetközi közélet tisztasága elleni (Btk. XV. Fejezet VIII. cím), gazdasági (Btk. XVII. Fejezet), vagyon elleni (Btk. XVIII. Fejezet) bűncselekmény miatt jogerősen végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, amíg az elítéléséhez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesül,
c) akit szándékos bűncselekmény miatt jogerősen egy évet meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztére ítéltek, amíg az elítéléséhez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesül,
d) aki egyéni cég tagja vagy gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja.
Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének bejelentése
4. § (1) Az egyéni vállalkozói tevékenység bejelentésére az e törvényben foglalt eltérésekkel megfelelően alkalmazni kell a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvénynek a nyelvhasználatra és a tolmács igénybevételére, az adatkezelésre, a joghatóságra, hatáskörre és illetékességre, a kapcsolattartás általános szabályaira, valamint az elektronikus kapcsolattartásra és az elektronikus tájékoztatásra, a képviseletre, az iratra, a határidő számítására, a kérelemre, a közreműködő hatóságra, az igazolási kérelemre, továbbá a költségmentességre vonatkozó rendelkezéseit azzal, hogy ahol a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény ügyfelet említ, azon a bejelentőt kell érteni.
(2) Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének bejelentése elektronikus úton ügyfélkapun keresztül, vagy az 5. § (2) bekezdés szerint személyesen kezdeményezhető.
(3) Az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének és megszüntetésének bejelentésével, valamint a változás-bejelentéssel kapcsolatos eljárások kizárólag elektronikus úton, ügyfélkapun keresztül kezdeményezhetők.
5. § (1) Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének feltétele, hogy az erre irányuló szándékáról a természetes személy az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyekben eljáró, országos illetékességű hatósághoz (a továbbiakban: Hatóság) e törvény rendelkezéseinek megfelelő bejelentést nyújtson be.
(2) A Hatóság minden, a bejelentést személyesen kezdeményező és ügyfélkapuval még nem rendelkező ügyfél számára ingyenesen ügyfélkaput hoz létre.
(3) A bejelentő az ügyfélkapu létesítéséhez saját elektronikus levélcíme helyett kézbesítési megbízottja elektronikus levélcímét is megadhatja. A kézbesítési megbízott feladata, hogy a bejelentő részére küldött elektronikus küldeményeket a bejelentő (egyéni vállalkozó) részére továbbítsa.
(4) Kézbesítési megbízott bármely jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet, vagy cselekvőképes természetes személy lehet, ha a bejelentő mellékeli a kézbesítési megbízott megbízására, illetve a megbízatás elfogadására vonatkozó teljes bizonyító erejű magánokiratot vagy közokiratot.
6. § (1) A bejelentést az e célra rendszeresített elektronikus űrlapon (a továbbiakban: bejelentési űrlap) kell megtenni. A bejelentésnek tartalmaznia kell
a) a bejelentő családi és utónevét, születési családi és utónevét, anyja családi és utónevét, születési helyét és idejét, lakcímét, értesítési címét, állampolgárságát,
b) nyilatkozatot arról, hogy nem állnak fenn a 3. §-ban meghatározott kizáró okok,
c) a főtevékenységet, és a folytatni kívánt egyéb tevékenységet (tevékenységeket) a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról szóló 1893/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeleten alapuló TEÁOR-számokból képzett szakmakód szerint megjelölve,
d) a székhely, valamint szükség szerint a telephely (telephelyek) és a fióktelep (fióktelepek) címét,
e) az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben (a továbbiakban: Art.) meghatározott további adatokat és nyilatkozatokat, amelyek az állami adóhatósághoz való bejelentkezési kötelezettség teljesítéséhez szükségesek.
(2) A bejelentési űrlapnak tájékoztatást kell tartalmaznia arról, hogy a bejelentő mely adatai és milyen célból kerülnek be az egyéni vállalkozói nyilvántartásba és ezek közül melyek lesznek bárki számára megismerhető, nyilvános adatok.
(3) A székhely, telephely, fióktelep fogalmára a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.

7.§. (5) A nyilvántartást vezető szerv a 9. § szerinti igazolás megküldésével egyidejűleg a nyilvántartásba vételről értesíti az állami adóhatóságot, a Központi Statisztikai Hivatalt, valamint a székhely és telephely szerinti önkormányzati adóhatóságot (a fővárosban a fővárosi önkormányzati adóhatóságot).
8. § Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének bejelentése, a változás-bejelentés, az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének és megszűnésének bejelentése díj- és illetékmentes.
9. § A 7. § (3) bekezdése szerinti igazolás tartalmazza:
a) az eljáró hatóság megnevezését, az ügy számát, a bejelentés napját,
b) az egyéni vállalkozó természetes személyazonosító adatait,
c) az egyéni vállalkozó székhelyét, telephelyét (telephelyeit), fióktelepét (fióktelepeit),
d) az egyéni vállalkozó főtevékenységének és egyéb tevékenységeinek a 6. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti megjelölését,
e) az egyéni vállalkozó adószámát, statisztikai számjelét és nyilvántartási számát.

8. § Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének bejelentése, a változás-bejelentés, az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének és megszűnésének bejelentése díj- és illetékmentes.
10. § (1) Ha az egyéni vállalkozó kéri, számára a Hatóság egyéni vállalkozói igazolványt (a továbbiakban: igazolvány) állít ki. Az igazolvány az egyéni vállalkozó családi és utónevét, a

Az egyéni vállalkozói tevékenység
15. § (1) Az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységéből eredő kötelezettségeiért teljes vagyonával felel.
(2) Az egyéni vállalkozó több tevékenységet folytathat, tevékenységét több telephelyen, fióktelepen végezheti.
(3) Ha valamely gazdasági tevékenység gyakorlását jogszabály - ide nem értve az önkormányzati rendeletet - hatósági engedélyhez köti, az egyéni vállalkozó e tevékenységét csak az engedély birtokában kezdheti meg, illetve végezheti.
16. § (1) Az egyéni vállalkozó közreműködőként alkalmazottat, külön jogszabályban meghatározott bedolgozót, segítő családtagot, és szakiskolai, szakközépiskolai tanulót foglalkoztathat.
(2) Képesítéshez kötött tevékenységet az egyéni vállalkozó csak akkor folytathat, ha a jogszabályokban meghatározott képesítési követelményeknek megfelel. Jogszabály - ide nem értve az önkormányzati rendeletet - eltérő rendelkezése hiányában képesítéshez kötött tevékenységet az egyéni vállalkozó akkor is folytathat, ha a képesítési követelményeknek maga nem felel meg, de az adott tevékenység folytatásában személyesen közreműködő, általa határozatlan időre foglalkoztatott személyek között van olyan, aki az előírt képesítéssel rendelkezik.
(3) Ha az egyéni vállalkozónak több telephelye (fióktelepe) van, a képesítési követelményekre vonatkozó előírásokat valamennyi telephelyen (fióktelepen) érvényesíteni kell.
(4) Az egyéni vállalkozó gazdasági tevékenysége során az „egyéni vállalkozó” megjelölést (vagy annak e.v. rövidítését) és nyilvántartási számát neve (aláírása) mellett minden esetben köteles feltüntetni.
17. § Az egyéni vállalkozó halála esetén az egyéni vállalkozó özvegye, özvegy hiányában vagy annak egyetértésével örököse, illetve az egyéni vállalkozó cselekvőképtelenségét vagy cselekvőképességének korlátozását kimondó bírósági határozat esetén az egyéni vállalkozó nevében és javára törvényes képviselője az egyéni vállalkozói tevékenységet folytathatja, ha egyéni vállalkozói tevékenységét az e törvényben meghatározottak szerint bejelenti.

1. § (1) A Magyar Köztársaságban vagy más EGT-államban honos vállalkozás szolgáltatási tevékenységének megkezdésére és folytatására e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

2.§. b) EGT-állam: az Európai Unió tagállama és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam,
c) EGT-államban honos vállalkozás: valamely EGT-állam állampolgára mint önálló vállalkozó, továbbá valamely EGT-állam joga szerint létrejött olyan jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb jogalany, amelynek létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzletszerű gazdasági tevékenységének fő helye valamely EGT-államban van,

e) határon átnyúló szolgáltatásnyújtás: szolgáltatási tevékenység folytatása letelepedés nélkül, átmeneti vagy alkalmi jelleggel,
g) letelepedés: gazdasági tevékenység ténylegesen és tartós, huzamos jelleggel történő folytatása erre a célra szolgáló vagy rendszeresített létesítmény, telep, iroda, üzlet vagy egyéb hely, rögzített felszerelés vagy berendezés útján,
l) szolgáltatási tevékenység: bármely önálló, üzletszerűen - rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett - végzett gazdasági tevékenység, kivéve a termelő tevékenységet és a közhatalom gyakorlását,
m) szolgáltató: a szolgáltatási tevékenységet folytató vállalkozás,

3. § Ha az adott szolgáltatási tevékenység megkezdésére és folytatására való jogosultságot szabályozó külön törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet - közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján - kifejezetten eltérően nem rendelkezik, a szolgáltató szolgáltatási tevékenységének letelepedés keretében történő megkezdéséhez, folytatásához és igénybevételéhez nincs szükség engedélyezésre vagy a szolgáltatási tevékenység megkezdésének a bejelentésére.
4. § (1) A valamely más EGT-államban honos szolgáltató letelepedés keretében a Magyar Köztársaságban honos szolgáltatókkal azonos feltételek szerint kezdheti meg és folytathatja szolgáltatási tevékenységét, és vele szemben a Magyar Köztársaságban honos szolgáltatókkal azonos követelményeket kell alkalmazni.
(2) A valamely más EGT-államban honos szolgáltatónak a szolgáltatási tevékenység letelepedés keretében történő megkezdésére és folytatására való jogosultsága nem korlátozható az alapján, hogy
a) nem magyar állampolgár, vagy hogy - szervezet esetén - székhelye nem a Magyar Köztársaság területén van,
b) tagjainak (részvényeseinek), alkalmazottainak, vezető tisztségviselőinek vagy felügyelőbizottsági tagjainak bármelyike nem magyar állampolgár vagy lakóhelye nem a Magyar Köztársaság területén van,
c) üzletszerű gazdasági tevékenységének fő helye nem a Magyar Köztársaság területén van,
d) a letelepedés mely formáját választotta,
e) a szolgáltatási tevékenységet letelepedés keretében egyidejűleg más EGT-államban is folytatja, vagy hogy e célból egyidejűleg más EGT-állam nyilvántartásában is be van jegyezve, vagy más EGT-állam szakmai szervezetének is tagja, vagy
f) folytatott-e vagy mennyi ideig folytatott korábban a Magyar Köztársaság területén szolgáltatási tevékenységet, vagy e célból szerepelt-e vagy mennyi ideig szerepelt korábban valamely nyilvántartásban.
5. § Ha jogszabály külföldi szolgáltatóra vonatkozóan valamely, a szolgáltatási tevékenység megkezdésével vagy folytatásával összefüggő követelmény tekintetében a szolgáltató honossága szerinti állammal való viszonosság feltételét írja elő, a valamely EGT-államban honos szolgáltató vonatkozásában a viszonossági feltétel nem alkalmazható.

7. § (1) A valamely más EGT-államban letelepedett, ott jogszerűen szolgáltatási tevékenységet folytató szolgáltatónak (a továbbiakban: a szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltató) a Magyar Köztársaság területén való, határon átnyúló szolgáltatásnyújtásához - ha az adott szolgáltatási tevékenység megkezdésére és folytatására való jogosultságot szabályozó külön törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet a közrend védelme, a közbiztonság, a nemzetbiztonsági és honvédelmi érdekek védelme érdekében, továbbá közegészségügyi vagy környezetvédelmi követelmények érvényesítése céljából a határon átnyúló szolgáltatásnyújtásra vonatkozóan kifejezetten eltérően nem rendelkezik - nincs szükség engedélyezésre, a szolgáltatási tevékenység megkezdésének a bejelentésére vagy bármilyen tanúsítvány, hatósági bizonyítvány vagy igazolvány meglétére.
(2) A szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltatónak a Magyar Köztársaság területén való, határon átnyúló szolgáltatásnyújtása - a (3) bekezdésben meghatározott rendelkezések, valamint a 10. §-ban meghatározott esetek kivételével - nem korlátozható, és vele szemben a szolgáltatási tevékenység megkezdésére és folytatására vonatkozó, jogszabályban előírt és egyéb, jogszabály alapján kötelező követelmények nem alkalmazhatók.
(3) A szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltatónak a Magyar Köztársaság területén való, határon átnyúló szolgáltatásnyújtására alkalmazni kell
a) a külön törvényben vagy kormányrendeletben a közrend védelme, a közbiztonság, a nemzetbiztonsági és honvédelmi érdekek védelme érdekében, továbbá közegészségügyi vagy környezetvédelmi okokból előírt követelményeket,
b) a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvénynek a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott követelményeket, valamint jogszabályban meghatározott egyéb olyan követelményeket, amelyek egy tevékenység folytatását kizárólag egy meghatározott szabályozott szakma gyakorlóinak engedik meg,
c) a személyes adatok védelmére és a közérdekű adatok nyilvánosságára vonatkozó jogszabályi követelményeket,
d) a polgári, családi jogi és munkajogi jogviszonyokban a szerződések létrejöttére, érvényességére és joghatásaira, valamint a szerződéses és szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre, a joghatóságra és az alkalmazandó jogra vonatkozó rendelkezéseket,
e) a bíróság előtti eljárásban a felek képviseletére való jogosultságra, valamint a kötelező jogi képviseletre vagy közjegyző kötelező igénybevételére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket,
f) a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok létrejöttére, fennállására és érvényesítésére vonatkozó rendelkezéseket,
g) a külföldiek beutazására és magyarországi tartózkodására vonatkozó követelményeket,
h) a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK rendelet és az annak végrehajtására elfogadott jogszabályi rendelkezések szerinti követelményeket,
i) a munkavállalónak külföldi munkáltató által a Magyar Köztársaság területén kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatása esetén a munka törvénykönyvéről szóló törvény szerint alkalmazandó szabályokat, valamint
j) a külföldi tulajdonú gépjárművek belföldi közúti forgalomban való részvételével összefüggő jogszabályi rendelkezéseket.
Szolgáltatás igénybevételének szabadsága
8. § (1) A szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltató szolgáltatásai szabadon, az adott esetben a Magyar Köztársaság területén letelepedett szolgáltatók szolgáltatásainak igénybevételére előírtakkal azonos feltételek szerint vehetők igénybe.
(2) Ha jogszabály valamely meghatározott szolgáltatás igénybevételéhez az igénybe vevőnek bármilyen támogatást biztosít, a támogatásra való jogosultság tekintetében a szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltató szolgáltatásainak igénybevétele az igénybevevő számára nem lehet hátrányosabb, mint a Magyar Köztársaság területén letelepedett szolgáltató szolgáltatásának igénybevétele.

Nincs.